Visszatérés a nyugati emberjogrendbe



　


Popovits János:


Visszatérés a nyugati emberjogrendbe



avagy hazai fejlemények nyugateurópai magyar szemmel

Áttérni nem akartam, megtérnem nem kellett, hazatérnem még sokszor szükséges akkor is, ha a idekint is a hazához tartozhatok.


A téma akkor vetôdött fel számomra konkrétan, amikor az elmúlt héten a Balatonnál építômunkások megkérdezték beszélgetésünk közben: -Most vissza akar térni Münchenbe, avagy hazatér,... magánnak hol van tulajdonképpen a "haza"? A válaszom az volt, hogy: - Jó kérdés. Lényegileg akkor vagyok a hazában, amikor magyarokkal érintkezem. Mint például most, Önök közt.



Egy fontos kiegészítést azonban még tennem kell. Tamási Miklós 1994-ben Kanadában elhunyt, de már elôtte hazajáró költônk gondolatvilágából idézek:


"Ha széthullunk, elfelejtenek bennünket. Az utolsó két sort minden magyarnak saját emlékezetébe kell mélyen vésnie, különben elpusztulunk egyenként is, nemzetként is.



Orcád ne rejtsd, elfelejtik,



akkor is védd a portád,



ha nem adhat semmit.


Mert Tamási már tudja: ha portád veszíted el, önvesztésre vagy ítélve. Olyan árnyékvilágban élsz álmatlan vándorlegény - he nem kóbor kutya - életet, amiben soha nincs nyugtod, amiben soha nem tudod otthon érezni magad, még akkor sem, ha befogadó országod nem tanúsít ellenséges álláspontot irántad, sôt hivatalosan, (és nemcsak szóval, de pénzzel is!) támogatja a több kulturáltságot, mint Kanada.



Öt szó az üzenet


-írja Tamási már Erdélyben: Mi itt, és ti ott.

Egy nép vagyunk. Aki elvesztette a hazáját, vagy kiárusítja azt, a sorsa ugyanaz lesz.. Ez az üzenet nemcsak Tamási üzenete, de minden kiüldözött, kirekesztett és kivándorolt magyar saját bôrén át érzett tapasztalata. Ha nem védjük meg megy egyetlen életterünket, elpusztulunk."


(Veszely Ferenc: Határ nélküli népünk igaz költje, Hazanézô/Korond, XX.1.2009)


　


Két kerek hónapot töltöttem el most a balatoni természetben kerti és építômunkával leányaim szôlôskertjében. Egyedül, de mégsem teljesen magányosan. A kicsi, pincével együtt kb. 50 m²-es nyaraló most már tavasztól ôszig max. 2-3 személynek adhat helyet, azaz civilizáltan lakható. A téli fafûtés is megoldható lenne, de ha tovább maradnék, a családomtól nemcsak testben távolodnék el....


Így hát ennek meggátlása céljából - semmi más valós feladatom pilanatnyilag nincs - csak visszatértem döblingi magányomból.


Az otthoniaknak segíteni úgysem tudnék, minden megy náluk a régi megszokott kerékvágásban: a rettenetesen kiszolgáltatott és mindent tûrô, robotoló népet, az idôszerû kollaboráló "értelmiség" vezeti. Orránál fogva "meg". Nem készül fel valódi rendszerváltásra a parlamenti párt-váltó ga(rá)zdálkodás!


Nem én találtam ki a remények romboló jellemzésére azt, hogy a nagyon valószínû, újabb Fidesz-kormányzás rettenetes következményekkel fog járni az országnak. Portánknak. A nemzetállami politikai hatalom globalizációs alárendeltségével kapcsolatban eredeti, valóban alternatív pártprogramok híján ugyan mi másra készülhetnénk fel?! (Az EU-s statisztikák szerint M.o. gazdasági felzárkózási, fejlôdési üteme a leglassúbb: azonos a hatalmas nagyságrendû német gazdaság növekedési százalékával. Minden más volt szocialista országé ennek több, mint kétszerese. Pl. a lengyeleké, a cseheké,... a legjobb szlovákoké: négyszerese!)


