Povl Bang-Jensen dán ENSZ-diplomata halálának 50. évfordulójára emlékeztek a 301-s parcellában

A megemlékezést az ’56-os szervezetek -’56-os Alapítvány; TIB ’56-os Tagozata; 1956-os Magyarok Világszövetsége; 1956-os Pesti Srác Alapítvány; POFOSZ ’56-os Tagozata; Corvin-közi Bajtársi Közösség közös fellépése a Nemzet érdekében – nevében szervezték.

A megemlékezést vitéz Hajdú Szabolcs magyar és angol nyelven tartotta.

A Dán királyság nagykövetsége részérõl Mads Sandau-Jensen Nagykövet Úr vett részt.

A megemlékezésen – a meghívás ellenére - dr. Sólyom László köztársasági elnök úr hivatalos elfoglaltsága miatt nem vett részt, és nem is képviseltette magát.

A megemlékezés virágait az ’56-os szervezetek mellett Dánia nagykövete, Mads Sandau-Jensen úr, a Fidesz országgyûlési frakciója, a X. kerületi ötvenhatosok, a IX. kerületi Fidesz, a Szent László Király Alapítvány képviselõi és több magánember helyezte el.

A megemlékezés meghitt, méltóságteljes formában ért végett.

Povl Bang- Jensen, bár sohasem járt hazánkban, a magyar ügyért vesztette el életét

Povl Bang-Jensen az ENSZ Magyar Ügyeket Vizsgáló Bizottságának titkára volt.

1959. november 26-án New Yorkban bekövetkezett rejtélyes halála mai napig tisztázatlan. Legvalószínûbbnek az tûnik, hogy tisztessége és a magyar ügy melletti kiállása miatt „eltették láb alól”.

Nemzetközi jogi tanulmányainak folytatására 1938-ban az Egyesült Államokba, utazott. Dánia 1940 áprilisában történt lerohanása miatt a háború végéig ott is maradt. Felajánlotta szolgálatait a Dán Királyság amerikai követének, Henrik Kauffmannak, és 1948-ig hazájának érdekeit a washingtoni követségen képviselte. 1948-ban írt analízisének, majd elõadás sorozatának jelentõs szerepe volt Dánia NATO-hoz való csatlakozásához. A hazaszeretõ, végtelenül becsületes jogászt ennek kapcsán helyezték át az Egyesült Nemzetek szolgálatába, ahol 1958-ig - míg Dag Hammarskjöld el nem távolította – dolgozott.

Az 1956-os Magyar forradalmat vizsgáló ENSZ Ötös-Bizottságot 1957 januárjában állították föl. A bizottság fõtitkára az amerikai William M. Jordan, helyettese, a tényleges munkát végzõ másod-titkár, a dán Povl Bang Jensen volt. A bizottság tagjai: Ausztrália, Ceylon (ma Sri Lanka), Dánia, Tunézia és Uruguay voltak.

A bizottság feladata volt a „magyar ügy” pártatlan kivizsgálása, és errõl jelentés készítése.

Povl Bang Jensen vezette a bizottság kihallgatásait. 110 magyart hallgattak ki tanúként. Több mint nyolcvanan kérték nevük elhallgatását, mert a Kádár-rezsim bosszújától féltették itthon maradt hozzátartozóikat. Povl Bang Jensen az ENSZ Dag Hammarskjöld fõtitkárának engedélyével szavát adta a nevek titokban tartására.

A Bizottság – elõzetes - jelentése 1957 júniusában látott napvilágot. Ez azonnali, nemzetközi bonyodalmat váltott ki, mert egyértelmûen megbélyegezte a Szovjetunió beavatkozását, az ország lerohanását, és a kommunista Kádár-rendszer hatalomba helyezését. Ezért nem is került sor, további vizsgálódásra vagy jelentésre. A jelentés – ennek ellenére – mind a mai napig az ’56-os Forradalom és Szabadságharc leverésének legmeggyõzõbb, nemzetközi dokumentuma.

