Emlékezzünk Bartis Ferencre!

Utolsó interjú 2006. január 5.

A magyarság pusztul: létszámában, szellemiekben és erkölcsében. Valamit végre tenni kell ennek megállítására!

2006-ban, egy olyan új esztendõ köszöntött ránk, amely vitákkal és borzolt hangulattal indult; részben a Karácsonyt valamint az új évet köszöntõ, azt körülvevõ események, megnyilatkozások miatt. Ezek a történések erõsen az SZDSZ-hez kötõdõek, értem alatta Horn Gábor üdvözlõlapját, valamint Sólyom László köztársasági elnök karácsonyi és újévi megnyilvánulásait.

Miközben a politikusok már hónapok óta csak az új választásokkal foglalkoznak, és valahol az országnak, a nemzetnek az ügye, a magyarság érdekének képviselete elsikkad, igaz ez jó 15 év óta erõsödõ tendencia, de még nagyítóval sem lehet fellelni.

Bartis Ferenc, az Összmagyar Testület elnöke, 1984-ben telepedett át Erdéybõl az anyaországba, miután 10 évet töltött román börtönökben, és megfosztották román állampolgárságától. Életét az összmagyar eszme, és a magyar érdekek képviselete és szolgálata tölti ki, írói munkássága mellett. A közelmúltban Strassburgban hívta fel a figyelmet, a magyarság súlyos és megoldatlan problémáira.

Abból a meggondolásból kerestem fel, hogy véleményét kérdezzem a jelenlegi helyzetrõl. Ebben a kilátástalannak tûnõ helyzetben hol látja a kiutat az Összmagyar testület elnökeként. Merre kellene tovább indulni?

- Életedben melyek voltak azok a meghatározó tényezõk, melyek az életutadat ilyenné formálták?

- A hely, a környezet, amelybe beleszülettem, történelmi családom elkötelezettsége, a neveltetésem eleve meghatározta, hogy milyen vagyok, miként vélekedem.

A világháború, a kisemmizés, a házkutatások, államosítás, kilakoltatások, letartóztatások ellenére az ember megõrizte a méltóságát. Például: amikor kicsi gyermekként, mert nem volt mit enni, napszámos voltam, mégsem sem voltam cseléd. Nem hajlongtam egyáltalán. Szárhegy és környezete, valamint az édesanyám faluja Csíkszentdomonkos - Márton Áron püspök é sok más nagyember szülõhelye - az a neveltetés, amit itt kaptam, meghatározta az életemet, valamint az élõ népnek a lelkisége, a szellemisége, az örökös lázadása. Ezért végtelenül fájt nekem, amikor a Rácsok között Romániában címû könyvemet, amit Brády Zoltán adott ki, ami az elsõ könyv volt, ami a Ceausescut és a romániai diktatúrát, a nemzetiségi politikát belülrõl mutatta meg, a helyiségeket és embereket is megnevezve. Az anyaországi és nemzetközi elismerõ kritikák mellett a Kritikában Vári Attila azt írta, hogy az egész, amit leírtam, az egész hazugság, mert soha Székelyföldön semmilyen lázadás nem volt. Én a hitelesség kedvéért nevezem a dolgokat a nevükön, mert itt, Pesten az a szokás, a legártatlanabból is kurvát, betörõt csinálnak, viszont a hazugokat, a maffiózókat nem merik bántani, és sajnos, ez meghatározza a szellemi életünk egy jelentõs részét.

- Mi történt Csíkszentdomokoson?

Csíkszentdomokoson 33 embert lõttek fõbe. A legfiatalabb 17 éves volt, egy fiatal áldott állapotban lévõ menyecske, a legidõsebb 81-83 éve néni volt.

- Ez mikor történt?

Ez közvetlenül a háború után volt, amikor a románok elkezdtek garázdálkodni. Ekkor lázadt fel a szülõfalum, Szárhegy, ahonnan rengeteg embert deportáltak, és bebörtönöztek. Volt, akiket ott helyben agyonvertek, kivégeztek. El lehet gondolni, hogy ezek után nem véletlen, hogy politikai okokból engem ötször tartóztattak le és tíz évet ültem román börtönökben.

- Magyarországra mikor és miért telepedtél át?

