Véleményem

a Holokauszt Emlékközpont „Árpádsáv régen és ma” kiállításáról

Mivel könyvet írtam az Árpád-házi és a nyilasok által használt zászlók közti alapvetõ különbségrõl (Amit az Árpád-sávos zászlóról illik tudni), a téma ismerõjeként tekintettem meg a kiállítást.

Ekkora már nagy port kavart a közalapítványként mûködõ Holokauszt Emlékközpont „Árpádsáv régen és ma” kiállítás megnyitása, ahol az ünnepi megnyitón a következõ hangozott el: „az árpádsáv nem történelmi ereklye, hanem a nyilas hagyomány, a kirekesztõ gyûlölet, az antiszemitizmus és a rasszizmus jelképe.”

A kiállítást ismertetõ brosúra 5. oldalán is ennek jegyében fogalmaznak: „…az 1989-1990-es rendszerváltás után az utcákon elõször jelentek meg azok a tüntetõk, akik a nyilasok árpádsávos zászlóját” eleinte mint antikommunista szimbólumot lengették, majd hamarosan feltûntek azok a csoportok is, amelyek tagjai már nyíltan vállalták Adolf Hitler és Szálasi Ferenc történelmi örökségét.”

A kiállítás rendezõi történelmi, nemzeti ereklyéket vettek célba, és támadnak úgy, hogy azokat - a jól bevált - antiszemita, rasszista, irredenta jelzõkkel lejárassák, és a holokauszt bekövetkezéséhez is kapcsolják. A Turul, mint a magyarság õsi szimbóluma a brosúra 4.oldalán „zsidóverõ diákok”….”irredenta szobrok elengedhetetlen motívuma” a Horthy-rendszer elsõ éveiben.

Ezeket úgy az Árpád-házi zászló, mint a Turul esetében csúsztatásokkal, féligazságokkal, kiragadott képanyaggal kívánják bizonyítani Magyarországról. De ezt teszik napjaink aktualizált politikai indíttatású kapcsolásaik esetén is véleményem szerint.

Ez nagyon veszélyes játék a kiállítás rendezõi részérõl, mert gyûlöletkeltésre alkalmas, és a Magyar Köztársaságról kialakított képet valótlanul és negatív irányba befolyásolhatja.

Ezek után felhívnám a figyelmet néhány tárgyi tévedésre, csúsztatásra, valótlanságra.

A kiállítás gyakorlatilag 3 elkülöníthetõ részre bontható:

1./ Az Árpád”sávos” történelmi zászló

2./A Horty-korszak összekapcsolva Hitler, Szálasi és a nyilasok tevékenységével, zászlójukkal és a Turullal, mint nemzeti jelképekkel.

3./ Az „Árpádsávos zászló” és a Turul 1989-tõl napjainkig

Árpád-házi történelmi zászló

Ahogy belépünk a kiállító terembe, rövid, bár hiányos, de korrektnek mondható tájékoztató tábla közli a tudnivalókat. Három történelmi - az Árpád-házi hétszer vágott, sávozott, az Anjou, és Rákóczi fejedelem sávozott, feliratos – zászlót helyeztek el. Illusztrációként a kivetítõn a Képes Krónika ábrázolásai láthatóak. A könyvemben én is ezeket a képeket használtam fel a Képes Krónikából, mert dokumentumok és cáfolhatatlanok. A kiállítás rendezõi is tisztában lehetnek ezzel a ténnyel.

Pontosítás végett azért hozzá tenném, hogy a magyar és angol nyelvû tájékoztató brosúra Imre király Aranybullájának pecsétjét ábrázolja, és nem magát az Aranybullát, mint a felirat tévesen jelzi, miközben a pecsét egy része is lemaradt.

Az Aranybulla ugyanis maga a „törvény”, vagyis a szöveg, és nem a zárópecsét.

A Horthy-korszak anyaga plakátokból, képekbõl, korabeli kisebb tárgyakból áll. A Trianont követõ fájdalom plakátjait és a Szabadság térrõl eltávolított Trianon-emlékmû képeit Horthy és Hitler közös fotója, majd Szálasi és a nyilasok képei követik. Itt már erõsen nyilvánvalóvá válik, egy csúsztatott és félrevezetõ gondolatkör, ezek tudatos összemosása negatív tartalommal. A Rákosi-korszak tömény ideológiája érezhetõ.

Véletlenül sem ad igaz képet Hitler - Horthy, Horthy - Szálasi tevékenységérõl a csak ilyen megközelítésû összekapcsolás. Horthy Miklós kormányzóról véletlenül sem kap a kérdésben hiteles és igaz képet a kiállítást látogató.

A magyar és angol nyelven megjelent brosúrában például a következõ olvasható: „Horthy Miklós hajlandó volt aláírni a trianoni békeszerzõdést – ezt kellett feledtetni a Horthy-kultusszal és az irredenta politizálással.”

Ez a kinyilatkoztatás pontatlanul fogalmaz, mert egyrészt figyelmen kívül hagyja, hogy Magyarország esetében diktátumról és nem kölcsönös megállapodásról volt szó.

