Látlelet,

önkényuralomról

Kor és kórképe a jövõ generációknak

2010. december 8-án, 3. napirendi pontként, 11.00 órakor tárgyalta az Országgyûlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága dr. Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédõ készítette részjelentést, amely a 2002 és 2010 közötti - az állam részérõl elkövetett - politikai szabadságjogok elleni jogsértéseket gyûjtötte egybe, a 2006-os véres õsz kivételével, és az albizottság már korábban elfogadott. A jelentést egyhangúan fogadták el, amivel felejtést és hiányt pótoltak.

Egy kis abszurd: a vádlottak sértetten kivonulnak a tárgyaló terembõl.

A színházi cirkusznak beillõ jelenet szónoka Lendvai Ildikó mszp-s képviselõ, valamikori fõcenzor-asszony volt. Tiltakozásként bejelentette, hogy nem vesznek részt a jelentés tárgyalásán, mert szerintük a bizottság „alapállása cinikus, a részjelentés tartalma pedig önellentmondó”.
Szerintük minden a jogállam létének megfelelõen történt az általuk kormányzott 8 esztendõ alatt, és jelenleg van a jogállamiság veszélyben. Majd a választ sem megvárva, látványosan kivonultak Nyakó István képviselõvel.

A vita során elhangzott:

Révész Máriusz volt a jelentés megvitatásának elsõ hozzászólója, aki maga is szenvedõ alanya az állami jogsértéseknek. Köztudott, hogy képviselõként eszméletvesztésig verték a rendõrök, amin az Országgyûlésben a hatalmat birtokló mszp-szdsz-es képviselõk nevettek és gúnyolódtak. Kifejtette, hogy az a tény, hogy bántalmazását a bíróság elítélte és kártérítést ítélt meg, nem teszi meg nem történtté a jogsértés tényét. Hangját megemelve mondta, hogy a kivonulók is hallják, az elkövetkezendõ ciklusban nem fognak országgyûlési képviselõket megverni, nem fogják mentelmi jogukat oly mértékben megsérteni, az állam és a rendõrség nem úgy fog mûködni, mint a szocialisták idejében.

A jelentés igen fontos momentumaként kiemelte, hogy Gaudi-Nagy Tamás közel 40 jogsértést regisztráló jelentésébõl csak azokat az eseteket (2006 elõtt 10, és utána 15 eset) hagyták meg a jelentésben, amirõl minden kétséget kizárva bírósági döntés, illetve állami szerv állapította meg a jogsértés tényét. Minden olyan esetet, amiben vélelmezhetõ volt a jogsértés, de hivatalosan nem került még megállapításra, ebbe a jelentésbe nem vettek át.

Még így felsorolva, látva ezt a hihetetlen mennyiségû jogsértést, és rendõri gyakorlatot, a jelentés drámai képet fest arról, hogyan is mûködött a szocialisták kormányzása alatt az állam és a rendõrség, az elmúlt 8 évben.

Egyértelmû, hogy politikai nyomásgyakorlásra használták folyamatosan a rendõrséget. Aki ellen tenni kellett volna, törvényekre hivatkozva nem tettek - Vér és Becsület -, de a Tibetet Segítõ Társaságtól a nemzeti jogvédõkig folyamatosan törvényt sértettek, és tiltottak be demonstrációkat. Teljesen egyértelmû, hogy rendõrséget politikai célra használták. Ma sem mernek szembe nézni a szocialisták azzal, ami a kormányzásuk alatt történt.

Wittner Mária ’56-os halálra- majd életfogytiglanra ítélt szabadságharcos, gyáva megfutamodásnak tartja a szocialista képviselõk kivonulását, akiknek már két alkalommal is biztonságban volt a tüntetésük az új kormányzás alatt.

Felhívta a figyelmet, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (Strasbourg ) kimondta, hogy a spontán tüntetés, még akkor sem törvénytelen, ha nem tudják megszervezni önmagukat. 2002. december 1-tõl sorozatos megtorlás kezdõdött. Ekkor az ellen tüntettek egyértelmû tiltakozásként, hogy a román miniszterelnökkel magyar miniszterelnök és vezetõk koccintottak Trianon késõbbi megtörténtéhez, Erdély elcsatolásához. Ez a magyarokat sértette, ami ellen jogosan tüntettek.

A megtorló, törvénysértõ gyakorlat a hatalmon lévõk részérõl 2010-ig folytatódott.

A magyar társadalom jogosan várja el, hogy végre megtörténjen a felelõsségre vonás.

