Önfeladás helyett önrendelkezést!

Három nap Brüsszelben

Vajon miért nem köztudott a magyar választópolgárok elõtt, hogy az EP képviselõk évente 100 vendéget hívhatnak meg hazájukból? Erre lehetõséget biztosít az EP költségvetése, meghívottanként 330 euró támogatást biztosítva.

Dr. Morvai Krisztinának ebben az esztendõben -harmadik csoportjaként - november 14 -16 között 42 magyar volt vendége szûkebb és tágabb hazánkból Brüsszelben. Egy meghirdetett pályázat gyõzteseit hívta meg a képviselõasszony. A pályázat témája: mivel lehetne elõsegíteni és mely területeken a nemzeti önrendelkezést. Ötletek, javaslatok, Magyarország érdekérvényesítésére.

A 171 pályázóból választotta ki a meghívottakat. Köztük középiskolásokat, kisvállalkozókat, mûszaki és humán értelmiségieket, mérnököket, tanárokat, elméleti és gyakorlati szakembereket, nyugdíjasokat. Itthonról, Erdélybõl, valamint Amerikában tanuló ill. tevékenykedõ magyarokat. Ami közös volt bennük, hogy szeretnének tenni hazájuk sorsának jobbrafordulásáért. Hozzá akarnak járulni, Magyarország feltámadásához. Szerencsés emberként köztük lehettem.

A vendéglátás felejthetetlen volt mindenki számára. Profi módon megszervezett, és az embert fizikailag próbára tevõ 3 nap boldog részesei voltunk.

Brüsszel belvárosában, elegáns szállodában laktunk. Morvai Krisztina és három fiatal asszisztense, valamint a szívvel-lélekkel megáldott idegenvezetõ gondoskodtak a felejthetetlen gazdag programról. Az 5 órát kitevõ autóbuszos városnézéssel, a lehetõ legtöbbet igyekeztek a látnivalókból megmutatni, amit még egy esti, gyalogos városnézés egészített ki. Felemelõ meglepetés volt Brüsszel szívében a magyar szellemiséget sugárzó, Bartók Béla szobrával találkozni.

Az Európa Parlamentben tett látogatás programjában a látogatók megismerhették magát az épületet is. Az épület hatalmas, modern, szürke és sivár. Az épület belsejében egy sajátosan modern hatalmas fémbõl készült kompozíció emelkedik, az országok és népek egymásba fonódását és egymásra utalását hivatva jelképezni. Nekem mégis a pókháló jutott róla az eszembe, amin fennakadnak a nemzetállamok, jön a „pók”, és nem menekülhetnek. Nem titkolom, én a nemzetállamok egyéni arculat – megõrzésének, és lazább szövetségének vagyok a híve, és nem egy arctalan, önállótlan, a központ parancsait kritikátlanul végrehajtó, erõszakkal kikényszerített egyesült-államoknak, ahol szinte minden elvész, ami emberi léptékû és nemzeti értéket képvisel.

A látogatáskor a Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság ülése zajlott, amin részt vehettünk. A csoportot a bizottság román elnökhelyettese - Rareº-Lucian Niculescu – (Európai Néppárt ) - külön, személyesen is üdvözölte, ami igen ritka. Az ülés hangulata bár oldott volt, a kérdések, melyekrõl szavaztak rendkívül fontosak. Nehezen érthetõ, hogy miért utasítottak el 1-2 napirendre vételt, köztük magyar képviselõjét is, illetve egyes témákat.

Például: Elizabeth Jeggle módosító véleménytervezetét, miszerint védeni kell a mezõgazdasági kistermelõk földhöz való jogát a földek megszerzése révén történõ új mezõgazdasági gyarmatosítással szemben.

„A fehérjenövények terén tapasztalt hiány az EU-ban: mi a megoldás erre a régóta fennálló problémára” témában dr. Morvai Krisztina is felszólalt.

Felszólásában az élelmiszertermelés és elõállítás helyi szintû, az adott országokban történõ önrendelkezõ, emberléptékû megoldását javasolta, szemben az ésszerûtlen, 70 %-ot kitevõ, földrészeket átutaztató csak profit érdekeltségû importtal szemben. Felszólalását nagy tapssal jutalmazták.

