Alapkövetelmény a valódi alkotmányosság helyreállítása

Napjainkban egyre gyakrabban merül fel az, az igény, hogy a magyar ”alkotmány” –nyal kapcsolatos problémákat végre rendezni kell. A civil szférában egyre többször beszédtéma az alkotmányozó nemzetgyûlés összehívásának – mint egy lehetséges megoldásnak – a lehetõsége, és az, hogy az alkotmányozási kérdések megoldása a végtelenségig nem halogatható. 20 éve ideiglenes az alkotmánynak nevezett alaptörvényünk, melybõl – ma már világosan érthetõ a „miért”maradt ki a nemzeti vagyon meghatározásának fejezete, amit így büntetlenül el tudtak herdálni, azaz „privatizálni”. Egyértelmû, hogy jogos igényként jelenik meg az új kormánnyal szemben a magyar alkotmány rendezésének megoldása.

Az alkotmányozási kérdések kiváló szakértõjét, dr. Zétényi Zsoltot a lehetséges megoldásokról kérdezem, akinek A történelmi alkotmány címû munkájának 2. bõvített kiadása a napokban jelent meg.

- A témában laikus, jó szándékú, de nem jogvégzett állampolgár nem rendelkezik „alkotmánytanból” még alapfokú ismeretekkel sem. Mivel magyarázná, hogy szükség van a történeti alkotmány ismeretére, és arra, hogy Magyarország végre visszatérjen a jogfolytonossághoz?

A fizikai válsághelyzetnek és a veszélyeztetett létfenntartásnak a következménye a magyar társadalom rendkívül alacsony mûveltségi szintje, és az információ áradatban eligazodni nem tudása, ami a tanulás igényének hiányából is fakad. Ráadásul a népnek alkotmánytanból leckéket senki sem ad.

Az egyszerû olvasóknak is van egy olyan része, akiket ez érdekel. Nem nagyon bonyolult és jogászias dolgok ezek. A hatalom gyakorló elitnek néhány száz uskve ezer embernek viszont ki kellene tanulni, szert kellene tenni az elemi ismeretekre, ami azért is lehetséges, mert többségük jogászember.

Nem hiszem, hogy a magyar népnek az a feladata, hogy az alkotmányról spekuláljon. A politikacsináló eliteknek viszont ehhez értenie kell! Antipopulista vagyok. Én abban nem hiszek, hogy széles tömegekben kell az ország olyan kérdéseit megtárgyalni, amihez valóban különleges ismeretek kellenek. Én azt gondolom, hogy erkölcsileg, szellemileg emelkedett állapotba juttatandó politikai elit által kell vezetni az országot, melyben megbíznak, mert tekintélye van és elfogadják a javaslatait.

- A jelenlegi alaptörvény tekinthetõ-e alkotmánynak?

Nyugati értelemben megfelel az alkotmánynak támasztott követelményeknek.

Az ehhez szükséges két alapkövetelmény:

- Az államszervezet alapvetõ felépítését, szerkezetét a hatalommegosztás rendszerét alapjaiban mutassa meg. Melyek az állam fõ-intézményei a hatalomgyakorló szervét beleértve.

- A tényleges, alapvetõ emberi jogokat szavatolja az állampolgárainak, hiszen a természet jogi és általános felfogás szerint azok nem az államtól valók. Alapvetõen megilleti az állampolgárokat

Alkotmány az, ami ennek a két kritériumnak, hogy az állam mikéntjének másfelõl az állampolgárok jogi helyzetének megfelel. Ha ez a két ismérv felkerül a chartára, az alkotmány.

- Az alkotmánynak milyen formái ismertek?

Az alkotmánynak természetesen nem csak alkotmánylevél formája van. Vannak történeti alkotmányok. Ilyen a magyar, az Egyesült Királyság alkotmánya. Az utóbbi két évszázadot tekintve az USA alkotmánya is megfelel ezeknek a tartalmi követelményeknek.

1989-ben egy gyökeres – 99,99 %-os - alkotmánymódosítás történt, ami tartalmilag megfelelt egy nyugati mércével mérhetõ alkotmány ismérveinek. Nem kiváló alkotás, de alkotmány. Az 1949. évi XX. törvény, az egy szimbolikus jelkép, elnevezés, de nem alkotmány.

