Vona Gábor értékelése az 56 napról

A parlamenti ülésszak utolsó napján Orbán Viktor miniszterelnök napirend elõtt értékelte az eltelt 56 nap alatt végzett kormányzati munkát, melyre a frakcióvezetõk 8 percben reagálhattak. Vona Gábor a Jobbik elnöke és frakcióvezetõje a parlamenti reagáláson túl szükségét érezte, hogy sajtótájékoztató keretében külön is kifejtse véleményét, bár objektív értékeléshez hosszabb idõt tart szükségesnek.

Értékelése egyrészt a kormányzati munkára, másrészt az ellenzék, és ezen belül is a Jobbik teljesítményére terjedt ki.

A kormányzati munkát a következõképp értékelte:

Rendkívül súlyos gazdasági és társadalmi helyzetben van az ország, és a parlamenti munka nagy része nem az ország problémáinak megoldásával kapcsolatos törvényjavaslatok megvitatására ill. megszavazására fordítódott, hanem a kormány, és az ellenzék között zajló küzdelemre, ami utóbbi részérõl szinte kilátástalan. A kormány részérõl olyan törvényjavaslatokat terjesztettek elõ, amellyel a 2/3-os kormány, a hatalmi bázisát igyekszik ciklusokon átívelõen is erõsíteni, kiszélesíteni és bebiztosítani. E mögött véleménye szerint az a szándék és félelem feszül, hogy kiderülhet, hogy „a király meztelen”. Arra az esetre, ha kiderül, hogy a gazdasági, társadalmi problémákkal, a közbiztonság problémájával a kormány nem képes megbirkózni, a kormány szeretné a hatalmát oly módon is biztosítani, hogy az ellenzék minél kevesebb eszközzel rendelkezhessen, hogy a kormánnyal szemben kifejezze véleményét, tiltakozását.

A demokratikus keretek leszûkítésével kapcsolatban az önkormányzati törvényt emelte ki. A „báránybõrbe csomagolt” törvényben a politikai elit létszám csökkenésérõl van szó, amivel a Jobbik is egyet ért, de valójában a Fidesz választási érdekeit erõsíti. Gond, hogy egyedül a Jobbik képviseli, hogy ne lehessen tisztség-halmozás. Országgyûlési képviselõk ne lehessenek más tisztségek viselõi, mint önkormányzati képviselõ, megyei közgyûlési tagság vagy polgármester. A korábbi képviselõknél ez nem ritka jelenség, az önkormányzati választások utánra pedig még több várható.

A médiában történtekkel kapcsolatban egyértelmû, egyfajta média-diktatúra megvalósítása. A kormány szeretné az ellenzéki, kritikai hangot, a civilek hangját, a magyar társadalom esetleges ellenérzéseit már jó elõre palackba zárni.

Az államigazgatásban a nagytakarítással kapcsolatban egyet értenek a szegfû iránt régóta lojalitással bíró emberek leváltásával, de nem kívánják, hogy a szegfûs-államigazgatást narancsos váltsa fel.

A „politikai nyilatkozat falra függesztése”-t

a hatalombázis szélesítésének a szimbolikus betetõzéseként, a torz gondolkodás látványos tárgyiasulásaként látják. Érthetetlennek tartják, hogy miért nem valamelyik történelmi nagyságunknak, Szent István királynak intelmeibõl, Széchenyi István gondolataiból, a Himnuszunkból, vagy a Szózatból teszünk ki idõtálló gondolatokat, ami mögé az egész magyar társadalom jó szívvel tud oda állni. Ez öngól, mivel egyszer elõáll egy olyan helyzet, amikor a magyar Országgyûlés arról fog dönteni, hogy a közintézményekbõl ezt a nyilatkozatot vegyék le. Ez meglehetõsen megalázó pillanat lesz a kormánypártok számára.