Mert egyértelmûen Alkotmányt és törvényeket sértettek.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a részjelentés készítõje így összegzett:

Történelmi pillanatnak vagyunk tanúi. Az elmúlt 20 év történetében sok keserûség érte a nemzetet. Sok reménység táplálta abban, hogy a rendszerváltozást követõen sikerül a hatalmi önkényt kitörölni az állam mûködésébõl, ami sajnálatos, de nem sikerült. Senki nem gondolta volna, hogy a kommunista rendszer hatalmi rendõrállami módszereit és eszközeit olyan intenzitással fogják használni, mint az elmúlt nyolc esztendõben megtörtént.

Megköszönte a hozzászólásokat, még Lendvai Ildikóét is, mert tanulságos volt. „A szocialisták, mint a Bourbonok, semmit nem tanultak és mindent elfelejtettek.”

Ezt a felejtést és hiányt próbálja a részjelentés betölteni, ami nagyon fontos kiegészítõje a 2006-os jelentésnek.

A május 20-i ülésen Gaudi-Nagy javaslatára bõvítették ki a vizsgált idõszakot az elmúlt 8 évre. 12 meghallgatásos ülésszakon vizsgálták a megtörténteket.

A fõ alapelv az volt, hogy jogerõs bírósági ítéletekkel, független rendészeti panasztestületi határozatokkal, ombudsmani állásfoglalással jogerõsen megállapított módon, bár sok-sok évvel késõbb, de az elkövetett szabadságjogi jogsértéseket listázzák. Közel 40 esetet regisztráltak, amibõl 25 került át a részjelentésbe.

Két idõszakra bonthatóak a jogsértések, a 2006 elõtt ill. után történtekre.

Már az elsõ 4 évben tipikusnak mondható az a szisztematikus jogkorlátozási törekvés, mellyel a hatalom nemzetellenes és emberellenes törekvései ellen tiltakozókkal szemben felléptek. Ekkor még nem érte el azt az agresszivitást, kíméletlenséget, mely 2006 õszén tapasztaltak (több száz embert érintõ erõszak alkalmazása, személyes szabadságot korlátozva, életét veszélyeztetve szemkilövések, kardlapozások következtében tragédiák történtek). Ezek egy része jóvátétel útjára került.

A jogsértések 2006 õsze után is folytatódtak, bár az õszinél kisebb intenzitással.

Szétvert, betiltott tüntetések, jogsértõ elõállítások, tömeges megtorló büntetõ szabálysértõ eljárások, megemlékezõk, tiltakozók keresztény hívek, újságírók, jogvédõk megfélemlítése, zaklatása, megtámadása, kordon állítások és rendõri erõszakkal meggyalázott nemzeti ünnepek jelzik ezt az idõszakot is. Emberjogi válság kor és kór tüneteirõl van szó, amiben az elmúlt 8 év bõvelkedett. Ezek kõkemény jogsértések nemzetközi és hazai jogmércével is.

A jog csak papíron volt biztosítva az alapvetõ szabadságjogokat illetõen.

A NJSZ és NJA esetjogából sok anyagot emelt át, azonban a TASZ, a Helsinki Bizottság által kifogásolt eseteket is listázta. Semmilyen pártpolitikai szempontot nem jelenített meg a jelentésben.

Következtetések:

Hatalom megtartása és a teljes elnyomás eszközéül használták mind a rendõrséget, mind az államhatalom egyes olyan intézményeit, ami sajnos pontosan a jogok biztosítására lettek volna hivatottak.

Ezért:

- Szükséges, hogy a levonják a tanulságokat, és a felelõsök - eljárás kapcsán – feleljenek a tetteikért, mert nem lehet ilyen szinten visszaélni az államhatalommal.

- Másrészt ki kell iktatni a rendszerbõl azokat a jogszabályokat, amelyeket pont az elnyomás érdekében hoztak. A hatalommegtartás érdekében a jogállami alapelv helyett a hatalom megszerzés-megtartás pragmatikus célja vezette õket. Ennek rendelték alá a jogalkotást és a joggyakorlást.

- Ezzel kapcsolatban már tárgysorozatba vették Gaudi-Nagy módosító javaslatát 1213 sz. alatt, melynek értelmében kiiktatnák azokat a jogszabályokat, melyek ezt a célt szolgálták. Mint például a passzív engedetlenség, gárdatörvény, lex tojás törvény.

NJSZ jogvédõiként olyan esetjogi következtetésekre is rávilágítottak, úgy gazdagították a bírói gyakorlatot, hogy ezek meghatározóak lettek.

- Mint a kártérítési intézményrendszer életbe léptetése vagy kikényszerítése - a tüntetõk jogellenes elõállítását és megbírságolását követõen - a nemzeti jogvédõk munkásságának következtében ma már tény.

