A Jognak a közjót kell szolgálnia!



Bemutatták a Jobbik igazságügyi miniszterjelöltjét




A Nemzeti Kávézóban Vona Gábor az igazságügy „iron manjeként” mutatta be február 26-án a sajtó képviselõinek dr. Gaudi-Nagy Tamást a Jobbik igazságügyi miniszterjelöltjét.



Nem szükséges hangsúlyozni vagy magyarázni, hogy miért dr. Gaudi -Nagy Tamást tartják erre a legalkalmasabbnak. 2002-t, ill. 2006-ot követõen nemzeti elkötelezett jogvédõként bátor, áldozatos tevékenységével közismert lett, és köztiszteletnek örvendhet. Szakmai tudása és munkabírása szinte egyedül álló. Nála alkalmasabb és hitelesebb személyt nem tudnának találni. 60 év óta vár az ország egy ilyen igazságügyi miniszterre.


Szégyen hogy a 2006 õszi, és azóta is tartó, politikai befolyással irányított rendõri visszaélések miatt civileknek kellett és kell felvállalniuk a politikai üldözöttek és bebörtönzöttek védelmét, akik egyben hõsök is.



Dr. Gaudi-Nagy Tamás a legfontosabb változtatások szükségszerûségét határozottan és konkrétan vázolta fel.



Az Igazságügyi tárcánál is radikális változtatásokra van szükség, a Draskovics fémjelezte, és politikai kézi vezérlés után. Erre készül a Jobbik, mert az


„elnyomás jogát” alkották és alkotják folyamatosan, és alkalmazzák ma is a hatalmon lévõk az igazságügyi tárcánál. Büntetik a nemzeti érzelmû hazafiakat, s hoznak olyan törvényeket, mint például a Holokauszt tagadását tiltó, vagy Lex Gárda törvény. Utóbbi egyértelmûen a nemzeti elkötelezettségû állampolgárokat bünteti.


2002 óta az elnyomás és a kifosztás érdekében használják a jogot. Az elmúlt 20 év a jogkorlátozásról és kifosztásról is szólt.


Az új igazságügyi minisztériumban a reformnak azzal kell kezdõdnie, hogy a jogalkotást és a jogalkalmazást szét kell választani, mert alkotmányellenes. A rendõrséget nem irányíthatja a tárca.



Ma Magyarországon emberjogi válsághelyzet van. Ismét lehetõvé kell tenni a magyar embereknek azt, hogy megkülönböztetés nélkül mindenfajta joghátrány nélkül - bebörtönzés és csonttörés nélkül - gyakorolhassák emberi jogaikat. Gyülekezhessenek, egyesülhessenek, véleményt nyilváníthassanak, sztrájkolhassanak. Ma ez drasztikusan zajlik, mivel sztrájk esetén is rendõri jelenlét van.



Kettõs mérce figyelhetõ meg a minisztérium részérõl a politikai ellenzékhez tartozó, véleményüket határozottan megfogalmazókkal szemben. Folyamatosan, bunkósbotként használják ellenükben a jogot. Vona Gábor ellen pl. szabálysértés és büntetõeljárás is zajlik a 2009. június 4-e miatt, a békés, ülõdemonstráció kapcsán.



A Jobbik programja, a radikális változásokat hitelesen és megalapozottan fogalmazza meg. Két fejezete foglalkozik a szabadságjogi és az igazságügyi kérdésekkel, melyeket – amennyiben bizalmat kap – teljesen felvállal.



A legfontosabb, sürgõs teendõk:



- Jogalkotásban vissza kell térni a jogállamisághoz és az aktuálpolitikát ki kell zárni. A hatalomnak nem tetszõ tüntetéseket nem lehet a rendõrséggel szétveretni.



- Teljes körû átvilágítás és elszámoltatás szükséges a minisztérium, az alárendelt szervek vonatkozásában. Aki vétett, aki törvénytelen és jogállamisággal összeférhetetlen módon szolgálta ki ezt a rendszert, annak számolnia kell azzal, hogy kemény büntetés elé néz, ide értve a rendõri vezetõket és állományt is, akik a 2006-os visszaélésekért felelõsek, és azóta is folyamatosan követnek el jogsértéseket. Pl. 2009. június 4-én példátlanul 216 elõállításra került sor.



- Ezzel párhuzamosan az 1990-ben elmaradt igazságtétel kapcsán felelõsségre kell vonni a felelõsöket, és jóvátételt kell biztosítani az áldozatoknak.


Valamint a 2006-os áldozatok jóvátételét is tovább kell vinni.



- Egyablakos rendszert kell bevezetni. Jelenleg a magyar közigazgatási rendszert úgy mûködtetik, hogy azok ellenségei a magyar embereknek, és károkozásukat nehéz érvényesíteni.



- A Jobbik kormányra kerülése esetén közkegyelmet is kilátásba helyez a 2002 óta politikai elitélteknek. Azoknak is, akik "hõsies módon kezet mertek emelni" a Szabadság téri szovjet emlékmûre.



- A bíróságok túlterhelését meg kell szüntetni. Az igazságügyi rendszer katasztrofális állapotban van. A Fõvárosi Bíróságon egy bíróra 2- 300 eset is jut, aminek képtelenség lelkiismeretesen megfelelni, miközben a munkájukat segítõ háttér személyzet létszáma minimális. Az igazságszolgáltatás nem silányulhat csupán mechanikusan jogszolgáltatássá. Anyagi elismerésük is elmarad az európai átlagtól.



- Gyorsítani kell a büntetõeljárásokat, úgy a politikai, mint a gazdasági vonatkozásokban, mert rendkívül elhúzódnak. Ez tarthatatlan. Például Budaházy 2002. júniusi ügyében is csak 2009 novemberében hozott a Legfelsõ Bíróság felülvizsgálati ítéletet.



- A végrehajtás is a mûködõképtelenség határán van. A jogerõs végzés után sem jutnak az érintettek az õket megilletõ kártérítéshez, amely számtalan vállalkozó tönkremenetelét jelenti. Elbújnak azok, akik adóságot halmoznak fel. A végrehajtók nehezen mozdulnak. Sajnos a korrupció lengi körül ezeket az ügyeket.




A feladat rengeteg, az említettek igazában csak részletek.



Az Alkotmánnyal kapcsolatos újságírói kérdésre jelezte, hogy merõben eltér az elképzelésük a többi pártétól. Nem toldozgatni, foltozgatni akarnak. Új Alkotmányt akarnak, azt dr. Zétényi Zsolt nevéhez fûzõdõ koncepció alapján tervezik. Történelmi jogfolytonosságra építik, és kétkamarás országgyûlést támogatnak, a politikai túl hatalom ellen. A koncepciót népszavazásra bocsátanák, alkotmányozó nemzetgyûlés keretében fogadnák el. Népszavazással megválasztott, erõsebb köztársasági elnököt szeretnének.



Gaudi-Nagy Tamás azzal a reménnyel - hogy sok tisztességes képviselõ társával a nemzet szolgálatában, a Parlamentben érvényt tudnak majd szerezni a szükséges változtatásoknak - szakmai hitvallásával búcsúzott:



„Célom, hogy a Jog ne a kifosztás és az elnyomás eszköze legyen, hanem a közjót szolgálja, és biztosítsa a magyar emberek szabadságát, méltóságát, biztonságos és büszke életét.”



Orbán Éva