A polgárháborúnál is veszélyesebb a társadalmi rothadás

Az a közösség, mely képtelen önmagával szóba állni, önmagát pusztítja el

- Bogár László közgazdász professzor írásai egyértelmûen hazánk jelenlegi válságos, pontosabban vészterhes idõszakát elemzik. Ezek a megdöbbentõ helyzetelemzések arra figyelmeztetnek, hogy egy évtizedünk van arra, hogy megmaradjunk, de ha nem cselekszünk, az országunk végleg elpusztul. Ez a válságos idõszak, melyet nap, mint nap átélünk egyáltalán békeidõnek nevezhetõ?

Hazánk történelme során még nem volt ilyen vészterhes idõszak. Az elmúlt ezer évben csak pusztító járványok, és háborúk esetén fordult elõ az, hogy ez a nemzet megengedte, hogy évtizedeken át, pusztuljon a nemzet saját, fizikai teste. A 40 éve tartó népesedési lejtõ mellett egészségi állapotunk is lejtõre került. Ez akkor is nagyon drámaivá teszi a helyzetet, ha nyugatra is jellemzõ a népesedési lejtõ, bár az egészségügyi nem. Csak Ukrajnában és Oroszországban rosszabb a helyzet, mint nálunk.

Nyugati fejlõdésünk útján most van a legdrámaibb idõszak. Meg kellene fejtenünk azt, hogy mindez miért történik. Ha reményeink szerint létezik ebbõl kiút vagy van visszaút, akkor ezt hogyan lehetne véghezvinni. A magyar nemzet nagyon nagy bajban van. Békeidõben még nem fordult elõ, hogy lepusztulási lejtõre került volna.

Ez a tragikus tény elgondolkodóvá kell, hogy tegyen bennünket.

- Valóban békeidõ, amiben élünk?

Jó ideje ez csak látszat, mert ez erõsen háborús idõ foglalata. Ebbõl következik a kérdés, ki miért akar elpusztítani minket, és milyen fegyvereket használ.

Miközben nekünk állandóan békérõl, demokráciáról, alkotmányos megoldásról papolnak, szónokolnak, valójában a nemzet kipusztítása, népirtó háború zajlik ellenünk. Az ellenség azonosítása nem egyszerû dolog, mert ez valójában egy létszervezõdés kód legbelsejét jelenti, amit a neoliberalizmus társadalmi, gazdasági ideológiájával szoktunk beazonosítani.

Ennek lényege: a gazdasági érdeked mindenek fölé helyezheted.

- Egyértelmû, hogy nagyon szorult és kétségbeejtõ helyzetben vagyunk.

Megfejtendõ, hogy a magyarság miért került hatványozottan csapdába. Miért válik egyre képtelenebbé arra, hogy felismerje és képviselje a saját létérdekeit? S ezzel saját pusztulását idézze elõ. Minden más emberi közösségnél ez elképzelhetetlen.

Arra hiába várna bármely közösség, hogy mások ismerjék fel, és képviseljék az õ érdekeit, mert õk a sajátjukat fogják képviselni, és nem a miénket.

Magyarországot Trianon óta betiltották. Tilos beszélni a hatalom érdekeit sértõ dolgokról, mert aki megteszi, az fasiszta, antiszemita, és gyûlöletbeszédet követ el, legalábbis az uralkodó vélemény-hatalom szerint.

- A magyarság történelmi ezer évének legsúlyosabb drámája, kihívása elõtt áll. Mit tehetünk?

Két dolgot kell elsõként végrehajtani: Ez az elbeszélhetõség és a megbeszélhetõség. El kell tudnia beszélni mi ez a helyzet, hogyan kerültünk bele? Utána azt kell megbeszélni, hogy milyen összehangolt nemzet stratégiával, és hogyan fogunk ebbõl a helyzetbõl kikerülni. Mindkettõ rendkívül nehéz. Mert ámítjuk magunkat, és nem merünk belenézni a saját sorsunk tükrébe. Képtelenek vagyunk nemzetstratégiát kidolgozni, áldozatokat hozni, pedig errõl a lepusztulási lejtõrõl nincs más kiút.

