Az önkormányzati kisebbségi képviselõk létszámáról




Az új Országgyûlés a legelsõk között kívánt dönteni, az országgyûlési és önkormányzati képviselõk létszámának csökkentésérõl. Ezt a 2/3-os többségben lévõ kormányzópárt vita nélkül is megtehette, bár ezzel szinte minden képviselõ egyet értett. A baj csak az, hogy meglehetõsen meggondolatlanul történt ez több területen is. Részben átszabták a választói kerületeket, de nem mindenütt létszámarányosan, így elõfordul, hogy tízezres lakosságra eltérõ számú képviselõ jut.


A kisebbségi önkormányzatok esetében pedig csak 20 %-os csökkenés történt a többségi képviselõk 50 % létszám csökkentésével szemben.



Magam is önkormányzati képviselõ voltam egy kerületben a kezdeteknél, ezért némi rálátással és tapasztalattal rendelkezem.


Egy lényeges problémára szeretném felhívni a figyelmet, az itthoni kisebbségi önkormányzatok kérdésére, arra is, a fõvárost illetõen.



Kisebbségi önkormányzati testületek választókerületi, területi és országos szinten mûködnek. Hivatalosan 13 kisebbséget tartanak nyílván.


A kérdésrõl az 1993. évi. LXXVII. törvény és az 1997. évi C. törvény 115/B-U § rendelkezik ill. szabályozza azt.



Jelenleg a fõvárosban a helyzet a következõ:



A választókörzetben legalább 30 - bejelentett lakóhellyel rendelkezõ - állampolgárnak kell felvállalnia az adott nemzetiségi-kisebbségi (orosz, román, lengyel, német, roma stb.) azonosságot – nyelvtudás, kulturális identitás, egyéb vonatkozásban.


A 30 azaz harminc igazolt kisebbséghez tartozó személyt az adott önkormányzatnál jegyzékbe kell venni ahhoz, hogy a kisebbségi jelöltek listára kerülhessenek. Ezért a jegyzõk hivatalos levélben kértek meg minden választópolgárt, hogy nyilatkozzon, milyen kisebbséghez tartozónak tartja magát. Mindez komoly postai költséget jelentett, nem számolva a takarékossággal, mivel minden választásra jogosult polgár kapott ilyen hivatalos levelet.



Mindezt azért, mert az önkormányzati választások alkalmával a kerület, a település képviselõ-testületének megválasztásával egy idõben, a különbözõ kisebbségi képviselõk, ill. testületek is megválasztásra kerülnek. Ehhez elegendõ 30 bejelentett lakcím, és 1 azaz egy rájuk leadott szavazat is.



Nem lehet elhallgatni azt a problémát, hogy nemcsak valós kisebbségi önkormányzatok vannak, ahol valóban komoly, tiszteletre méltó munka folyik, hanem fiktívek is. Ellenõrzésekre ki tudja miért, de nem igazán került sor. Sõt olyan is elõfordult, hogy a kisebbségi képviselõ-jelölt 4 évenként változtatta, hogy melyik kisebbséghez tartozónak vallja magát. Szóval – tisztelet a kivételeknek – elõfordul, hogy e mögött anyagi, gazdasági egyéni érdekek is állnak, amivel senki sem foglalkozik.



Példaként a saját kerületem alaphelyzetét mutatnám be.



Közel 78.000 lakósa van a kerületnek, önkormányzati képviselõink száma:28 fõ volt, most 16 lesz. A kisebbségi önkormányzati testületek száma 9 volt. Kisebbségi önkormányzati testülettel rendelkeznek a következõ nemzetiségek ill. kisebbségek: bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin. Képviselõiknek száma 45 fõ volt. Vagyis kerületenként az egyes kisebbségek 5 fõvel vannak jelen képviselõként 30 fõs igazolt lakóhelyi kötelezettséggel. Létszámukat 20 százalékkal csökkentették, ami azt jelenti, hogy 5-rõl 4 fõre. Számuk tehát a választásokat követõen 45 fõrõl 36 fõre csökken. Vagyis 16 többségi önkormányzati képviselõ mellett 36 kisebbségi képviselõt választanak. Átgondolta ezt egyetlen felelõs politikus is? Ilyen aránnyal lehet számolni durván a többi fõvárosi kerületben is. Arról már nem is szólva, hogy mindezeken felül a fõvárosban is további képviselettel rendelkeznek. Létszámuk eddig ott kisebbségenként 7 fõ volt.



Vajon átgondoltan, arányosan döntöttek a tavaszi választások után ebben a kérdésben?



Az alábbi megoldásra váró problémák átgondolására lett volna szükséges, mielõtt


az önkormányzati képviselõk létszámcsökkentésrõl döntöttek az országgyûlésben, az õszi választásokra való tekintettel.



Elsõként a demokrácia alapszabályainak betartásával a kisebbségi képviselet újragondolására.



- A jelenlegi szétaprózás megfelel-e, betölti-e azt a célt, amiért létrehozták? Valóban kerületi szinten kell kezelni ezt a kérdést a fõvárosban?



- A kisebbségi önkormányzatok nem kapnának-e azzal megnyugtatóbb, eredményesebb, tevékenységet garantáló lehetõséget, ha a kerületektõl a fõvároshoz kerülnének?



- Az arányosság kérdését feltétlenül szükséges megvizsgálni.



- 78.000 választópolgárnak jelenleg 16 önkormányzati képviselõje lehet. Eközben, a valóban létezõ kisebbségek létszámáról nincsenek megbízható adatok, de itt kilenc önkormányzatban (hivatalosan 13 lehet) 36 fõ képviselheti majd az ehhez szükséges 270 bejelentett lakóst (9x30).



- Nem tûnik ez túlzottan átgondolatlannak és aránytalannak? Az anyagiak biztosításáról már nem is beszélve.



A fõváros többi kerületében is hasonló lehet a helyzet. Korábban készült felmérés a témában, de személyiségi jogokra hivatkozva, az nem hozták nyilvánosságra. Szükséges lenne a fõvárosban, de országosan is a tényleges, valós kisebbségi létszámok és kisebbségi önkormányzatok összehasonlítására és felülvizsgálatára.



A realitások figyelembe vételével, - a fõvárosban - az önkormányzati képviselõk létszámának csökkentése mellett csak a kisebbségi önkormányzatok státusz és létszám kérdésének rendezésével egy idõben kellett volna érdemben, felelõsséggel dönteni. Mert a kialakult helyzet még aránytalanabbnak és még átgondolatlanabbnak tûnik.


Orbán Éva