Finálé, avagy

a kettõs mérce „diadala”

A parlamenti pártok képviselõi a választások elõtti utolsó ülésen „méltó” bizonyítványt állítottak ki önmagukról. Beszédeikkel, felszólalásaikkal, és azzal, hogy mely törvényjavaslatokról döntöttek igennel vagy nemmel. Mirõl óhajtottak dönteni, és mirõl nem. Hazugságaik és hamis ígéreteik mellett hûek maradtak „hûbéruraikhoz” engedelmes, megfelelni akaró vazallusokként – tisztelet a kivételeknek. A hatalmon lévõk hozzáértéseirõl - az eltelt hosszú évek során - bebizonyosodott, hogy szinte minden területen rendkívül sok kívánni valót hagynak maguk után, legyen szó akár gazdaságról, akár egészségügyrõl, akár oktatásügyrõl, szinte minden területen.

Kivéve természetesen egyéni érdekeik közérdek elé helyezését, valamint a nemzeti érdekérvényesítés mellõzését a nemzetközi ill. egyes országok elvárásainak megfelelõen. Bár említhetném az egész parlament felelõtlenségét, többek között az olvasatlanul megszavazott Lisszaboni törvény elfogadását illetõen is.

Noha közülük többen 20 éve parlamenti képviselõk, vannak, akik csak 8 vagy 4 éve töltik idejük egy részét ott. Munkájukat az Alkotmány szellemében, annak betartásával kell/ett volna végezniük. Mód felett megdöbbentõ, - úgy tûnik -, hogy még csak nem is ismerik a magyar alkotmánynak nevezett alaptörvényt.

Nyílván ez az oka a „megfelelni az elvárásoknak” akarásán kívül, hogy sikerült megszavaztatni az un „holokauszt tagadását” tiltó, és ezért börtönbüntetéssel súlytó törvény.

A név szerinti szavazás eredménye:

197 igen 142 tartózkodás 1 nem szavazat.

Egyértelmû, hogy kiket rejtenek a számok. Az igenek egyértelmûen a szocik, az szdsz-esek egy része, az mdf-esek és függetlenek szavazata (2 kivétellel). Tartózkodtak a fideszesek és KDNP-sek, valamint 2 szdsz-es, Kóka János és Béki Gabriella. Meglepetés hogy az egyetlen nem a szavazáskor egy volt szdsz-es képviselõ, Gulyás Józsefé. Elismerésem érte, mert sokak nevében szavazott így.

Közel 50 képviselõ távol maradt, így nem kellett a témában nyíltan állást foglalnia. Ez õket minõsíti.

Szégyen, hogy milyen képviselõk ülnek a magyar parlamentben.

A szavazás alatt is a vendégpáholyban tartózkodott Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke, és Zoltay Gusztáv ügyvezetõ igazgató.

Az Alkotmány, melyet a képviselõknek figyelembe kellett volna venniük, a következõképpen rendelkezik a gondolat, a lelkiismeret, a szabad véleménynyilvánítás szabadságáról (60.§-61.§), valamint arról is, hogy a „Tudományos igazságok kérdésében” ( egy történelmi esemény, korszak megítélése, az tudományos kérdés) kizárólag a tudomány mûvelõi jogosultak (70/G. §)

60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.

(2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyõzõdés szabad megválasztását vagy elfogadását, (…)

61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze.

70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és mûvészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.

(2) Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány mûvelõi jogosultak.

Ennyit tehát a legminimálisabbnak mondható felkészültségüknek a hiányáról.

Ez laikusok számára is egyértelmûvé teszi, hogy nem az Alkotmány szellemében jártak el, sõt Alkotmányt sértettek.

Néhány gondolat a képviselõk erkölcsi magatartásáról.

