Püski Sándor fogalommá vált a nemzeti kultúra szolgálatában

Püski Sándor bácsi, aki mélymagyar életét és gondolkodását tetteivel igazolta, itt hagyott bennünket. Életútja – ha sok-sok nehéz küzdelemtõl kísérve is, de cáfolata annak, hogy „senki nem lehet próféta a saját hazájában”. Püski Sándor nehéz és küzdelmes útján életében ért célba, mint a magyar népmesékben a legkisebb fiú, kiállotta a próbákat, s jutalma a gyönyörû család és a termékeny, alkotó élet mellett, hogy hazájában fogalommá vált. Jelentõsége nemcsak a magyar könyvkiadásban korszakos, hanem a magyar szellemi életben is a múlt század harmincas éveitõl kezdve napjainkig, hisz a nemzeti szellem terjesztésében páratlan és egyedül álló, amit felvállalt, és megvalósított.

Püski Sándor életében a tudás, a felelõs gondolkodás, a nemzeti megújhodásért tevékenykedõ, a népi (nem népies!) írókat maga köré gyûjtõ, magyar olvasótábort kinevelõ fókusszá, katalizátorrá vált. Az értékes, idõtálló magyar mûvek kiadójaként és a magyar megmaradásért, a feltámadást segítõ szellemi mozgalom szervezõjeként telt az élete.

Bár érdekelte a politika, parasztpárt létrehozásán gondolkodott, az élet másképp hozta. Akkor is, és1990-et követõen is. Móricz Kelet Népe folyóiratának jelszava, a „Hagyd a politikát! Építkezz!” lett a meghatározó egész életében.

Hosszú életútjának fordulópontjain mindig jól döntött.

A Békés megyei tanyavilág szegénysorsából elindult kisfiú libapásztor, kertész, majd aratáskor napszámos életút mellett, végül a református gimnáziumba került, ahol nyolcadikosként eminensként végez. Mint annyiszor, ebben az esetben is a szülõföld megtartó, termékeny gyökerébõl kisarjadt a tudás szeretete és a tenni akarás vágya. Egyenesen vezetett az útja Budapestre, a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára, majd az elsõ könyves bolt megnyitásához, a jogi jegyzetek sokszorosításához, mely a szerény megélhetés mellett még könyvek kiadását is lehetõvé tette.

Püski Sándor egyetemi évei alatt ismerte fel, hogy „a magyar irodalom sors-irodalom”, s ha befolyásolni akarja a nemzeti élet alakulását, azt leginkább ezen a területen teheti, de ahhoz meg kell találnia hozzá a megfelelõ módot.

Pótolhatatlan hû feleségre és küzdõtársra talált feleségében Ilus néniben.

A népi mozgalom láza õt is elkapja, és a kritikus idõszakban a harmincas évek végén Püski Sándor a mozgalom kovászává vált. Létrehozta a Magyar Élet könyvkiadót és annak baráti körét, a nemzeti olvasótábort. Olyan író-óriások voltak körülötte, mint Sinka István, Szabó Pál, Veres Péter, Féja Géza, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lõrinc. Következetes eszmeiséggel adta ki évtizedeken keresztül a népi írók mûveit, akkor is, amikor ezért üldöztetés, netán börtön is járt. Élen járt az itthon és a nyugaton született magyar irodalom támogatásában és kiadásában.

Nevéhez fûzõdnek a történelmi jelentõséggel bíró szárszói konferenciák a múltban és a jelenben:1942. 1943. 1993. és 2003-ban, ahol a nemzeti sorskérdések vitái zajlottak. 1939-1944 között 100 könyvet adott ki.

Terveit az 1945-öt követõ szovjet megszállás megakadályozta.