Orbán Viktor gazdasági fordulatot ígér, de azt közjogi változtatás nélkül képzeli el.


A pártok stilusaikban a megosztottság, az automatizálódott megosztás élcsapatai - kibeszélôsen (lásd a média-példákat) sértegetôk, személyeskedôk. Legutóbb is azonnal rásütötte a Fidesz az újonnan kiküldendô MSZP-s kiszemeltre, hogy: Kommunista bankárt küld Brüsszelbe a kormány.


(Andor László, párto(ko)nkívüli, egyszemélyben közgazdász, eddigi EU-s bankfeladatokkal és az Eszmélet c. társadalomkritikai és kulturális folyóirat szerkesztôje. Lapjának 2006-os 72. számában egyedülállóan felmutatta "1956-ról - másként" az eddig "elhallgatott, felismerhetetlenségig eltorzított oldalát", a Forradalom gazdasági önigazgatásos-szociális irányát!)...


Lényegében eredeti szellemiségû programok bedobása helyett folyik az országban a lobbizás, koncszerzés és alamizsnaosztogatás formájában. Balról is, jobbról is. Hangok: Nem arra kértük fel a választások elôtt a pártokat, hogy osszák fel egymás közt ill.így szabályozzák a médiát (Pl. Danubius- és Sláger-Rádiók koncesszió-elvétele, és pártos átjátszásának módja)



Minduntalan háló helyett csak halat


(alamizsnát) dobnak oda nekünk. Inkább tanítanának meg hálóval halászni bennünket, hogy meg tudjunk élni! (Ivádi polgármester, aki jelenlegi minisztereket nem kívánatos személyek listájára helyezett a falujában)

Nem akarom, hogy rétestésztává váljon szövegem, ezért hozom nézôpontom társadalmi paradigma- és prioritástváltó alternatíváját is:


a legjelentôsebb társadalmi érték(legkisebb közös többszörös) az alkotmányosan rögzítendô emberi méltóság, amit közszabadságunk hordoz(na). Az teszi az elôlényt alapvetôen emberré, polgárrá! Van-e errôl egyértelmû, társadalmi szerzôdéses megállapodásunk. Nincs. Ezért a felkavart, a mai (nyugati mintájú) zavaros értékrendben a közszabadság önkényesített. Így nincs is törvényileg rögzített - mindenekelôtt magyar hagyományoknak, lelkiségnek megfelelô - értékrend.


Például eképpen:



Egyenrangúság.


 A magyar demokratikus köztársaságban a polgárok mellérendelt méltóságúak. Az államigazgatási, gazdasági szférákban a társadalmi együttmûködés, a célok elérése csupán elôljárói hatalom alatt garantálható/érhetô el. Ezért az egyenrangú polgárok mellérendeltség-megváltoztatásának csupán a választásos technikával létrejövô vezetôi megbízatás felelhet meg.

　



Emberhez méltó, általános egzisztenciális, szociális létalap



Tulajdon


(magán és állami/köztulajdon) védelem. Ezen belül ill. a pénzügyi használatban kifejezetten: a tôke és a munka gazdasági termelési tényezôk egyenrangú partnerséget élveznek. Ez az igazságos szociális elosztásra irányuló törekvés, közös kockázatviselésük elôfeltétele. .

Ez az értékrendi sorrend (valláserkölcsi/hitbeli-, faji-, stb. hovatartozás mentesen) bizony csak közjogi változtatásokkal rögzíthetô. Egyetlen párt sincs mellette (Lásd: Felhívás a Gondolat-Körtôl a Kárpáti Harsonán és sok más fórumon, magánlevelezéssel), mert a pártpolitika ma üzlet és nem köz-szolgálati szellemiségû.


　


Hol van akkor a változtatást megkötô, demokratikus ellenôrzésünk alól kibúvó hiba?


Véleményem szerint abban, hogy a mai politikai intézményrendszeren (belül és kívülrôl) felülkerekedett az elôjogrendszer. Magyarán a média által terjesztett közgondolkodás, a világnézeti és oktatási eggyökerû marxista-neoliberális szellemiség, gyakorlatilag a gazdasági "kapitalista" világhatalom, mint a társadalmi "fejlôdés" formájának kisajátítója, kiütötte a demokráciát.