Gyors, könnyû és olcsó megoldásra nincs lehetõségünk. Azzal kell számot vetni, amíg ezt nem tesszük meg, addig sajnos a sorsunk, a lejtõn halad. Nincs olyan, hogy majd csak jóra fordulnak a dolgok. Ha nemzet az el- és megbeszélésre ilyen módon képtelen, akkor már elérhetõ közelségben van a vég.

- Milyen szakaszai vannak a történelmi nemzetek hanyatlásának?

Háromezer évvel ezelõtt a görögök három fogalommal jelezték az emberiség hanyatlásának történetét:

Anómia, ami a lélek belsõ békéjének megbomlása – amikor a lélek teljesen szétroncsolódik. Ezt követi az:

Anarchia, amikor a rendetlenség az emberközi térbe kerül. Ekkor már csak nagyon kemény rendészeti eszközökkel lehet a rend látszatát fenntartani.

Ezt követi a

Káosz, amikor már a rend látszatát sem lehet fenntartani.

- A hazánkban meglévõ állapotok Ön szerint hová sorolhatóak?

Hogy Magyarország hol tart az anómia, anarchia, káosz lejtõjén, még nem tudjuk beazonosítani. Nagy valószínûség szerint már az anarchia állapotát is elhagytuk, csak nem akarjuk tudomásul venni. Az anarchia és a káosz közti sávban vagyunk.

Ha a magyar nemzetközösség a közel jövõben képtelennek bizonyul ennek felismerésére, akkor a következõ évtizedben oly mértékben uralkodik el a káosz, hogy visszafordíthatatlanná teszi ezeket a folyamatokat.

- Fennáll-e a polgárháború veszélye?

Bár fennáll a pusztító polgárháború lehetõségének közeli veszélye, az, verbálisan jelenleg is tart. Ha a szavak ölni tudnának, sok ezer áldozatuk lenne. Megnyugtató, hogy a szavak közvetlenül nem tudnak ölni, de hosszú távon annál inkább kifejtik pusztító hatásukat. Igen tanulságos Bábel történetének üzenete. Ha valaki el akar veszejteni egy emberi közösséget, annak az a legegyszerûbb módja, ha összezavarja a közösség nyelvét.

Ha a közösség képtelen önmagával szóba állni, akkor mindenféle pusztító erõknek nyert ügye van, mert a közösség saját magát fogja elpusztítani.

Van néhány kulcsfontosságú mozzanat, amellyel szembesülnünk kellene ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen a helyzetbõl való kikeveredésre. Az csak a látszat, hogy a polgárháború, a társadalmi robbanás a legnagyobb fenyegetés. Van ennél egy sokkal veszélyesebb dolog, és ez a rothadás.

- A kettõ közt mi a lényegi különbség?

A robbanás belevilágít reflektorként a lényegi folyamatokba, és a megtisztulás lehetõségét is kínálja a közösségnek.

A lassú szétrohadás, az nem kínál semmit. Szép lassan, folyamatosan, úgy, hogy észre se vesszük, 5-10 évenként regisztráljuk, hogy ezt elképzelni sem tudtuk, folyamatosan szétrohadnak azok az elemi kötések, melyek egy emberi közösséget összetartanak, és nem mérjük fel a veszélyt.

Amíg nincs bátorsága és elhatározottsága a magyar társadalomnak arra, és képtelen arra, hogy elbeszélje a kialakult helyzetet, és utána neki lásson megbeszélni, hogy mi volna a teendõ, a rothadás állapotában élünk.

- Az emberi közösségek miként születhetnek ujjá?

Minden emberi közösség 3 rétegben folytatja önmaga újratermelését:

- lelki-erkölcsi- szellemi talapzat, erre épül rá a

- fizikai teste, a nemzet teste, melybe a születések száma és az egészség állapota tartozik, majd ezt követi az

- anyagi szükségletek újratermelésének világa.

