Nyílt levél az új Országgyûléshez!

Tisztelt képviselõ Hölgyek és Urak!

Átgondoltan és megfontoltan fordulok Önökhöz, mert az új országgyûlés alakuló ülésén, amit végig követtem, a felemelõ pillanatokon kívül komoly aggodalomra okot adó történések is zajlottak.

Önök olyan felemelõ feladatot kaptak a Sorstól, hogy a választói akaratnak megfelelõen hazánk, Magyarország és a magyar nemzet érdekeinek kell érvényt szerezniük itthon és a nemzetközi politikában. Önök elõsegítõi lehetnek a nemzet anyagi, szellemi és erkölcsi felemelkedésének, újjászületésének.

Történelmi a helyzet és történelmi a feladat is, amihez fel kell nõni.

Kívánom, hogy legyen elég hitük, akaratuk, erejük és bátorságuk, hogy méltóvá tudjanak válni, ehhez a páratlanul nehéz, és a magyarság sorsát eldöntõ feladathoz.

Felemelõ pillanatok voltak, amikor a történelmi zászlókkal bevonultak az Önök eskütételéhez, és a választói akarat érvényesítésére felesküdtek, amikor a Himnusz, a Szózat hangjai felcsendülnek. Bár a történelmi Árpád-házi zászlót a szervezõk most is mellõzték, de az is lehetséges, hogy csak ismereteik hiányosak. Rákóczi fejedelmünk hét piros- ezüst/fehér sávos feliratosa nem azonos az Árpád-ház sávozott zászlójával.

Öröm volt azt hallani, hogy dr. Sólyom László köztársasági elnök úr az oktatás ügyét az elsõ feladatként említette.

Reményt fakasztott, hogy a leendõ miniszterelnök, Orbán Viktor úr a vállalt feladat, a választóinak tett ígéret mielõbbi betartására tett ismételten ígéretet, a forradalmi akarat végrehajtására. Egyértelmû, hogy Orbán Viktorra, életének legnagyobb feladata és próbatétele vár.

Jó volt hallani végre azt is, hogy a gyermeket váró édesanya áldott, hogy Vörösmarty híres sorai az új házelnök részérõl hitvallássá váltak.

Vízválasztó lett ez az alakuló ülés több okból is.

Nemzeti összefogás eredményeként sikerült a hatalomtól megfosztani az országot tönkre tevõ, szakadék szélére sodró, a nemzeti vagyont elherdáló, saját zsebét tömõ politikai pártot a kormányzástól.

Hosszú évtizedek után volt 47 olyan elkötelezett képviselõje az új parlamentnek, akik a Szent Koronára, a Történelmi Magyar Alkotmány szellemiségére mertek esküt tenni.

S hosszú évtizedek után a Parlamentben ismét felcsendült a Kárpát medencei magyar összetartozást jelentõ Székely himnusz.

E felemelõ események után szólnék az aggodalomra okot adókról:

Az igaztalanságról, a kirekesztésrõl, a gyûlöletkeltésrõl, a részrehajlásról, a viselkedni nem tudásról.

A kirekesztésrõl:

Nincs elsõ és másodrendû magyar állampolgár, és õket képviselõ parlamenti mandátummal rendelkezõ képviselõ sem.

E különbségtevés mégis megnyilvánult több parlamentbe jutott párt részérõl, a 17 %-ot elért, több, mint 850 ezer választópolgár akaratából bejutott radikális párttal, a Jobbikkal szemben. Ez ellentmond az alkotmányosságnak, a demokráciának. Ez diszkrimináció, és a választói akarat tudatos megsértése. A választási kampánynak vége. A munka következnék. Megdöbbentõ, hogy a gyõztes párt igényének megfelelõen a szokásjogtól eltérve csak azért nem olvashatja fel a legfiatalabb képviselõ az esküszöveget, mert jobbikos. Õt nem azonos jogok illetik meg, mint a többi képviselõt?

Komolyan elgondolkodtató, hogy a vereséget feldolgozni nem tudó szocialisták óvodás-szerû viselkedését miként próbálja megoldani a házelnök, dr. Schmitt Pál úr. Miután az MSZP-sek felajánlották a Nemzetbiztonsági Bizottságot a Jobbiknak, szóban megegyeztek, majd azt, aláírás elõtt visszavonták.

Lehet, hogy a házelnök döntése szokásjog szerint korrekt, de a döntése jelentésével gond van. Amit Önök, képviselõk is megszavaztak, az, azt jelenti, hogy a parlamentben a megállapodás, az adott szó nem ér semmit, bármikor felrúgható. Közbeszédben ezt úgy mondják: Egy kalap ….. (tudják, azt) se ér. Arról a bölcs szállóigérõl már nem is beszélve kecskére káposztát, korruptra titkokat nem bíznak.