1984 novemberében. Azért jöttem át, mert megfosztottak a román állampolgárságomtól. Bõven volt idõm a román börtönökben, azon gondolkodni, hogy miként lehetne – igenis kimondom - a magyarságot megmenteni. Az emberek fel sem fogják, hogy ez milyen döntõ kérdés, csak legyintenek. Közben a magyarság pusztul, létszámában és szellemiekben is és magatartásában is. A közügyekben renyheség, közönyösség tapasztalható. Valamit végre tenni kell ennek megállítására.

- Az Összmagyar Testületet mikor alapítottad?

Gyakorlatilag 1954-ben, a börtönben hoztuk létre, már 52 éve. Nagyon komoly fiatalok voltunk, együtt gondolkodtunk. Az 56-os forradalom után az újabb letartóztatások még ezt meg is erõsítették az emberben. Persze, akkor nem Összmagyar Testület név alatt dolgoztunk. Volt ez Fiatal Írók köre, Közmûvelõdési Kör, Hídverõk Köre. Akkor már országosan, nemzetközileg is kezdett ismertté válni. 1985-tõl már itt Magyarországon, mint Összmagyar Testület tartottuk az összejöveteleinket, és 1988-ban megtartotta a testület a világkongresszusát, amikor is 21 ország magyarsága képviselte magát. Hivatalosan 1989./1o87 sz. alatt jegyeztek be bennünket. Pillanatnyilag 31 országban van tagságunk, és 27 szakosztályunk van, de a lényeg pillanatnyilag nem ez.

- Mi a testület legfontosabb célkitûzése?

Ahogy a neve is mutatja, mi nem pártocskákban gondolkodunk, hanem összmagyarságban. Aljasságnak tartom, a mindenkori politika részérõl, hogy a magyarságot megosztja határon inneni és túli részekre. A Határon túli Magyarok Hivatala egy olyan hivatal, amire nincs szükség.

Egy csomó kérdés még 1988-89 táján fölvetõdött, amikor jártam a világot, de fõként Amerikában adtam ennek hangot. Az összmagyar eszme kérdésköreinek kifejtése azonos címû kötetemben, valamint a Hány óra van magyarok kötetben részletesen megtalálható.

- Melyek a legsúlyosabb problémák?

A magyarság létszámában döbbenetesen apad. A Statisztikai Hivatal által kibocsátott adatok számszerûségükben azért megtévesztõk, mert ide számolják a véglegesen letelepedettek számát és az újszülötteket is. Ha ettõl eltekintünk, katasztrofális a helyzet. Hiába mondjuk azt, hogy Kárpát Haza, illúziókat ki lehet találni.

Tényekkel igazolható igazságot mond ki a több ezer éves közmondás:

Azé a föld, aki belakja.

Nekünk a Kárpát-medencét be kell laknunk, utódokat, gyermekeket kell nemzeni. Ehhez szükséges, hogy határozottan és radikálisan meg kell szüntetni a gyermekeket, az ifjúságot kiábrándító, lelkileg összetörõ nihilizmusba kergetõ TV-k adásait, a szennylapokat. Feladatának megfelelõen helyre kell állítani az oktatási minisztérium vezetését és tevékenységét, el kell küldeni az apparátusát, mert a mostaniak a nemzetet erkölcsileg, szellemileg pusztítják el. Az abortuszok mellett a sok kábítószer, valamint az alkohol felgyorsítja a biológiai pusztulást.

Számításaim szerint a magyarság létszáma pillanatnyilag legalább 45 -50 millió kellene, hogy legyen. Kb. annyi magyart olvasztottak be az utódállamokba, beleértve Ausztriát is, amennyi a magyarság létszáma pillanatnyilag. Ehhez a veszteséghez adjuk hozzá a 8.600.000 elkapart magyar magzatot, és azoknak a soha meg nem született utódait.

Noha a magyarság tömbben tud asszimilálni, ugyanakkor a végtelenségig asszimilálható. Konkrét kimutatásaim vannak 1990-tõl arról, hogy az amerikai, kanadai, nyugat-európai magyarság létszáma hogyan csökkent.

1988-ban több mint kettõezer sajtótermék létezett az emigrációban, most már csak 18-at tartanak nyílván. Hová lettek a magyar hétvégi iskolák, a magyar templomok? Valamikor Clevelandnak magyar polgármestere volt. Most pedig beolvadnak. Senki nem kényszeríti rá a magyar nõket, hogy idegenekkel kössenek házasságot, mégis gyakori. Márton Áron püspöknek igaza volt. Magyarországot, Erdélyt, beleértve az egészet, a magyar nõk veszítik el.

- A rendszerváltást követõen melyek voltak a legnagyobb politikai bûnök?