- Mitõl válik legitimmé egy alkotmány, és a jelenlegi legitim-e?

A legitimitás, a hitelesség, az, az elfogadottság, ami nagyon régen az Isten kegyelmiséget jelentette. Azok voltak a legitim uralkodó házak, uralkodók, akik Isten kegyelmébõl uralkodtak. Ez a modern korban a nép általi elfogadottságot, sõt hitelességet jelenti, mert az alkotmányosság bizonyos kritériumnak megfelel. Például azt, hogy erre hivatott, szuverén hatalomtól származik. No, ennek nem felel meg a jelenlegi alkotmány.

- Miért nem legitim a jelenlegi alkotmány?

Mert ez egy önkényuralmi idõszakban, az 1944-s nagyhatalmi birodalmi megszállás után következõ korszak terméke. Elsõ az 1946. évi I. törvény, a köztársaságról. A jelenlegi rendszert szeretik ennek utódának tekinteni, és mondják is. Az igazi bomba, az 1949. évi XX. törvény, ami teljesen szuverenitás nélküli országgyûlésbõl, manipulált választással, idegen nagyhatalmi megszállás alatt létrejött rendszerben született. Elterjedt tévhit az, hogy a jelenlegi ezért egy toldozott-foltozott alkotmány. Ez nem egészen igaz, mert nem az 1949. évi XX. törvényt toldozták, azt egyszerûen kicserélték.

Döntõ az, hogy amikor 1989-ben kicserélték, az sem legitim körülmények között történt. Az nem egy szuverén országgyûléstõl származott, és idegen nagyhatalmi megszállás alatt, politikai alku eredményeként született meg, ahol tisztességes politikai erõk álltak szemben az állampárttal, és az állampártnak rendkívül nagy hatalma katonai ereje volt. Mesebeszéd, hogy ott akármit el lehetett érni. Aki ezt állítja, annak elemi ismeretei nincsenek a magyar valóságról. A jelenlegi „alkotmány” valóban ideiglenes és nem legitim, ez a baj.

Egy ideiglenes és nem legitim alkotmány esetében pedig az, az alapkérdés, hogy a valódi alkotmányosságot helyre kell állítani.

- A valódi alkotmányosság helyreállítása miként történhet meg?

Követelmény lenne, hogy a mai magyar állam folyamatos legyen a történelmileg létezett alkotmányos államrendszerekkel. Ez Szent Istvántól számítva minden olyan rendszer, ami alkotmányos volt, és az elõzménye ennek. Ezt eddig senki nem mondta ki. A mai napig ilyen megállapítás nincs, ezért a levegõben lebeg a jelenlegi állam.

Azt, hogy a kommunizmus bûnös rendszer volt, azt ki kellene végre mondani. Ebbõl különbözõ tények következnének.

Három megoldás lehetséges:

Lehet a jelenleg meglévõt toldozni-foltozni, lehet új alkotmánylevelet – chartát – írni,

az én elgondolásom szerint pedig gyökeres alkotmányreformot kell csinálni.

- Mit érthetünk gyökeres alkotmány-reformon?

A gyökeres alkotmányreformon én két alaptétel elfogadását értem.

Az elsõ, hogy a jelen magyar állam folyamatosságot vállal, egyszerûen folyamatos a mindenkor történetileg létezett alkotmányos rendszerekkel. A másik, kimondjuk, hogy 1949 – 1989 között oktrojált és egyben fiktív volt az alkotmány.

- Hogyan kéne ezt megvalósítani, és milyen formában.

Az eljárás tekintetében két eljárás lehetséges.

Samu Mihály és mások szerint is, alkotmányozó nemzetgyûlés lenne a megfelelõ formája. Valóban így lenne helyes, vagy alkotmányozó gyûlés.

Úgy lenne helyes, ha összehívnának egy alkotmány elõkészítõ bizottságot, tudós emberekbõl, politikusokból, érdekképviseleti szervek embereibõl, és azok egy koncepciót készítenének. Ezt így szokták.