- Ez teljesen ellentétes a marxi és neoliberális elméletekkel, miszerint mindennek az anyagi lét az alapja.

A pusztító világerõ, megjelent már a jakobinus álruhában, a bolsevikok álruhájában, most a neoliberális álruhában. Ez nem szabad, hogy megtévesszen bennünket, mert ugyanarról a világpusztító erõrõl van szó, melyet nem célszerû néven nevezni.

- Miért?

Mert egy nagy erejû, globális, véleményhatalmi rendszer segítségével elindították azt az impulzust, amely arról szólna, hogy ez az erõ egyáltalán nem is létezik. Aki azt állítja, hogy létezik, az a gyûlöletbeszéd körébe esik, és büntetõjogilag is szankcionálható. Aki ezt a világpusztító erõt feltételezi, arra rásütik, hogy „hülye”, azaz beteg, vagy gazember, azaz bûnözõ. Vagy kezelni kell vagy börtönbe kell zárni. Ezt meg is tették velük a történelem során, többször is.

Ez a pusztító világerõ parazitaként mûködik.

- Egy pusztító, parazitaként mûködõ világerõ mellett mi lehet a fejlõdés útja?

Logikailag 3 menete létezik minden ilyen helyzetnek:

- a parazita elpusztítja a világot

- a világ pusztítja el a parazitát,

- a parazita szimbiótává válik, és szimbiózisban élnek.

Ez ma a világ számára nyitott. Washingtoni konszenzus néven, konferencián fogalmazták meg a politikailag és gazdaságilag korrekt megközelítés lehetõségét. Ez a világerõ az elmúlt 20 évben 3 döntõ jelszót harsog: liberalizálás, deregularizálás, privatizálás.

Ennek a világpusztító parazitának e 3 az alapelve. Teljes liberalizálást akarok, és semmi ne akadályozza a rákos sejtek szaporodást. Teljes deregularizációt akarok, hogy a szabályozók mechanizmusai ne szóljanak bele, hogy én hogyan szaporodom. A tõkét ne macerálják mindenféle normákkal és szabályokkal, mert a szabály betartása pénzbe kerül, és az csökkenti a profitot. Valamint teljes privatizációt akarok.

Mindenki tudja, hogy az immunrendszer a szervezet legrosszabb tulajdonosa, ezért tessék privatizálni az immunrendszert is, az én javamra, és én majd megoldom, a magam hasznára. A világ urai a rákos burjánzás követendõ példáját ajánlják a világnak csillogó szemmel. A globalóma, a világparazita, a világ elpusztítására épül.

- Az emberiségnek nincs ereje, bátorsága, felismerni, hogy egy végzetes pusztító úton van?

A visszafordítás egyik lehetõsége, ha sikerülne egy krónikus betegséggé átalakítani. Ami azt jelenti: ha én elpusztulok, te is elpusztulsz, globalóma. A világgal együtt te is el fogsz pusztulni. Erre a választ még nem tudjuk. Lehet megegyezés, de lehet az is a válasz, ha el is pusztulok, addig is csodálatosan élek. Szabad rablás és kiváltságos, mindenben luxus élet.

- Magyarországon a legmélyebb a válság. Merre és hol lehetséges kiút?

Három lépésben termeli magát ujjá az emberi társadalom,

Elsõ, a mindent meghatározó a lelki- erkölcsi- szellemi alapzat, erre épül rá a nemzet fizikai teste, a legfelszínibb réteg csupán az, amit gazdasági, az anyagi szükségletek kielégítésének újrateremtéseként emlegetnek.

Fordítva bejárva az utat, azzal kell szembesülni, hogy magyar gazdaság régen nincs. Az valójában 25 globális, óriás vállalat telephelyeinek hálózata. Ami ezen kívül, az a történelembõl kilökött páriáknak, a bennszülötteknek a gazdasága. Az is pici térbe összepréselve, eleve normaszegésre kriminalitás határán élve.