Amikor a dicsõséges Szovjetunió és a szocialista láger darabokra töredezett szét, a magyar politika helyrehozhatatlan óriási hibát követett el. Kárpátalját eredetileg í Szovjetunióhoz csatolták és nem Ukrajnához. A Felvidéket Csehszlovákiához és nem Szlovákiához, a Délvidéket nem Szerbiához, hanem Jugoszláviához, és Erdélyt sem a mostani Romániához csatolták. Magyarország vezetése egyetlen lépést nem tett – igenis kimondom – pedig revízióra, a trianoni diktátum felülvizsgálatára lett volna szükség, és az ég-világon mindent visszakövetelni, amit lehetséges. Ezt elmulasztotta a mindenkori magyar kormány, erre nincs fölmentés, lehet akármilyen színezetû a politika.

Pillanatnyilag, függetlenül pártocskáktól és kormányoktól a magyarság sorsa és keserve nem változik. Nem lehet felemás megoldással, húzd meg ereszd meg alapon méricskélni. Most ilyen igazolványt majd meg nemzeti vízumot adunk. Ez az elcsatolt területek magyarságának a teljes kijátszása. Állandóan azt mondják, hogy a magyarság boldoguljon a saját szülõföldjén, közben Magyarországról kimennek az értelmiségiek Nyugatra, a többiek kiöregednek. Magyarország, pedig az elcsatolt területekrõl importálja az orvosokat, gyógyszerészeket, mérnököket, lelkészeket, sportolókat meg tanárokat. Ezt a farizeus politikát nem lehet tovább folytatni.

- Mi lenne a megoldás?

Az én javaslatom, amit Strassburgban is december 17-én benyújtottam, a Trianon felülvizsgálatot többszöri kérõ, követelõ beadványok után, az, a következõ: az összes elcsatolt területeknek nemzetközi garancia melletti kezességvállalás mellett adják meg az önrendelkezési jogot, és a magyar nyelv az adott területen legyen államnyelv.

- Ezt, mintha a Trianoni szerzõdésben is kimondták volna, csak senki nem tartatta be

Sajnálatos módon a trianoni szerzõdés nem így fogalmazott. Az un Gyulafehérvári gyûlés kitételi között szerepel, hogy nemzetközi ellenõrzés mellett népszavazást kell tartani, de tudnunk kell, hogy az elõírt népszavazást etnikai alapon nem hajtották végre. Egyetlen hely Sopron volt, ahol hozzáfogtak, és amikor látták, hogy milyen eredménnyel végzõdik, akkor eltekintettek az egésztõl. Egyébként Magyarországról halvány sejtelmünk sem volt. A magyar külpolitika, a magyar kulturális külügyi propaganda mindig csapnivalóan rossz volt, és ma is rossz.

- Miért rossz, csapnivalóan a magyar külügyi politika?

Külföldön a magyarságnak az a híre: a magyarokat nem kell kívülrõl támadni, mert amúgy is megeszik egymást.

Megfeledkeznek arról, hogy Budapesten minden akkreditált külföldi képviseletnek külön sajtófigyelõ szolgálata van. Akik nemcsak a TV-t és a nagy napilapokat figyelik, hanem még az üzemi kiadványokra is kiterjed a figyelmük, és készítik a referátumot. A magyarok marják egymást, besározzák egymást, és ezt exportálják. Külföldön a magyarok ismertetõ arculata: a Mátyás pince, a Rajkó zenekar, Hortobágy, csikó, csárda, gulyás meg paprika. De hogy a magyarság kiket adott az egyetemes mûvészetnek, irodalomnak, tudománynak, errõl egyáltalán nem esik szó sehol.

Ezen nem is csodálkozom, hiszen maga a budapesti magyarság nem ismeri a saját értékeit, fogalma nincs ki találta föl a gyermek-paralízis elleni szérumot, a lázmérõt, a golyóstollat, tudja, hogy van Eötvös-inga, de fogalma sincs, hogy mire használják. Bólyait emlegetik, de hogy mit csinált, fogalmuk sincs. A környéken, ahol lakom, megpróbáltam utána nézni, hogy tudják-e ki volt Gutenberg, Cholnoky Jenõ, Krúdy, Bródy? Emléktáblák vannak, de fogalmuk sincs róla.

- Mit tehetünk azért, hogy kijussunk ebbõl a helyzetbõl?