A koncepciót végül az országgyûlés, vagy egy alkotmányozó nemzetgyûlés fogadná el. Jelenleg az országgyûlés a 2/3-ával olyan helyzetben van, hogy ezt a nagylelkûséget nem igazán feltételezhetjük, mert kérdés, hogy kiadja-e az alkotmányozást a kezébõl egy másik hatalomnak.

Ebben az eljárásban egy nagykonzultációs testület jönne létre. Az alkotmány elõkészítõ bizottság által kimunkált elveket megszavazza az alkotmányozó nemzetgyûlés, majd megszavaztatják a néppel. Nyílván nem százoldalas szöveget, hanem alapelveket.

A másik változat, hogy az országgyûlés egyszerûen nem adja át ezt a lehetõséget, és azt mondja neki mindenre van joga. Jelenleg a törvényhozó és az alkotmányozó ugyanaz a szerv. Kétféle hatalmi funkcióról van szó: a törvényhozás és az alkotmányozás, az kettõ, de az országgyûlés mind a kettõt gyakorolhatja, ha nem olyan altruista, hogy az alkotmányozó részt ki akarja adni, mert azt mondja , hogy a saját jogállását csak nem szabályozhatja.

(Az alkotmányozó rész kiadása szerencsésebb lenne, mert az országgyûlés

jogállását nem maga az országgyûlés határozná meg.)

Eszerint a változat szerint a jelenleg összegyûlt országgyûlés elkezd alkotmányozni.

- Mit jelent pontosan az, hogy történeti alkotmány?

Az alkotmányozásnak két formája van, az egyik az alkotmánylevél, a másik a történeti alkotmány.

Az elsõnél tartalmilag ez azt jelentheti, hogy keresztbe-kasul módosítják a jelenlegi alaptörvényt, össze-vissza fércelik. Jelentheti, hogy készítenek egy új alkotmánylevelet.

Mindkettõnek az a hátulütõje, nagyon nagy hibája, hogy ez megszakítja a folyamatosságot a múlttal. Nekünk egy 1100 éves törvény és szokás folyamatunk van 1944-ig. Aki itt Magyarországon törvényt, alkotmányt készít, az ezzel az aktusával megtagadja a történelmi alkotmány ezeréves folyamatát, mert a kettõ nem fér össze. A történelem és a jelen ilyen szembeállításában a jelen gyõzhet, de akkor megszûnik a történelmi rész. Az, aki módosít vagy új alkotmány-szöveget készít ez nagyon fontos, hogy új chartát, levelet készít, az megtagadja a folyamatosságot. Ez mérhetetlen felelõsség. Ezt felelõs kormány, felelõs országgyûlés sehol ahol valamennyire értenek hozzá, nem tenné meg. Nem kívánok vitatkozni, hogy van-e jogunk akár az õseinkkel való folyamatosságot, akár az utódainkkal való folyamatosságot megtagadni.

De lehetõségként megvan. Mind az új alkotmány mind az alkotmány gyökeres módosítása ez mind a kettõ a múlttal való szakítást jelenti.

Szerintem az alkotmány kapcsán - ez a mi életünkben, a mi történelmi folyamunkban, ahol mi egy végtelen nemzedék egyik láncszeme vagyunk, az elõzmény, és reményeink szerint végtelen utódnemzedékek egyik láncszeme - ránk nagyon komoly kötelmek hárulnak. Nekünk ezt a láncot õriznünk kell, ezt a láncszemet saját magunk nem vagdoshatjuk el, mert ez az öngyilkossághoz közeli állapot lenne. Mintha a gyerek megtagadná a szüleit, a szülõ a gyermekét, az õsöket és az utódokat.

- A történelmi alkotmány fogalmába mi tartozik?

Az alkotmány a magyarban a Vérszerzõdéstõl kezdve az1944-s idõszakig mindenféle alaptörvényeket és szokásjogokat jelentett. Nekünk ezzel az alkotmányfogalommal nem kéne szakítani. Ugyanakkor az is világos, hogy 1849-tõl eltelt 150 év. Utána egy nagyon erõs pozitív törvényhozási folyamat következett.

1944-tõl kezdve pedig masszívan egy önkényuralmi rendszer jött, ahol törvényeket gyártottak, de ezek semmiképpen alkotmányos és legitimitás szempontból nem tekinthetõk érvényesnek, nem tekinthetõk legitim törvényeknek.