Bár ekkor voltak politikai ambíciói, a Parasztpártot Erdei Ferenc, Veres Péter és Kovács Imre nélküle alakították meg, és mindössze annyiban segítették, hogy megmentették az iparigazolványát. 1950-ben államosították. Majd 1954-ben már a Magvetõ Kiadó megalakulásakor szüksége volt a hatalmon lévõknek Püski Sándor tudására, de õ nem vállalta, mert tisztában volt azzal, hogy provokálni fogják a késõbbiekben. Lakását lehallgató készüléket szereltek, minden lépését figyelték.

Az ’56-os forradalom döntõ volt az életében.

Sándor bácsi így emlékezett egy korábbi beszélgetésünk alkalmából: „…nem tudtam elképzelni, hogy kimenjek, hogyha 1956 mellé álltunk –’56-ban csodálatos forradalom tört ki a magyar világban -, akkor ezt nem volt szabad itt hagyni. Annak legalábbis, aki nem volt közvetlen életveszélyben.” 1956 õszén két idõsebb fiúk:Sándor és Gábor disszidáltak. Õ 1956-tal kapcsolatban, 1962-ben börtönbe került, és az 1963-as amnesztia kapcsán szabadult. A kihallgató tiszt elõtt tíz nagy kötetbe gyûjtve ott voltak a lehallgatások, megfigyelések, besúgói jelentések. Püski Sándor humorára jellemzõ, hogy a kihallgató tisztnek többek között a következõket mondta: „…ha egyszer önéletrajzot írok, akkor elkérem ezt az anyagot, mert jobban tudják, hogy mit csináltam, mint én az emlékezetembõl”.

De itt is alkotó módon töltötte az idejét: megírja az önéletrajzát. Mivel kiszabadulása után sem kapott méltó feladatot, Amerikába mentek, hogy két fiúkat, Sándort és Gábort, akik disszidáltak, meglátogassák. Útlevelet is csak azért kaptak – Erdei segítségével -, mert a magyar politikai vezetés meg kívánt szabadulni a nemzeti érzelmû, tevékeny házaspártól. Szívük és a sors szabta feladat miatt, azonban 1967-ben visszajöttek, hogy kiadói-terjesztõi terveiket megvalósítsák. Erdei Ferenc ekkor már szóba sem állt velük. Négy évig nem volt könyvesboltjuk, lakásról terjesztették a könyveiket, valamint irodalmi látogatásokat és körutakat szerveztek magyar íróknak és mûvészeknek, erdélyieknek. Következõ alkalommal 1970-ben mentek ismét ki, egy konferencia kapcsán, mely anyanyelvi mozgalommal, az emigrációban élõk gyermekeinek tankönyvigényével volt kapcsolatos, majd több alkalommal. Kint igen tevékenyen szervezték a magyar könyvkiadást és terjesztést. Sajnálatos, hogy az emigráció egy része gyanakvással fogadta õket, arra gondolván hogyan kaphattak útlevelet a kádár-korszakban, és „kommunista fészekcsinálóknak” mutatták be a házaspárt a kinti magyar sajtó egy részében.

Életük az emigrációban nagyon nehezen indult.

Sándor bácsi így emlékezett erre az idõre: ”…meg kellett élni, így Ilus elment háztartásokba dolgozni, én meg jártam a körutakat a meghívott magyarokkal, és ott az elõadásokon árultuk a könyveket. Így szereztük az elsõ vásárlóinkat, akik azután megmaradtak késõbb is, amikor a könyvesbolt 1974 õszén megnyílt (…) .1974-ben, (…) ki tudtam fizetni az elsõ év befektetõit, és így teljesen önállóvá váltam”.

Püski Sándor az emigráció minden jelentõs írójával – Wass Albert, Márai Sándor, Mérey Tibor - kapcsolatba lépett. Wass Albert - amennyiben disszidáltak volna – az Amerikai Magyar Szépmíves Céh magyarnyelvû kiadását átadta volna Püski Sándornak, õ csak az angol nyelvûvel foglalkozott volna. Wass Albert felismerte, hogy mennyire fontos, hogy angol nyelven magyar könyvek kerüljenek az amerikai könyvtárakba. Ugyanis román, cseh, szlovák és szerb kiadványok özöne árasztotta el angol nyelven a kinti könyvtárakat, saját szájízük szerint beszélve a mi történelmünkrõl is, miközben a magyar vezetõk erre nem fordítottak gondot. És nem fordítanak ma sem! Sajnos az emigráns magyarok nem látták kellõ realitással a jelentõségét az itthoni és az elszakított területének magyar irodalmának és olvasótáborának.

