A HAZA MINDEN ELÕTT!

A sokat megélt és sok tragédiát túlélt történelmi Corvin mozi falai között a hazaszeretet, az összetartozás, a bajtársiasság, a szeretet jegyében tartották meghitt, szívszorító ünnepségüket az ’56-os Magyarok Világszövetsége, a Corvin közi Bajtársi Közösség és az ’56-os Pesti Srác Alapítvány meghívására egybegyûltek.

A terem színpad részét három fotó és egy megkopott, megfakult, ’56 vérzivataros szabadságharcát idézõ eredeti lyukas zászló díszítette. Mansfeld Péter arcvonásai, azé a csodálatos fiatal hõsé, aki a szabadságharc leverését követõen akkor is tett, és mutatott példát, adott hitet, reményt a csüggedõknek, amikor már minden elveszett. Akit fiatalkorúként ítéltek halálra és végeztek ki, még a kivégzés borzalmát is szörnyûbbé téve a szovjetek helytartói. A másik kép egy mártír gyermek arca – Pozñanból - Strza³kowski Roman 12 esztendõs kisfiúé, akit azért lõtt agyon 1956. június 28-án egy lengyel ávósnõ, mert egy lengyel zászló volt a kezében a tüntetésen. Harmadik, szemünkbe nézõ arc Pongrátz Gergelyé, aki az 1989-es változásokat követõen, helytállt a magyar állam helyett. Megvalósította, amit szégyellni valóan az állam vezetése nem tett meg. Múzeumot, kápolnát emelt ’56 emlékére, és ifjúsági tábort hozott létre ’56 eszméinek tovább adására.

Akinek mi még adósai vagyunk az ’56-os „sztalin-csízmában a lyukas zászló” emlékmûvel itt, a fõvárosban, a 2006-ban az 50. évfordulón, a békés emlékezõkre támadó hatalom állította „emlékmû” helyett, ami az ötvenhatosokat akasztófára, munkásõrök felvonulási alakzatára emlékeztetõ vascsövekbõl összehozott „vaskefe-emlékmû”.

Vitéz Hajdú Szabolcs ünnepi megemlékezésében a történelmi napokról és a 2006-os 50. évfordulókra emlékezõket ért megtorlásról szólt, utóbbiról részletesen. Ez a mostani békés találkozó az összetartozás, a bajtársiasság, a hazaszeretet jelében került megrendezésre, mert 1956 túlélõi ma együttérzésüket kívánják kifejezni néhány honfitársuknak. Olyan embereknek, akik már akkor mellettük harcoltak, majd viselték el a tomboló gyávák bosszúját, vagy életkoruknál fogva késõbb lettek a nemzet elkötelezett támogatói, szolgálói, harcosai.

Négy kiváló hazafit ünnepelve adták át a Pesti Srác Díjat és a Pongrátz Gergely Érdemérem kitüntetéseket.

Nemeskürty István tanár úrnak - aki nem tudott jelen lenni, ezért személyesen vitték el számára a kitüntetést -, Fekete Pál békéscsabai ’56-os bajtársuknak a Pesti Srác Díj-at. A közismert néven „Jancsika-szobor” a Corvin közben áll. Ez a szobor az 1956-os Forradalom és Szabadságharcban fegyveresen is harcolók egyik legkifejezõbb jelképe. Évente két alkalommal március 15-e és október 23-a alkalmából kerül átadásra. Elsõ alkalommal posztumusz adták ki a díjat. Mansfeld Péternek, kivégzésének 50. évfordulóján és Roman Strza³kowskinak, a „lengyel Mansfeld Péter”-nek ítélték oda.

A díj különlegessége, hogy pénzösszegként egy olyan ötszáz forintos jár mellé, melyet az 50. évfordulóra adott ki a MNB. Ezt a jubileumi bankót még élõ ötvenhatosok kézjegyükkel látták el. Természetesen a díjakhoz okirat tartozik.

Pongrátz Gergely Érdemérem-mel tüntették ki Tarlós Istvánt, kitüntetését leánya vette át, mivel Finnországban tartózkodott az ünnepség idején. „Gerilla-vezérük”-nek nevezve, aki oly sokat tett a fõvárosért. Palkovics Imrét, akit az ’56-os Munkástanácsok méltó vezetõ utódjának tartanak, aki sziszifuszi munkát végez a munkás és érdekvédelem területén.

1989 óta a forradalom és szabadságharc hivatalos állami elismerése óta mindenféle emlék és érdemérmet ajándékozott a magyar állam, de egyetlen szabadságharcosra emlékezõ emlékérmet sem. Ezért is hozták létre Pongrátz Gergelyre emlékezõ díjat. Ezt a díjat is évente kétszer, március 15-e és október 23-a alkalmából ítélik oda, az arra méltóknak.

A Corvin közi Hõsök Érdemrendje polgári tagozatával tüntették ki Hermann Istvánt, aki Székesfehérvárott létre hozta a sortûz helyén az ’56-osok terét, ahol emlékmûvet is emeltek. Hermann István fáradhatatlanul küzd. Az Új Magyar Gárda sorait erõsíti.

Az ünnepség színvonalát méltón jelzi Murányi László és Oberfrank Pál közremûködése.

Különleges színfoltja, katartikus érzéseket felkavaró emlék marad a Krónikás Együttes két fiatal mûvésze, akik gitár és énekszámukkal könnyeket csaltak a hallgatóság szemébe. Jó volt látni, és jó remélni, hogy felnõ majd, és átveszi a stafétabotot egy ilyen tehetséges, szívben és lélekben magyar ifjúság.

Talán akkor majd megvalósul sok hû magyar kívánsága: a Szebb Jövõ.

Adja az Isten!

Orbán Éva