A legitimitást és a legalitást nem szabad összetéveszteni.

Az hogy az államosításról szóló törvény 1952. évi IV. tvr. létezõ törvényerejû rendelet. Aláírták, kihirdették, alkalmazták, de nem legitim, mert nem szuverén, és nem az alkotmányos alapelvek szerint mûködõ hatalomtól származik, továbbá tartalmilag is olyan tulajdonfosztást tartalmaz, ami ellentétes a mûvelt nemzetek elveivel. De ettõl ez még törvény, legális, de nem legitim.

- Ön szerint lehetséges egy harmadik út is, a gyökeres alkotmány-reform

A toldozgatás és új alkotmány helyett lehetséges megoldás a gyökeres alkotmány-reform. Gyökeres alkotmányreform volt az 1848-s. Mondhatja bárki is, hogy az nem volt forradalmi jelentõségû? Az egész korábbi jogrendet felfordította. Ez olyan változás volt, ami mai napig meghatározza az életünket. Mégsem forradalomnak, új alkotmánynak nevezték, a 48-s Áprilisi törvényeket, és nem márciusinak, hanem áprilisinak, mert akkor hirdették ki. Ez a törvényességrõl és alkotmányosságról alkotott magyar alapállást fejezi ki. Ilyen értelemben szeretnénk most is gyökeres alkotmány-reformot.

Ebben az esetben 3 dimenziót kell figyelembe venni.

- hogyan vannak a dolgok, most

- hogyan kellene, hogy legyenek?- ha úgy tetszik ideálisan

- hogyan lehetnek.

Mi várható? Mit fognak megcsinálni a hatalmon lévõk, az õ felelõsségük. Nekünk csak egy feladatunk lehet: mi van jelenleg, és ennek mi az optimális megoldása. A jelenlegi helyzetbe a mindenkori hatalom kalkulálja be a lehetségest, mivel az erõviszonyokat, és a háttérmozgásokat az ismeri.

Ideális állapot az, hogy Magyarországnak alkotmánya van õsidõk óta. Ez az 1944-s birodalmi megszállással felfüggesztõdött, amit követett egy másik megszállás. Ezért ez nem legitim idõszak. Csak 1992-ben mentek ki a nagyhatalmi megszállók, de azóta sem történt meg ennek az egész alkotmányos együttesnek a korrekt módon való szabályozása. Különösen olyan módon nem, hogy a népet tájékoztatták volna arról, hogy akiket ön most megválaszt, azok az ország alkotmányos viszonyairól is dönteni fognak. Pl. jogfolytonosság, államforma, stb. kérdésekben.

- Mit jelent a gyökeres alkotmány-reform?

Alkotmány = történeti alkotmány 1944-ig tartó alapvetõ törvények, szokások + egy alaptörvény. Hogy mik az alapvetõ törvények, azt soha nem katalogizálta senki. Ezt értelemszerûen, tartalmilag szokták elemezni.

Nem alkotmányt kell csinálni, hanem alaptörvényt. A Német Szövetségi Köztársaság is alaptörvényt készített. Azért is, mert a magyar közjogban az alaptörvény bevett fogalom. Alaptörvény az 1867. évi XII. TC., ha nem is írták rá, az, taralmilag alaptörvény. Az 1848-s áprilisi törvények javarésze alaptörvény volt. 1790/91. évi X.TC. függetlenségi törvény alkotmányos volt, a Pragmatica Sanctio, az 1723. évi II.TC alaptörvény, mely az ország alkotmányos jogállására is kitér. Az Aranybulla, amit privilégium levélnek neveznek, de tartalmilag azért alaptörvény jellege van, de még Szent István, Szent László, törvényei is ide tartoznak, a Vérszerzõdés pedig mindenképp. Bár az idõpontja és a körülményei nehezen bizonyíthatóak, de hogy ilyen volt, az, közmegegyezés volt.

- Mi tehát a teendõ?

