Rabok legyünk, vagy szabadok?

Ez a kérdés, válasszatok! -

Újra március15-ét ünnepeltünk. Zord, zimankós, szeles idõben, szikrázó napfényben, és felhõkkel borítottan. Ki-ki azokkal, ahová tartozik, összetartozva, egymásra találva. Az 1848-as forradalmi ifjúság szellemisége legtöbbünket - hivatalos (alul)becslések szerint is minimum ötvenezret - a Bazilika környékén érintett meg. A zord idõjárás ellenére is hömpölygött a tömeg, Árpád-házi, nemzetiszínû, jobbikos és történelmet idézõ zászlórengeteg lobogása alatt a Jobbik március 15-i nagygyûlésére, ahová a szíve és a hite húzta. Az Arany János utcától a Deák térig megtelt a Belváros. A színpadtól az Andrássy útig egy gombostût sem lehetett volna leejteni. Gárdisták és aktivisták vigyázták a rendet, hogy méltósággal, felemelt fejjel, a nép nevében, a népért a szabadságáért kiálthasson a nemzet.

Új, tavaszi seregszemle részesei lehettek, akik itt ünnepeltek, és véleményüknek sokszor hangot adva tízezrek óhajától zengett a tér: Adjon az Isten: Szebb Jövõt! Felemelõ, forradalmi hangulatot és tartalmat megfogalmazó újjászületõ, feltámadó március 15-i ünneplés volt. A beszédek között a Kormorán és egy erdélyi együttes énekszámaiban gyönyörködhettünk. Kivetítõkkel segítették, hogy akik nem fértek a színpad közelébe, õk is nyomon követhessék az eseményeket.

Pörzse Sándor, a Barikád fõszerkesztõje Adjon az Isten! –nel köszöntötte az összegyûlteket, melyre dübörgött a válasz: Szebb Jövõt! Egyben azzal a gondolatsorral indított, hogy a forradalom már elkezdõdött, és április 25-e után megindulhat a szabadságharc is.

Dr. Morvai Krisztina, a Jobbik államfõ jelöltje a 12 pont felolvasásával indította beszédét. Egyértelmûvé tette, hogy a 48-as márciusi fiatalok minden követelése ma is aktuális, több alkalommal a Jobbik programjából idézett..

Mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, és mi a helyzet most?

1848. 1. Követeljük a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.

2010. A nemzetközi nagytõke képviselõi pénzeszsákot és kívánságlistát tartva kezükben, szoros kapcsolatban állnak az elmúlt húsz évért felelõs pártok politikusaival.. A Pártok mindkettõt köszönettel elfogadják, majd megszervezik és fenntartják média birodalmukat és kampányukat. Látszólag egymásnak esnek, de egy dologról közösen gondoskodnak: biztosítják, hogy a magyar embereket képviselõ új politikai erõ ne kapjon esélyt a velejéig romlott, bukott rendszer megváltoztatására. Ma a cenzúrát a status quot védõ pártok, azok hûbérurai, és a gazdasági élet fõszereplõi gyakorolják. Egy új erõ azonban az igazság erejével át tudta törni a cenzúra falát.

Ez az a párt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, amely ki fogja vívni Magyarországon a sajtószabadságot.

1848. 2. Felelõs minisztériumot Buda-Pesten.

2009. 1848-ban nem létezett magyar kormány. Ma sem létezik. S eddig azt gondolták, hogy nem létezik a kormánynak, a politikusoknak felelõssége sem. Eljött a felelõsségre vonás , az elszámoltatás, az igazságtétel ideje.

Hiába szavazták meg közösen a titkosításról szóló törvényt, felelni fognak az elmúlt húsz évért, a nemzeti vagyon ellopásáért, a gyalázatos privatizációkért, az emberek elszegényedéséért, szenvedéséért. - S felelni fognak a szemkilövésekért, az alaptalan bebörtönzésekért, a koncepciós perekért. - Felelnie kell azoknak is, akik ellenzékbõl eltûrték és következmények nélkül hagyták a jogtiprásokat, mert mostantól bûn büntetlenül nem maradhat. S vissza kell adni mindazt, amit a magyar néptõl elvettek.

