Szent István király „Égi királynénk” oltalmára bízta hazánkat

Szent István király és augusztus 15.

Augusztus 20 - ról hellyel-közzel valami keveset hallottunk diákként az iskolákban, de arról már nem, hogy István királyhoz két fontos eseménnyel kapcsolódik augusztus 15-e. Ez a nap Szûz Mária mennybe menetelének napja a keresztény világban.

A magyarok történelmében és keresztény mivoltunkban egyben a magyarok Nagyboldog Asszonyának ünnepe is.

Az õsi hitünkkel kapcsolatos nyolc Boldogasszony ünnepe olyan erõsen élt nekünk magyaroknak a minden napjaink hitvilágában, hogy ennek megünneplését még a római pápa is engedélyezte katolikus ünnepként.

Nem eléggé köztudott, hogy István királyt 1000. augusztus 15-én koronázták meg Esztergomban a II. Sylvester pápától hozott arany koronával a római katolikus szertartás szerint, miután fölkenték királlyá. Ezt követõen hitvesét, Gizellát is megkoronázták, ki ezáltal társa lett a kormányzásban.

Másik igen fontos kapcsolata István királyhoz augusztus 15-ének az 1038. esztendõ, mely halálának idõpontja. A krónikák szerint miután lázas nagy betegen megérezte, hogy végsõ ideje közeledik, õ maga azért imádkozott, hogy ezen a napon adhassa át lelkét a Teremtõnek.

Miután magához hivatta a püspököket és fõbb udvari embereket, velük az utódlás kérdését megbeszélte, a koronát és az országot a magyarok Nagyboldog Asszonyának ajánlotta fel.

A halál közelének tudata egyben számotvetés az életutunkkal is. Feltételezhetõen így volt István királyunknál is. Szembe nézve mindazzal, amit életében tett, és amit maga után hagy, egyetlen „megoldás” létezhetett a magyarság számára, az Istenanya oltalma.

A különbözõ forrásokban a felajánlás szavai a fordítás és az írói alkatok következtében kicsit eltérnek egymástól.

Szent István királyunk utolsó szavait így örökítették meg:

„Ó, mennyeknek királné asszona, Istennek szent anyja es ez világnak megéppöjtõ(megépítõ) nemes asszona, dicsõséges Szíz Mária! Te szentséges kezedben es oltalmad alá adom es ajánlom anyaszentegyházat mind benne való fejedelmekkel es lelki népekkel egyetembe, es ez szegén országot mind benne való urakkal es szegénnyel-bódoggal egyetemben, hogy te légy asszonok es oltalmok, es ez en lelkömet te szent markodban.” –(Érdy-kódex 1526.)

„Ég királynõje,e világ jeles ujjászervezõje,végsõ könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel-papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet a te kezedbe ajánlom.” (Hartvik püspök legenda leírása.)

„Mennyei királyné, megváltásunk dicsõ eszközlõje! pártfogásod alá legyen bízva végsõ esdeklésemmel az ország egész népével együtt.” – (Kerékgyártó Árpád: Magyarország emléknapjai ezeréves történetében. Bp.1882.)

A minimális szöveg eltérés ellenére a leírások mind megegyeznek abban, hogy Szent István király országát és népét a „Mennyei királyné”, „Ég királynõje”, „mennyeknek királné asszona, Istennek szent anyja”-nak bízza oltalmába.

Azóta hazánk, és a Szent-korona alá tartozó Kárpát medence a magyarok Nagyasszonya, „Ékes királynénk”, szép (Babba), Szûz Mária oltalma alatt áll.

Ennek az oltalomban való hitnek, melyet a magyarság szíve mélyén, évszázadokon át megõrzött, ékes bizonyítékai az ugynevezett Mária-zászlók, ahol fehér mezõt piros és zöld farkasfogak szegélyeznek, és közepén látható Mária, „Magyarország királynéja”, karjában a gyermek Jézussal. Függetlenségi harcainkban, ahol hazánk szabadságáért küzdöttek, az 1848/49-es szabadságharcot is beleértve ez a zászló ott lobogott a magyar szabadságért küzdõk oldalán.

Szent István király és augusztus 20.