Mikor történt ez meg?


Akkor, amikor az 1948. dec. 10-i Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát (annak is az elsô pontjában rögzített közszabadságot/egyenrangúságot) ugyan az államok aláírták, viszont törvényileg az egyenrangúság (mellérendeltség)egyetlen megváltoztatási (emberjogkonform) módjának megszegését/szabotálását (lásd államigazgatási, gazdasági szféra) mindmáig nem szankcionált/j-ák! - Miért is, önmaguk ellen, saját elöjogaikról példamutatón lemondva!?




Szankcionálják viszont az egyenrangúságra törekvô népek, csoportok, személyek követelését, erôszakos fellépését (lázadását) jogaik biztosításáért. - Mi volt elôbb tehát: az állami terror, avagy a "terrorizmus" ellene? Magyarán: az egyenrangúság megtagadása, avagy a szabadságharc az egyenrangúságért?


A szabadságjogainak birtokában érzô és gondolkodó (méltósággal rendelkezô), demokratikus hitû ember ugyanis egyre inkább nem tûrheti a kettôs mércét és a "demokratikus" pártok és államok színjátékát. (Lásd pl. Politikai élettereink visszaszerzése - David C. Korten: Tôkés társaságok világuralma c .könyvébôl)


Ezek az emberek aztán legkevesebb arra a pártra szavaznak folytonosan és egyre többen, amelyikre barátom Rôczey János is legutóbb szavazott! (Írását lásd Rôczey J. János: Választás Németországban, (www.karpatiharsona.info) szerintem eddigi legjobb írását: a Társadalmi tagolódás -t pedig a honlapi csatolmányban)


Összebeszélésünk nélkül magam is, már nem elôször, így szavaztam. - Látszatdemokráciában távol maradok a szavazóurnától.


　


A legutóbbi évtizedek egyoldalúan felerôsödött világpolitikai fejleményeiben van tehát a kutya (a kettôs mérce) elásva, a megoldása lenne szellemi forradalmunk lényege. A legegyszerûbb, épeszû ember is megérti, hogy: csak alulról, demokratikusan megbízott! Az összes: egyetemesen vonatkoztatva az államigazgatási, gazdasági és civil társadalmi szférákban. hatalmat az érintettek feje fölé


Mindenki a maga módján venne részt új kultúrája formálásában, ott, ahol él és dolgozik közösségeiben. Politikai rendje is ésszerûen, fokozatosan alakulhat-fejlôdhetne ki azután, mert párbeszédek nélkül nem tudatosulhatnak elôre, készen megadott szerkezetek.


Mindig mindent a kölcsönös egyenrangúsági viszonyban lássunk/végezzünk, így hihetünk majd a demokráciában! Végre az igaziban, amelynek csak a szervezôdése lesz állandó, tartalmilag viszont más és más lehet.


Közéletileg például: ha valakivel kontaktusba kerülök, elôször a közös azonosságunkat/identitásunkat - azt a szolidáris hullámhosszat, ami összeköt vele - keresem:


ha nem jelzi, hogy magyar nemzettestvér, addig nem nemzetieskedem,... ha nem jelzi, hogy istenhîvô, addig nem vallásoskodom,... ha nem jelzi, hogy:... és így tovább. Betartok egy általános, társadalmi etikai tízparancsolatot, amit éppen most fogalmazok. Lényege személyileg:



Ne bizalmaskodj! - Ne személyeskedj! - Ne sértegess! - Ne légy tettleges! .... lehetôleg komolyan soha, senkivel szemben sem. Ha pedig felindultságodban vétettél ez ellen, kérj bocsánatot partneredtôl! - Ezt kívánná a puszták népének eredeti demokráciája.


Egyetemes etikai kultúránk megújítása és betartása után következne aztán egyéni, esetleg vallásosan is megtoldott, még fontosabb személyes erkölcsiségünk folyamatos harmonizálása. Szeretetvilágunk kibontakozása.


　


Popovits János


München, 2009. november 20.