Párbeszéd az új Magyar Alkotmányról
- Részletek
- Popovits János
- Találatok: 990
Párbeszéd az új Magyar Alkotmányról
Párbeszéd az új Magyar Alkotmányról
A politika számomra a közösség ügyeivel való elkötelezett foglalkozás. Így ez eddig a legszentebb, lelkismereti ügyem volt és marad is. Annyira amennyire egyetemes értékrend-etikai alapja - melyet folytonosan csiszolok, s már a 330.bejegyzésnél tartok - életemben vallásos erkölcsiségemet is megelôzi.
Szemléletem kapcsán éppen ezért ajánlom az új Magyar Alkotmány idôszerû párbeszédéhez barátom, Rôczey János csatolt anyagát, amelynek vezérfonalával tökéletesen egyetértek.
Popovits János, München
_________________________________
Az új Magyar Alkotmány
Azt álmodtam, hogy barátom édesapja felszólított a magyar Parlamentben, adjam elõ az új alkotmánnyal kapcsolatban elõkészített javaslataimat.
Azzal kezdtem, hogy akkor, amikor az országgyûlés új kormány összetételét meghatározza, ne a miniszterelnök személyére szavazzon, hanem arra, kik legyenek a szakminiszterek. Így nyilvánvalóan szakemberek kerülnek a minisztériumok élére. Ezek a miniszterek aztán maguk közül válasszák ki a miniszterelnököt, akinek ezek szerint szabad döntésük alapján engedelmeskednek.
Barátom édesapja élénken bólintott.
S itt ért véget az álmom. S érhetõ, hogy bólintott. Hiszen dr. Bárányos Károly, nem párthoz tartozása alapján került 1945-tõl egészen a negatív „fordulat” évéig miniszteri feladatkörbe, hanem azért, mert elismert szakember volt. Érthetõ hát, hogy bólogatott. Esetleg arra is, hogy a miniszterek válasszanak maguknak fõnököt, tehát õk válasszák meg maguk közül miniszterelnököt.
Ez a gondolat, hogy az országgyûlés válassza meg a minisztereket s azok maguk közül a miniszterelnököt, már régóta foglalkoztat.
++++
Álmomban, pedig nagyon erõlködtem, nem jutott több eszembe, minek kellene még, hogy új alkotmányunkban feltétlenül szerepeljen.
++++
Így hát most már ébren folytatom.
Tekintettel arra, hogy barátom nem értett egyet a történettel, mondván ez nem történhetett így, ahogy írom s így nyilván õ a hiteles, hiszen édesapjáról van szó, alkotmányunk kiegészítésére szolgáló javaslatomat ezért másképpen adom elõ:
1. javaslat
Az országgyûlés, ne a miniszterelnököt válassza meg, ne õt bízza meg a végrehajtó hatalommal, hanem a szakminisztereket válasszák meg. S azok feladata legyen aztán maguk közül a miniszterelnök megválasztása, tehát a kormány kialakítása, hiszen így minden protekció rokonszenv vagy ellenszenv kiküszöbölõdik, s az eddigieknél békésebb és hatékonyabb munkaközösséggé válna az ország kormánya.
Erre a gondolatra Németországban tartózkodásom harminc éve alatt jutottam, amikor érthetetlennek tartottam, hogy a kormányokból éppen a legmûveltebbeknek tartott miniszterek váltak ki. A kancellár akolbólintotta õket ki. Neveket sorolok fel : Biedenkopf, …… a volt Bajor kormányból Hans Maier.