Egy alaptörvényt kell készíteni, amely alaptörvényben nagyon szikáran – nem azonos egy chartával – röviden rögzíteni kell az állami fõhatalom szervezetét, országgyûlés, államfõ, alkotmánybíróság, bíróságok, önkormányzatok, vagyis az állam és kormányformát. Rögzíteni kéne az emberi jogok alapvetõ katalógusát. Az alaptörvénynek az a kritériuma, hogy benne van az állam és az állampolgároknak mi a jogi helyzete, ha valaki elolvassa, tudja, hogy mivel áll szemben. Ott ahol ez hiányzik, vagy csak formálisan van szabályozva, a leírtak nem valósulnak meg, azt fiktív alkotmánynak nevezzük.

Ilyen értelemben fiktív alkotmány volt az egész 1989-ig terjedõ korszak alkotmánya. Én utána fél legitimnek nevezném inkább. Az, az alkotmány, ami ennek tartalmilag megfelel, még nem biztos, hogy igazi, azt is meg kell vizsgálni, hogy érvényesül-e. Ami mögött való élet nincs. Ha a tartalmi elemek megvannak és érvényesülnek, akkor az már megfelel az alkotmány kritériumainak.

A másik elem a sarkalatos törvények lennének.

Az állami pénzügyekrõl, az igazságszolgáltatásról, a bankról, az önkormányzatokról, beleértve a Tudományos Akadémiától elkezdve a közigazgatási önkormányzatokig. Így részletesebbet lehetne az alapjogokról: külön a gyülekezési-, egyesülési jogról, az igazságszolgáltatásról, az ügyészségrõl. Ezek alkotmányos jelentõségû alaptörvények lennének, az alaptörvénytõl külön.

Összefoglalva, az Egyesült Királyságban a Magna Chartával kezdõdik, és 4-5-7 törvénnyel folytatódik, a mai napig tartó alkotmányos folyamat. Ezt nevezi Nagy-Britannia alkotmánynak. Évszázadonként hoznak egy alapvetõ törvényt. Ez nálunk nem valósítható meg, mert itt nagyon nagy kiesések voltak. Az egész magyar társadalom nem így szocializálódott, nem ért hozzá. Azonban a középutat mégis csak meg kell találni. A chartális megoldás – kontinentális német-francia – ahol egy levélben aláírják, az néhány év alatt elkopik, és akkor eldobják, jön egy másik. A történeti alkotmány flexibilisebb, rugalmasabb, patinásabb, hosszan létezõ.

Az alkotmány a magyar ember és a jogász számára több, mint ezer, 1100 éves folyamatot jelent. Ezért az alkotmány nekünk, = a történeti alkotmány törvényeivel és szokásaival. + egy alaptörvény.

Ilyen van Ausztriában és Németországban is. Ausztriában legalább 7-8 alkotmányerejû törvény is van. Ha Magyarországban valaki maximálisan akarna teljesíteni, akkor le kéne játszani az alkotmányozási folyamatot:

- Mennyi ennek az esélye?

Ismerve a magyar viszonyokat és a hatalomgyakorlók mûveltségét, beállítódását, a hatalomhoz való viszonyát, valószínûtlennek tartom. Esélye van egy másik megoldásnak, hogy az egészet maga az országgyûlés vezényli le. Ha ennél a változatnál maradunk, de mind a kettõre vonatkozik, akkor egy olyan alaptörvényt kéne hozni, mint amit az elõbbiekben vázoltam.

- Mit tartalmazna az alaptörvény?

Ezt az alaptörvényt egy nagyon jelentõs praeambulummal bevezetõrésszel kéne ellátni - lásd a horvátok - amiben nagyon kihangsúlyoznák a folyamatosságot az ezer évvel, és ki is mondanák a folyamatosságot, és akkor ez alaptörvény.

Ez az alaptörvény felhatalmazást adna arra, az országgyûlésnek, hogy az alapjog területekben külön törvényeket alkosson. Végül ezek a törvények + az alaptörvény + a sarkalatos törvények alkotnák együtt az alkotmány szövegét. De én ezt nem írnám fölé, mert az, a történeti részre is vonatkozik.

- A történeti alkotmányt szó szerint nyílván nem lehet már alkalmazni

Ami abban van, azt késõbbi törvények már szabályozták, akár a Kiegyezés után. A tartalmán nem haladt túl az idõ, csak modernebb szókészlettel tartalmát meghagyva átfogalmazták.