Az európai parlamentben délelõtt Lóránt Károly tartott elõadást Európa fejlõdésének lehetséges irányairól és aktuális, megoldandó problémáiról, majd a feltett kérdésekre részben itt, majd a délután folytatódó újabb megbeszélésen válaszolt. Nyíltan és õszintén szólt arról a kritikus helyzetrõl, ami már most is egyértelmûen érezhetõ, s amibõl nem igazán látni a kiutat. Mindezeket konkrét felmérésekkel igazolta. A kiút, ha lenne ilyen, az a Nemzetek Európája, és nem az Európai Egyesült Államok lenne. A válság elõl az unió sem tud kitérni.

Egy újabb megbeszélésen Kovács Béla képviselõ ismertette, milyen feladatok várnak Magyarországra, a soros EU elnökség idején. Itt volt alkalom arra is, hogy a pályázók közül néhányan ötleteiket vetítéssel egybekötve ismertessék, valamint egy igen érdekes körbeszélgetésre is.

Ezek az eszmecserék természetesen még a szállodában, és a sörkóstolós hangulatos lazításokon is folytatódtak. Morvai Krisztina mindenütt jelen volt. Egy percre sem hagyta magára vendégeit. Sikerült mindenkivel személyes kapcsolatot kialakítania.

A ma divatos képviselõi szokással ellentétben, hitvallása, hogy a képviselõség szolgálat, a képviselõ és a választópolgárok között folyamatos, közvetlen kapcsolatnak kell megvalósulnia. A képviselõk felelõsséggel tartoznak a választópolgároknak, választóikat kell képviselniük, és nem a globális érdekeknek megfelelniük.

Felemelõ, különleges hangulata volt ezeknek a beszélgetéseknek, együttléteknek. A gondolatcseréket bearanyozta a szeretet, az összetartozást, a közös cselekedni akarást erõsítve és elõsegítve.

Az utolsó percig kihasználva az idõt, a repülõtérre vivõ egy órás autóbuszút alatt Halász József tartott a Szent Koronával kapcsolatban élvezetes, kimerítõ felvilágosító elõadást.

Kíváncsi voltam a csoport értékelõ véleményére, és egy kis felmérést folytattam. Kivétel nélkül, mindenki az elragadtatás hangján szólt. Különösen dr. Morvai Krisztina képviselõi hozzáállásáról, az értelmes gondolatcserékrõl, arról, hogy a csoportnak tovább kell munkálkodnia.

Íme egy-két jellemzõ vélemény:

Dr. Halász József - SzKSz

Dr. Halász Józsefet Krisztina külön hívta meg. Még nem találkoztak, de rengeteg rosszat hallott Krisztináról, ezért nem is akart kijönni. Végül úgy döntött, személyesen gyõzõdik meg, hogy igazak-e a vádak? Abban reménykedett, hogy elindulhat egy olyan nemzeti összefogás, ami ebbõl a világválságból kiviszi a nemzetet.

Szó szerint ezeket mondta: „Itt, ami volt, az, csoda. A bemutatkozásnál valami egészen döbbenetes dolgot éreztem, és most itt is arról beszéltünk, milyen nagyszerû dolog, hogy van negyven tenni akaró ember ebben az országban. Akiket Krisztina nem tudom milyen érzékkel, de össze tudott hozni.

Itt megfogalmazták a gondolataikat, mindenki a saját szakmájából, ismeretségi körébõl próbálja a megoldást megtalálni. Meg kell keresni a közös alapot, amibõl a közös cél kinõhet. Ez azt jelenti, hogy megvan a lehetõség, hogy rendszerré fejlõdnek ki, és összehangolt tevékenység részesei lesznek. Ez pedig a nemzeti egységhez vezet.”

Dr. Mátyás István

A véletlen a fel nem tárt törvényszerûség. Ilyen véletlenül találtam rá Dr. Morvai Krisztina felhívására: hogyan lehetnénk újra önállóak, mi magyarok.

Pályázatomat elküldtem és a kétnapos, Devecserben végzett önkéntes munkámból hazatérve várt az üzenet: kiválasztottak erre a lehetõségre. Csak egy dologra gondoltam: csodálatos emberekkel ismerkedhetek meg, és elkezdjük az új Európai Unió felépítését: konföderáció helyett föderációt, azaz nyakunkra telepített állam helyett egyenjogú államok laza szövetségét.