Az elsõ: a magyarságnak ki kell gyógyulnia az irigységbõl. Ugyanis állandóan másokra mutogatunk, és azzal mentegetõzünk, hogy mások miatt vagyunk mi ilyen hitvány helyzetben. Nem igaz! Szembe kell néznünk a valósággal. Még az értelmiség, a tudósok, a mûvészek, az írók sem törõdnek egymással.

A másik. Oda kell hatni, hogy a nemzet apadását megállítsuk. Ennek a célnak kell alárendelni minden politikai elképzelést, minden kormányhatározatot, mert belátható idõn belül a magyarság fizikailag kipusztul. Ezt tudomásul kell venni.

- Ahhoz, hogy az emberek itt maradjanak, hogy gyermekeket, utódokat vállaljanak, olyan légkörnek, életszínvonalnak kellene lenni, hogy ne meneküljenek el innen.

Japán két atombombával a nyakában ma kenterbe veri az õt legyõzõ Amerikát. Ott van nemzeti öntudat. A népszaporulat és az anyagi helyzet között nincs kapcsolat. Ma is a Székelyföldön születik a legtöbb gyermek. Én ezért nevezem Székelyföldet a magyarság õssejtjének. Nézzünk szét Magyarországon, pillanatnyilag hány házasságot kötnek, hány válás van? Katasztrofális.

- Melyek konkrétan a legfontosabb céljai, feladatai a Testületnek?

A testületünk célkitûzése, hogy az emberek világszemléletén, az önmagukhoz és egymáshoz való viszonyulásán változtassunk, mert ezen változtatni kell. A másik döntõen fontos tényezõ, hogy teljesen más iskolarendszerre van szükség, más iskola programra, más tankönyvekre. Nemzeti öntudatra kell nevelni az ifjúságot, mert minden azon múlik.

Továbbá felül kell vizsgálni az ország adósságállományát, amirõl mindenki beszél össze-vissza. Ezt tisztázni kell. De a világon egyetlen ország sem tesz olyat, hogy a saját repülõterét külföldieknek átadja.

Magyarországon a sajtóterjesztéstõl a szennycsatornáig az elektromos mûvektõl az ivóvízig minden külföldi kézben van. Ami megmaradt, az a föld, a szülõföld! És a földre is szerzõdést kötöttek, és bizonyos idõ után már áruba lehet bocsátani, jönnek és fölvásárolják. Ennek egyértelmû következménye, hogy a magyarságot rabszolgasorsba kényszerítik. A Testület állásfoglalása szerint nem lett volna szabad Magyarországnak belépni sem a NATO-ba sem az EU-ba, hanem egy független szabad országgá válni, és építkeznie.

Fontos feladat az, hogy az emberek tudatából valami módon kitöröljük a nemzet-megosztottságát, de ennek a napi politika ellentmond.

Összmagyarságban kell gondolkozni. Anyaországi naplopók oláhozzák le azokat a székely legényeket, akik éhbérért itt dolgoznak építkezéseken. Ha az ország élni akar, életképesnek kell lennie. Az emberek foglalkozzanak többet önmagukkal meg egymással, mint a kocsijukkal, meg a futball mérkõzésekkel, meg a „való-világ”-gal, meg a TV rengeteg ostoba mûsorával.

Egy másik komoly probléma, hogy a magyarságnak nincs bizalma a pártokban. Ugyanis a politikusok egy része bûnözik, a másik, hogy a bûnözõk politizálnak. Ennek a lehetetlen állapotnak véget kell vetni.

- Miként lehetne ennek véget vetni?

Most jönnek a választások. Mindenkinek el kell menni választani, még annak is, aki csak bottal tud járni, és a nemzeti érdekeket képviselõ személyekre kell szavazni.

- Nagyon kényes és bonyolult kérdés, hogy ki képvisel nemzeti érdeket

Valóban az. Roppant kényes kérdés. A magyar törvényhozásban van egy kiemelten óriási nagy baj. A magyar országgyûlés még mindig egy házas. Ami mindenhol létezik alsó és felsõház vagy létezik szenátus, Magyarországon ilyen nincs. Itt gyakorlatilag parlamentáris diktatúra van. Ezt ki kell mondani. Az, hogy osztják fel egymást, jobb, bal, közép, az lényegtelen. Ennek a politikai ”brancsnak” a kezébõl a politikai hatalmat ki kell venni. A jövendõbeliektõl, pedig keményen meg kell követelni, hogy igenis a nép akaratát, a nemzet akaratát hajtsák végre. Nem úgy hogy magyarázkodunk, hogy mit miért nem lehet, vagy ma ezt mondunk, holnap meg mást.