De én ott nem ismertem közelebbrõl, vagy akár személyesen a politikai porondon szereplõ személyiségeket, míg otthon az egyik barátom miniszter volt, a másik svájci nagykövet, a harmadik kormánytanácsadó. Nekik is felvetettem a témát. dr. Gyõriványi Sándor, aki mint kisgazdapárti Antall
meghívására töltötte be a munkaügyi tárcát, aki súlyos betegsége után mondott le, mondván az éjfél utáni gyakori megbeszélések okozták szinte végkimerülését, németországi tartózkodása során érte a rosszullét, s az ottani kórháznak köszönheti, hogy életben maradt. Antallról nem panaszkodott, de én úgy gondolom õt óvta a felelõsségtõl. Õ volt a fõnök és Sándor a kinevezettje. Egy kinevezett barátom sem panaszkodott kinevezõjére, hiszen ezzel arra a kérdésemre kellett volna válaszolnia: miért nem mondtál le ? S mikor én merészeltem a számukra sem barátnak nevezhetõ kinevezõrõl véleményemet megírni, akihez nem kötötte õket baráti kapcsolat, egyszerre elhallgattak. Évtizedes barátságunk sínylette ezt meg, pedig nem az õ kinevezésük megalapozottságát, jogosságát vontam kétségbe.
Nemrég megint elõvettem Gyõriványi Sándor kis könyvecskéjét, címe: A Kisgazdapárt regénye. ( A szakmunkás-képzésrõl írt nagyszerû mûve mellett szerénynek tûnik, de olyat tudunk meg belõle, ami a közvélemény figyelmét elkerülte. Azt, hogy az elsõ magyar miniszterelnök tevékenységében nagy szerepet játszott a konkurensek elleni küzdelem, vagy ha így akarjuk, azok elleni védekezés. Azt sejtette a közvélemény, hogy Csurka Istvánban ilyet látott (májusi tézisekben semmilyen ellenséges hangot nem véltem felfedezni, mégis olyanokat bízott, meg mint Debreczeni Józsefet az írás és a személy megrágalmazásával). Nem bízott Szabó Ivánban sem, veszedelmes tehetségest vélt fölfedezni benne, de hogy Torgyánban is ezt látta, nem is gondoltam.
Bibó István a forradalom alatt magától értetõdõnek tartotta, hogy a Rákosi-féle alkotmányt újnak kell felváltania, s így természetesen azt is, hogy abban 56 eszméi legyenek az irányadók.
A magyar forradalom különös jelentõsége, hogy az emberiség történelmében elõször fordult az elõ, hogy egy egész országban minden munkahelyen a demokrácia alapelvét követve a munkaközösség egész vezetõségét nem kinevezték, hanem választották.
Bibó István a forradalom alatt magától értetõdõnek tartotta, hogy a Rákosi-féle alkotmányt újnak kell felváltania, s így természetesen azt is, hogy abban 56 eszméi legyenek az irányadók.
A magyar forradalom különös jelentõsége, hogy az emberiség történelmében elõször fordult az elõ, hogy egy egész országban minden munkahelyen a demokrácia alapelvét követve a munkaközösség egész vezetõségét nem kinevezték, hanem választották.
E történelmi tény leszögezése után törvénybe iktatandó, hogy minden gazdasági szektorban, ahol ezt az elvet követik, országunk jelentõs adókedvezményt biztosít.
Ugyancsak a forradalom eszmeiségébõl következne, ha az alkotmány elõírná azt, hogy azok a politikusok, akiket a magyar választópolgár azzal tüntetett ki, hogy titkos választás során megválasztotta õket, s így azok hatalomhoz, elismeréshez esetleg még különleges jóléthez is jutottak, azok tartsák tiszteletben ezt az elvet és hatáskörük alá tartozókkal szemben ugyanezt az elvet kövessék. Ne nevezzenek ki senkit!!!
Ugyancsak a forradalom eszmeiségébõl következne, ha az alkotmány elõírná azt, hogy azok a politikusok, akiket a magyar választópolgár azzal tüntetett ki, hogy titkos választás során megválasztotta õket, s így azok hatalomhoz, elismeréshez esetleg még különleges jóléthez is jutottak, azok tartsák tiszteletben ezt az elvet és hatáskörük alá tartozókkal szemben ugyanezt az elvet kövessék. Ne nevezzenek ki senkit!!!
