A mindennapi bûnözésrõl és a félelemrõl

Morvai Krisztina sajtótájékoztatója

Az emberek és a helyi közösségek életét megkeserítõ bûnözésrõl, és az attól való félelemrõl, mint emberi jogi problémáról, az EU-normákról, és az állam kötelezettségeirõl tényfeltáró felmérésbe kezdett Morvai Krisztina EP-képviselõ.

Magyarországon számtalan ember mindennapi életének megkeserítõ részévé vált a „mindennapi bûnözés és a bûnözéstõl való félelem jelensége”, mely tarthatatlan. Számos településen harmadik világbeli állapotok jöttek létre. Hazánkban az állam a személyes biztonsághoz, a tulajdonhoz, az élethez, a testi épséghez való jogokból eredõ kötelezettségeit súlyosan elhanyagolja, és a bûnmegelõzésre, a bûnüldözésre, az elkövetõk kézre kerítésére, és az áldozatok megsegítésére nem fordít kellõ gondot és figyelmet jelentette ki Morvai Krisztina a Jobbik EP-képviselõje május 2-án tartott sajtótájékoztatóján.

Ezért: A mindennapi bûnözés és a bûnözéstõl való félelem jelensége Magyarországon címmel, tényfeltáró felmérésbe kezd. Felkeresi és kikérdezi a vidéken élõ, kiszolgáltatott érintetteket. A kutatás módszertana kérdõívekre és mélyinterjúkra épül, végigköveti a bûncselekmények sorsát és az eljárásokat. A tényfeltárást követõen célja, a szükséges jogszabályi intézkedések meghozatala. A kutatások összegzését követõen konkrét jogszabályi javaslatokat tesz - lehetõség szerint más európai parlamenti képviselõk és szakértõk bevonásával. A tanulmányt õsszel szeretnék nyilvánosságra hozni. A képviselõ elsõ lépésben Gyöngyöspatára látogat.

A témában eddig nem készült tudományos igényû kutatás, sem felmérés. A többségi társadalom véleményét nem kérdezték meg.

Morvai Krisztina, a Jobbik európai parlamenti képviselõje, az EP LIBE (Szabadságjogi, Rendészeti és Igazságügyi Bizottság) tagja. Húsz éven át kriminológiával és büntetõjoggal foglalkozó jogászként, és választott politikusként hivatásbeli kötelességének érzi, hogy ezt a hiányt pótolja.

A politikus szerint a jelenségnek nincs „neve”, pedig a mindennapi bûnözés részét képezi.

A szakirodalom „kisebb súlyú, vagyon elleni bûncselekménynek” nevezi a termény- és jószáglopásokat, a mezõgazdasági és háztartási felszerelések eltulajdonítását. Pedig ezek is igen súlyos következményeket jelentenek a károsultaknak. Az elkeserítõ állapotok és a rendõri védelem hiánya miatt egyre többen ezért úgy döntenek, hogy abba hagyják a gazdálkodást.

A szakirodalom kisebb bûncselekményként nevezi meg a besurranásos lopásokat is, aminek következtében fõleg a falvakban élõ emberek életformájukat, szokásaikat is kénytelenek megváltoztatni. Például a falusi családok nem mernek együtt részt venni a szentmisén, és különbözõ idõpontban mennek el a templomba, hogy valaki mindig õrizze az otthonukat.

Ettõl el kell különíteni:

- A garázda jellegû, félelmet keltõ bûncselekményeket, melyeket fõleg magatehetetlen idõs emberek, nõk és gyermekek ellen követnek el. A közterületi garázdaságok miatt a falusi emberek már fényes nappal is félnek kimenni az utcára. Az elkövetõk között döntõ arányban szerepelnek a cigány származásúak, bár cigány embereket a sértettek között is találunk, akik saját közösségükkel szemben nem mernek feljelentést, vallomást tenni, tanúskodni.

- A szélsõségesen erõszakos bûncselekményeket, mint például a rablásokat, és a fõként nyereségvágyból, megdöbbentõ brutalitással elkövetett emberöléseket.

Morvai Krisztina EP-képviselõ szerint „a cigánybûnözés” kifejezés használata a kriminológiai szakirodalomban részben elfogadott, de feszültségek forrása, aminek következtében számos szakember és a média a jelenség lényegének vizsgálata és föltárása helyett, az elnevezéssel foglalkozik, azt kifogásolja.

Az emberek nem a vitára kíváncsiak, hanem alapvetõ jogként védelmet követelnek az államtól.

Morvai Krisztina hangsúlyozta, hogy a bûnözés miatti rettegés az emberek mindennapi életének szerves részévé vált, ezért a problémát emberjogi megközelítésben kell vizsgálni.

Szükségesnek tartja a bûnmegelõzéshez való jog, az áldozatvédelmi jog és a sértetti jogok fogalmának bevezetését a köztudatba, és hazai érvényre juttatását, ami egyben tudományos kutatásának a célja.

Bár az új Alaptörvénybe bekerült az önvédelemhez való jog, ám a mindennapi életben ez nem elegendõ és nem eléggé érvényesíthetõ, mert jelentõs különbség van az elkövetõk és a sértettek fizikai erõviszonyai között. Például három kigyúrt támadó, és egy idõs, gyenge asszony között.

Az önszervezõdõ, önkéntes rendfenntartó csoportok szükségességének kérdése különösen idõszerû. Az érintettek és a helyi közösségek azt tapasztalják, hogy a rendõrség és egyéb állami szervek is tehetetlenek a bûnözéssel szemben.

Ez az oka, hogy önvédelmi jogukat megkísérlik átruházni önszervezõdõ, önkéntes rendfenntartó csoportokra.

Pillanatnyilag az állam az önszervezõdõ, általa „egyenruhás bûnözõknek” nevezett csoportok rendszabályozásával foglalkozik, de nem vizsgálja meg a szükséges önvédelmet kiváltó okokat, a mindennapi bûnözéstõl való állandó rettegést, és nem teszi meg a szükséges lépéseket a bûnözés megfékezésére és visszaszorítására.

A képviselõnõ hangsúlyozta, ha az állam megszegi a személyes biztonsághoz és szabadsághoz, a tulajdon védelméhez, az élethez és a testi épséghez való emberi jogokat garantáló, alkotmányos kötelezettségeit, azzal együtt az Európai Unió normáit is megsérti.

Újságírói kérdésre válaszolva kifejtette, hogy az Uniótól nem vár, és nem is kér támogatást a téma kutatásához, mert azért kapja a fizetését, hogy a választói érdekét képviselje. Viszont mozgósítani fogja képviselõ társait, és Strasbourgban munkacsoportot alakítanak. A Btk. vonatkozó módosításával nem ért egyet.

Orbán Éva