Augusztus 20-a Szent István királyhoz két történés által kapcsolódik. Egyrészt ez temetésének napja, amikor halála utáni ötödik napon Fehérvárott az általa Szûz Mária tiszteletére építtetett templomban örök nyugalomra helyezték 1038-ban. Majd negyvenöt esztendõ múlva, Szent László királyunk uralkodása alatt, 1083. augusztus 20-án maradványait Fehérvárott a sírból ünnepélyes keretek között kiemelték abból az alkalomból, hogy Rómában szentté nyilvánították. Koporsóját 3 napig megmozdítani sem tudták. Majd Salamon Visegrádról történt kiszabadulását követõen ennek már nem volt akadálya. Tehát, 1083. augusztus 20-án ünnepelték szentként elõször Szent István királyt.

Hosszú idõn keresztül augusztus 20-án ünnepeltük Szent István királyunkat. Az 1945-öt követõ szovjet megszállás évtizedeiben azonban augusztus 20-án a sztálini alkotmány magyarított változatának „alkotmány napját” kellett ünnepként tudomásul venni.

A rendszerváltozás óta augusztus 20-án ismét Szent István királyra emlékezünk. Mivel hosszú évtizedeken keresztül a politikai céloknak megfelelõ kommunista szellemû oktatás folyt az oktatási intézményekben, nagyon sokan még hírbõl sem hallottak arról, hogy bizonyos nemzeti ünnepeink dátuma pontosan milyen nemzeti és keresztény eseményhez kapcsolódik.

A magyar Szentkorona, mellyel István királyt megkoronázták, és amelyet õ a magyarok Nagyboldog Asszonyának felajánlott, különleges helyet tölt be történelmünkben és a magyar jogrendben

Információk a Szentkorona-tanról,

amit, minden magyarnak tudnia kellene

A mai kor embere alig tud valamit a Szentkorona-tanról, pedig meghatározó volt az életünkben és történelmünkben. Olyan természetes volt elõdeink számára, mint a levegõ.

Szent Koronánkban egyesül minden hatalmi ág: a törvényhozói, a végrehajtói, a bírói, stb. A Szent Korona közjogi tanná válása után Magyarországon már személy soha többé törvényesen nem ragadhatta magához a teljes hatalmat. Sem király, sem diktatúrára törõ fõpolitikus, sem katona, sem csoportosulás. A Szentkorona-tan nem kapcsolódik kizárólagosan királysághoz, mint államformához, mert az államforma akár köztársaság is lehet.

A Szent Korona a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya. Ennek igazolását már egy 1386. évi országgyûlési határozat írásos anyagában is fellelhetjük. A XV. Század végén már a Werbõczy elõtti korban közjogi tan, kialakult államszemélyiség.

A Szent Koronában, mint az államhatalom alanyában egyesülnek a végérvényesen megosztott törvényhozói és végrehajtó hatalom részesei: a mindenkori király és a mindenkori politikai nemzet.

A Szent Korona, az élõ organizmus. Test, amelynek tagjai mindazok, akik a történelmi magyar államban részesei a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak. A politikai nemzet fogalmába 1848-ig a nemesség tartozott, majd 1867-t követõen származásra és nemzetiségre való tekintett nélkül az ország minden szavazópolgára. Ma mindazok, akik leszármazottai a Szent Korona egykori tagjainak.

Nemességet például csak a Szent Koronának tett, kiemelkedõ szolgálattal lehetet elnyerni, melyet a király javaslata alapján az országgyûlés megvitatott és eldöntött. Csak az válhatott nemessé, akit a politikai nemzet saját tagjai közé azért fogadott, mert cselekedeteivel ezt kiérdemelte.

A régi korokban azért volt sok törvénytisztelõ ember a Szent Korona országaiban, mert a Szentkorona-tan felelõsségérzetet, az egyenrangúság és a méltóságteljes magatartás kultuszát erõsítette, és nem az alattvalói tudatot és magatartást. Mivel az ország lakóinak magatartásban a mellérendelés és nem az alárendelés elvének érvényesülését segítette elõ.

A Szentkorona-tan kimondja, hogy sem a király sem a nemzet nem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát. Ez bizonyos értelemben szûkíti a cselekvési területüket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nemzetnek nem áll jogában olyan hibákat elkövetni, melyek létében veszélyeztetnék. Például nem áll jogában idegen érdekeket a nemzeti érdekek fölé helyezni, vagy nem áll jogában történelmi alkotmányát idegenbõl kölcsönzött alaptörvény-gyûjteménnyel felcserélni, mint az 1945 után megtörtént.