Bízzák a munkaközösség vezetõségének megválasztását a munkaközösség tagjaira, azokra, akik majd engedelmeskedni kötelesek nekik.(Kinevezésnek nevezem azt, ha valakit mások fölött gyakorolható hatalommal ruháznak fel. Személyi titkár, tanácsadó, asszisztens, stb. kijelölése nem nevezhetõ kinevezésnek.)
++++
Szeretném, ha még valami bekerülhetne az új magyar alkotmányba, de nem tudom szakszerûen, a jogászok nyelvén megfogalmazni.
S ezért hadd beszéljek, hadd morfondírozzak róla.
A forradalom alatt egyetlen egyszer találkoztam rendõrrel. A Margit körúton jött velem szembe. Azt akkor Mártírok útjának nevezték. A rendõr rám nézett mosolyogva. Mosolygott, pedig nem ismertem.
Amikor már elhaladt, megfordítottam a fejem és utána néztem. Zubbonya a nyakától kezdve le volt tépve. Talán ezért mosolygott.
Nem õk tartották fenn a rendet akkor Budapesten. Tudomásom szerint más városban sem. Mégis nagyobb rend uralkodott, mint valaha.
++++
Szeretném, ha még valami bekerülhetne az új magyar alkotmányba, de nem tudom szakszerûen, a jogászok nyelvén megfogalmazni.
S ezért hadd beszéljek, hadd morfondírozzak róla.
A forradalom alatt egyetlen egyszer találkoztam rendõrrel. A Margit körúton jött velem szembe. Azt akkor Mártírok útjának nevezték. A rendõr rám nézett mosolyogva. Mosolygott, pedig nem ismertem.
Amikor már elhaladt, megfordítottam a fejem és utána néztem. Zubbonya a nyakától kezdve le volt tépve. Talán ezért mosolygott.
Nem õk tartották fenn a rendet akkor Budapesten. Tudomásom szerint más városban sem. Mégis nagyobb rend uralkodott, mint valaha.
Emlékszem Piller Ernõ barátom és osztálytársam elbeszélésére. Nikotinosnak becézték osztálytársai, mert sokat cigarettázott. Egész fiatalon szokott rá.
- Te, képzeld, - mesélte 56-ról - láttam egy betört ablaktáblájú trafikot. Éppen kifogyott a cigarettám. Benyúltam és kivettem egy csomag Darlingot. De a következõ pillanatban irtózatos ordítást hallok, többen is ordítottak: „nézd a gazembert”. Én meg elkezdtem rohanni. ( Amikor mesélte, lihegett, mintha még mindég rohanna) Az életemért futottam!
Másik emlék-epizódom is ide tarozik.
A Fõ utcán mentem a Minorita-templom környékén, északi irányban.
- Jó napot, tanár úr!
Egy felnõtt tanítványom köszöntött. A Dolgozók Gimnáziumából. Azt hiszem, egyenruhában lehetett, a Belügyminisztériumban dolgozott. Feltûnt, hogy viaszfehér az arca.
- Mi van magával- kérdeztem. Rosszul van?
- Nem. De félek tanár úr. Félek.
- Ugyan. Egyáltalán ne féljen. Higgyen nekem! - S megnyugtatásképpen még azt is hozzátettem: Semmi oka sincsen félni. Hiszen nem gyilkolt, tisztviselõként dolgozott.
Barátságosan beszéltem vele. Udvariasan, kedvesen. Hiszen sajnáltam. Ma már azon töprengek, vajon valóban megnyugtattam azzal, amit mondtam.
Nincs jogom róla nemcsak ítéletet, még csak véleményt sem mondanom. Ez csak egy mozaikkép. Én arról az egész képrõl akarok beszélni, ami emlékezetemben él a forradalomról, s aminek a rejtélye izgat.