Két elemre lehet bontani 1848 elõttire és utánira. 1848 utáni törvényalkotás szinte megismétli az elõzõt, csak modernebb szóhasználattal, és annak a joganyagát fel lehetne használni.

Úgy gondolom, hogy a történeti alkotmány, mint egy értelmezési háttérként szolgál olyan módon, hogy egyrészt az alaptörvényben nevesítve benne lennének a korábbi, jelentõsebb törvények, másrészt az egyes pl. egyházi törvényben benne lenne a Tordai országgyûlés határozmánya a bevezetõ részben. Azzal, hogy egy az egyben lapozgatják a nagyon régi törvényeket, és ehhez valaki makacsul ragaszkodik, lehetetlenné válik az egész.

- Mi az, ami elegendõ lenne?

Én nagyon elégedett lennék:

- Ha kijelentenék, hogy folyamatos a magyar állam a történetileg létezett alkotmányos rendszerekkel.

- Ha kijelentenék, hogy a kommunizmus bûnös rendszer volt.

- Ha mindezeket a tényeket praeambulumokban részletesen taglalnák.

- Ha nem alkotmánynak neveznék az új alaptörvényt, hanem alaptörvénynek, ami további alapvetõ törvényeknek is adna lehetõséget az alkotmány körébe tartozó tartalmak szabályozására.

Természetesen ezek a törvények részben alkotmánytartalmúak lennének, részben a részletesség folytán már túl is mennének az alkotmányon. De ez nem jelent gondot valójában.

Szerintem:

Alkotmány = történeti alkotmány + alaptörvény + alapvetõ sarkalatos törvények.

Így látom elképzelhetõnek, egyébként egy megvalósíthatatlan fantazmagóriává válik. Én a kompromisszum híve vagyok. Deák Ferenc óta úgy kell csinálni a dolgokat, ahogy lehetséges. De ez még mindig az ideális szféra, nem az, hogy a hatalomra kerülõk mit tudnak megcsinálni.

Természetesen sok mindent lehet alkotmányosan szabályozni, tulajdonviszonyokat is.

Például a magyar közjogi gyakorlatban a magyar államfõ hagyományosan erõs, pozíciót jelentett . A királynak az országgyûléssel azonos súlyú, jelentõs vétójogai vannak. 1944-ig második kamara mûködik, amit Európa országainak háromnegyed részében ma is megtalálunk. Semmilyen indok nincs, tehát, hogy nálunk ismét ne legyen. Ez egy államszerzõdési technika. A második kamarában az érdekek, nem az egyének, hanem a köztestületek által választott képviselõk vannak jelen (külhoni magyarok, egyházak fõpapjai, államfõ által behívott szellemi élet nagyjai, stb.) Az érdekképviseletek horribile dictum hivatásrendek. Ez részben az AB szerepkörének átvétele is lenne, közigazgatási bíróság, felelõsségmegállapító szerepben, mert az AB nem tölti ezt a szerepet be, csak a jogszabályokkal foglalkozik. A konstruktív bizalmatlansági intézményének a megszüntetése is meggondolandó, hiszen ez a miniszterelnököt szokatlan nagy hatáskörrel ruházza fel. Azt jelenti:addig nem váltható le, amíg nem jelölnek egyidõben egy másik személyt, akit az országgyûlés több, mint felének meg kéne választani. Erre még Orbán Viktor sem vállalkozott, mert leszavazzák, mivel a kormánypárt többségben van. Az egyszerû bizalmatlansági indítvány azért ennél lényegesen könnyebb. Fel lehet vetni, szavazni lehet róla. Például fontos, hogy a miniszteri felelõsség minden miniszterre kiterjedjen elmozdítási lehetõséggel.

Mindent meg lehet mérni az alkotmány mércéjével.

Hogy az alkotmányozás mennyire sürgõs és aktuális? Itt az idõ! a gyõztes jelmondata. A 2/3-ával ezt meg is tudná valósítani. Bár Orbán Viktor még nem tartotta idõszerûnek.

Orbán Éva

A cikk a KAPU júniusi számában jelent meg.