3 nap boldog részesei voltunk 16 – 70 év között.

Van remény – ezt kaptam ettõl a három naptól, ahol egy akarat és egy cél voltunk.

Megtudtuk, hogy 2010-ig 1.500 háttér bizottság segíti (?) Az Európai Parlament (EP) munkáját, de csak annyit tudtak az EU-szkeptikusok elérni, hogy a bizottságok neveit (tagjait nem!) hozták nyilvánosságra. Ezekben, a bizottságokban csak és kizárólag multinacionális vállalatok képviselõi ülnek.

Számomra ezért az EP és az Európai Bizottság nem más, mint a multinacionális vállalatok által életre hívott, az egyes tagállamok nyakán ülõ állam, amely a multinacionális vállalatok érdekeit szolgálja ki.

Ami ellen küzdünk, azt erõsítjük. Ezért ne a sötétség ellen küzdjünk, hanem a fényt növeljük, mert minél nagyobb a fény, annál kisebb az árnyék.

Tudom, hogy virtuális szigetünk összeér a többi magyar szigettel, és e szigetek rövidesen kitöltik a Kárpát hazát, ami újra a Fény Birodalma lesz.

Így legyen, mert így kell lennie, mert így volt és így van.

F. Zoltán.

Mielõtt megérkeztem Brüsszelbe, várakozással teli izgalommal fogalmazódott meg bennem a kérdés: vajon kikkel fogok megismerkedni, kikkel utazom együtt, és természetesen nagyon kíváncsi voltam Krisztinára. Amikor megérkeztem, minden várakozásomat felülmúlta személyisége, egyénisége. A magunkfajta harcostársak egyetértõen megállapítottuk, hogy tetteiben benne van a szeretet és az alázat, határozott és összeszedett. Úgy éreztem, mintha a látogató csoportot a családjának tekintené, és mindent megtesz gyermekei boldogságáért. Elkötelezettségét az is mutatja, hogy már az elsõ nap keresztnevén ismert, és szólított meg mindenkit. Közvetlen, tiszta, és igaz ember. Most, hogy elindulok haza, vegyes érzések kavarognak bennem. A legfrissebb, hogy baráti öleléssel elbúcsúztam Krisztinától, és alig várom, hogy ismét találkozzunk. A jelenlegi érzésem, hogy már alig marad idõ 40 sorstársammal beszélgetni a repülõn, és egy jövõbeli – hogy mindezek után – ahogy leszállunk Ferihegyen – a belsõ repülésem is sajnos véget fog érni, le kell szállnom lélekben is az elmúlt 3 nap magas(ztos) világából. Azonban – ahogy a megbeszélt magyar sorskérdésekre is – megoldást nyújt, hogy az idõ mindent begyógyít, és „szürke” hétköznapokon is lesz kikre gondolni, akikkel együtt egymást és a nemzetet is felemeljük.

Lippai Krisztina

Az utóbbi pár hónap egyik legnagyobb boldogsága volt, hogy beválasztottak ebbe a csapatba. Soha nem gondoltam volna, hogy az én kis két lábon járó ötleteim valakinek is hasznosak lehetnek. A pályázatom a kommunikációról, az elõadásokról, a kiadványokról és az oktatásról szólt. A hosszú beszélgetések során tapasztaltak megerõsítették bennem, hogy feladatomnak tekintsem eme tudás, hit, erkölcs egyszerûbb, mindenki számára érthetõ nyelvre való lefordítását, és átadását. Én azok közé tartozom a harcostársaimmal, akik kimennek az utcára, elmondják a hétköznapi, vidéki embereknek, hogy mirõl is szól valójában az EU. Elõadásokat, szóróanyagot készítenek és terjesztenek. Oktatóprogramokat szervezünk történelemrõl, múltunkról, jelenünkrõl és várható jövõnkrõl. El kell érni, hogy minden magyar büszke legyen múltjára, eredetére, származására, tisztelje õseit, hagyományainkat. Ha kell, egyként akár az utcára is kimenve tiltakozzon azon törvények, szerzõdések és titkos megállapodások ellen melyek következtében Magyarország már nem a magyaroké lesz. El kell érnünk, hogy valóban visszavegyük hazánkat.