- Jó napot, tanár úr!
Egy felnõtt tanítványom köszöntött. A Dolgozók Gimnáziumából. Azt hiszem, egyenruhában lehetett, a Belügyminisztériumban dolgozott. Feltûnt, hogy viaszfehér az arca.
- Mi van magával- kérdeztem. Rosszul van?
- Nem. De félek tanár úr. Félek.
- Ugyan. Egyáltalán ne féljen. Higgyen nekem! - S megnyugtatásképpen még azt is hozzátettem: Semmi oka sincsen félni. Hiszen nem gyilkolt, tisztviselõként dolgozott.
Barátságosan beszéltem vele. Udvariasan, kedvesen. Hiszen sajnáltam. Ma már azon töprengek, vajon valóban megnyugtattam azzal, amit mondtam.
Nincs jogom róla nemcsak ítéletet, még csak véleményt sem mondanom. Ez csak egy mozaikkép. Én arról az egész képrõl akarok beszélni, ami emlékezetemben él a forradalomról, s aminek a rejtélye izgat.
Egész Magyarország lakossága szentté lett volna egyszerre?
Az öregek, a gyerekek, a fiatalok, mindenki?
A kábítószeresek, a pedofilék, a tolvajok, a rablók, a csalók, a megalkuvók, a hazaárulók, az alattomosak, a szexuális bûnözõk, a gyilkosok? Mindenki ???
Hirtelen mindannyian a damaszkuszi útra kerültünk. Mind. Ez igaz. Megkapta mindenki a lelkiismeretvizsgálat kegyelmét.
S valóban sok bûnözõ megbánta gyengeségét, elkövetett bûntettét. A Párt tagjai is átálltak. Legalább is látszatra.
De hajlamaikat megõrizték. S nyilván erkölcsi beállítottságukat is. És nyilván sokan maradtak meg olyanoknak, amilyenekként a Rákosi rendszerben viselkedtek.
Hová kerültek ezek? Felszívódtak?
Ne áltassuk magunkat. Ne ábrándozzunk. Ott voltak mind!
Nem tûntek el.
De féltek!
Féltek és hallgattak.
Az öregek, a gyerekek, a fiatalok, mindenki?
A kábítószeresek, a pedofilék, a tolvajok, a rablók, a csalók, a megalkuvók, a hazaárulók, az alattomosak, a szexuális bûnözõk, a gyilkosok? Mindenki ???
Hirtelen mindannyian a damaszkuszi útra kerültünk. Mind. Ez igaz. Megkapta mindenki a lelkiismeretvizsgálat kegyelmét.
S valóban sok bûnözõ megbánta gyengeségét, elkövetett bûntettét. A Párt tagjai is átálltak. Legalább is látszatra.
De hajlamaikat megõrizték. S nyilván erkölcsi beállítottságukat is. És nyilván sokan maradtak meg olyanoknak, amilyenekként a Rákosi rendszerben viselkedtek.
Hová kerültek ezek? Felszívódtak?
Ne áltassuk magunkat. Ne ábrándozzunk. Ott voltak mind!
Nem tûntek el.
De féltek!
Féltek és hallgattak.
Mitõl féltek? Nem a rendõröktõl, nem a büntetéstõl. Hanem mitõl? A közvéleménytõl. S ez egy lépéssel még idébb van. Ez még nem vált ki ellenszenvet. A büntetés, a felelõsségre vonás, sértõdöttséget kelt, néha gyûlöletet, az viszont, hogyan kell viselkedni, tehát ami a közvélemény elvárása, az még nem. Nagy különbség!
Mitõl, kitõl féltek? Közösségektõl, melyek hirtelen, váratlanul kialakultak körülöttük. Azelõtt is tartoztunk közösségekhez, de ezek most hirtelen megszaporodtak.
