Ariadné fonala



Ariadné fonala



- Közös kiútunk a nemzetek közötti tájékozódás európai labirintusában -

Magyarul, de fogalmilag mégsem összezavart nemzeti nyelvünkön, inkább magyarán, azaz nemzetközileg egyetemesen szeretnék a következõkben magatartásilag harmonizáló gondolatokat kifejezni. A hangzatos pénzügyi krízis vagy eladósodási krízis helyett az elõbbiek tulajdonképpeni kiváltója, az értékrendi krízis sötét útvesztõjében tapogatóznék. Hová? Csakis, mint mások, kifelé.


Szeretném a méltóságában fenyegetett, világnézetében megzavart embert a demokratikus intézményesség korszerû technikájával és alapanyagaival épített kiútjára visszavezetni, vélvén, hogy "Dunának, Oltnak (éppúgy Rajnának, Szajnának, Pónak, Themzének is) egy a hangja". Mert az, hogy "magyar" értékrendileg, érzelmileg a legmélyebben számomra elsõsorban annyit jelent, hogy ember. Teljes ember.


Szándékom az, hogy értékrendileg közös nevezõjû világnyelvére ezen írás végére rámutathassak. Azáltal, hogy ezzel a sziszifuszi feladattal az EU-társadalmaiban többen is figyelemre méltóan bírkóznak, több társamat támogatóan, több harcostársamtól támogatottan témába vágó idézeteket hozok:



1.


Azon társadalmak, amelyeknek a nyilvánosságtere leszûkül, totalitárius társadalmakká alakulnak át. Ennek következtében a nyilvánosság szférája nem a demokrácia valamilyen kísérõ jelensége, hanem az a fórum, ahol a demokrácia megszervezõdik.


Aggasztóan számunkra ez a fejlõdés az elmúlt évtizedekben ellenkezõ irányt vett: a totális viszonyok irányába. Ugyanakkor az a fajta totalitárizmus, amelyik elterjedt, nem olyan, hogy erõs vezért igényelne. Jelenkori fajtája hatalmát nem csak az állami megfélemlítés formáira építi, hanem körülõvezi magát szakértõi ismeretekkel és a nyilvános megtárgyalás hazug légkörével.


Demokráciáról és parlametarizmusról prédikál, de ugyanakkor mindent megtesz azért, hogy annak alapköveit kidöntse.**


... hogy a demokratikus intézmények ellenállás nélküli kiüresítése eddig sikerrel járt, az nem utolsósorban a bulvár-média egyeduralkodó szerepének ill. céljának köszönhetõ: minden maradjon csak úgy, ahogy az eddigiekben is volt. Ennek jegyében az összes társadalmi réteg felé olyan végzetes üzenetet küld, amely a politikai ismeretek csiszolása, a döntésekben való részvétel ígénye helyett azt kürtöli, hogy a gazdaság törvényszerûségi kényszere kizárja az alternatívát. Ez egyfajta pragmatikus antiutópizmust*** éltet, amely elméleti elemzést az értelmiség részérõl ugyanúgy feleslegesnek nyílvánít, mint a hosszú távú kihatások következményeivel való foglalkozást....


Nagyon jó az, hogy a stuttgarti tüntetések (lásd elavult fõpályaudvar helyébe a tervezett, új alternatív föld alá vitele) a városon kívül is port vertek fel. Sokan az ügy kapcsán, akik ugyan hosszabb ideje már enerváltan a magánéletükre összpontosítottak, ismét bekapcsolódtak a közéletbe. Viszont tartós változásra csak akkor számíthatnánk, ha a fokozódó közéleti részvétel - a pillanatnyi globalizációs erõviszonyok láttán - globális ki- és rálátás által vezérelteti magát. Mindaddig, amíg az atomenergia elleni vétó csak Németországra szorítkozik, csupán annak a határain belül fejtheti ki hatását. Mindaddig, amíg a szociális polarizáció Németországban erõsödik, addig nem sikerülhet globális leküzdése.


Nyilvánosság, amely napjaink problémáit kívánja megoldani, új, nemzetállamok feletti nyilvánosságként kell kifejezõdjön. Bármennyire is különbözzön egymástól a stuttgarti polgárság életkörülménye az afrikai menekültekétõl, mégis van köztük egy mindnyájukat összekötõ közös nevezõjû nyelv (lásd megerõsítõen írásom bevezetõ mondatait / P.J.).


Ez az "emberi jogok nyelve": mármint az egyenrangúsított, avagy másként a mellérendeltségi (emancipált) társadalom,**** irányába való törekvés, amelyen nem az egységállamot értjük, hanem Adorno szerint "az általánosság megvalósítását az eltérések kiengesztelésében". (1./ forrás lásd *)



_______________________________

2.


_________________________________________



3.



Utópia vagy feladat?

Minden ember szabadnak, méltóságban és jogokban egyenlõnek születik!

Utópia lenne ez, mert nem valósult meg az egész világon?


Nem! Ez nem utópia! Ez egy kétezer éves erkölcsi követelmény, s 1948 decembere óta az Egyesült Nemzetek tagjai számára pedig jogi követelmény.