Olyan embereket ismertem meg ebben a 3 napban, akikkel együtt dolgozva érzem és tudom, hogy tudunk valamit tenni e cél érdekében. Tapasztalatom szerint szinte minden szakterület képviseltette magát ezen az úton. Minden jóért és szépért csak hálával tartozom mindenkinek. A legfontosabbnak egy konkrét cél kitûzését tartom, melynek jegyében eredményesen, közösen munkálkodhatunk.

Brüsszelrõl csak annyit mondanék, hogy mint város nagyon tetszett, de mint eu-s törvényhozó város, ellentmondásos képet alkotott.

Dr. Mózes Gyula – Székelyudvarhely – Székely Tanács elnöke

Morvai Krisztina EP- képviselõasszony videó üzenetében meghirdetett „Nemzeti önrendelkezés” pályázatra az „önfeladás helyett székely önrendelkezést” címmel egy fel nem olvasott dolgozattal vettem részt. A hír, hogy a dolgozatot pozitívan bírálták el, jól esett és meglepett. Amikor tudomásomra jutott a brüsszeli utazás ténye, elsõ reakcióként – többféle okból kifolyólag nem akartam elfogadni. Majd amikor felötlött bennem, hogy székely harisnyában és ráncos szárú csízmában Brüsszelben képviselhetem a Székely Nemzeti Tanácsot, illetve ennek keretében a Székely Székek Fórumát, úgy döntöttem, élek a lehetõséggel.

A képviselõasszony személyisége, a belõle kisugárzó erõ már az elsõ nap csapattá kovácsolta, a több, mint 40 összeverbuvált nyertest. Ehhez elsõ nap városnézési programja és az esti együttlét, a közös vacsora, annak hangulata nagyban hozzájárult.

Második nap sikerült a képviselõasszonnyal a székelyek önrendelkezési ügyét – egy beszélgetés során – megtárgyalnom. Ugyanakkor az EP épületében tett látogatás során találkozhattunk Kovács Béla EP képviselõ úrral (Jobbik) akinek sikerült egy elõkészített anyagot átadnom.

Ittlétünket sikeresnek vélem, egyrészt hogy tartós és nemzetépítõ kapcsolat alakul ki a csoportban, másrészt bízom benne, hogy a székely nép önrendelkezés felé vezetõ úton tettünk még egy lépést elõre.

Dr. Nagy Gergely - Gönyû

Brüsszelben 3 napig Morvai Krisztina vendégei voltunk. Nem a rokonait, régi barátait hívta meg, hanem kiírt egy pályázatot és a legjobb pályázatok íróit vendégelte meg. Szívét lelkét kitette, hogy tartalmas, hasznosan és kellemesen teljen az együtt töltött idõ. Összekovácsolódott egy csapat, amely a jövõben is kész a nemzetért végzett közös munkára. Sokan mondják, hogy az életben minden az emberi kapcsolatokon múlik. Ezt magam is így gondolom. Cselekednünk kell, mert nagyon nagy a baj,

mert csak annyi kell a gonosz gyõzelméhez, hogy a rendes emberek tétlenek maradjanak. Tehát küzdünk, és bízva bízunk.

És … akkor talán Csaba királyfi újra eljön Csillagösvényen, nem csak a székelyeket, hanem az egész magyar nemzetet megsegíteni. Úgy legyen!

**

A csoport tagjai közt a meglévõ közös cél, barátságokat, az akarat pedig további közös munkát indított útjára. Levelezõlistán már kisebb alkotó csoportok szervezõdnek. Sok ilyen aktív, alkotó eszmecserére lenne szükség itthon is.

Felemelõ, és hitet erõsítõ volt, ez a vendégség.

Adjon az Isten Szebb jövõt a magyarságnak! - és tisztességes képviselõket, akik ezen munkálkodnak! A tömegeknek, pedig végre tisztán látást, hogy felismerjék, és küzdeni tudjanak az érdekeikért.

Ne felejtsük el, ez a mi Hazánk, ezek a mi problémáink. A mi érdekeinket soha nem fogják mások képviselni. Azt nekünk kell. Szervezetten, és minél hamarább, különben elveszünk.

Orbán Éva