Gimnazista koromban, ha villamoson ültem s az katolikus templom elõtt haladt, megemeltem kalapomat. Nem az utasokra voltam tekintettel, hiszen azok között másvallású, vagy hitetlen is akadt, s nem is ismeretek, de mit szóltak volna azok, akik ismertek? És ismerték szüleimet? A családra, ismeretségi körömre voltam tekintettel. Egy közösséghez tartoztam s ennek az ítéletére, véleményére gondoltam, hiszen tudatosan, szívesen tartoztam hozzájuk, közösségemhez.
Nos, ilyenek jöttek létre, gomba módra 1956-ban Budapesten. A rendkívüli helyzet, az életveszély hozta létre azokat, s az is, hogy egy csapásra megszûnt minden hatalom, tekintély, felülrõl diktált rend. Újat kellett teremteni. S ezek a kis közösségek, lakóhelyünkön, munkahelyünkön mindenütt megszülettek. De alkalmi helyzetekben, közlekedési eszközre várakozók körében, pékek, fõként pékek elõtt, vagy tiltakozás, tüntetés közepette, lövöldözés hallatára. Ugyanezek már nem nevezhetõk közösségnek, de úgy viselkedtek, mint azok. Mint a kisközösségek. Szigorúak voltak, határozottak. Azonnal ítéltek. S ezért mindenki engedelmeskedett nekik.
Mitõl, kitõl féltek? Közösségektõl, melyek hirtelen, váratlanul kialakultak körülöttük. Azelõtt is tartoztunk közösségekhez, de ezek most hirtelen megszaporodtak.
Gimnazista koromban, ha villamoson ültem s az katolikus templom elõtt haladt, megemeltem kalapomat. Nem az utasokra voltam tekintettel, hiszen azok között másvallású, vagy hitetlen is akadt, s nem is ismeretek, de mit szóltak volna azok, akik ismertek? És ismerték szüleimet? A családra, ismeretségi körömre voltam tekintettel. Egy közösséghez tartoztam s ennek az ítéletére, véleményére gondoltam, hiszen tudatosan, szívesen tartoztam hozzájuk, közösségemhez.
Nos, ilyenek jöttek létre, gomba módra 1956-ban Budapesten. A rendkívüli helyzet, az életveszély hozta létre azokat, s az is, hogy egy csapásra megszûnt minden hatalom, tekintély, felülrõl diktált rend. Újat kellett teremteni. S ezek a kis közösségek, lakóhelyünkön, munkahelyünkön mindenütt megszülettek. De alkalmi helyzetekben, közlekedési eszközre várakozók körében, pékek, fõként pékek elõtt, vagy tiltakozás, tüntetés közepette, lövöldözés hallatára. Ugyanezek már nem nevezhetõk közösségnek, de úgy viselkedtek, mint azok. Mint a kisközösségek. Szigorúak voltak, határozottak. Azonnal ítéltek. S ezért mindenki engedelmeskedett nekik.
Érdekes, hogy ez Oroszországban 1917-ben Szolzsenyicin történeti munkája szerint ennek ellenkezõje történt. A gátlástalanok, a bûnözõk terrorizálták a tömegeket. Ott a többség félt, s nem, mint nálunk, a kisebbség! Ott tömegmegmozdulások alakultak ki, s nem közösségek. Tüntetés tüntetést követett, tüntettek az éhezés ellen, tüntettek a háború ellen. Szervezetlen, összecsõdült tömegek követelõdztek ott.
Nálunk is tömegtüntetéssel kezdõdött a felvonulás a Parlament elé, de az összegyûltek nem követelõdztek. Mert kitõl követeltek volna, a hazaárulóktól?
Ezt támasztja alá egy jelenlévõ, egy volt tanítványom, tanúvallomása. Cáfolta a történészek állítását, miszerint, mikor Nagy Imre azzal kezdte beszédét: „Kedves Elvtársak,” a tömeg azt mondta volna:
„Nem vagyunk mi elvtársak.” - A tömeg felháborodása, felzúgása azonban nem így hangzott, hanem így :
„Nincs elvtárs!” - Nagy különbség ám!
