Politikai zsákutcában

Új államrend egyetemes-etikusan, avagy valláserkölcsileg megfogalmazott értékekre támaszkodjon?

Az Alaptörvény tervezet (lásd MSz) egyvalamit végre szankcionálhatna. Úgymint, az emberi jogok neoliberálisan diszkrimináló változatának a gyakorlatát. Ezzel valósíthatná meg annak egyértelmûbb kodifikálását!

Mókuskerékbõl való kilépésünk következtében aztán valódi demokratikus reformok (egyetemes értékrend szerinti társadalmi vissza- vagy újra-rendezõdés) is népszavazásra kerülhetnének. Így pl. a tõkés társaságok, avagy a parlamenti-államigazgatási intézmény demokráciának ellentmondó technikája (lásd elõljáró-hatalmi kinevezések vagy az un. "szabad mandátumok"), azaz a demokratikus ellenõrizhetõség alternatívája.

Ezzel szemben a svájci, együgyû minarettes népszavaztatás kapcsán még: ..." >A félelem rossz tanácsadó<, óvnak a katolikus püspökök, és a pápa is aggódik a svájci vallásszabadságért – mert például Szaúd-Arábia esetében már nincs miért aggódnia, ugyebár.

Magyarán a kettõs mércéjû "atlantista liberalizmus" hatása alatt állunk. Ezért nem elég egyszer felhívni a magyarság feltámadó tisztességes erõinek a figyelmét arra, hogy: a Szent Korona eszme alkotmányossága hagyományilag fontos, azonban az igazi rendszerváltoztatáshoz nem lesz megnyugtatóan elegendõ. Sõt, gyakorlatilag csupán másodrangú, mivel (idézek Visszatérés a nyugati emberjogrendbe" c. írásomból):

"...abban van társadalmi visszaesés, hogy a mai politikai intézményrendszeren (belül és kívülrõl) felülkerekedett az elõjogrendszer. Magyarán politika kultúránk és média által terjesztett közgondolkodás elkorcsosulóban van. A világnézeti és oktatási eggyökerû marxista-neoliberális szellemiség, gyakorlatilag a gazdasági "kapitalista" világhatalom, mint a társadalmi "fejlõdés" formájának kisajátítója, kiütötte a demokráciát.

Mikor történt ez meg?

Akkor, amikor az 1948. december 10 -i Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát (annak is az elsõ pontjában rögzített közszabadságot / egyenrangúságot) ugyan az államok aláírták, viszont törvényileg az egyenrangúság / polgári mellérendeltség egyetlen megváltoztatási (emberjogkonform) módjának megszegését illetve szabotálását mindmáig nem szankcionált /j -ák! - Miért is kellene arról, saját pártjaik, önmaguk elõjogaival szemben, belátóan lemondaniuk?..." Pedig a kiutat illetõen, most Koppenhágából érkezett számunkra üzenet:

Árnyalt emberjogi elvekkel szemben, a "nemzetközi államközösség" az ok helyett az okozatot szankcionálja: az egyenrangúságra törekvõ népek, csoportok, személyek követelését, erõszakos fellépését (lázadását) jogaik biztosításáért. - Mi volt elõbb tehát: az állami terror, avagy a "terrorizmus" ellene? Magyarán: az egyenrangúság megtagadása, avagy a szabadságharc az egyenrangúságért?

Engedetlenségi reflexünk természetes, ösztönös méltóság-önvédelmi magatartásunk áramkörének biztosítéka. Ha ez kicsapódna, akkor megszûnnénk embernek, magyarnak lenni.

A globalizáció jelenlegi formájában Magyarország számára régóta piros lámpát mutat, hiszen: "csak azok az országok tekínthetõk igazi haszonélvezõknek, amelyek magasabb tudásszinttel és jelentõs anyagi forrásokkal rendelkeznek. Ahol ezek a feltételek nincsenek meg, ott alig van esély a fejlõdésre, így tehát a gazdag és a szegény országok közötti különbség még nagyobb lesz". ***

Ha a következõ választási idõszakban a vezetõk nem lesznek képesek arra, hogy a népnek való megfelelési kényszernek engedelmeskedjenek, akkor az ország végérvényesen politikai zsákutcába futhat.

Popovits János München, 2009. december 18.

________________________________________

* Befejezô idézet Gazdag István: A svájci óra ütött: minarettek kaputt c. írásából. / www.antidogma.hu