1848. 3. Évenként országgyûlést Pesten.

2010. Ma az országgyûlés üléseinek gyakoriságával nincs gond, hiszen a képviselõk javadalmazása ettõl függ. Az a probléma, hogy a magyar emberek, a magyar haza sorsáról történõ döntéshozatal nem Pesten történt, hanem Brüsszelben, Washingtonban, Tel-Avivban, az Európai Unióban, a Nemzetközi Valutaalapnál, a Világkereskedelmi Társaságnál, s még ki tudja hol.

Az elmúlt húsz év politikusai a magyar nemzet becsapásával, csatlakoztak az Unióhoz, írták alá elsõként a gyalázatos Lisszaboni szerzõdést, s ezzel szinte teljes egészében lemondtak nemzeti önrendelkezési jogunkról. Folyamatosan és alázattal szolgálták az idegen érdekeket. A gyarmati helyzetnek véget kíván vetni a Jobbik. „Visszavesszük a Hazánkat, mert mostantól kezdve Magyarország a magyaroké!”

1848. 4. Törvény elõtti egyenlõséget polgári és vallási tekintetben

2010. Hány tisztességes embert találnánk, aki azt állítja, hogy ma törvény elõtti egyenlõség van Magyarországon? A politikusbûnözõk és a velük összefonódott gazdasági bûnözõi, szervezett bûnözõi körök a mentelmi jog és a bennfentes haveri körök védelme mögé bújnak Eközben az úgynevezett egyszerû emberek teljes jogfosztottságban élnek. A munkahelyük, a kisvállalkozásuk, otthonuk, a terményük, a versenyjog, s az összes õket szolgálni hivatott jogszabály megsértését illetõen.

Véget vetünk a tisztességes magyar emberek jogfosztottságának.

1848. 5. Nemzeti õrsereg. A Batthyány-kormánynak hatalomra kerülésekor nem volt a lakosság és az ország védelmét ellátó önálló katonai ereje. Az 1848 júliusában összeült országgyûlés elfogadta az õrsereg felállításáról szóló törvényt, „a személyes és vagyonbiztonság, a közcsend és belbéke biztosítása” érdekében.

2010. Ma sincs a lakosság és az ország védelmét ellátó katonai erõnk. Ma is szükségünk van hasonló õrseregre, hasonló Magyar Gárdára.

Szükség van egy olyan hadsereg felállítására, amely képes megfelelõ védelmet nyújtani a feltételezhetõ külsõ támadásokkal szemben, mely képes a magyarság védelmére.

A Magyar Gárda tagjai bizonyították, hogy a legnehezebb helyzetben is képesek és készek a haza védelmére. Az esküt tett gárdisták olyan értékei az országnak, akikre mindenképpen fontos feladatok várnak a jövõben, akiknek köszönettel tartozunk.

Szükség van egy Magyar Nemzeti Gárdára, mely a ’háborúban katona, békében civil’ feladatrendszerben mûködik. Éljenek a gárdisták, köszönjük, amit eddig tettek Magyarországért!

1848. 6. Közös teherviselés. A nemesi elõjogok sarkalatos pontja volt az adómentesség.

2010. A mai Magyarország kivételezettjei, a politikus- és gazdasági bûnözõk szintén adómenteséget élveznek, hiszen milliárdjaikat off-shore cégeikbe mentik ki. Miközben õk a közterhek viselése nélkül gazdagodnak, a mai jobbágyok, a tisztességes munkából élõ emberek egyre inkább elszegényednek. A multicégek adómentességet élveznek, miközben a magyarok keményen adóznak. Hogyan tûrhettük ezt el idáig?

1848. 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.

2010. Ma Magyarországon az úrbéri viszonyok korszerûsített formában vannak jelen. A kevés kivételezett a profitot privatizálja, a költségeket és a kárt viszont államosítja, s a keményen dolgozó tisztességes adófizetõkre hárítja át. A másik alapösszefüggés: Az értékteremtõ munkát magyar emberek végzik, de a Magyarországon elõállított javak és haszon szinte teljes egészében külföldre kerül.