A betiltott himnuszt énekelték s ezzel jelezték összetartásukat, s erejüket. A Rádió ostroma sem nevezhetõ tömegtüntetésnek. Be akarták olvasni a 16 pontot, melyet elõzõ éjszaka az egyetemisták megszövegeztek.
Nálunk is tömegtüntetéssel kezdõdött a felvonulás a Parlament elé, de az összegyûltek nem követelõdztek. Mert kitõl követeltek volna, a hazaárulóktól?
Ezt támasztja alá egy jelenlévõ, egy volt tanítványom, tanúvallomása. Cáfolta a történészek állítását, miszerint, mikor Nagy Imre azzal kezdte beszédét: „Kedves Elvtársak,” a tömeg azt mondta volna:
„Nem vagyunk mi elvtársak.” - A tömeg felháborodása, felzúgása azonban nem így hangzott, hanem így :
„Nincs elvtárs!” - Nagy különbség ám!
A betiltott himnuszt énekelték s ezzel jelezték összetartásukat, s erejüket. A Rádió ostroma sem nevezhetõ tömegtüntetésnek. Be akarták olvasni a 16 pontot, melyet elõzõ éjszaka az egyetemisták megszövegeztek.
Nálunk a kis közösségek biztosították az együttmûködést és a rendet. Ezek szervezték meg a lakosságot, ezek irányítottak, ezek gondoskodtak az élelmiszer-ellátásról, víz és energia és egyéb szolgáltatásokról.
Oroszországban rendetlenségbe, anarchiába torkollott a „forradalom”. Nálunk olyan szigorú rendbe, amilyenre az elõbbi példák is utaltak, de amit az egységesen követetett jelszó is hirdet és bizonyít:
„Õrizzük meg a forradalom tisztaságát!”
Oroszországban a csõcselék uralkodott, a bûnözõ kisebbség diktált. Oroszországban valóban proletárforradalom zajlott le. Csak persze egészen más értelemben, mint azt a marxisták hirdetik.
A kisközösségek ereje és sokasága hozta létre tehát azt a soha nem tapasztalt magas közerkölcsöt, amit pusztán szigorú törvények, rendõrség, bíróságok, az erõsen központosított államhatalom, egymaga nem képes megteremteni.
Ebbõl következtetem azt, hogy az államnak érdeke az ilyen közösségek olyan mértékû támogatása és elõnyben részesítése, mint ahogyan a családdal kapcsolatban már ma is teszi.
A kisközösségek ereje és sokasága hozta létre tehát azt a soha nem tapasztalt magas közerkölcsöt, amit pusztán szigorú törvények, rendõrség, bíróságok, az erõsen központosított államhatalom, egymaga nem képes megteremteni.
Ebbõl következtetem azt, hogy az államnak érdeke az ilyen közösségek olyan mértékû támogatása és elõnyben részesítése, mint ahogyan a családdal kapcsolatban már ma is teszi.
A család két ember szabad akaratából született közösség. Egyedül rájuk tartozik, ki irányítson, ki dönt ebben avagy abban kérdésben, de abban is, s kit fogadnak be a családba.
Ugyanezek az alapelvek érvényesültek 1956-ban Magyarországon a kisközösségekben, a munkahelyi, rendfenntartó, lakóhelyi közösségekben.
2. Javaslat
Az új magyar alkotmányban méltán helyet kaphatna az, hogy az olyan közösségek, melyek ezeken az elveken épülnek fel, akár munkahelyi, lakóhelyi vagy rendfenntartó közösségek azok, az államhatalom különleges és sokoldalú támogatásában részesüljenek.