- Gyakorlatilag a két táborra szakadt az ország annyira élesen, antagonisztikusan szembe áll egymással, hogy az ítéletük meglehetõsen elfogult elvakult, holott párbeszédre mindenképpen szükség lenne.

Én propagandának tudom be, a lövészárkokat, az árkok betömését, a kettészakadást. Ez nem így van, hanem teljesen másként. Magyarországon pillanatnyilag a leggazemberebb jobbágy-, rabszolgarendszer uralkodik. Vannak rabszolga-tulajdonosok, rabszolga-kereskedõk és rabszolgák. A rabszolga tulajdonosok az ország lakosságának 5 %-át teszik ki, a rabszolga kereskedõk 10 %-át. Ez 15 %, mondjuk 20 %. Ezért 80 %-a a magyarságnak megalázott körülmények között él, legyen az kéményseprõ, géplakatos, egyetemi tanár, orvos, bárki. Ilyen kizsákmányolás rég nem volt, ami ma Magyarországon fellelhetõ. Nyilvánvaló, hogy az Összmagyar Testület keményen odaáll a választások alkalmával, és minden erõnket összpontosítjuk, hiszen az Összmagyar Testületnek itt csonka Magyarországon összesen több tagja van, mint az összes politikai pártoknak együttvéve.

- A választásokon indul-e az Összmagyar Testület valamilyen formában?

A többség azt akarja, hogy induljunk saját színekben. Én viszont nem akarok. Több párt is felkért, hogy legyek országgyûlési képviselõ-jelöltjük, de én nem akarok sem képviselõ, sem államtitkár sem miniszter lenni. Az én sorsomat a Fennvaló nem négyéves ciklusokra osztotta, hanem egy életre. Én megalkottam az összmagyar eszmét, létrehoztam az iránytût, egy eszmei rendszert. A gyakorlati megvalósítás útja benne van az alapszabályunkban, amelyet a nemzetközi politikában jártas külföldiek a legdemokratikusabbnak minõsítettek.

- 2004, december 5-én történteket miként értékelik?

A magyar állampolgárság ügyével kapcsolatban összehordtak: hetet-havat. Az elcsatolt területek magyarságát, a magyar állampolgárságától, Magyarország soha nem vonta meg az állampolgárságot. Ez a döntõ tény, ez nem jutott eszébe azoknak, akik december 5-ét kigondolták. Ezzel kimondottan csapdát állítottak a magyarságnak. A hajdani kis-antant keze van benne…

- Szándékosság vagy meggondolatlanság áll e-mögött?

Bizonyítani tudom, hogy szándékosságról van szó. Ha tíz millióan szavaztak volna is igennel, ez a parlamentet csak arra kötelezte volna, hogy tûzze napirendre, és tárgyalja meg a kérdést. Kétharmados törvényt igényel, és alkotmánymódosítással jár.

A magyar állampolgársággal kapcsolatban az Összmagyar testület fogalmazta meg a nemzetközi jog alapján is a legfrappánsabban a következõt:

Minden magyar és magát magyarnak valló természetes személy, bárhol éljen a nagyvilágban, a magyar Szentkorona fennhatósága és oltalma alá tartozik. S ennél fogva joga van a magyar állampolgárságra.

Az a magyar, aki annak vallja magát, és aki ennek a nemzetnek a sorsát vállalja.

Mindenki a tetteiben bizonyítja, hogy kicsoda, micsoda.

- Ez nagyon kényes, mert nagyon sok olyan magyar állampolgársággal bíró személy van, aki sem szívében, sem lelkében nem magyar, és még ott is ül a parlamentben, miközben megnyilvánulásai magyar-ellenesek. Nem magyar érdekeket képvisel, és még csak visszahívni sem lehet, nem hogy megfosztani, mert méltatlan.

Más a megoldás. Ha nem tetszik a TV-adása, nem kell nézni, ha nem tetszik a sajtó tartalma, nem kell megvásárolni. Svájcot, Norvégiát, Finnországot tanulmányoztam.

