Ember és/vagy közösségei



Ember és/vagy közösségei



(Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata proklamálásának 60. évfordulójára)



1948. december 10-e óta történelmi, társadalomtudományos manifesztumba kapaszkodunk, amit az egész emberiség képviseletében fektettek le - az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Ez a dokumentum annak bizonyítéka, hogy igenis van társadalmi fejlõdés. E mérföldkõnek 60. évfordulójára, s egyben a jog planetáris fejlõ désének napjára emlékezünk meg a napokban. Megemlékezünk, de nem ünnepelhetünk, mert politikai-gyakorlati érvényesítése cikcakkos irányú.



Mi magyarok állíthatjuk, hogy Az emberi méltóság 1956-os forradalma



(1) után különösen az elidegeníthetetlen szabadságjogok érvényesítése - a "cik"-fejlõdésben elõre mutató iránya - leállt, s az ügyben azóta egyfolytában a "cakkos" leszálló ágában topogunk. (Lásd "demokrácia"-exportálás háborúval, idegen országokban folytatott, terrorizmust megelõzõ "honvédõ háborúk", rendõrbrutalitás a Befejezetlen Forradalom 50. évfordulóján, a sajtó-szabadság kisajátítása és -szabadosság eszközzé tétele, stb. holott az elementáris Emberi Jogok érvényesítése, mint minimális norma lenne világszerte a politikailag tisztességes, hazugság-mentes fordulat elõjele!)



1. "A közélet bajainak és a kormányok romlottságának egyedüli oka, hogy az emberi jogokat nem ismerik, elfeledték vagy megvetéssel illetik."




Szerencsére e jogok fenti nemzetközi, induló állomásán - a közszabadság / egyenrangúság nem hit, hanem tényszerû, erkölcsök elõtti alapérték! - jogilag az 1.§-ban rögzítõdött (1966-ban a manifesztumot az ENSZ közgyûlése elfogadta, 1976-ban pedig "jogerõre emelkedett") és értelmezését-alkalmazását eljövendõ felszálló pályáján tovább csiszolhatjuk. Remélhetõen mielõbb, a jelenlegi kormányzatok neoliberális: "Mentsük meg a >demokratikus< kapitalizmust!" (3) -kitérõje után.

Az emberi jogok társadalmi funkciójának felismerése és folytonossága társadalmilag elsõrendû fontosságú. Ezt a feladatot Prof. N.Luhmann (Bielefeld, társdalomtudományos rendszerelmélet kutató) eképp ecseteli:
"...a felvilágosodás, a francia forradalom és egy átfogóbb európai demokratizálódási folyamat óta azt a célt követtük, hogy a hatalmat (személy vagy csoport azon képessége, hogy céljait ellenállással szemben is elérje) minden szociális vonatkozású területen - különösen az államiban és a gazdaságiban - az irányítás demokratikusan képzett formáiba vagy az önigazgatási formába vezessük át. A társadalmak fejlõdését a hatalmi struktúrák különválasztása jellemzi."



(4)



Nem vagyunk hittérítõk, sem erkölcscsõszök. Csupán azt hirdetjük, amit 1789-ben, még véres forradalomban, egy európai nép ugye már megállapított.- És 1956-unk jegyében mi már csupán erõszak-mentes, embereket tudományos egyetemes-értékrendileg felvilágosító, szuverén cselekvésre kondicionáló, abban koordináló tanítók lehetünk! Feltételezhetjük, hogy egy értékrendileg jobb, igazságosabbá változtatott államrend maga után vonná a társadalom erkölcsi felemelkedését is. - A kiinduló pont azonban mindig a fenti, ugyanaz.


Igaz, most már e lenti is:





2. Egyenrangúság-megváltoztatás az összes jogállami szektorban érzékeny politikai kultúra talaján, csupán többségi választással lehet ember- és polgárjogszerû .

Ez jogtudományos társadalmi alaptétel. Új együttmûködési, szélsõséges globalizációt harmonizáló paradigma. (Már amennyiben 1956 eddig elhallgatott, meghamisított szellemi öröksége jegyében végre visszakanyarodhatunk hozzá.)