- A Kempinski hotel elõtti tiltakozás vezetett az Emberi Jogok Európai Bírósága (Strasbourg) ítéletéhez. A spontán tüntetést - a be nem jelentés miatt - nem tekinthetik jogellenesnek. Ez, azóta a magyar gyülekezési törvénybe is átemelésre került. Az eredmény dr. Grespik László munkájának eredménye, ezért „lex Grespik”- néven szokták említeni.

Az elszámoltatás elmaradhatatlan nemcsak 2006 õsze kapcsán, hanem az összes fellistázott jogsértés kapcsán. A jóvátételt is ki kell terjeszteni azokra is, akiknek a jogsértõ esetkörei itt listázásra kerültek.

A közkegyelem lehetõségét meg kell adni mindazoknak, akiket ebben az idõszakban ítéltek el, és akik esetében a jogállamiság bírósági védõrendszere sem mûködött.

Sajnálatos, de tény, és rögzíteni kell, hogy voltak olyan esetek amelyek „justizmord”-nak nevezhetõk.

Zárógondolatként a bizottság tagjaitól a jelentés elfogadását kérte, a közelgõ emberi jogok világnapjára is utalva, valamint azt, hogy vizsgálják felül a folyamatban lévõ ügyeket is, mivel komplex rendszert alkottak ezek a jogsértõ szervek.

Dr. Harrach Péter, a KDNP képviselõje rövid és frappáns hozzászólásában

megköszönte a jelentés készítõinek azt a munkát, melynek következtében egy világos feltérképezés készült 2002-2010 közötti jogsértésekrõl. A szocialista képviselõk magatartása és szavai megdöbbentõek voltak számára, hisz vádlottnak érezve magukat, és úgy is viselkedve, de „a szokásokkal ellentétesen, a bíróság tárgyalótermébõl a vádlottak sértetten kivonultak”. A megjegyzésükkel, miszerint a jogállam mûködött volna nem ért egyet. A jogállam mûködését a független bíróság biztosította az állam, ill. a kormány által befolyásolt szerv pedig megsértette.

Elismeréssel szólt az elõzõ ciklus Emberjogi Bizottsága munkájáról, ahol a kormányzati nyomás ellenére a jogsértéseket feltárták, és nyilvánosság elé vitték, valamint a civil jogvédõk hangját felerõsítették.

A rendõrség a jelenlegi ciklusban a demonstrációkkal szemben azt a magatartást valósítja meg, amit a jelentés is elvárt volna az elõzõ 2 ciklusban is.

Gulyás Gergely az albizottság elnöke

Felidézte, hogy megállapodás volt, hogy a 2006-s jelentés elõterjesztõi fideszes képviselõk lesznek, míg a 2002-2010 idõszaké Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselõje. El tudták fogadni mindazon jogsértéseket az elmúlt 8 évet illetõen, ahol ezt bármilyen hivatalos szerv megállapította. A hatalom felfogása különösen a gyülekezési joggal kapcsolatban a radikális jobboldallal volt negatív. Tényként kell rögzíteni, hogy nem valami elfogultság az oka annak, hogy olyan szervezetek jogáért is kiállnak, akikkel több kérdésben nem értenek egyet. Tény, hogy az õ gyülekezési joguk korlátozására igen gyakran és sok esetben került sor. El kell ismerni, számtalan esetben látta el a NJSZ a képviseletet, ezért õket is elismerés illeti. Más jogvédõ szervezetek is képesek voltak arra, hogy a politikai szimpátián felülemelkedve, az alapvetõ joggyakorlásának korlátozását szóvá tegyék.

Felelõsségre vonás szükséges, amit többen is említettek.

Albizottsági elnökként 3 ügyben tett feljelentést. Ezekben a Debreceni Katonai Ügyészség folytat nyomozást.

Az azonosítószámok hiánya miatt, a TV-ostrom ill. Bene László tevékenységével és az ORFK-n belüli felelõsségre vonás elmaradásával kapcsolatosan.

Az albizottság megtette, amit megtehetett, feltárta azt, amit feltárhatott. Innentõl a büntetõ igazságszolgáltatásé a tér.

Reményét fejezte ki, hogy nem marad következmény nélkül, mind az, amit a 2006-os, mind az, amit a 2002-2010 részjelentés pontosan rögzített.

Dr. Eiselt György helyettes államtitkár a Belügyminisztérium részérõl elmondta:

Megkapták mind a két jelentést. Ezek alapján a minisztérium megkezdte a javaslatok feldolgozását. A büntetés végrehajtásra vonatkozó szabályok betartásának feltérképezése megtörtént, és az, hogy mennyire felel meg a nemzetközi elõírásoknak. Tavasszal terjesztenek a kormány elé egy jelentést. A megsérült rendõröket ért hátránnyal kapcsolatban a BRFK eddig is megtette a szükséges lépéseket.