Svájcban a réto-románok az összlakosság 0,64 %-t teszik ki. 1938 óta a réto-román nyelv Svájc államnyelve. Itt vannak a kiinduló pontok. Elmegy az ember az étterembe, a fogadó tetején ott lobog a svájci zászló, a svájci büszke arra, függetlenül attól, hogy õ olasz, német francia vagy rétoromán, arra hogy õ svájci. Én Svájcban nem láttam egy tenyérnyi burjános, megmûveletlen földarabot, vagy kutyapiszkos járdát. Itt mutatkozik meg, hogy például a budapestiek a fõvárosukat nem becsülik meg, és nem tisztelik. Demszkyék jóvoltából sikerült elérni, hogy Budapest Európa egyik legmocskosabb fõvárosa lett. Nem igaz az, hogy nem lehet szabályozni mindazt, ami itt van.

- A Testület milyen véleménnyel van a jelenlegi alkotmányról?

Ha szabad ilyen kategorikusan fogalmaznom, ez nem alkotmány. A mai magyar alkotmánynak az égvilágon semmi köze sincs az ezer éves magyar jogrendhez. Még mindig a valamikori sztálinista alkotmány átfestése, toldozása, formálása folyik. (amibõl az elsõk között törölték ki a nemzeti tulajdont).

Magyarországon 1944. március 19-e óta mindenféle kormány-határozat és uralom lényegében illegitim, alkotmányellenes volt, mert sohasem tudott a magyar nép maga határozni a saját sorsa fölött. Kérdés: A rendszervedléskor, amit rendszerváltozásnak kereszteltek, ki hatalmazta föl azt a néhány embert, hogy leüljenek, és a magyar nemzet ügyében alkudozzanak? 1990-t követõen itt volt a russzin, a horváth, a szlovák küldöttség, akiket sem a kormány, sem a parlament nem fogadott. Az Összmagyar Testület fogadta: dr. Molnárfy Tibor, dr, Kosztin Árpád, dr Bándy Kun. Ezek a küldöttségek nem azért jöttek, hogy követelõzzenek, hanem hogy tálcán ajálják fel, hogy Magyarországgal valamilyen vámuniós vagy konföderációs kapcsolatot kívánnak létesíteni, Magyarországgal akarnak összefonódni. De ezt is elhárította a politika.

- Készült- e program, amely céltudatosan javítana a helyzeten?

Szakosztályaink külön kidolgozták a maguk programját, a jogit, mezõgazdaságit, oktatásit, stb-t. Ahogy a mágnes magához vonzza a vasport, az egésznek a központja az összmagyar eszmeiség. Nekünk nem régiókban kell gondolkoznunk, hanem összmagyarságban. A mezõgazdaságot vissza kell állítani régi, világelsõ színvonalára, és a magyar gyógyszeripart, a magyar elektromos ipart is. Rendbe kell tenni a teljes magyar oktatásügyet, meg kell oldani a színvonalas, mesterségbeli alap és után-képzést. Nem értek egyet azzal, hogy az egyházak ne avatkozzanak semmibe, és ne politizáljanak! Igenis a történelmi egyházaknak kötelességük politizálni és beavatkozni az oktatási, nevelési, szociális ügyekbe.

Itt most, már komoly gazdasági problémák vetõdnek föl. Amennyi tõke kiment Magyarországról a világba, jobbra-balra, a jelenleg érvényben lévõ törvények alapján az összes elcsatolt területet föl lehetett volna rajta vásárolni. Az álmagyaroknak nem fáj a magyarság ügye egyáltalán. A Testületünk összes szakosztálya kidolgozta többszáz oldalon dr.Molnárfy Tibor a demográfiai tényezõket, dr. Kosztin Árpád a történelmet, Kassai László a mezõgazdaságot, Beke Albert irodalom történész letette az asztalra a magyar oktatásügy megreformálását pontról pontra, valamint az egészségügy problémáinak, helyrehozatalát. Beleértve a munkanélküliség fölszámolását. Brossurában ki is adtuk a kidolgozott nemzeti alapprogramot. Meg lehetne szüntetni itthon a munkanélküliséget, de nem érdekük egyáltalán. Amikor Amerikában szóvá tettem, hogy mi az a sok munkanélküli csellengõ, a 40 millió írástudatlan, hajléktalan, a következõ volt a válasz: A természetes lemorzsolódás, a szelekció. Céltudatosan süllyesztik le az embereket, az emberhez nem méltó színvonalra.

- Mi ennek az oka?

Egyértelmû. Le kell értékelni Magyarországot, le kell értékelni a magyar nemzetet, hogy minél olcsóbban lehessen eladni, a nemzetközi nagytõkének. Ez ellen kell minden eszközzel harcolni. Minden magyar embernek, ahol éli a maga életét.

Orbán Éva