1957 szeptemberében a Szovjetunió fellõtte elsõ mûholdját. Ez megrettentette a nyugati világot, és New Yorkban is fontosabb volt, mint a „magyar ügy”. Dag Hammarskjöld utasította Povl Bang Jensent a magyar tanúk neveinek átadására. Ezt õ, adott szavára hivatkozva megtagadta. Az amerikai bizottsági elnök, W.M. Jordan, Dag Hammarskjöld kérésével értett egyet.

Povl Bang Jensent elõször felfüggesztették, majd eltávolították. Többszöri egyeztetés után 1958 elején felügyelet mellett az ENSZ-palota tetején elégették a névsort. (Amit - legalább is részben - az Ausztriából 1957 szeptemberében „hazatelepült” kettõs ügynök, Szabó Miklós, a volt kisgazda országgyûlési képviselõ már átadott a kádári „szerveknek”.) Az ENSZ-ben munkálkodók és Dag Hammarskjöld számára ez komoly biztonsági rizikót jelentett. Povl Bang Jensen késõbb egy, menekülteket segélyezõ szervezetben kapott munkát.

1959. november 23-án reggel munkába indult – de soha nem érkezett meg. A rendõrség hiába kereste. Három nappal késõbb, a Hálaadás napján, kora reggel találta meg fõbelõtt holttestét egy kutyáját sétáltató szomszéd a lakásuktól nem messze fekvõ Alley Pond Park fagyos, havas sétánya mellett.

Ruhája tiszta, arca frissen borotvált volt. A holttest jobboldala mellett volt 1939-ben vásárolt revolvere. – A gyilkos golyó jobb halántékán fúródott át.

Povl Bang Jensen balkezes volt…!!! A rendõrség a vizsgálatokra hivatkozva lefoglalta a holttestet, majd özvegye csak hamvait vehette át. Koppenhágában, szülei sírja mellé temették el.

A világ felzúdult a hír hallatán, majd szokásához híven – megnyugodott. Az FBI hosszas kutakodás után „öngyilkosságot” állapított meg. A kinti rebellis magyarok követelték az ügy kivizsgálását. KGB bosszúról beszéltek, és emléktáblát állítottak a németországi, Burg Kastl-i magyar gimnázium falára.

Az amerikai szenátus jogi bizottsága vizsgálatot indított, és 1961-ben jelentést adott ki az ügyrõl. A Forradalom után Dániába került magyarok évekig vitték koszorúikat Povl Bang Jensen sírjára.

Halálának harmincadik évfordulóján avatták föl a 301-es parcellában a ma is ott található, jelképes kopjafáját.

Két évvel késõbb, 1991. novemberében Göncz Árpád köztársasági elnököt, különleges tisztelettel fogadta elsõ hivatalos látogatásán a hivatalos Dánia. Posztumusz ’56-os Emlékérmet vitt, Povl Bang Jensen özvegye számára. Szerette volna nyughelyét is megkoszorúzni.

A hivatalos Dánia megdöbbenésére ez nem sikerült, a hiányzó nyughely 12 évvel korábbi megszûnte miatt. Povl Bang Jensen gyermekei 1992. március 15-e alkalmán személyesen vették át édesapjuk ’56-os Emlékérmét a magyar Országházban a dán nagykövet és az amerikai ügyvivõ jelenlétében az elnök kezébõl. 1992 áprilisa óta ismét áll síremléke a koppenhágai temetõben, s mellette egy kis márványtábla is a magyar nemzet hálájának kifejezéseként.

Povl Bang Jensen halálának negyvenedik évfordulójára javaslat született, hogy a budapesti Szabadság téren állítsanak, az amerikai Bandholtz ezredes szobrához hasonlóan Povl Bang-Jensennek is szobrot, mert életével fizetett a magyarok és az igazság töretlen szolgálatért.

Ezt még nem sikerült megvalósítani.

A téren még mindig a szovjet megszállókat dicsõítõ emlékmû áll.

Orbán Éva