Hogyan állítható talpra Magyarország? Nagyon egyszerûen! Az ellopott nemzeti vagyont vissza kell szerezni, a külföldi adósságok visszafizetését újra kell tárgyalni, szükség esetén be kell szüntetni, a magyar emberek által megtermelt pénzt Magyarországon kell tartani! Ez a Jobbik programjának summázata, aki ezt kívánja, szavazzon a Jobbikra!

1848. 8. Esküdtszék képviseletet egyenlõség alapján.

2010. Ma Magyarországon az igazságszolgáltatás függetlensége erõsen megkérdõjelezhetõ. Az ügyészek és bírák közül sokan váltak a politika szolgálóivá. A nemzeti jogvédelmet meg kell erõsíteni, támogatni kell, s az elszakított területeken élõ magyar testvéreink jogvédelmére is ki kell terjeszteni. A Nemzeti Jogvédõ Szolgálat munkatársai elleni sajtótámadásokat és hatósági támadásokat vissza kell utasítani. A magyar emberek jogvédelmében oly sokat tett Gaudi-Nagy Tamás nem véletlenül lett a Jobbik igazságügyminiszter-jelöltje.

1848. 9. Nemzeti Bank!

2010. Az egyik legfontosabb feladat ma is. Igaz Magyar Nemzeti Bankra, és a vidéket lefedõ magyar bankhálózatra van szükség. „ A rendszerváltáskor még meglévõ magyar bankrendszer szinte teljes egészében átkerült a multinacionális kereskedelmi bankok kezébe, a korábban virágzó vidéki bankhálózatot, a takarékszövetkezeteket pedig szinte teljesen elsorvasztották. Április 11-én – a választások eredményétõl függõen megnyílhat az út a nemzet bankja elõtt, a magyar gazdaság magyarrá tétele elõtt, a magyar politika magyarrá tétele elõtt, s Magyarország jövõjének magyarrá tétele elõtt.

1848. 10. A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tõlünk.

2010. Ma honvédségünk romokban hever, miközben katonáinkat Afganisztánba és Irakba viszik. Az Európai Unió pedig egy egységes európai fegyveres erõ létrehozásán munkálkodik, amely megrendszabályozná a Birodalom ellen lázadókat. Biztosítani kell, hogy sem európai, sem amerikai, sem izraeli vagy más fegyveres erõ ne tehesse be a lábát Magyarországra. A külföldi tulajdonban és irányítás alatt álló õrzõ-védõ cégek mûködését pedig be kell tiltani Magyarországon.

1848. 11. A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. A Habsburg császári udvar a politikai ellenzék mûködését ellehetetlenítette, tagjait bebörtönözte, kivégeztette.

2010. A történelem ismétli önmagát, és mi hagyjuk? A Fideszesek miért nem merik velünk együtt kiáltani, hogy Szabadságot Budaházy Györgynek, Szabadságot a politikai foglyoknak? Tette fel a kérdést a szónok, miközben az 50 ezres tömeg „Szabadságot Budaházynak!” skandálta. Budaházy György volt, aki 2002-ben az Erzsébet hídon szabadsága és testi épsége kockáztatásával állt ki az elcsalt választások szavazatainak újraszámlálásáért. Õ verte le a Szabadságról elnevezett téren a szovjet hõsi emlékmûrõl a magyar nemzetet megalázó önkényuralmi jelképet. Õ tárta fel elsõként a többi bebörtönzöttel, a Hunnia csoport tagjaival a sukorói fosztogatási kísérletet. Fideszes barátainknak, nem volt elég tapasztalat 2006. október 23-a. Ha most nem emelik fel a szavukat az ÁVH-s jellegû házkutatásokkal, az ötvenes éveket idézõ büntetõeljárásokkal szemben, ha most szótlanul hagyják, hogy elvigyék és bebörtönözzék a honfitársaikat, akkor mire értük mennek, már nem marad, aki szóljon.

1848. 12. Unio (Erdéllyel).

2010. A Jobbik programjában Egységes nemzetben gondolkodik.

Az Önök szavazatai alapján olyan kormánya lehet Magyarországnak, - folytatta Morvai Krisztina, amelynek fõ nemzetpolitikai célkitûzései a következõk:

„-15 milliós magyar nemzetben gondolkodó, védõhatalmi státuszú anyaország.