A legtöbb képviselõnél nem sikerült az elmúlt esztendõkben észre venni, hogy szilárd erkölcsi alappal rendelkeznének. A megélhetési politikusok csapatainak kikiáltó emberek „ordibálták” torkuk szakadtából be, hogy frakciótagjaiknak az igen vagy a nem gombot kell szavazáskor megnyomniuk. Elvégre azoknak sem idejük, sem felkészültségük nem volt elegendõ az önálló, tisztességes vélemény kialakításához? - tisztelet a kevéske kivételnek. Ahhoz ugyanis a megtárgyalandó anyagokat el kellett volna olvasniuk, és átgondolniuk, hogy felelõs döntést hozhassanak. Így kellett volna tenniük e törvény-tervezet esetében is.

Kirekesztõ színezetet ad a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló Mesterházy-féle törvényjavaslat elfogadása esetében az a tény, hogy dr. Répássy Róbert módosító javaslatát, mely egyaránt elítélte „a (holokauszt) nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bûneinek nyilvános tagadását”, elutasították, azaz nemmel szavaztak. Ezzel kirekesztõ, kettõs mércét alkalmaztak, mert felekezeti alapon tettek különbséget az emberek életének értéke között.

Az emberi élet értéke nem felekezeti hovatartozás kérdése. A magyarság ellen elkövetett népirtások, üldöztetések úgy a Délvidéken, mint a Felvidéken, illetve Erdélyben, majd a kommunista diktatúra alatt az anyaországban miért tagadhatóak büntetlenül az elfogadott törvény értelmében? Ezeknek az áldozatoknak az élete és szenvedése miért ér a nemmel szavazó képviselõknek kevesebbet?

Az erkölcsi elvárást illetõen, véleményem szerint szerencsésebb lett volna, ha a szavazásról a Fidesz kivonul - megtette ezt már többször is, pl. alaptalanul Trianon kapcsán -, nem vesz részt a szavazáson, s így nincs meg az érvényességhez szükséges képviselõi létszám. Ezzel elérhették volna, hogy a „holokauszt-tagadását” tiltó törvényt búcsúzásukkor alkotmányt sértõ módon ne verjék át. De hát… ahhoz egy kis bátorság is kellett volna.

Véleményem szerint dr. Répássy módosító indítványa is sérti az Alkotmányban rögzítetteket, de legalább nem alkalmazott kettõs mércét. Ahhoz, hogy az 1978. évi IV. törvényt ily módon változtassák meg, elõbb az Alkotmányt kell/ene megváltoztatni.

Úgy tûnik, a logikus gondolkodás, a következmények átgondolása sem erõssége a képviselõknek.

Ez a törvény nem csak a demokratikus alapjogokat sérti, de a diktatúrát is elõkészíti, és egyben gyakorlatilag megakadályozza a kérdés tudományos kutatását, feltárását is, mivel még vannak nyitott kérdések a témában.

Ugyanakkor magában hordozza azt a veszélyt, hogy ezentúl bármely kérdésrõl a hatalmon lévõk mondják meg, hogy miként vélekedhetünk. Ha nem úgy teszünk, irány a börtön. Milyen ismerõs… Orwell Állatfarmja rémlik fel, az egyenlõk és egyenlõbbek.

A képviselõk utolsó órákra tartogatott „sürgõs” törvénye komoly ellenszenvet indíthat el, úgy a törvényhozók, mint az érintettek vonatkozásában. Ami eddig nem volt jellemzõ, bármennyire is igyekeztek megbélyegezni a magyar társadalmat többek közt antiszemita minõsítéssel, az bekövetkezhet. Mert létezik tûrés-határ! A választópolgárok többségének pedig kezd nagyon elege lenni, hogy hátrányos megítélés alá esik, másodrendû állampolgár a saját hazájában.

Elképzelhetõ, hogy ez a törvény, amennyiben a köztársasági elnök aláírja, pont az ellenkezõjét fogja kiváltani az emberekbõl, mint azt várnák. Ez a meggondolatlan törvény sokkal inkább az antiszemitizmust fogja gerjeszteni, mintsem megszüntetni.

Remélhetõleg dr. Sólyom László köztársasági elnök megfontoltsága és törvénytudása ezt megakadályozza, mert mielõtt aláírná, az Alkotmánybírósághoz küldi normakontrollra a törvényt.

Orbán Éva