Obama: Akkor szakítok! - Szakíts, ha bírsz!

Együtt kell(ene) mûködnünk, hogy változtatni tudjunk nemzetünk sorsán! - hallik ez akár kormány-, akár ellenzéki pártok oldaláról is.

Mindaddig blablaként fogja fogadni a megosztott magyar társadalom többsége az újabb és újabb lelkesítô felhívásokat, amíg nem fognak szónokaink az értékrend közös nyelvén megszólalni. - Erôlködjenek csak!

Most idôszerûen amerikai hangokat és természetesen árulkodó, közmegegyezés szempontjából kérdéses együttmûködési (avagy éppen cinkossági) feltételeket vizsgálnék, hiszen "Mississippinek, Dunának egy a hangja":

> Az Amerikai Egyesült államok újdonsült elnöke, Obama már hivatalba lépése elsô napjaiban hatályon kívül helyezte elôdjének több "terror elleni háborús" intézkedését. A jövôben politikai vezérgondolatok keverékével akar kormányozni. Irányvonala világos: Obama anélkül akarja megvédeni a szabadságot és a demokráciát, hogy politikájával ezekkel az értékekkel szembekerülne....

"A biztonságunk és az ideáljaink közötti kategórikus döntéseket, mint téveseket elutasítjuk", tehát Obama szabadságot és demokráciát úgy védelmezne, hogy azokat közben ne kelljen feladnia - és éppen ez az, amit az amerikaiak és európaiak többsége az új elnöktôl el is vár. <

(WELT Online, 2009.01.29.)

Kérjük, egy kicsit pontosabban, milyen irányú ez az "új amerikai nekifutás" !

Mit jelent Obama számára szabadság és demokrácia, nem kellene elôször ezeket a fogalmakat egyetemesen tisztáznia, tehát szakítani kíván-e a szabadossággal és a látszatdemokráciával? Aztán mely társadalmi szektorokra terjesztené ki azoknak az ismérveit? A civilre, a közigazgatásira,... és vajon a gazdaságira is? Ha mindegyikre, akkor bizony ezeket világosan, közérthetôn megfogalmazottan törvényesítenie is kellene, hogy önkényesíthetôség gyanúja se férhessen azokhoz.

Obama elnök értékrendi közös nevezôjének terminológiai bizonytalansága esetén továbbra is "magyarul, de nem magyarán" fejeznék ki magukat a "megélhetésieink" (*), és bizony jogosan maradnánk szkeptikusok.

Popovits János, München

(*) Bocsánat, megélhetési politikusainkra, s nem megélhetési bûnözôinkre gondoltam.