- A magyar nemzet kulturális és gazdasági újraegyesítése
- A magyar állampolgárság áttelepülés nélküli és azonnali megadása minden magyarnak
- Nemzetpolitikai Minisztérium felállítása
- Az önrendelkezési törekvések kiemelt erõvel történõ támogatása
- A szórványmagyarság és az emigráció bekapcsolása a nemzet vérkeringésébe.”

Kedves Magyar testvéreink! Az elõttünk álló 27 napban mi írjuk a magyar történelemkönyvek lapjait. Az elõttünk álló 27 napban sorsfordító döntést kell elõkészítenünk. Nem egy választásra készülünk, hanem A VÁLASZTÁSRA. Úgy kell szavazásra bíztatnunk családtagjainkat, barátainkat, szomszédainkat, levelezõtársainkat, hogy ezen a választáson a Hazánk jövõje dõl el. Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés április 11-én. Válasszatok!

Isten óvja és vezesse Magyarországot, Isten Áldja Önöket! – zárta beszédét Morvai Krisztina, hazánk nemzeti elkötelezett „vas-lady” -je.

A kollektív nemzettudat fáklyaként kell, hogy világítson

Ifj. Hegedûs Loránt Babits, Petõfi, idézetekkel emlékeztetett 1848 forradalmának eszmeiségére és követeléseire „Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? / Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? / Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak szûk folyosóin, / Úgy lobognak a szavak, mint az olcsó gyertyák…”

: „Ha nem születtem volna is magyarnak, / E néphez állanék ezennel én, / Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb, / Minden népek közt a föld kerekén.” A kollektív nemzettudat, a nemzeti önismeret fontosságát hangsúlyozta, melynek fáklyaként kell világítania.
Szólt az 1919-s kommün utódairól, akik a néptõl féltik a néphatalmat, melyet bitorolnak. Szónoklatában a globális világhatalmat ostorozta, és egyértelmûsítette a világhatalom, s azon belül is Izrael magyar föld elleni támadását és megszerzési kísérletét, konkrétumokat és személyeket említve. Elfogadhatatlannak tartotta a világhatalom gyarmatosító politikáját. Bírálta a katolikus egyház, valamint a Keresztény Értelmiségiek megnyilvánulásait, amelyek újpogánysággal vádolják az új radikális nemzeti erõt. Beszéde másik fontos részében a nemzet lelkésze a magyar hit és a magyar erkölcs fontosságát emelte ki, és hangsúlyozta. A közönség egyetértését tetszésnyilvánítással fejezte ki.

A Kormorán Együttes kellemes muzsikája után Szegedi Csanád, a tõle megszokott hittel, fiatalos hévvel, és szókimondással szólt az egybegyûltekhez.

Nem lesz 2014! 2010 van! Most vagy soha!

Nincs több esélyünk!

Adjon az Isten! – köszönt Szegedi Csanád, és zúgott a levegõ a Szebb Jövõt!- válaszoló, arra vágyó ünneplõ tízezrektõl.

Rá jellemzõen, elõször is, nagy tapsot kért az Új Magyar Gárda Mozgalom tagjainak, a gárdistáknak! Amiben nem volt hiány. Mondandóját átfûtötte az érzelem és az igazságszeretet, a magyarság sorsát felvállalók felelõssége. Többek között a következõket mondta:

Szûk egy hónap múlva, április 11-én igazságot tehetünk! Hányszor, de hányszor álmodtunk errõl a napról! Sokan reméltük, de nem lettek elõrehozott választások. Ezért annál súlyosabb lesz az ítélet! Mindent megtettünk, mindent elszenvedtünk, amit magyarok elszenvedhettek az elmúlt 65 évben. 2006. október 23-án az utcákon, tehetetlenül álltunk az azonosító nélküli rendõrruhába öltöztetett ránk rontó „terroristák”-kal szemben. Ott álltunk 2004. december 5-én tehetetlenül, dühvel a lelkünkben, hogy meggyalázták mind a 15 millió magyart.

