Hát én most már kit válasszak?!

A sorsunk rajtunk múlik!

A választáshoz közeledve, egyre jobban durvul a közélet, romlik a hangulat. A hatalmon lévõk a gusztustalan sárdobálástól, a suttogó rágalom-propagandától kezdve a hamis ígéretekig, mindent bevetnek a választók megnyerésére és egyben átverésére. Eközben mentelmi joggal nem rendelkezõ embereik kezén egyre többször kattan a bilincs. Az MSZP kampányfogása, miszerint miniszterelnök-jelöltjük nemzeti gondolkodású orvosra nem bízná családtagja életét, pedagógusra a gyerekét, az több, mint etikátlan. „Ki mint él, úgy ítél.” Az országot tönkre tevõ szoclibeknek a Parlamentbe bejutásért semmi sem drága.

A nemzeti oldalon induló két esélyes párt, a Fidesz és a Jobbik egymás ellen is küzd.

A mérsékelt, „jobb-közép” szerepet tartani akaró Fidesznek komoly kihívást, sõt riválist jelentenek a „Magyarország a magyaroké” elvet hirdetõ, a leglényegesebb feladatok megoldását bátran felvállaló ifjú, nemzeti radikálisok, akik egyre népszerûbbek. Ezért a Fidesz kénytelen volt a Jobbik radikális programjából néhány témát saját céljaként is felvállalni. Emellett - szoclibekhez hasonlóan - kijátssza a bevált „szélsõségezõ” kártyát a Jobbik ellen.

Minden parlamentnek az országa és népe érdekeit felelõsséggel és tisztességesen kell/ene képviselni. Ez nálunk évtizedek óta nem valósult meg. Ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor választunk.

Hazánkban a helyzet jelenleg a következõ:

A magyar választó-rendszer sok kívánnivalót hagy maga után. Például egy magyar parlamenti képviselõ-jelölt esetében nem követelmény, hogy ne legyen más államnak vagy államoknak az állampolgára. S hogy hány ilyen képviselõ van, arról nincs adat!

Alapvetõ követelmény lenne, hogy képviselõink csak magyar állampolgársággal rendelkezhessenek.

Gond, hogy a megválasztott képviselõk pártérdekeket képviselnek, ami többnyire nem esik egybe az állampolgárok érdekeivel.

Megdöbbentõ, hogy a szabad mandátuma alapján a képviselõt 4 évig a választók számon nem kérhetik, vissza nem hívhatják, sõt mentelmi jogán nem is büntethetõ.

A hatalmon lévõknek sikerült a kifosztott, tönkre tett országot a szakadék szélére vinni. Magyarország helyzete kétségbeejtõ a gazdaság, az oktatás, az egészségügy, a közbiztonság, a politikai bûnözés terén. A hatalom megtartásáért, gátlástalanul, mindenre képesek, akik most vesztésre állnak.

Nem csoda, ha a választópolgárok kiábrándultak.

Ismét fontosak lettünk mi, a választók

Igaz, most ismét kezünkben a döntés lehetõsége. 2-3 hónapra ismét látszólag a „nép” került a középpontba, egy kicsit most, fontos lett. A kopogtató cédulákért, és szavazatokért ismét folyik az ádáz küzdelem.

A gondolkodó elme tudja, hogy ez nincs így jól. Sürgõsen radikális változtatásokra van szükség. Kire adja le a szavazatát az elbizonytalanodott szavazó, miközben politikai és anyagi megfontolásból folyik a szalámizás, hiteltelen, nem-kívánatos törpe-pártok gusztustalanul összeállnak, új kis pártok gombamód alakulnak vagy újra elindulnak.

Elvégre hatalom és pénz a tét a számukra, nem a „népképviselet”. A parlamenti pártok finanszírozása a mi adónkból történik. A költségvetésbõl milliárdokat áldoznak erre.

Még az 1 %-ot elérõ pártok is központi támogatásban részesülnek. Ezért önös érdekeiket a közösség érdeke elé helyezve megosztanak és elindulnak.

Eközben háttér-hatalmak érdekei irányítanak. A jóhiszemû, tájékozatlan tömegeket pedig könnyedén manipulálják.

A legfontosabb feladat

Nagyon nehéz eligazodni. Most a legelsõ feladat a kormányváltás. Mindenütt az ország érdekeit képviselõ jelölteket kellene bejuttatni az országgyûlésbe, és nem megélhetési pártpolitikusokat. Csak akkor lesz lehetõség az ország megmentésére, az alkotmányozási kérdések megoldására, a felelõsségre-vonásra.

Az elemzõk egyértelmûen fölényes Fidesz-gyõzelmet jósolnak. A Jobbikra leadott szavazatok száma viszont sorsdöntõ lesz, mert az új országgyûlésben radikális nemzeti érdekképviseletre, csak akkor lehet számítani, ha a Jobbik képviselõi nagy számban ott lesznek. Gyakorlatilag - mint a háború után - az ország gazdasági, szellemi és erkölcsi újjáépítését kell elkezdeni. Rendkívüli összefogásra lenne szükség, ami most még nem is körvonalazódik.

Mit tehet a választópolgár?!

Minden párt önmagát dicséri. Lehet hinni nekik vagy nem hinni. De felelõs döntéssel az adott körülmények között a nemzeti érdekeinket a lehetõ legjobban képviselõket kell megválasztanunk. Ha ilyet nem találunk, a lehetõ legkisebb rosszat. Ezt kellene megértenie minden szavazásra jogosult honfitársunknak. A sorsunk most ismét a kezünkben van.

Vannak, akik azt látnák „jó” megoldásnak, ha nem mennénk el szavazni, és érvénytelen lenne a választás. Ez a lehetõ legrosszabb megoldás, és felelõtlen is, mert változatlanul hatalmon maradna a jelenlegi hazaáruló, korrupt, tolvaj garnitúra.

Ha sokan maradnak távol az urnáktól, jóval kevesebb értékelhetõ szavazat lesz, a nem kívánatos, képviselõk esélye is növekszik.

Ezzel egyértelmûen Magyarország, a magyar nemzet érdekei ellen tennének.

Nincs jobb vagy baloldal! A határ a magyar nép érdekeit képviselõk, és azt nem képviselõk között húzódik. Törvényszerû, hogy vészhelyzetben radikalizálódnak a nemzeti érdekeket képviselõk követelései, célkitûzései. Miért lenne szélsõséges az, aki Magyarországon magyar érdekeket tart elsõdlegesnek?! Kiknek és miért érdeke ez a minõsítés?! Nem lehet a végtelenségig a szõnyeg alá söpörni a megoldandó problémákat.

Össze kell hasonlítani a pártok programját, emlékezni kell arra, hogy korábban mit tettek, ígéreteikbõl mit valósítottak meg, csalódtunk-e bennük. Így eldõl, kire érdemes szavazni.

Minden magyar állampolgárnak ezek ismeretében kell felelõsséggel szavaznia.

Mert, már nagyon ránk férne egy Szebb Jövõ!

Különben mi vár a gyerekeinkre és az unokáinkra?

Ezért a szavazati jogunkkal élni, erkölcsi kötelességünk!

Orbán Éva