Már 1435-ben Zsigmond király második dekrétumában megtaláljuk az elsõ megfogalmazását annak, hogy a törvényhozói hatalmat a király és az ország rendjei együtt gyakorolják. Werbõczy törvénykönyvében már a 3§ így rendelkezik:

„A fejedelem mindazonáltal egyedül a maga akaratából és önkényesen, kiváltképpen az isteni és természeti jogot sértõ dolgokban és az egész magyar nemzet régi szabadságának ártalmára semmit sem rendelhet; hanem össze kell hívnia és megkérdeznie a népet? Ha vajon ennek az ilyen törvények tetszenek-e vagy sem? Akik ha igennel felelnek, azontul az ilyen végzéseket törvényekül tartjuk meg.

4.§ Többnyire pedig, közös megegyezéssel, maga a nép is elhatároz valamit, amit a közjóra hasznosnak ítél és írásban terjeszti a fejedelem elé, kérvén, hogy erre nézve neki törvényt adjon és ha maga a fejedelem az ilyen végzéseket elfogadja és helyben hagyja, akkor az törvényerõre emelkedik s azonnal törvénynek kell tekintenünk.”

A Szent Korona tulajdonjoga

Ez rendkívül lényeges, mivel ennek értelmében Magyarország területén idegen állampolgár nem bírhatott földtulajdont.

A honosítás (idegenek befogadása) nem a király, hanem a Szent Korona jogaihoz tartozott. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a király, ha idegenek akart adományozni, akkor az országgyûléstõl kellett kérnie az idegenek honosítását, és fel kellett sorolnia az illetõ személy Szent Koronának tett kiemelkedõ szolgálatai. Az országgyûlés ezek alapján honfiúsítást elrendelõ határozatot hozott. A megadományozandónak ünnepélyes esküt kellett tennie, s csak ezután vált tagjává a Szent Koronának.

Az eskü szövege így hangzott:

„az ország törvényeinek mindenben engedelmeskedni fog, és ennek az országnak a szabadságait tehetségéhez képest meg fogja védeni, és azok ellen semmit sem fog elkövetni, az országból annak semmi várát és semmi részét sem fogja elidegeníteni, hanem azon lesz, hogy az elidegenítetteket visszaszerezze.” (1550:77.tc.)

De nemcsak a földtulajdon a Szent Koronáé, hanem a stratégiai fontosságú iparágak (bánya, élelmiszer, energia, honvédelem megfelelõ színvonalát biztosító iparágak) vagyona is, melyet – errõl már 1439-ben törvény rendelkezik –a királynak nincs joga elidegeníteni vagy elzálogosítani.

Rendkívül lényeges, hogy a Szentkorona-tan hatálytalaníthatatlan, azaz nem tehetõ semmissé. Ezáltal legfõbb garanciájává válik a jogfolytonosság helyreállításának.

Napjainkban, amikor egy 1945 után ránk kényszerített, 1990 óta is folyamatosan toldott-foldott jelenleg is módosításra szoruló „alkotmány”-nak kinevezett alaptörvényt kíván az országgyûlés bõvíteni, annak megfontolására lenne szükség, hogy a magyar érdekek érvényre juttatása és védelme érdekében szükség lenne a Szentkorona-tan jogfolytonosságának helyreállítására.

Magyarnak lenni: sorsvállalás

Nem biztos, hogy „Magyar, az, aki annak vallja magát.” Magyar az, aki magyarnak vallva magát a magyar nemzet érdekeiért küzd, áldozatot is hoz a hazájáért, ismeri történelmünket és kultúránkat, tiszteli és betartja az igazi magyar törvényeket, egyéni érdekeit nem helyezi a nemzet érdekei fölé és nem szolgál idegen hatalmakat. Magyarnak lenni, sorsvállalás. Ebben vezérlõ csillagunk a Szent Korona, és annak tana.

A Szent Korona megbecsültségével történelmünkben semmi sem vetekedhetett. Jelentõsége mindig akkor volt a legnagyobb, amikor a magyar nemzet bajban volt, kritikus, sorsdöntõ történelmi helyzetbe került. S ezeken a tragikus helyzeteken a Szent Korona segítségével tudtunk úrrá lenni.

Évszázadokon át fogalom magyarok és nem magyarok körében a Szent Korona: megtéveszthetetlensége, nagylelkûsége, szigorúsága, és mindaz az eszmeiség, amit képvisel.

Miért? Mert a magyar korona: Szent Korona, mivel azt a magyarság Istentõl kapta meghatározott céllal, üzenettel és küldetéssel. És ez az Égi Élõ Igazsággal van összefüggésben, - mai divatos szóhasználattal egyszerûen kozmikus kapcsolatnak neveznék - amit az egyszerû magyar ember úgy fogalmazott meg: A Szent Koronát angyal hozta a magyarok számára.

A Szent Korona a király és a nemzet felett áll.