Az elmúlt 20 év minden egyes napján, meggyaláztak minket, a jelképeinket, a szimbólumainkat, az õseinket, a hitünket. 2010. április 11-én az elmúlt 45+20 évrõl fogunk döntést hozni. Arra fogunk döntést hozni, hogy mehet-e így tovább, ahogy eddig!? Már semmi más, csak a puszta életünk, a termõföldjeink egy része, és az ivóvizeink egy része maradt meg. Becsapja önmagát az, aki azt hiszi, hogy most elég lesz, hogy a Jobbik elér egy jó eredményt, és 2014-ben majd nyer a Jobbik. Nem lesz 2014! Nem lesz 2018! 2010 van, most vagy soha! Nincs több esélyünk!

De fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy az elmúlt 65 évben kik voltak a fõ bûnösök és milyen mértékben, mert Magyarországon a parlamenti pártok és a korrupció összekapcsolódtak. A Magyar Szocialista Párt a „halál pártja” Magyarországon! A kirekesztés, a szélsõségesség, az erõszak, és a magyargyûlölet pártja. Az elmúlt 20 évben felgyülemlett bûn-listájuk alapján nincs helyük a közéletben. A MSzP Magyarország egyetlen olyan pártja, amelynek már a neve is hazugság. Tönkretette a nyugdíjasokat, a bérbõl, fizetésbõl élõ embereket, a kisgazdákat, a parasztokat, és a milliárdosok pártja lett. És nem párt, hanem ez egy maffia módszerekkel mûködõ érdek oligarcha szövetség. Ezért ezennel felszólítjuk, követeljük, hogy április 11-én a Magyar Szocialista Párt ne induljon el a választásokon!

Az elszámoltatással kapcsolatban nyomatékosan felhívta a figyelmet: Holló hollónak nem vájja ki a szemét! Politikusbûnözõ nem fog politikusbûnözõt elszámoltatni. Aki Magyarországon elszámoltatást akar, aki azt szeretné, hogy Gyurcsány Ferenc, Lendvai, Szekeres, Hagyó, Demszky rács mögé kerüljenek, az a Jobbikra fog szavazni április 11-én.

Végre meg kell tisztítani Magyarországot a magyargyûlölõktõl. Nem kötelezõ ebben az országban élni, el lehet menni. De elõbb le kell ülniük a büntetést önfenntartó börtönökben.

Derûs formában említette, hogy a Jobbikot is megfenyegették. Kolompár Orbán azt mondta, a Jobbik megnyeri a választásokat, visszaadják az állampolgárságukat, és elhagyják ezt az országot. Ebben a nemes törekvésükben nem fogják meggátolni õket.

Végezetül arra kért mindenkit, hogy amikor bemennek a szavazófülkébe, ne kapkodják el a dolgot! Csukják be egy percre a szemüket, és nézzék végig az elmúlt 65 évet! Rákositól Bajnaiig. Ha véget akarnak vetni, Magyarország és a magyar nemzet kizsákmányolásának, akkor szavazzanak mindannyian a Jobbik Magyarországért Mozgalomra! Azért, hogy április 11-én mindannyian egy szebb magyar jövõre ébredjünk, és az elmúlt 65 év után végre rendet tegyünk Magyarországon!

Adjon az Isten! – köszönt, és zúgott a Szebb Jövõt! – válasz, miközben a feltámadó szélben lobogtak a zászlók.

"Nekem ilyen vezetõre van szükségem!"

Pörzse Sándor párhuzamot vonva emlékeztetett 2006. október 23-ára, majd 2009. július 4-re. Van olyan vezetõ, aki ha bántják a táborát, elsõként elmenekül, és van olyan, aki ha bántják az övéit, azonnal odamegy, ott van velük, vállalva, hogy bilincsbe verve elhurcolják .

"Nekem ilyen vezetõre van szükségem!" - konferálta fel Vona Gábort, a Jobbik kormányfõjelöltjét.