Hagytuk, hogy gazemberek országoljanak felettünk. Az elit, a politikai origarchia feladata volna a közösség érdekeinek képviselete, javainak gyarapítása, ehelyett az ellenkezõjét teszik.

Magyar gazdaság rég nem létezik. Az összes profit, ami megtermelõdik a magyar gazdaságban, annak 92 %-a az övéké, a multiké. Ha rajtuk múlik 100 % lesz az övék. Akkor már csak hitelbõl élhetünk, mert semmink sem lesz. Ez 1988-ig még 0 % volt. Ez a folyamat nem magától zajlott le. Még ünnepeltették is velünk, mondván: felvirágoztatnak.

A teljes nemzeti jövedelem 25%-át kivonják. Részben adósságként, részben profitként. Ez már nem latin-amerikai, hanem afrikai szint. Logikus következmény, miután nálunk semmi ellenállás nincs, sõt még szívóhatás is mûködik, magunkra rántjuk a világparazitát. Magyarország állampolgárait a Parlament részvényesekként sem kezeli, míg a kormány igazgatótanácsként mûködik, a világparazita érdekeit képviselve.

- Ez afrikai, gyarmati szint, mely megbénítja az állampolgárokat

Cselekvésképtelenség esetén elpusztulunk, 10 éven belül.

Vagy valami olyannak kell történnie, amire nincs elég képzelõerõnk. A velejéig romlott, szétrohadó politikai szervezetet, arra kényszeríteni, hogy a mi érdekeinket képviseljék.

A gazdaság nem a miénk. Ami a miénk, az a szemétdomb. A lehulló anyagcsere végtermékekbõl guberálunk, és a hulladéktárolóért is egyre több pénzt kérnek. A megszorítások 30 éve zajlanak.

1986-ban, 1995-ben, Gyurcsány és a jelen politikusai 3 dolgot állítottak hazug módon:

1./ Megvádolták saját népüket, már Kádár János is, Bokros és Gyurcsány, ti vagytok, akik túl fogyasztotok, sokat esztek stb. ez az oka a deficitnek.

2./ Mint jó atya meg kell, hogy büntesselek benneteket, ezért erõforrás megvonás van, ez a megszorítások lényege, préselem össze azt az egyébként is nyomorúságos élet tért.

3./ Így lesz jó nektek, az országnak, mert nõ a jövedelmetek, mert eltûnik majd az adósságotok.

Ha csak ezt az ígéret halmazt nézzük, az

1 keresõre jutó reálbér ma 5 %-kal kevesebb, mint 1979-ben. A nominálisan is csökkenõ reálbér 2008-ban 118.000.-ft, 5%-kal ér kevesebbet az 1979-es 3850.-Ft-nál. Akkor 1.50 volt a vonaljegy, ma 300 ft. Kétszásszoros áremelkedéssel számolunk. Ennek alapján ma 800.000 forintos átlagfizetés lenne a reális.

Ez a tény mindent megcáfol. A megszorítások értelmüket vesztik. Ha alacsonyabb szinten élünk, mint 30 éve, hogyan fogyaszthattunk volna túl? Az adósságállományunk is 100 milliárd dollárral több, mint 30 éve volt. Óriási áldozathozatal mellett óriás mértékben nõtt az adósságállomány, plusz eltûnt 100-200 milliárd dollárnyi nemzeti vagyon, és ez csak az anyagi része, ha a természeti és emberi értékekben történõ lepusztulást nézzük, akkor még súlyosabb a helyzet.

- Ez önmagában matematikai talány, képtelenség.

Igen, és túl sok idõ nincs a megfejtésére. Ha az új kormány a megválasztása után nem azzal kezdi, hogy ezt a matematikai feladványt megoldja.

Két fontos döntõ intézkedéssel kell kezdeni.