A közbiztonsági törvénycsomagról

A negatívumokat részükrõl különösen az tetézte, hogy a közbiztonság erõsítésének leple alatt valójában egy „lex gárda” törvényt fogadott el az Országgyûlés. Felháborító, hogy a köztörvényes bûncselekményeket elkövetõkkel egy szintre hozzák a törvényben azokat a magyar állampolgárokat, akik az elõzõ idõszakban, akár most is tenni, áldozni kívánnak, a szabadidejükbõl, anyagi lehetõségeikbõl, hogy hazájuknak, nemzetüknek segítsenek.

A legkomolyabb hiányosság hogy Orbán Viktor ígérete, - miszerint 2 hét alatt fog rendet tenni, ott, ahol a közbiztonság hiánya már elviselhetetlenné vált a magyar emberek számára – nem valósult meg. Ez már többszörösen eltelt. Nem látható a koncepció, a stratégia és az eredmény. Sakkjátszma részeként rendõrök feltûntek itt-ott, de többnyire csak Jobbikos rendezvényeken. Ahol a legnagyobb szükség lenne a rendõrségre, ott az emberek nem érzik továbbra sem a biztonságot. Ezt tapasztalatként állítja, mivel Heves, Borsod, Somogy megyékben többször is járt, és tapasztalta. Véleménye szerint a kormány elégtelenre vizsgázott a kérdésben.

A Jobbik ígéretét betartva, konstruktív ellenzék. Szavazataikat egyedül az

ország érdekéhez igazítják.

Pozitívumként értékelik:

A nemzetpolitikai törvények meghozatalát, ahol a Jobbik a kormánynak sok esetben iránytûként szolgált, a tenni valókat illetõen. Azt, hogy több éves ötleteik Fidesz javaslatként kerültek megszavazásra, úgy értékelik, hogy a Jobbik ellenzéki pozícióból is keresztül tudta vinni az akaratát.

A kormányt az IMF és a nemzetközi globális pénzvilággal szembeni szabadságharcában, küzdelmében az ellenzék soraiból csak a Jobbik támogatta. Üdvözlik, hogy a kormány végre sarkára állt. Szükségesnek tartják a bankadót, azt, hogy a bankok is részt vállaljanak a közteherviselésbõl.

Hiányolják viszont, hogy a multinacionális cégek megadóztatása, a velük kapcsolatos aránytalanság felszámolása, a hazai cégek hátrányos megkülönböztetése, a körbetartozás kérdése nem volt téma az Országgyûlésben.

A várt elszámoltatás megkezdõdött. Miniszterelnöki megbízottat, kormánybiztost neveztek ki. A látszat alapján komoly elszámoltatás indult be, de csak gazdasági vonalon. Elvárják, hogy politikai szinten is legyen elszámoltatás. Politikai gyávaságnak és az elszámoltatás elsikkasztásának tartják, hogy Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon még nem került bíróság elé.

A Jobbik frakció munkájának értékelése:

A választások idején voltak jóslatok, hogy „utcai harcosoknak” tartva a jobbikosokat, alkalmatlanok a parlamenti munkára.

Legnagyobb eredménynek azt tartja, hogy: a radikális Jobbik bebizonyította, hogy a parlamenti keretek között is tud kemény és szókimondó lenni. A Jobbik a Országgyûlés legaktívabb frakciója. Rendkívül aktív, konstruktív parlamenti szakmai-politikai munkájukról a politológusok mellett, olykor már a bal oldali sajtó is elismerõen nyilatkozik.

A legnagyobb feladat az lesz számukra, - amit a szimpatizánsok részérõl nyomásként éreznek is – hogy ismét az emberek közt legyenek, mert az a rendkívül komoly parlamenti munka, ami elé a kormány állította õket, kicsit elszívta a Jobbikot a terekrõl, utcákról, a rendezvényekrõl az emberek közül. Az önkormányzati választások közeledtével ez ismét fontos, sürgetõ feladattá válik. Erõsségük részben az emberekkel való közvetlen kapcsolattartásban van. Az EFOT-on is folyamatosan igen nagy érdeklõdéssel keresték meg a hallgatók õket.