Mit jelentett életükben a rendszerváltozás?

Korábban minden esztendõben egyszer-kétszer hazajött, és 1987-ben õ is ott volt Lakitelken, a híres sátorban. Felajánlotta a maga kiadói tevékenységét, a nyugati kapcsolatait, és hazatérését, ha lehetõséget kap önálló könyves munkára. 1989-ben már megnyitották a könyvesboltot a Krisztina körúton. Ismét bekapcsolódott volna a politikába, de az MDF-nek túl sok volt az a népiség, amit õ képviselt. Így a nemzetben gondolkodó politikusokkal, írókkal, mûvészekkel alakított ki igen szoros kapcsolatot, és mûveiket is kiadta, és megrendezte 1993-ban a második Szárszó 50. évfordulóját, majd 2003-ban a 60. évfordulót.

A 2003-as szárszói zárszót Püski Sándor így egészítette ki:

„A megmaradás veszélyben van. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogyan marad meg a magyarság, milyen lélekszámban és hogyan kerül össze a határon túliakkal, ha már a kormány is ellene dolgozik, akár a státusz törvény, akár most a kettõs állampolgárság ügyében. Nehéz belátni, de most már nem tudok vele foglalkozni, végül is csak kiadót, irodalmárt csináltak belõlem. A 2002-es választások elvesztése után öt körülmény volt, amibõl ha csak egy nem következik be, megnyertük volna a választást. 1./ az ellenzék média-túlsúlya, 2./ a választási csalás, vagy inkább az MSZP-s mozgósítása az idõseknek és a betegeknek, 3./ a kisgazdapárti parasztok a pártviták miatt nem mentek el szavazni, 4./ a MDNP centrumpárt árulása, 5./ a MIÉP elleni demokratafórumos és fideszes hadjárat. Egy se maradt el. (…) Azt kell mondanom, hogy tizenöt éve folyamatos romlásban vagyunk.

A „kiadó és irodalmár” mindvégig elkötelezett maradt

1989-et követõen – mikortól az üzlet és az értéktelenség hódít - nemcsak a klasszikus magyar irodalom kiadását vállalta fel, de olyan munkák kiadását is, mint például a Gulág-lexikon, a két Szervátiusz album, Szentmihályi Szabó Péter költeményei, Döbrentei Gábor verseinek és politikai írásainak kiadását sok más értékes alkotás mellett. Az értékes magyar klasszikus irodalmat kedvezményesen kínálta az anyagi gondokkal küzdõ iskolai könyvtáraknak.

Fogalommá vált életútjának mi a titka?

Sándor bácsi és Ilus néni soha nem engedték el egymás kezét. Csak a halál választotta el õket. Szent volt számukra a család, a haza, a hivatás.

Magyarságból, emberségbõl, tisztességbõl és tisztaságból szeretetteljes lényükkel példát mutattak mindannyiunknak. Csodálatra méltó az, az eszmei következetesség és építkezés, az, az áldozathozatal, az a kitartás, az a kemény munka, amit hét évtizeden keresztül végeztek a tevékeny hazaszeretet jegyében.

Így váltak magjaivá a magyar jövõnek. Amit õ elkezdett, a fiai és az unokái folytatják, s reméljük, hogy barátaik, ismerõseik is tovább viszik azt az eszmeiséget, amit ránk hagytak.

Drága Sándor bácsi! Tisztelettel és szeretettel õrizzük meg az emlékedet. Nyugodj békében! Segíts nekünk odaföntrõl az építkezésben!

Feliratkozás a hírlevélre itt