1./Azonnali hatállyal felfüggeszti a kamat és profit transzfert, és azonnal tárgyalásokat kezd - mert ez adhatja az egyetlen reményt a magyar társadalomnak, hogy talán nem semmisül meg – a világpusztító erõk képviselõivel.

2./Ezzel párhuzamosan, azonnal felállítja a nemzeti vizsgálóbizottságot, amelynek az a feladata, hogy 32 évre visszamenõleg Fekete Jánostól, Nyers Rezsõtõl kezdõdve, személyeken, intézményeken, melyeknek bármilyen szerepe lehetett ezekben a folyamatokban, a rendszerváltás 20 éves tevékenységéig számon kéri a tevékenységüket, és felelõségre vonja a vétkeseket. Belsõ és külsõ teljes nyilvánosság elé tárja a valós állapotokat.

E 2 oldal nem elválasztható.

Ez utópisztikusnak látszik, de ezen túl csak az utópisztikusabb, aki azt hiszi, hogy van más megoldása a folyamatnak. Olyan tragikus a helyzet, hogy az elképzelhetetlen. A csoda az egyetlen realitás. Sok olyan dolog fog történni, ami ma teljesen elképzelhetetlen.

A nemzet fizikai testének újjátermelésével is szembe kell néznünk. Már rég nincs mersze a magyar társadalomnak szembenézni a tükörrel, mert olyan szörnyû a kép. 4 nemzedék alatt 250 ezerrõl 50 ezerre fog csökkenni a születések száma, (250-170-90-50) míg 100 ezerrõl 200 ezerre nõ a halálozások száma. Nincs stratégia, még a kérdést sem tesszük fel. A lepusztulási lejtõn nincs megállás. Minõségi probléma a sérültek születése pénz miatt. Pénz- maffia – sérült, fogyatékos gyerek… Ne tegyünk úgy, hogy nem tudunk róla. Az elkövetkezõ generációk átkozni fogják, azt, hogy megszülettek.

Az egészségvagyon lepusztulása is katasztrofális. A férfiak 35-55 éves kor közti halálozási aránya 1971-ben jobb volt nálunk, mint Ausztriában. Ma háromszor magasabb nálunk a halálozás. Furcsa fásultság, érdektelenség van, és magán tragédiának tekintik az országos tragédiát. A világ 3 legrosszabb országa között vagyunk.

- Mi lenne, ami magától megfordítja ezeket a tragikus folyamatokat?

Mivel a lelki erkölcsi szellemi talapzat szétroncsolt állapotban van, a magyar társadalom lehajtott fejjel, bûntudatosan él.

Minden emberi közösség a földön 3 történetre építkezik. Van eredet-története, tudja, hogy mik a gyökerei, tudja a küldetését, hogy mi a feladata a világon, és van üdvtörténete, és szenvedéstörténete. Megpróbál tanulni a múltból, abból a mûködésbõl, ami az eredetét és a mûködését összeköti, ezer év történelmében.

A magyar társadalom hagyja, hogy ez a pusztító világerõ, betiltsa, tönkre tegye, megalázza, kigúnyolja. Mindent megtehet vele szabadon, csak az a lényeg, hogy semmiben se lehessen éltetõ erõforrása, sem az eredet, sem az üdv- sem a szenvedéstörténetében. Meghamisítja a történelmet, hogy ne lehessen éltetõ forrása, mely táplálhatná.

Hazugságban és félelemben élünk. Hazudunk magunknak és kifelé is. E kettõ erõsíti egymást. Öngerjesztõ örvényekben vagyunk. Ebbõl a végzetes körbõl, öngerjesztõ folyamatból kell valamilyen módon kilépni. A gondviselés csak a bátor, és becsületes cselekedeteinken keresztül tud segíteni. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Csak akkor tud segíteni, ha bennünk indulnak meg a teremtésnek azok a folyamatai, amelyek bátor és becsületes cselekedeteken keresztül adnak tanúbizonyságot arról, hogy képesek vagyunk felismerni, és bátrak vagyunk képviselni a saját létérdekeinket, melyet minden élõlény megtesz ezen a világon.