Elismerte, hogy a frakciónak voltak zökkenõi a parlamenti munka kezdetén. Személyét illetõen „fatális mulasztásának" tartja, hogy egy médiaszereplés miatt nem volt jelen a kettõs állampolgárságról szóló törvényjavaslat zárószavazásán.

A jövõ szempontjából két nagy kérdést lát.

- Az egyik a kormány szempontjából kérdés. Az õsszel igazán súlyossá váló kérdések: a költségvetés, a gazdasági helyzet rendbetétele, valamint a közbiztonság valódi rendbetétele. Kérdés mennyit tud majd a kormány teljesíteni. Az „elmúlt 56 nap ez egy jutalomjáték” volt a kormány számára. A gyõztes „verhette a mellét”, és a számára fontos törvényeket keresztül vihette. Az igazi komoly parlamenti munka majd õsszel vár rá.

- A másik kérdés - a Jobbikot érinti - az, hogy ki lesz a Fidesz váltó-pártja? Ez közép és hosszú távú kérdés, a politika talán legizgalmasabb kérdése.

A három ellenzéki párt – MSZP, LMP, Jobbik - erre a szerepre készül. Mindegyiknek megvan a maga elõnye és hátránya is. A nagy kérdés, a három párt közül ki tud felnõni az ELLENZÉK szerepéhez. Az emberek elõtt ki tud úgy megjelenni, hogy a Fidesz váltó-pártja lehessen.

Vona Gábor biztos abban, hogy ez, a Jobbik lesz, mivel nekik vannak meg a legjobb adottságaik, a legjobb programuk. Az emberek problémáival õk tudnak a legjobban azonosulni, és a problémáikra a legjobb választ adni. Egyedül a Jobbikban látja a politikai erõt, amely szervezettségben, programban, képes arra hogy kormányzati kompetenciát mutasson fel az elkövetkezõ idõszakban.

Kérdésekre válaszolva elmondta:

- Az önkormányzati választásokra szeretnének ütõképes, következetes, radikális csapatot. Személyi kérdésekrõl késõbb – a választási munka kiértékelése után - döntenek.

- Segíteni kívánnak azoknak a jó szándékú, tisztességes embereknek, akik az elõzõ kormány és sajnos a mostani esetén is szándékuk, akaratuk ellenére olyan szomorú helyzetbe kerültek, hogy jogszabálysértés alá vonta õket a bíróság. Részükre egy segélyalapot hoznak létre, melyet kellõ objektivitással és segélyalappal megtöltve, a rendelkezésükre bocsátanak. Képviselõként ötvenezer forinttal indítják.

- Abban bíznak, hogy a magyar kormány a józan észre hallgatva belátja, és rájön arra, hogy különbözõ módon küzdöttek az emberek az elõzõ kormány ellen. Volt, akiknek a bátorsága a kordon-bontásig terjedt, volt akiknek, az, hogy szembe néztek Gyurcsány Ferenc rendõreivel. Ez egy tõrõl fakad, csak fokozat és öntudatbeli különbség van köztük. De ne legyen kettõs mérce!

- Azért, mert ezek az emberek, kiálltak a hazájukért, nem bûnözõk! A Jobbik kötelességének tartja, hogy kiálljon értük. Ezt elmondta Pintér Sándornak és Orbán Viktornak is. Szeretné, ha egy órát arra szánna Orbán Viktor és Pintér Sándor, hogy elmennek vele egy gárdista családhoz. Nagyon sok ilyen van, ahol több gárdista van egy családban. A szemükbe nézve Orbán Viktor azt mondaná nekik, hogy bûnözõk vagytok, ugyan olyanok, mint akik agyba-fõbe vernek embereket. Ha ezt meg tudja tenni, akkor valószínû, hogy õszinte a szándéka. Ha nem, akkor nem kell a parlamentben keménykednie.

- A „lex gárda” kapcsán késõbb születik döntés, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak-e.

Orbán Éva