A gyûlöletkeltésrõl:

Megdöbbentõ, hogy a köztársasági elnöktõl a liberális szocialista, leköszönõ miniszterelnökig, a maradék szocialistákig gyûlölet áradt a magyar nemzeti érdekekért radikálisan kiálló és felvállaló új képviselõ csoport felé, miközben „zöldeknek” és az európai értékrendnek megfelelõnek minõsíti a köztársasági elnök úr, a drogliberalizáció, a másságot dicsõítõ, az idegenek betelepítése mellett kiálló, arról már TV-ben nyilatkozó liberális LMP-t. Félre értés elkerülése végett, nem vonom kétségbe, hogy õk is választói akaratot képviselnek. De kifogásolom a részrehajlást.

A köztársasági elnök úr határozottan szót emelt a gyûlöletkeltés ellen, mondandóját a Jobbikosoknak címezve, és nem vette észre, hogy közben a gyûlöletkeltõk hálójába került.

Különös történése az ülésnek Vona Gábor fekete mellényben tett eskütétele, melyen a szíve fölött Imre és II. András királyaink Árpád-házi, sávozott, 9 oroszlánnal ékesített címerpajzsa – az emelvény mögött, a jobb oldalon az alsóházi teremnek is ékessége – a mellény hátán a bátorságot jelentõ hímzett oroszlán képe látható. E két jelkép van a gárdisták mellényén is. A vélemények megoszlanak. Vannak, akik szerint, amit tett, szavát tartó, bátor, bár nem diplomatikus cselekedet, vannak, akik szerint ez provokáció. A Panem et Circensis-bõl, a mellény és a jelképek kapcsán, jó ideje a cirkusz van aktuális figyelem elterelés végett mûsoron.

A két történelmi jelképnek úgy tûnik, olyan hatása van ma is nemzeti identitással nem rendelkezõkre, hogy gyûlölködve, becsmérelve tombolnak, ha meglátják, és korlátozni kívánnak a nekik nem tetszõvel kapcsolatosan alapvetõ állampolgári jogokat. Ebben a témában az Igazságügyi miniszter már tett feljelentést, amit az ügyészség a közelmúltban már egyszer elutasított. Meglátásom szerint dr. Sólyom László köztársasági elnök úr minõsítése sajnálatosan elsietett, mert errõl ítéletet csak a Bíróság hozhat. Azt pedig, hogy képviselõi hamis esküt ki vagy kik tettek, azt, az idõ a cselekedetek mérésén dönti el. Tény, hogy véleményével egyidejûleg többszázezer magyar állampolgárt is sikerült megbántania.

Engedjenek meg egy kérdést!

Nem kellene elgondolkodni azon, hogy kiket és miért zavarnak történelmi magyar nemzeti jelképeink? Az idegen felségjelek, melyek egyes szocialista képviselõk zakóján láthatóak voltak, azok nem? Kérem, tegyék egymás mellé e két jelképet használó, megszüntetett Magyar Gárda minden tevékenységét a kiszolgáltatott vidéki lakosság megsegítésétõl a gátépítésekig, és a 2006-os rendõrattakot! A kialakult elviselhetetlen közállapotokat! Legyen Önökben civil kurázsi! Kérem, legyen önálló, tapasztalatokon nyugvó önálló véleményük is!

Tisztelt képviselõ Hölgyek és Urak!

Miként értékelik, Bajnai Gordon beszámolóját? Akinek köztudott a múltja, aki részese lett az ország szakadék szélére kerülésének? Ez az ember prédikál ünnepi illemtanról? Miért él a Fidesz-KDNP barátságosabb gesztusokkal az országot tönkre tevõ hatalomból kiesett párt képviselõi felé, miközben hozzájuk hasonlóan a most bejutott radikálisokra össztüzet zúdítanak, és intézményesítik a kirekesztést?

Ez lenne az annyira várt demokrácia, a forradalmi változás?

Egyben engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket arra az elfogadhatatlan, sértõ magatartásra, amit a szocialista frakció többsége a Székely himnusz elhangzása alatt tanúsított, azzal, hogy elhagyták a termet, azzal, hogy viselkedni nem tudás révén pakolásztak, izegtek-mozogtak, beszélgettek. A viselkedni tudás is lehetne házbizottsági téma.

Tisztelt képviselõ Hölgyek és Urak!

Önökön múlik, miként alakul a parlamenti munka révén Magyarország sorsa. A választásokat megnyerõ, nemzeti összefogás jelmondata az: Itt az idõ Nemzeti dalból vett idézet. Valóban idõ van, sõt már késésben is vagyunk. Magam is innen hívok segítségül szavakat, az elköszönéshez. Nyílván Önök is emlékeznek Petõfi híres költeményében a „haza becsülete” gondolatkör kifejtésére is.

„Sehonnai bitang ember”-nek érezném magam, ha mindezt, a haza érdekében, nem tettem volna szóvá Önöknek a jobbítás szándékával, akiknek mostantól kezében hazánk és mindannyiunk sorsa.

A tevékeny hazaszeretet, a nemzeti összefogás érdekében:

Budapest, 2010. május 15.

Orbán Éva

közíró