Hatalmas ovációval köszöntötték az egybegyûltek Vona Gábort, a Jobbik elnökét és miniszterelnök-jelöltjét. Határozott, kemény, célratörõ beszédét, mely elszántságot, akaratot, erõt, hitet és felelõsséget sugárzott, már legalább másfélszeresére nõtt tömeg elõtt mondta el. Az Új Magyar Gárda csendõrségének két tagja állt díszõrséget a beszéde alatt. A feltámadó szélben lobogó zászló rengeteg még ünnepélyesebbé tette az elhangzottakat.
Vona Gábor, a nemzeti radikalizmus legmeghatározóbb képviselõje pontokba szedte az elvárásokat és az érveket.

Adjon az Isten! Gyõzelmet!

Nem kezdett ünnepi bevezetõbe, azonnal a lényegre tért. Az ország jelenlegi helyzetében nem hajlandóak más célt kitûzni, csak a gyõzelmet. „Gyõzni akarunk és gyõzni is fogunk!” A gyõzelem után pedig nem kívánnak mellébeszélni hazudozni, hanem rendbe fogják tenni Magyarországot. Minden és mindenki a helyére fog kerülni. Van, aki igazságot, van, aki munkát, van, aki segítséget, van, aki lehetõséget kap, és van, aki meg majd cellát. Mindenki érdemei szerint.

Az igazság, hogy a parlamenti pártok mindegyike az Unió, a multinacionális és globális tõke szolgája. Azok tudta és engedélye nélkül egy tapodtat sem tehetnek. Tönkretették az országot. Van, aki aktív nemzetárulással, és van, aki passzív gyávasággal. Egyedül a Jobbik felelõs kizárólag a magyar embereknek. Egyedül a Jobbik hajlandó és akar megküzdeni Magyarországért. Az MSZP és a Fidesz számára a Jobbik a közös ellenség. Ezért megvalósulni látszik köztük a koalíció.

Miért is?-tette fel a kérdéseket.

- Miért kellett közösen megszavazni olvasatlanul a lisszaboni szerzõdést? Talán, hogy a Jobbik ne tarthasson róla népszavazást?

- Miért kellett szétosztani nagy hirtelen a rádiófrekvenciákat egymás között? Talán, hogy a Jobbiknak ne kelljen adni belõlük?

- Miért kellett néhány hete a titkosítások feloldását szigorítani, és ezzel az elmúlt húsz év piszkos ügyeit még jobban elrejteni? Talán, hogy a Jobbik ne boríthassa a bilit majd április után?

Félnek a radikális Jobbiktól, miközben az õ oldalukon van a pénz, a média, a hatalom, a titkosszolgálatok, a fegyveres testületek, a nemzetközi támogatás, minden, mégis õk félnek. Hogy miért?

- Mert az igazság a Jobbiké. A Jobbik Országgyûlésbe jutása és gyõzelme nem azt jelenti majd, hogy egyel több parlamenti párt lesz, hanem azt, hogy néhány hónap múlva néggyel kevesebb. Hogy össze fog omlani az egész, húsz éven át hazugságokból épített kártyaváruk, maga alá temetve õket.

- A Jobbik-kormány felszámolja a politikusbûnözést, megvalósítja az elszámoltatást. Politikusbûnözéssel szembeni zéró toleranciáról szóló törvénycsomagot kívánnak benyújtani.

- Eltörlik a mentelmi jogot, a politikusok által elkövetett bûncselekményekre dupla büntetést fogunk kiszabni, feloldjuk a titkosításokat,

- Visszahívhatóvá teszik a képviselõket,

- kihozzák a börtönbõl a politikai foglyokat,

- megszüntetjük a végkielégítéseket, és a nemzeti vagyont megkárosító személyekkel szemben tényleges életfogytiglani börtönbüntetést teszünk lehetõvé.

Ha mindezeket ma bevezetnék, hány parlamenti képviselõ maradna a jelenlegiek közül?

- Munkahelyteremtés érdekében megszüntetik a felesleges kiadásokat.

- Az államadósságot újra fogják tárgyalni,

- a multinacionális cégeket és a külföldi bankokat bevonják a közteherviselésbe,

- a korrupciót felszámolják,

- a szociális rendszerben pedig közmunkához és szociális kártyához kötik a segélyezést.

- A mezõgazdaságnak és az erre épülõ élelmiszer- és feldolgozóiparnak visszaszerzik az elvett hazai és külföldi piacait.