További pontosítás végett jelzem, hogy a magyar delegációt a tárgyalásokon gróf Apponyi Albert vezette, aki nem volt hajlandó aláírni a szerzõdést. A szerzõdést a Simonyi-Semadam Sándor kormányának küldöttei, Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és Benárd Ágoston népjóléti miniszter írták alá. A szerzõdést az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel iktatták be a magyar jogrendszerbe - ez volt az egyetlen magyar törvény, amely fekete keretben jelent meg.

A másik kérdés: ha a Horthy-Magyarországra csak az antiszemitizmus és a deportálások a jellemzõek, akkor hogyan lehetséges az a bizonyított tény, hogy sok tízezer zsidóvallású, hazai és külföldrõl Magyarországra menekült talált hazánkban menedékre?

A Szálasiék által használt „nyilas zászló” képi ábrázolása egy könyv borítójára emlékeztetõ képpel, a brosúra szerint plakát, valamint vetített filmen egyetlen másodpercre fehér-fekete ábrázolásban látható. Ezért a látogató számára fel sem tûnhet az Árpád-házi sávozott zászló és a Szálasiék által használt zászlók összetéveszthetetlensége.

Arról a tárgyi tévedésrõl nem is szólva, hogy 1939 körüli idõpontot jelöl a „Kitartás” plakát, esetében, ami csak 1942-tõl lehetséges.

Az igazság – ez bizonyított - hogy a nyilasok által használt mindkét zászló vörös-alapú, mint a szovjet, a német vagy bármely vörös-alapú zászlóé. 1942-ig vörös-alapon, középen fehér körben fekete vagy zöld nyílvégû (helytelenül: nyilas) keresztet ábrázoltak, majd 1942-tõl a vörös-alapot 1/3-d – 2/3-d részben elosztva, a zászlórúd melletti részen függõlegesen ábrázolták a korábbi zászlót úgy, hogy a kör helyett élére állított négyzetbe (és nem rombuszba) tették a nyílvégû keresztet, H betûvel a metszésponton. A vörös-alapú zászló 2/3-d részére párnás megoldással 4 fehér sávot tettek, ezért a vörös-alap körbefogja a 4 csíkot.

Az „Árpádsávos” zászló piros és ezüst/fehér sávokból tevõdik össze, mindkét oldala azonos. A heraldikának igen szigorú szabályai vannak. Illett volna a kiállítás rendezõinek a témában egy kicsit tájékozódniuk.

Sem a két történelmet meghatározó kor, sem a két korszakban használatos zászló nem téveszthetõ össze. Aki e kettõt összemossa, az nagyon hiányos történelmi ismerettel rendelkezik, vagy szándékosan, rosszindulatból félrevezeti az embereket.

A kiállításon a nyilas zászlót is illett volna korrektül bemutatni. Ebben az esetben viszont a látogató számára egyértelmûvé vált volna, hogy a két zászló nagyon különbözik egymástól, és nem mosható össze.

A kiállítás harmadik része, 1989-tõl napjainkig már egyértelmûen rosszindulatúnak mondható a félrevezetésen és csúsztatásokon keresztül. Egyértelmûen politikai indíttatású. Itt, az Árpád-házi, sávozott zászló használatának a bemutatása egyértelmûen távol áll az igazságtól, és feltételezéseken alapul.

A gazdag képanyag, a képaláírások és a vetített képek Göncz Árpád köztársasági elnök Parlament elõtti beszédekor történteket, Csurka - Le Pen, szélsõjobb kapcsolatot, Szabó Albert, Bácsfi Diana ténykedését, a Vér és Becsület megemlékezéseit, azok zászlós felvonulásait mutatják be. Azok szerves folytatásaként a Magyar Gárda, a Nemzeti Õrsereg eskütételei, felvonulásai, koszorúzásai következnek.

Ez a rész egyértelmûen aktuál-politikai, és ilyen célt is szolgál.

Ezek ilyen gondolatvezetéssel történõ összekapcsolása az Árpád-házi zászlóval, a Turullal és a Magyar Gárdával, mint félkatonai szervezettel, sõt még a cigányok ellen elkövetett „szélsõjobb” sorozatgyilkosságokkal is, számomra megdöbbentõ és elfogadhatatlan a következõk miatt.

A tények a következõk:

- Göncz Árpád Parlament elõtti beszédekor bebizonyosodott, hogy a TV-felvételek manipulált, összevágott képek voltak. Az itt bemutatott zászlók Árpád-sávosak voltak. A felhasznált statiszták utánpótlása Észak-kelet Magyarországról érkezett volna, a folytatáshoz.

- Szabó Albertrõl köztudott, hogy hol képezték ki, hogy a feladat elvégzése után hová távozott. Tevékenysége egyértelmûen provokatív célból, az ország lejáratására irányult. Az általuk meghatározóan lengetett zászlók vörös-alapúak, közepükön fehér körben fekete fogaskerék-szerû ábra volt látható. Ha elõfordult egy piros-fehércsíkos zászló is, annak közepén ábra volt, és a csíkok száma sem egyezett az Árpád-házi zászlóéval.