S ez újdonság lenne a világ demokratikus alkotmányai számára. S talán olyan hírnevet szerezne nekünk a világban, mint annak idején a magyar forradalom és szabadságharc. Valószínû, hiszen az sugallta.
Az új magyar alkotmányban méltán helyet kaphatna az, hogy az olyan közösségek, melyek ezeken az elveken épülnek fel, akár munkahelyi, lakóhelyi vagy rendfenntartó közösségek azok, az államhatalom különleges és sokoldalú támogatásában részesüljenek.
S ez újdonság lenne a világ demokratikus alkotmányai számára. S talán olyan hírnevet szerezne nekünk a világban, mint annak idején a magyar forradalom és szabadságharc. Valószínû, hiszen az sugallta.
Alapelvek:
a/
A szabad (tehát a demokratikus elvek alapján felépült) közösség tagjainak kizárólagos joga eldönteni, ki tartozzon e közösséghez, s kit zárjanak abból ki.
b/
a/
A szabad (tehát a demokratikus elvek alapján felépült) közösség tagjainak kizárólagos joga eldönteni, ki tartozzon e közösséghez, s kit zárjanak abból ki.
b/
Minden külsõ beavatkozás kizárásával a közösség tagjai titkos szavazás során megválasztják a közösség vezetõségét s ugyancsak önállóan állapítják meg az együttélés szabályait, melyek persze nem ütközhetnek a törvényes jogrendbe.
c/
c/
Míg a családi kötelék tartóssága a gyermekek érdekét is szolgálja, s ezért az eddig kialakult jogszabályok alapján az alkotmány annak felbomlását akadályozni igyekszik, illetve tartósságának megõrzését szorgalmazza, ezzel szemben az egyéb, tehát ezeknek az ún. szabad közösségeknek idõtartamával kapcsolatban nem foglal állást, azok alapítása, felbontása, s így idõtartama teljesen a közösségek tagjainak önálló döntésére tartozik.
1950-tõl 1992-ig szinte folyamatosan tanítottam középiskolákban (1956 után néhány évre eltiltottak) Mondhatom, hogy a „fiatalok” korosztályát, 10-12 évesektõl 20-25 éves korukig, (felnõttek iskolájában is tanítottam), jól ismerem. Megállapítottam, hogy az osztályoknak , az iskolák ifjúságának nincsen autonómiájuk, nincsen közösségük csak szószólójuk. Tehát nem lehet tárgyalni velük, nem lehet velük megegyezni, szerzõdést kötni. Ehhez arra lenne szükség, hogy legalább is önmaguk felett hatalommal rendelkezzenek, amire szankciókhoz való jog is tartozik. Például saját rendezvényükrõl kitilthassák maguk közül azt, aki a rendezvényt megtartását akadályozta, avagy egy megkötött szerzõdést nem tart be, bojkottál.
Az oktatásügyi hatóságok írják elõ, hogy iskolákban, oktatási intézményekben az oktatást élvezõ csoportok, osztályok, stb., akiknek eddig csupán szószólójuk volt, (Schulsprecher) szabadon választott vezetõjük, vezetõségük legyen, s azoknak meghatározott keretekben döntési joguk legyen.
( Számtalanszor fordul elõ, hogy egy embercsoportot úgy szólítanak meg, úgy vonnak felelõsségre, mintha azok, jogilag felelõsségre vonható közösséget alkotnának. Ez nem csak iskolákban fordul elõ, mikor a tanár „szidja” az osztályt, hanem a felnõttek világában, minden munkahelyen elõfordul.
Ünnepek alkalmával, például kivétel nélkül, ha az igazgató születésnapját ünnepelve, az ünnepi szónok elfogódott hangon emlegeti, hogy mi egy nagy család vagyunk, tehát közösség, akinek tagjaira etikai kötelezettségek, követendõ erkölcsi magatartás hárul. Hogy az alkalmazottak közösséget alkotnának? Szó sincs róla! Ahogy nem volt közösség a néger rabszolgák csoportja sem az ültetvényeken vagy a Gulágon senyvedõ munkabrigádok sem.)