- Az építõiparban megszüntetik a lánctartozást és a multik elképesztõ versenyelõnyét.

- A devizahitelek forintosításával megmentik a kilakoltatástól a családokat.

A Jobbik-kormány meg fogja védeni a magyar földet is. Nem a moratórium meghosszabbításával, mert az, kevés.

- A földtörvényt úgy kívánják módosítani, hogy olyan feltételekhez kötik a földtulajdonszerzést, amelyet egy külföldi egyszerûen nem tud teljesíteni.

Vona Gábor miniszterelnök-jelöltet nem érdekli, ha ez nem tetszik az EU-nak. Az elmúlt húsz évben mindig az izgatta a politikai elitet, hogy mit fog szólni Brüsszel, mit fog szólni Washington, Tel-Aviv vagy Moszkva? A Jobbik kormányát csak egy dolog érdekli: mit fog szólni Magyarország és a magyar emberek.

„Ez az ország 1848-ban példát mutatott egész Európának. Megmutatta, hogy képes közös hittel, közös akarattal és közös erõvel cselekedni egy szebb jövõért. Egész Európa bámulta és csodálta a magyarságot. Mindenki magyar akart lenni, vagy legalább hasonlatos hozzánk. Minden év március idusán ezt a nagy büszkeséget és dicsõséget ünnepeljük meg. Azóta eltelt 162 könyörtelenül kemény, pusztítóan nehéz év. Kudarcokkal, árulásokkal, csonkítással, halállal és szenvedéssel. Sokan már temettek is bennünket.”

De Istennek hála, felébredt ez a nemzet. Korosztálytól függetlenül érdekeiket maguk akarják képviselni, bár ki kell emelnie az ifjúságot. Végre ismét egy nagyszerû generáció kovácsolódik, akikkel az országjárása során nap mint nap találkozik. Tüzes tekintetû, igaz, magyar fiatalok. A szebb jövõ. Köszönet érte a szülõknek és a nagyszülõknek!

Bár még nem ismerjük õket, de itt vannak, és készen állnak a jövõ Rákóczi Ferencei, Petõfi Sándorai és Horthy Miklósai, akikre nagyon sokat vártunk. Sokáig tûrtünk, mielõtt az asztalra csaptunk volna, de akkor beleremegett a föld. Április 11-én újra az asztalra kell csapnunk. És bele fog remegni a föld.

„Magyarország már feltámadt. Az elmúlt évtizedekben kibírtuk mindazt a megpróbáltatást, amelybe más nemzetek már régen belepusztultak volna. Mi mégis itt vagyunk. Megpróbáltuk a lehetetlent – és sikerült. Eljött a pillanat, amikor nem elszenvedjük a történelmet, hanem amikor végre mi írhatjuk azt. 1848. március 15-én a világ dicsõsége voltunk. 2010. április 11-én legyünk újra azok.”- kérte az egybegyûltektõl.

Nem lesz egyszerû meg küzdeni az igazunkért, miközben kívülrõl-belülrõl támadni fognak, egzisztenciális, lelki és szellemi terror alá vesznek gyalázkodni, hazudozni fognak. Nagyon erõsnek és nagyon összetartónak kell majd lennünk, mert a tét óriási. Egy gyönyörû ország, az életet jelentõ zsíros földekkel és temérdek vízzel. A nagyapáink és az unokáink hazája.

A gárdisták és a jobbikosok tudják, mi várhat rájuk, de nem félnek. Egyetlen dolog, amitõl Vona Gábor fél: hogy a gyermeke egy reggel megkérdezi tõle miért lett magyarként rabszolga a saját hazájában?

Az elmúlt években hozzászoktak a támadásokhoz, megacélozta õket a sok megpróbáltatás, összekovácsolta a közös harc. A cél, hogy végre Magyarország a magyaroké legyen, hogy végre elinduljunk a valóban szebb jövõ felé, hogy megtörténjék a szükséges, a radikális változás, és soha többé ne idegenek vagy politikusok, hanem csak és kizárólag a nép, a magyar nép nevében. 2010. március 15-én, hogy a Jobbik készen áll arra, hogy kormányozza Magyarországot! Most már csak Magyarországnak kell készen állnia, hogy ne a kisebbik és a nagyobbik rossz közül válasszon, hanem merjen a jobbik eszére hallgatni.