Ezért magyar király csak az lehetett, akit a Szent Koronával koronáztak meg. A magyaroknál a koronázás más koronával nem helyettesíthetõ, mint más nemzeteknél. Régi történelmünk szakrális királyainak ezért mindig a Szent Korona a jogutódja. Szakrális királynak elõdeink azokat a királyaikat tekintették, akik Isten akaratának közvetítõi voltak, Híd országunk és az Ég között, és számukra nem a hatalom birtoklása volt az elsõdleges.

A Szent Korona tana hosszú közjogi küzdelmek eredményeként alakult ki. Ennek meghatározó állomása: 1222. az Aranybulla, melynek XXXI. cikkelye kimondja az ellenállási jogot, melynek értelmében a Szent Korona iránti hûség arra is kötelezi a nemességet, hogy szálljon szembe a királlyal, ha törvénysértést követ el.

1387-ben a királyválasztáskor, az országgyûlés tagjai már feltételeket szabtak a királynak.

Zsigmond király pedig egy adománylevelében elismerte, hogy a Szent Korona a közjogban a mindenkori király fölöttese. 1440-ben a Szentkorona-eszme meghatározó ereje megerõsödik, annak ellenére, hogy külföldre csempészték. Mátyás király korában már tartóoszlop, visszafordíthatatlanná vált kötelezõ erejû közjogi tan. Az 1486. évi dekrétum 60.tc. biztosítja a vármegyei önkormányzat kiteljesedését. Ennek értelmében alispán csak az érintett vármegye valamely jeles férfiúja lehet, aki a vármegye közgyûlése elõtt tesz esküt. Igazságos Mátyás királyunk egyedül álló a magyar törvényhozásban, mert céltudatosan küzdött a Szent Korona hatalmának erõsítéséért, egyben a királyi hatalom gyöngítéséért.

A Szent Korona feloldotta a katolikus-protestáns ellentétet is, például Pázmány Péter és Bethlen Gábor esetében is. Mindkét akkori Magyarország erõsebb volt, mint a mostani hazánk. Erõs, a hit, a törvény és a hadsereg által. S mindkettõ a Szent Korona akaratát képviselte. Pázmány Habsburg királya is félte és tisztelte a magyar koronát.

Ez a magyar megmaradás titka. Aki a nemzet tagjai közül szembefordul a Szent Koronával, azt kiközösítették. XX. századi példaként a protestáns Horthy Miklós kormányzóvá választását említhetjük 1920-ban. Aminek következtében Trianon után életben tudtunk maradni.

A Szent Korona nagy tiszteletnek és elismertségnek örvendett a nemzetiségek körében is, melyet dokumentumok igazolnak, mert a mindenkori politikai nemzet számára szabadságjogokat, méltányosságot, jogbiztonságot jelentett. 1918-ig elképzelhetetlen volt, hogy felelõs magyar politikus szembe forduljon a Szentkorona-tannal. Ezt Károlyi Mihályék megtették, idegen érdekek szolgálatába szegõdve, elõidézve ezzel Trianont.

A magyar korona-eszmei leginkább az angoloké hasonlítható, bár az angoloknál nem alakult át közjogi tanná, szerencsésebbek lévén történelmükben, mivel nem kerültek olyan tragikus, fenyegetett helyzetekbe, mint mi magyarok. Mégis mind a mai napig õrzik és érvényesítik.

Mi miért nem tesszük ugyanezt?! Miért nem akarták politikusaink, hogy õsi alkotmányunkat vigyük magunkkal az EU-ba, mely védte érdekeinket ellentétben a sztálini ránk kényszerített, idegen, majd toldozgatott, foltozgatott kiüresített „alkotmánnyal”, melybõl a rendszerváltást követõen elsõként a nemzeti tulajdon fogalmát tüntették el!?

1944. márciusától 1990-ig Magyarországon a törvényes jogalkotást idegen hatalmak megszállása lehetetlenné tette. Korábban 1687-ben, 1791-ben, 1867-ben és 1920-ban helyreállították a jogfolytonosságot. Ezt kellett volna tenni 1990-ben is.

Nagyon fontos lenne, hogy törvényhozóink felismerjék, hogy a Szent Korona és tana a magyar nemzet fennmaradásának, létének alap-biztosítéka. Bár tartalma koronként változott, mindig önvédelmünket szolgálta, és azt sugallta, hogy a magyar nemzetnek a legnehezebb helyzetekben mit kell cselekednie.

Orbán Éva

Szent László Király Alapítvány

A Szellemi és erkölcsi megújulásért