A biztonsági cégek részvételére a különbözõ rendezvények biztosításában erre garanciát ad, hogy nem kerül sor. Gyakorlatilag a kormány, hatalomba lépésével egy idõben összes ilyen szerzõdést felbontották.

Miután egyhangú szavazással elfogadták a jelentést, a bizottság elnöke, dr. Lukács Tamás, mindenkinek megköszönte a színvonalas munkát, az ülés véget ért, amit sajtótájékoztató követett.

Gulyás Gergely és Gaudi-Nagy Tamás közös sajtótájékoztatót tartottak

2002-2010 közötti állami jogsértéseket vizsgáló bizottság, a részjelentés elfogadásával befejezte a tevékenységét – mondta Gulyás Gergely. Egyetértettek abban, hogy az elmúlt 8 évben mindenkinek, de különösen a radikális jobboldali szervezeteknek szembe kellett nézniük azzal, hogy a velük nem szimpatizáló kormány és politikai elit enged meg magának olyan jellegû korlátozásokat és jogsértéseket, melyek alapvetõ alkotmányos alapjogokat sértenek.

A gyülekezési szabadság, a véleménynyilvánítás - az egészen szélsõséges elemektõl eltekintve - az értéktartam nélkül illet meg mindenkit. Attól, hogy nem értünk egyet egy véleménnyel, azért még nem korlátozhatjuk. A gyülekezési jognál pedig meghatározott okok kivételével a legszélsõségesebb rendezvény sem korlátozható és tiltható meg. Jól látható, hogy az elmúlt 8 évben ilyen korlátozásokra miért került sor.

Ami a 2006 õszi események következményét illeti, a bizottság azzal zárta le a tevékenységét, hogy 3 feljelentést tett, ami 3 csoportra vonatkozott.

1./ a rendõrségen belüli felelõsségre vonás elmaradása, annak ellenére, hogy azt a fegyelmi osztály is javasolta

2./TV-székház ostroma, hogy a rendõrség nem biztosította az épületben dolgozók védelmét, nem garantálta biztonságos eltávozásukat.

3./ Azonosító számok hiányára.

Mind a 3 esetben folyik a nyomozás.

Gaudi-Nagy Tamás történelmû jelentõségûnek tartja a bizottság mai döntését, az elmúlt 8 év jelentésének elfogadásával.

Látleletet, kor és kórképe a társadalomnak, a világnak, a jövõ generáció számára, hogy ilyen és ehhez hasonló jogsértések szintjére nem aljasodhat le az állam.

Fõ tétele a 20 oldalas jelentésnek, hogy az állam eszközrendszerét és az erõszakszervezeteket a megfélemlítés megtorlás eszközeiként használta fel. Mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás területén. Nincs Budapestnek olyan fontosabb tere, utcája, csomópontja, ahol ilyen tüntetések, összecsapások során, ahol megfélemlítõ rendõri támadások nem történtek volna. Visszatérés történt azokhoz az idõkhöz, amit elképzelni sem tudtunk volna, a hatalom megtartásának egyértelmû és kizárólagos szándékával. A jogalkalmazás és joggyakorlás eszköze mellett a tudati meggyõzéssel is próbálkoztak.

A mai ülésen is azt a látszatot kívánták kelteni a szocialista képviselõk, mintha az elmúlt 8 évben semmi jogsértés nem történt volna. Õk az alapjog gyakorlókat folyamatosan úgy állították be, hogy: „a randalírozó csõcselék fenyegeti a békés többség életét”. Szerencsére öntudatos, bátor emberek, nagyon sokan ellenálltak, és vállalták a kockázatot, a megfélemlítõ eljárásokat. Nagyon sokukat elítélték, és nagyon komoly károkat szenvedtek el.

A nemzeti jogvédõk büszkék arra, hogy részt vettek ebben a munkában. A jelentés a NJSZ és Alapítvány esetjogának jelentõs feldolgozását is jelenti.

Bízik abban, hogy a következmények levonása is megtörténhet.

Ennek 3 eleme:

- a jogkorlátozó jogszabályokat mindenképpen hatályon kívül kell helyezni, melyek a tiltakozókra vonatkoznak (passzív engedetlenségi rendelet, gárdaellenes rendeletek, lex tojás törvény).

- jóvátételt ki kell terjeszteni nemcsak a 2006 õszi károsultakra, hanem a 2002-2010 közöttiekre is.

- közkegyelmet kell adni mindazoknak, akik a 2002-2010-ig törvénysértõ módon és koncepciós eljárások szenvedõ alanyi voltak.

Közös a feladat, minden módon meg kell akadályozni, hogy ilyen és ehhez hasonló szinten történhessenek a dolgok, és végre már az elõre lépéssel kell foglalkozni.

Orbán Éva