Társadalmi forradalmunkat vérontás nélkül befejezni, nem kis feladat! - Sok-sok kis személyi forradalom kell hozzá.

Megemlékezésem egy politikai hatalommal nem rendelkezô, kormány mellé rendelt szakértõ intelmeivel zárom:



Az emberhez méltó élet csakis az egyén, a személy méltóságából eredhet, ami kifejezetten hátrább sorolja be a közösséget, a kollektívát, mint az emberi jogok (esetleges elsõdleges) hordozóját, mintha annak irányába tagjainak olyan mérvû kötelességei lennének, amelyeknek elmulasztása az egyén elidegeníthetetlen személyes jogai beszûkítésével, sõt elveszítésével járhat! Ez nem lenne más, mint hogy lemondanánk a jogok egyetemességi igényérõ .



S ennek nem szabadna sohasem bekövetkeznie.





Popovits János München, 2008. december 08.



__________________________________________________________________





(1) Fogalom s mint könyvcím elõször: Tóth János jogtudós, Kecskemét-Genf / ..."Forradalom nincs emberi jogok követelése nélkül", Balla Bálint elõszavában: Tóth János számára az emberi méltóság forradalmánál nemcsak új dimenziókra kiterjedõ nemzetközi jogrendszerrõl, hanem gyökeres minõségi átalakulásról is szó van, melyeket nem véletlenül jelez az emberi méltóság fogalma. E törekvésekben a szabadság nem függetlenedik a másokért való felelõsség eszméjétôl, a rombolást és az erõszakot mint jogok kivívásának és megtartásának egyik fõeszközét felváltja a meggyõzés, a példaadás, az értékrendszerben kimagasló rangot kap a "mindennapi kenyér" és az "alkotó munka". S mindezek megvalósításának szevezeti kerete nem egy centralisztikus világállam, hanem közösségi erkölcsû kis közösségeknek, báziscsoportoknak, Földünket át meg átszövõ hálózata.



(



2) Idézet Az ember és a polgár jogainak deklarációjá -ból, Párizs, 1789. augusztus 26. / Korunk idõszerûen vissszatérô társadalmi feszültségeinek intõ példái: a párizsi, legújabban a hasonlóan eszkalálódó athéni zavargások! A szabadságjogok, pontosabban az alkotmányban pontatlanul rögzített értékrendbõl (mozgó világunk harmonizáló fix pontjának terminológiai zavarossága) következõ esélyegyenlõségi szabadságviszonyok, elködösülnek, felborulnak és a kormányzatok "tûzoltási" cselekvése már csupán rétegek életének, tulajdonának kétségbeesett rendõrhatósági védelmére szorítkozhat.



(3)



"Társadalmi gyakorlatunk nem egyezik jogrendszerünkkel: kapitalizmusról beszélünk s az egyik európai alkotmányban sem szerepel. A pénz hatalmáról beszélünk, de sehol sincs az kodifikálva. Sõt épp az ellenkezõje! - Miért éppen mi magyarok lennénk hivatva ezt leleplezni és korrigálni? -Azért, mert bemutattuk, a gyakorlatban mutatuk be, hogy ez lehetséges. Elsõnek az emberiség történelmében. S ez is valami." (Rõczey J. János, Genf)



(4)


(5)


(2)


A demokratikus közakarat (közismerten: népuralom) érvényesítésérõl még lásd Max Webert, pl. Popovits János: Az emberi jogok a munka világában, 2000, március (...

"És hadd jöjjön el Noé bárkája, Mely egy új világot zár magába." - Mindenekelõtt a munka megújhodott világát! )




(5) A német kormány emberjogi ügyeinek megbízottja, Günter Nooke: Ahogyan felhígítjuk az Emberi Jogokat / "Sajnálatos az, hogy mi európaiak részt veszünk az egyetemesség-fogalom viszonylagossá tételében azzal, hogy a jogok oszthatatlansága és az egyéni jogoknak a kollektív jogokkal való azonos értékûsége az 1993-as Bécsi Emberjogi Konferencia óta kifejezõdik." / Welt-online, 2008. december 08.)