- Bácsfi Diana édesapja nemzetbiztonsági tisztként dolgozott. Diana a maga köré gyûjtött fiatalokat bepörgetve általában egy vendéglátóhelyre vitte, ahol már jól értesült újságírók vártak rájuk. Érdekes módon Diana addigra mindig köddé vált. Itt is egyértelmû, hogy mi állt a tevékenysége mögött.

- A Vér és Becsület rendezvényeire a polgári kormányzás alatt nem került sor.

- A radikális jobboldal - a radikális nem azonos a szélsõségessel - nem a nyilasok vörösalapú zászlóját lengeti, hanem az Árpád-házi hétszer vágott, sávozott, 9 oroszlánnal ékesített zászlót, – Imre királyét (1196-1204) – mely az 1202-ben kiadott Aranybulla pecsétjén látható.

- Következményként a magyar „szélsõjobb által cigányok ellen elkövetett sorozatgyilkosság” is egy mondat erejéig hangot kapott a kiállításon. Úgy tudom, hogy ezt tényként még nem bizonyított. A témához tartozó miniszter pedig a napokban távozott.

- Tüntetéseken és megemlékezéseken valóban egyre több Árpád-házi sávozott zászló van, olyan is, melynek közepén Turul látható. Ez meglátásom szerint két dologhoz kapcsolódik. Az egyik a régi, ezeréves, ill. annál is régibb elhallgatott történelmi múlt (leszámítva a megrendelt és fizetett provokációkat), a másik a jelenlegi kormánynak és politikájának elutasítása, az azzal való szemben állás. De attól, hogy egy kormány elutasításának szimbólumaként viszik az Árpád-házi sávozott zászlót, vagy egy új, Turullal díszített (nem Árpád-házi) zászlót, még nem vádolhatóak azzal, hogy: „a nyilas hagyomány, a kirekesztõ gyûlölet, az antiszemitizmus és a rasszizmus” eszmevilágát képviselnék. Az, hogy az országot végveszélybe sodró politikával nem értenek egyet, azt elutasítják, teljesen más megítélést követelne.

A tájékoztató brosúrában a következõk is olvashatóak: „A nyilasok……. a zöld nyilaskereszttel „díszített” zászló mellett az árpádsávos zászlót is használták; (ezt eddig még nem sikerült dokumentálni O.É.) és mivel nemcsak antiszemiták, hanem irredenták is voltak, a turult szintén jelképeik közé sorolták. A turul a rendszerváltás után a Magyar Honvédség egyik alapjelképe lett, ugyanakkor a mai szélsõséges jobboldaliak árpádsávos zászlajukra helyezik, mint irredenta, militarista és antiszemita jelképet.”

A szöveg hasonló, aktualizált, lejárató tartalommal folytatódik.

Nem is olyan rég, az MTV egyik mûsorában Horn Gábor fejtette ki, hogy azért gyûlöletes számára az „Árpádsávos” zászló, mert az õ szüleit is a nyilasok a Duna partra vitték, sugallva ezzel azt, hogy a Dunába lõtték. A kérdés az, hogy tíz évvel késõbb, 1955-ben hogyan születhetett meg?

Az Árpád-házi történelmi zászló nemzeti jelkép. Része a Magyar Köztársaság címerének. A heraldika szabályait betartva, pajzson elhelyezve több állami, honvédségi intézmény, számtalan város, önkormányzati vállalt és használt címere. A Nemzetbiztonsági Hivatalt a Turul madár - csõrében kardot, karmaiban hétszer vágott Árpád-házi pajzsot tart a Haza minden elõtt felirattal - jelzi.

Ez a kiállítás az országot, a településeket, az intézményeket, a hivatalokat jelzõ címereket szimbolizáló magyar lakosságot is durván megsérti, indulatot kelt ellenük, mert ha a kiállítás állításai igazak lennének, miszerint a nemzeti szimbólumok ”a nyilas hagyomány, a kirekesztõ gyûlölet, az antiszemitizmus és a rasszizmus jelképe”-i, akkor ezeket mind meg kellene semmisíteni, használóikat pedig törvény által elítélni.

Rendkívül sajnálatos, hogy politikai indíttatásból, a nemzeti jelképek ilyen lejáratására, valamint ilyen mértékû gyûlöletkeltésre sor kerülhetett az adófizetõk befizetéseibõl, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Budapest Fõváros Levéltára részérõl történt központi támogatással.

Ez a kiállítás sajnos nagyon nagy kárt okoz, különösen, ha arra csoportosan visznek fiatalokat a megfelelni akaró tanárok. A kiváltott indulatokról nem is beszélve. A gyûlöletkeltés, a viszályszítás rossz tanácsadó. Visszájára is fordulhat. Tartok tõle, hogy ez a kiállítás nem az antiszemita eszmék ellenében fog hatni.

Nemzeti önbecsülésre, összefogásra, megbékélésre, a történelmi tények igaz föltárására és nem elferdítésére lenne szükség, Magyarország nemzeti jelképeinek elutasítása, és a gyûlöletkeltés helyett.

Orbán Éva