( Számtalanszor fordul elõ, hogy egy embercsoportot úgy szólítanak meg, úgy vonnak felelõsségre, mintha azok, jogilag felelõsségre vonható közösséget alkotnának. Ez nem csak iskolákban fordul elõ, mikor a tanár „szidja” az osztályt, hanem a felnõttek világában, minden munkahelyen elõfordul.
Ünnepek alkalmával, például kivétel nélkül, ha az igazgató születésnapját ünnepelve, az ünnepi szónok elfogódott hangon emlegeti, hogy mi egy nagy család vagyunk, tehát közösség, akinek tagjaira etikai kötelezettségek, követendõ erkölcsi magatartás hárul. Hogy az alkalmazottak közösséget alkotnának? Szó sincs róla! Ahogy nem volt közösség a néger rabszolgák csoportja sem az ültetvényeken vagy a Gulágon senyvedõ munkabrigádok sem.)
Ebbõl az következik, hogy amennyiben ilyen erkölcsi elvárást igénylünk, akkor valóban közösséggé is kell azoknak válniuk, tehát válasszák meg vezetõségüket, s képviselõjüket. Így már lehetne velük szerzõdést kötni és tõlük bizonyos magatartást követelni. Ez munkahelyi, iskolai közösségekre egyaránt érvényes.
Sõt, börtönökben engedélyezni kell a rabok önszervezõdését, megszervezését szorgalmazni s ellenõrizni vajon szabadon, titkosan választják-e meg közösségük vezetõségét. A börtönigazgatóság, tehát tárgyalhat közösségükkel. S ezzel egyúttal megakadályozható, hogy a börtönökben maffiák, külsõ kapcsolatok, befolyások érvényesülhessenek.
Közösségnek az az embercsoport nevezhetõ tehát, amelyik titkosan megválasztja vezetõségét, s azt hatalommal ruházza fel. Ez a közösség képviselõje, szerzõdéskötésre jogosult.
Sõt, börtönökben engedélyezni kell a rabok önszervezõdését, megszervezését szorgalmazni s ellenõrizni vajon szabadon, titkosan választják-e meg közösségük vezetõségét. A börtönigazgatóság, tehát tárgyalhat közösségükkel. S ezzel egyúttal megakadályozható, hogy a börtönökben maffiák, külsõ kapcsolatok, befolyások érvényesülhessenek.
Közösségnek az az embercsoport nevezhetõ tehát, amelyik titkosan megválasztja vezetõségét, s azt hatalommal ruházza fel. Ez a közösség képviselõje, szerzõdéskötésre jogosult.
Az alkotmány bevezetõjében nem szükséges hangoztatni, hogy politikai rendszerünk alapja a demokrácia, a gazdasági életben meg a szociális piacgazdaság.
Tekintettel arra, hogy a magyar állam az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát elismeri, s az 1.§ -t értékrendjének csúcsára helyezi, elég leszögezni azt, hogy államunk szabad szerzõdéseken alapuló társadalom. Ezzel nyilvánvaló, hogy a politikai életben a demokrácia elve fog érvényesülni, a gazdasági életben meg az állampolgárok egyenrangúsága, mely minden érvényes szerzõdés alapja.
Ezt az egyöntetûséget hiányolom Sólyom László, volt köztársasági elnök tervezetének egy meglepõ mondatában:
Az emberi méltóság alapelvének érvényesülése megkövetelheti, hogy olyan alkotmányos jogokat vezessenek le belõle, melyek egy régebbi alkotmányban nem voltak benne. … De például a választójog egyenlõsége, a felhatalmazás szükségessége a közhatalom gyakorlásához, … is ide tartozik.
Miért eme leszûkítés? Miért nem minden hatalomról beszél? Miért csak a közhatalomról?