Együtt, nemzetként kell küzdenünk a hazánkért, ahol magyarnak lenni, újra büszkeség lesz. Magunkért, szeretteinkért, bajtársainkért, barátainkért, a magyar emberekért, a hazánkért, ezt a küzdelmet akár az elsõ, akár az utolsó sorból, de vállalnunk kell.

Újra ott tartunk, hogy Magyarország népe szabadságért kiált.

Kiss Róbert kapitány beszédébõl a következõ gondolatokra hívnám fel a figyelmet:

162 évvel ezelõtt, 1848 március 15-én, hosszas vajúdás után megszületett nemzetünk szabadsága. Történelmünk mérföldköve, ekkortól datáljuk nemzetünk szabadságát. És annak a szabadságnak a pillanatnyi mámoráért keményen megfizettünk. És fizetünk ma is. Hiszen újra ott tartunk, hogy Magyarország népe szabadságért kiált. Mert ma, 2010-ben mit sem vesztett aktualitásából a sóvárgás a szabadság iránt! Igenis, újra rabok vagyunk saját hazánkban, igenis, idegenszívûek dönthetnek sorsunkról!

Majd a sajtó azon képviselõit szólította meg, akik hiteltelen, csúsztatott mondanivalójú fotókra és kifordítható félmondatokra vadásznak.

Költõi kérdésekkel keresett választ a szabadságra:

Szabadság az, amikor tolvajok politizálnak? Lehet-e szabadságnak nevezni azt, amikor olyanok ülnek törvényt felettünk, akik az anyatejjel szívták magukba a gyilkos kórt, melyet kommunizmusnak nevezünk? Nézzük csak meg a híradásokat: meggyilkolta, kirabolta, eladta, elsikkasztotta, majd cáfolta, - ezek vajon szinonimái a szabadságnak? Lehet-e szabadságról beszélni, amikor pribékek, fogdmegek vigyázzák azt? Õk, akik békés tüntetõk csontját törték, vajon õk úgy érzik, a szabadság nevében teszik?

A számonkérés nem maradhat el. Aki kezet emelt magyar testvérére, az büntetlen nem maradhat. A számonkérés feltétele a szabadságunknak

Egy nemzet szabadság iránti feltétlen vágya nevezhetõ-e forradalomnak? Mert ha igen, akkor Magyarországon forradalom van. Ismét öntudatra ébred magyarságunk, féltjük, óvjuk azt, ami a mienk, magyaroké. Már csak az a kérdés, ki vállalja 2010-ben Haynau szerepét? Ki lesz az, aki a forradalmat megtorolja? Hány Haynau ül ma is vezetõ pozícióban? Hány Haynau ült és ül még törvényt az Új Magyar Gárda Mozgalom egyenruhája fölött? Ha ezért bilincs jár, akkor mennyire lehetünk szabadok?

Mind ezek ellenére, a Kapitányt szabaddá teszi annak tudata, ha elviszik, három másik lép helyébe, és ez így hatványozódik. Végérvényesen megszületett a magyar összefogás, amely elsöpör minden akadályt az útjából. Létezik tisztességes út is, és tisztességes politizálás is. A Nemzeti dal refrénjével búcsúzott.

„A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”

Hát Adjon az Isten! – Szebb Jövõt! A tömeg hangos "Éljen a gárda!" skandálással nyugtázta a fõkapitány szavait.

Pörzse Sándor végezetül felhívta a figyelmet, hogy az áprilisi választási csatát nem csak a szavazóurnák mellett, hanem a számláló bizottságok íróasztalai mellett is meg kell majd vívni. Ezért arra szólította fel a nemzeti párt szimpatizánsait, hogy jelentkezzenek a bizottságokba, mert kulcsfontosságú, hogy a Jobbiknak minden szavazókörben legyenek delegáltjaik.

Az ünnepség a Magyar Hiszekeggyel, a Szózat és a Székely Himnusz eléneklésével zárult.