- Milyen nemzetstratégiát lát célravezetõnek?

Tudnunk kell, hogy a felvilágosodástól a bolsevizmuson át a neoliberalizmusig a „múltat végképp eltörölni” gondolata pusztuláshoz vezet. Elpusztítanak minden szakrális és nemzeti hagyományt, feje tetejére állítják a világot, azzal, hogy alapjává a hazug anyagi viszonyokat teszik.

A kisebbségben lévõ nemzetnek – ez rendkívüli dráma, amit meg kell fordítani – a lepusztulási lejtõt, a lelki, szellemi erkölcsi talapzat segíthet megállítani. Újra kell teremteni a nemzetet, mint beszédközösséget.

Az ország sok pontján, 500 helyen jártam. Mindenütt szorongó valójában reménység energiákat megmozgató, tettre kész és igen is a nemzethez tartozó emberekkel találkoztam. Emberi közösségek, melyek elõképét adják a nemzeti újra építkezésnek. Sajnos a többség nem ez. A kommunikációs teret létre kell hozni. A lepusztításunk azért ment könnyen, mert szétverték a beszédközösséget, és a nemzet nem állt szóba magával. Nem tudja elmesélni és feldolgozni a meglévõ helyzetet. Szét vagyunk roncsolva. A tömegkommunikációs csatornák élen járnak ennek végrehajtásában.

A hazugság, az önámítás, a félelemnek ennek a ketrecébõl kell valamilyen módon kitörni.

Hiába várunk valakire, hogy majd jön és megoldja. Nincs ilyen megoldás.

Jönnek a jók, és mindent megoldanak. Nincsenek jók. Aki belép a hivatalos politikai mezõbe, az azonnal kiteszi magát a pusztító világerõknek. A pusztító világerõ azonnal megszáll mindenkit, aki a kormányzás közelébe kerül, sõt már elõtte. Ezt tudomásul kell venni. Ha a nemzet maradéka nem tudja létrehozni azokat a nagy erejû kényszereket, amelyekkel rákényszeríti a politikusokat, hogy ne legyen más választásuk, mint a nemzet érdekét képviselni, akkor elvész a nemzet.

A politikusok számára ugyanis az a könnyebb út, ha azokat a diktátumokat fogadja el, melyet a pusztító világerõ népével szemben vár el tõle.

Minden politikai szereplõ hazugságra van kényszerítve, a világerõ anyagi erõforrás kivonása miatt. Magyarországon a globális szivattyú kezelõinek még a gondolatait kitalálják. Az elõzõ rendszerben is elfogadták: Éljen és virágozzák magyar - szovjet barátság! A lelkeket teszi tönkre ez a hatalom, akárcsak a régi.

Szabadság, demokrácia, felvirágzás, jólét – hazudják, miközben egyértelmû, hogy milyen tragédia felé megy a rendszer. Ugyanazok a személyek, strukturák az ócska embertelen szöveggel. „Mindennek meg kell változni ahhoz, hogy minden a régiben maradjon” - mondta Metternich. A globális hatalom szerint a jó vezetõ a kifosztást maximálisan lehetõvé teszi és a bennszülötteket féken tartja.

Egyhamar a világ nem fog kiszabadulni ebbõl a csapdából, de el kell kezdeni, mert nincs tovább. Elérkeztünk a falig. Szétrohad, szétrobban minden, amit valaha Magyarországnak hívtak. Ez sajnos pont ránk szakad. Itt és most, nekünk kell megteremteni azokat a cselekvési stratégiákat, amelyek esélyt adhatnak.

Baj az, hogy rohamos gyorsasággal követik egymást az események. Sok kis csoportosulás jött létre, miközben a nemzetnek kellene az egységet létrehozni. Minden szervezõdés azt hiszi, hogy csak õ képes a megoldásra. Ez most csak a feszültségeket növeli.

