Idôszerû sorrendiség függetlenség és önrendelkezés között


Idôszerû sorrendiség függetlenség és önrendelkezés között



Fogalmilag: függetlenek legyünk-e, avagy inkább önrendelkezôk?

______________________________________________________________


Popovits János: Függetlenség avagy önrendelkezés?


Magyar és ember


Az ember is magyar!


De mennyire, hiszen: "Õseink régi nyelvében a "magyar" még egyszerûen csak embert jelentett, eltekintve attól, hogy az illetõ magyar, német avagy más nemzetbeli-e"! (Báli József: Magyarnak maradni) - Tehát a magyar is ember - önrendelkezés-értékrendileg más nemzetbelivel azonos.


S így: "Dunának, Oltnak egy (lenne) a hangja"!


Mégis, most ezt vonják kétségbe hiteles õskultúrával nem rendelkezõ, zavart, kettõs mércéjû nyugati értékrendet viszont lemásoló, szomszédos népek állami vezetõi. Hangsúlyoznám: nem a népek, hanem a politikusaik!


A románoktól, szlovákoktól ez nem csoda, koszovói albánoktól ellenben az lenne, mert õk Magyarországgal nem közvetlenül szomszédosak. Ha azok lennének, akkor ugyanolyan veszélyesek lennének a magyar nemzetre, mint a szerbre. Úton-útfélen harsogva: - Erõs gyám a mi Istenünk, Amerika.


Az USA, a korábbi "szabadság védelmezõ bajnoka" napjainkra alaposan megváltozott. A kettõs mércéjû értékrendben ez a korábbi énjére vonatkozó szlogen ma már mást jelent: személyi és népi önrendelkezési jogokat eltipró, azok kölcsönösségét semmibe vevõ, globalizációpártos nagyhatalom.





Persze, az egész nyugati világrendben sincs tisztánlátás az önrendelkezési jogok terén! Az EU-ban sem, amelynek vezetõitõl az új tagállamok nemzetei a régi, egymásközti ellenségeskedéseinek megoldását jogosan várnák el.


Ezért, ha nem érvényesülhet megnyugtatóan a politikai, jogi tisztánlátás az EU-s intézkedések által a krizisterületeken, akkor a nacionalizmus vésze ismét fel fogja ütni fejét egész Európában. Ha nincsen értékrend-harmonizálódás, egyenrangúsodás és kulturális tisztánlátás, azaz etikai emelkedés az államszövetség legfejlettebb, példát adó társadalmaiban, akkor az újaknál sem bontakozhat ki a kölcsönösen belátó értelem alternatívája. Következményeként nem fog majd ritkaságszámba menni, hogy kisebb nemzetállamokban már szinte megyénként "függetlenítõdni" akarnak majd egyes másodrendûségre ítélt népcsoportok. Egyidejûleg ugyanilyen törekvések fognak megerõsödni a nagy EU-tagok társadalmában is: a bevándorló multi-kulti csoportok által.- Képzeljük el magunknak elõre az így bekövetkezõ társadalmi "együttmûködést"!


Ennek az elõjelei abban máris megmutatkoznak, hogy beszûkülnek a kontaktusaink, és egyre nehezebben akaródzik az embereknek befogadó társaik irányába õszintén megnyílni, együtt-érezni velük! Így megélni az igazi szabadságot: - Ha nem függök, akkor rabságba sem kerülhetek (amúgyis elég az az alárendeltség, ami a munkahelyemen van)! -jelszóval, nem lehet. Elveszítem a szabadságtudatomat, -élményemet is. Azt, ami valójában emberré tesz. - "Csupán kivetkõzött, meg nem értett harcos lehetek farkasordító hidegben"!





Ha nem akarjuk megélni a szabadságot (és az abból kialakítható mély szeretet átélni), akkor elmehetnénk független remetéknek is. Ötletem: demokráciák helyett így létesülhetnének "független remeteállamok"!


Körülöttem egyre több ilyen "városi remete" és identitás-azonos csoportjaik képzõdnek: Herberttel évtizedek óta ismételten látjuk egymást a szemétlerakóban, avagy Ali elõttem megy ki reggelente a lépcsõházból anélkül, hogy 2-3 szót váltanánk egymással... (Lehet, hogy holnap függetleníteni fogom magam tõlük, mert legutóbb mintha sandán néztek volna rám! Igaz, egy másik, aki rendszeresen átnézett a fejem fölött s egyszer mégis elõre köszöntöttem, boldogan-nevetve fogadta köszöntésem... Nem tudom, mit is tegyek!?.... Attól a névtelentõl viszont biztosan "függetlenítõdöm", nem fogok neki válaszolni, aki az udk-internetportálon személyeskedve így írt nekem: -popo-vits et. Mióta lett nyelv-kitaláló? Mi az, hogy "demokratikus bátorság"?)


Persze, menekülésként többé-kevésbé "függetlenítõdhetünk" kettõs erkölcsû rendünkben. Magyarán is kifejezhetem: választhatjuk a teljes elszigetelõdést is a "nemzetek testvérisége" helyett. - Vigyázzunk rá, hogy csak meggondoltan, idõszakosan tegyük ezt! Például Németországban egyre inkább és végzetesen kialakulnak a török, vagy afrikai vallási-kulturális gettók, ígypedig a társadalomban hatékonyabb, befogadottakra vonatkozó integrálódásról szó sem lehet! - Erdogan elszólásai ittlétekor pl. ebbe az irányba mutattak!





Természetesen, ha mindennapi lakó-, vagy éppúgy területi közösségben megfelelô koordináló-intellektuális vezetés hiányában a soknemzetiségûek nem érezhetnek folytonos partnerségi szolidaritást a befogadókkal, akkor elõbb vagy utóbb függetlenítõdni akarnak majd csoportosan is. - Téves népmûvelést, tudatos szellemiségi segítséget is kapnak hozzá: a médiák beállítottsága személyeskedésre, vetélkedésre serkent!





Mégis: Ember (gondolkozz el azon, hogy a szabadság csak függõségekben értelmezhetõ *) küzdj inkább az önrendelkezésedért, és bízva bízzál!



_______________________________________________________



* Ugyan ki akar, legalább is hosszabb távon, például kevésbé függõ Robinsonná válni? - "A függetlenség rács nélküli börtön" (Rõczey J. János)