54 éve így tiltakozott a fõváros a szovjet megszállás ellen

Az ’56-os Forradalom és Szabadságharc leverését követõen a munkástanácsok vitték tovább a forradalmi célkitûzéseket.

Az Újpesti Forradalmi Munkástanács november 12-én felhívást tett közzé, központi munkástanács alakítására. Ennek eredményeként két nap múlva az Egyesült Izzóban megalakult a Nagy-budapesti Központi Munkástanács. Vezetõinek Rácz Sándort és Bali Sándort választották.

November 14-i határozatukban tiltakoztak amiatt, hogy ÁVH-sokat szerveznek a karhatalmi ezredekbe. Követelték, hogy az új karhatalmat a forradalmi ifjúságból, a néphez hû katonákból, rendõrökbõl, munkásokból szervezzék. Veszítse érvényét a Tiszti nyilatkozat. Leszögezték: "Az új karhatalmi szerv semmiképpen sem lehet párt, sem személyek érdekét védõ alakulat."

Erejüket bizonyítja, hogy november 18-án már Grebenyik szovjet városparancsnokkal tárgyalt a Központi Munkástanács küldöttsége, aki ígéretet tett, a járõrözés csökkentésére, a magyar hatóságok tudta nélküli letartóztatások(!) megszüntetésére, az addig elfogottak szabadon engedésére, vagy a magyar hatóságoknak történõ átadására.

A 21-ére tervezett Országos Munkástanács megalakítását a Nemzeti Sportcsarnokot körbe vevõ szovjet páncélosok megakadályozták, így a tanácskozást az Akácfa utcában tartották meg. Így is sikerül a néma ellenállást megszervezniük.

Az 1956. november 13-án illegálisan megalakult a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom november 15-én már kiadta a Magyar újjászületés tízparancsolatát, és elindította az Október 23-a lapot, mely december közepéig sokszorosított formában jelent meg.

Obersovszky Gyula köré csoportosulóknak jelentõs szerepük volt a forradalom kitörésének hó fordulójára tervezett tüntetésben. 23-ára jelent meg Obersovszky Gyula szerkesztésében az "Élünk".

A NÉMA TÜNTETÉS

A megszállást követõ legnagyobb egységes tiltakozás a forradalom kitörésének hónap fordulójára tervezett "Néma tüntetés"volt. A Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa kezdeményezésére a Központi Munkástanács a forradalom emlékére néma sztrájkot hirdetett 23-án. A szervezésben résztvevõk így emlékeznek:

Nem provokálni akartunk, hanem az igazság erejével meggyõzni. Kerestük a harcnak azt a formáját, ami nem kíván emberéletet.

Ilyen volt november 23.-án a hófordulón a néma tüntetés, aminek az volt a lényege, hogy 12 órától senki nem tartózkodik az utcákon.

El tudják képzelni milyen félelmetes a fõváros, amikor egyszerre megáll minden, a villamos, a busz, kihalt és néma lesz a város? (Részlet Obersovszky Gyulával készült interjúból)**

...Egyik napról a másikra, hirtelen jött ez a gondolat. Vitatkoztunk érdemes-e, nem lesz-e nevetséges. Ki fog bemenni a kapu alá délben 12 és 1 óra között hétköznap? Különbözõ röpcédulákat csináltunk, és ragasztgattunk, hogy tartsunk ki, nem kell feladni a reményt,...

A néma tüntetés lényege az volt, hogy szavazzunk Kádár mellett vagy ellen. A tiszti járõrök, akik erre felügyeltek, letépték a felhívásokat. Ezért kézbe adtuk a röpcédulákat. Az árusoknak a Körúton, a Rákóczi úton mondtuk, hogy tüntetés lesz. Szavazzunk!

Emlékszem, esõs sáros idõ volt. Néztem az órát. Már 5 perc múlva 12 óra.

- Nem fognak szavazni? - kérdeztük.

- Dehogy nem - válaszolták, csak várjuk az idõt.

12 órakor megszólaltak a harangok. Még a rendõr is bement a kapu alá. Üres és néma volt az egész Körút. Az orosz tankok viszont megindultak a Körúton, mert a csendbõl azt hitték, hogy valami készül. Megrendezni sem lehetett volna jobban.

Harangszó, néptelen és kihalt város, melynek utcáin a megszálló páncélosok dübörögtek, megtörve a csöndet. Döbbenetes és tragikus "kiáltás" volt november 23.-án egy órán keresztül a néma fõváros. (Részlet a Bogár Gyulával készült interjúból.)**

Orbán Éva

A **-gal jelölt részek O.É. Üzenet a barikádokról c. kötetében találhatóak.