Ma a magyar társadalom elkötelezett része legalább 3 különbözõ hagyomány rétegre építkezik:

1./ õsi magyar hagyományokra

2./felvilágosodás elõtti kereszténységre,

3./zsidó-keresztény hagyomány elutasítóira, akik szerint ez már önmagában rontott, és számunkra romboló, az volt a magyar történelemre is

Ez a vita nagyon kényes, önmagától nem fog lefutni. Nemzeti újraépítkezésre van szükség, de melyik hagyomány legyen az alapja. Erre a gyakorlati Fidesz politikusok mosolyogva legyintenek.

- Teljes helyzetelemzést adott. Ezt a helyzetelemzést szinte több millió példányszámban ki kellene adni, kézbe adni. Az elõadásain közösségek vannak. Meghallgatják, hazamennek, és lecsitulnak a felkorbácsolt tenni akarások. Hogyan tovább?

Reménykeltõ, hogy az élet igenlésének, az életvizének harmatcseppjei dúsan gyöngyöznek már ebben a nemzetben, csak azok a kelyhek hiányoznak, melyekben fel tudnánk ezt fogni, össze tudnánk gyûjteni, hogy ne váljon semmivé. Ezzel a nemzettel az a legsúlyosabb probléma, hogy nem az, hogy nem gyöngyöznek ezek az élet vízének csöppjei, az élet akarásának csodálatos megnyilvánulásai, hanem hogy még nem léteznek azok a szerkezetek, amelyek ezt képesek lennének felfogni. Nem létezik az, az összefüggés rendszer, amely lehetõvé tenné a nemzetnek azt, szinergia jelenti, hogy nem elég matematikailag összegezni az erõnket, hanem meg kell hatványozni. Nem az összegre, a szorzatra van szükség. Össze kellene fogni a nemzetet. Itt tûnik ki, hogy az értelmiség az elmúlt évtizedekben áruló lett, cserbenhagyta a nemzetet.

- Nem gondolja, hogy a tömegnek vezérre van szüksége? Ha nincs egy irányító elme, mely kristályszerkezetté alakítja az olvadt kristály tavat, nem tettünk semmit. Megint haza megyünk, nem tettünk semmit. Ki kell építenünk egy háttér országot. Mi ennek a feltétele?

Ilyen építkezésnek jelenleg szinte minden feltétele hiányzik. Ami ennél is rosszabb, ezeknek, a feltételeknek egyszerre, összefogva, egyidõben kellene megjelenni, és nagyon sokszor azt érezzük joggal, hogy egyetlen feltételt se tudunk megteremteni. Az, meg hogy egyszerre? Ahhoz hogy el tudjunk indulni, az indulás legelsõ feltétele, hogy ezt a beszédközösséget újra szõjük, és a nemzet újra visszavegye a diskurzus teret. Ma a nemzet diskurzus terét a nemzetet elpusztítani akarók sajátították ki, mert az áruló elitek oda adták. Ma a nemzet nem áll szóba önmagával. Elsõként ezt az állapotot kell megszüntetni.

Karizmatikus-vezetõ kell egy ilyen rendkívüli helyzetben. Kell felelõs vezetõ értelmiségi réteg, és egy olyan réteg, aki abban van otthon, hogy konkrétan milyen szervezési technikákkal, konspiratív módon kell szervezkedni. Amit kezdetben természetesen titkolni kell, mert az országot teljes egészében megszállva tartja ez a világerõ, miközben döntõ fontosságú lenne érzelmileg a felszabadító hatás. A katarzis.

Közben azt is látni kell, hogy benne vagyunk abban a ketrecben, a hivatalosan szervezett világ azon ketrecében, ami a Nato és EU-tagsággal jár, mert ezek valójában erõszakszervezetek.

Többek közt azért vallom, hogy az egyetlen realitás: a csoda.

Orbán Éva

Szent László Király Alapítvány

a Szellemi és Erkölcsi Megújulásért

Az Alapítvány támogatható:

OTP 11701004-20221067