S a GONDOLAT ? *****



Utópiának nevezhetnénk azt a gondolatot, hogy ember ne uralkodjék ember felett! ?

Utópia lenne az, hogy embernek csak akkor legyen hatalma, ha azok hatalmazzák fel erre, akiknek majd annak engedelmeskedniük kell. ?


Nem, ez nem utópia, ez egy erkölcsi követelmény, 1948 óta ugyancsak jogi követelmény, mert az az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. §-ból értelemszerûen következik.


S ezt a követelményt a józan ész is alátámasztja. (Lásd "Több szem többet lát!" németül: "Ein unerkanntes Menschenrecht" ******)


De hogyan valósítható meg a GONDOLAT a jelenlegi gyakorlat ellenére? Békés úton, zökkenésmentesen? Forradalom nélkül?


Ez nyílván, nem az én feladatom, mert ez a többség feladata, hiszen ez a többség érdeke! A szabadon választott államhatalom feladata is, s ugyancsak a magukat szabad embernek tekintõ emberek egyéni érdeke.


Utópiának mégis sokan nevezik, de ezek két csoportra oszthatók:


1. az egyik borúlátó, s aggódik értünk, hogy szégyenbe kerülünk, mert "utópia,"


2. a másik azt mondja, ez nem érdekem, hiszen számomra a jelenlegi az elõnyös. Az utóbbi aztán rögtön azt is hozzáteszi: ne is beszéljünk róla! Mert hülyeség, utópia!

Az elsõ erre méltán bosszankodik, miért ne beszélhessünk róla?


Szabad országban mindenrõl szabad beszélni? A szólásszabadság alapjog, s a szabad sajtó meg nem tûri el a cenzúrát!


Persze, ha van ilyen, hogy szabad sajtó. (3./forrás lásd *******)



___________________________________________



Popovits János

München

, 2010. december 20.




 Milyen lenne a kiút saját magyar, kiváltképpen 1956-os, hagyományaink alapján? Például ilyen: "A polgárok egyre nagyobb részének az a meggyõzõdése, hogy "azok ott fent", amin a politikát, gazdaságot és az államapparátus tagjait egyformán értik, egymással összeesküdtek a célból, hogy a lakosság háta mögött tetszésük szerint uralkodhassanak. Az állam, a gazdaság és a társadalom technokrata adminisztrátorainak jelenlegi hatalmi rendszere, totalitárius tendenciát mutat, de ez az uralmi forma megfér a demokratikus szabadságjogok látszólagos érvényben hagyásával." (2./ forrás lásd **) "A demokráciának szüksége van nyilvánosságra. Közéleti tér nélkül, ahol a magánvéleményekbõl megalapozott ítéletek válhatnak, ahol érdekellentétek megfogalmazódhatnak és politikai döntések végbe mehetnek, nincs demokrácia.* Közéleti tér nélkül nincsen demokrácia. (És ez az értékrend megõrzése-megújítása érdekében a társadalom összes, tehát civil, állami és gazdasági szférájára is vonatkozik! /P.J.)



*Thomas Gebauer: Nyilvánosság és demokrácia, medico international , 04 / 2010, www.medico.de








****Az "emancipált társadalom" összes szektorában az egyenrangúság elszabotálása törvényileg szankcionált (lenne)! /P.J. Részletesebben értelmezve lásd 3.-nál: "...ember (a privilegizált, kinevezett hatalmat elnyerõ ) ne uralkodjék ember felett!"






*******Rõczey J. János és a Gondolat-Kör, Albhausen, 2010. december 20.******"Egy fel nem ismert emberjog" címmel ötoldalas tanulmányt küldtem szét német személyiségeknek és intézményeknek. Az elemzõ szöveg végére a következõ zárómondatot tettem: "Privilegizált uralkodók várának ezeréves ostroma után egy kapura figyeltünk fel az emberiség számára (1948. december 10.). Ehhez kulcsunkat 1956-ban Magyarország készítette. Immár bent vagyunk a szabadság és egyenrangúság erõdítményében!
Tehát csapataink már nem csak "harcban állnak" az egyetemesség és igazságosság jog-váráért, hanem bent vannak a kisebbség által kisajátított, elfoglalt szabadság sasfészkében, s az ellenfélnek nincs többé egérútja." /P.J.*****www.gondolat.eu / "...az emberi jogok..."***A megfélemlített német polgár rettegése az utópizmustól nem véletlen. Hiába van ennek ellentmondó példája is. Így az egyetemi hallgató Scholl testvéreké, akik Németország önkényuralom elleni morális megújhodását követelték Hitler idejében. Röpcédulaosztogatásuk miatt, lefogásuk után 4 nappal kivégezték õket. Ezen "utópisták" nevét ma a müncheni egyetem elõtti tér viseli. /P.J.**Lásd másik forrásból ezt alátámasztó idézetet késõbb 2. alatt: A politika "berluszkonizálódása" és a tiltakozó "dühpolgárok" veszélyeztetik a jogállami demokráciát / Weltonline, 2010. december 19. (Ennek megfelelõje magyarországi viszonyokra értelmezve hát nem: "A politika "orbánizálódása" és a tiltakozó szocik, jobbikosok veszélyeztetik a demokráciát." -lenne!?/P.J.)