Áldott szép Pünkösdnek gyönyörû ideje




" Az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti, és vesztesége az egész emberiségnek."




Pünkösd, Karácsony és Húsvét után a keresztény egyház harmadik legnagyobb ünnepe. Idõpontja, Húsvéttal együtt változó. Pünkösd mindig Húsvét után a hetedik vasárnapra, az ötvenedik napra esik. Nevében fellelhetjük a görög pentekostész, azaz ötvenedik szó jelentéstartalmát. S ez egyben azt is jelzi, hogy eredete korábbi, mint a kereszténység. Európa a római birodalom romjain épült fel keresztény világgá, s így a régi ünnepeket az egyház is igyekezett új, tartalommal megtölteni. Pünkösd ünnepén a kereszténység a Szentlélek eljövetelét ünnepli. Ezen a napon jelent meg a tanítványok és a velük lévõ Szûz Mária elõtt a Szentlélek, kettõs lángnyelvek formájában, és leszállt mindegyikükre, bizonyságul Jézus Krisztus feltámadásának, és uralkodásának.


A régi magyar hagyományok ünnepnapjait, és a ma reneszánszát élõ pünkösdi zarándoklatok:


Pünkösd ünnepéhez kapcsolódó régi népszokások


Május, azaz Pünkösd hava- a régi magyar naptár szerint az Ígéret hava az év legszebb hónapja. Az újjászületõ természetnek, a termékenységnek, a virágba borulásnak, a rózsanyílásának az ideje. Nevében a hindu vallás termékenység istennõjének, Maja-nak a neve rejtõzik. Már a rómaiak is megünnepelték a tavaszünnepet, a hat napig tartó Floraliája-t, mely Flórának a virágok istennõjének és Majának, a Föld termékenység istennõjének szentelt ünnep volt. Az idõszámítás elõtti II. évszázadban Vénusz és Dionüszosz (- Bacchus) azaz a szerelem és a mámor ünnepévé is vált. Ennek a nyomait fedezhetjük fel a régi magyar néphagyományokban, amikor május a szerelem, a májusfa állítás, a májusi menyasszonyok, a májusi lakodalmak, s nem utolsó sorban a „pünkösdi királyság” hónapja lett, melyhez számos népi hagyomány fûzõdik.



A tavaszköszöntõ, a varázslás, az idõjóslás

Pünkösd a régmúltban gyökerezõ tavaszköszöntõ, mágikus célzatú, és idõpontját illetõen változó idejû ünnepünk, melyet Balassi Bálint költõnk is megénekelt, mint a végvári vitézeink legkedvesebb ünnepét.



„Áldott szép pünkösdnek gyönyörû ideje,


Mindent egészséggel látogató ege,


Hosszú úton járókat könnyebbítõ szele,


Neked virágoznak bokrok, szép violák,


Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak.


Az jó hamar lovak is csak benned vígadnak.”



Nem is olyan régen, még sok helyen már Pünkösdkor kora hajnalra a házak kerítéseinek lécei közé, az ablakokba zöld ágakat, virágokat, pünkösdi rózsát, jázmint, bodzavirágot tûztek, hogy elûzzék a rosszat, mint például a villámcsapást, netán a boszorkányjárást. Ez az ünnep a mezõgazdaságban a termékenység-varázslásnak a napja is volt. Pünkösd idõjárása idõjósló.


„Ha pünkösdkor szép az idõ, sok bor lesz.” „Ha érett földiepret látsz, korai gabonatermés, és meleg, enyhe idõjárás következik.” A „pünkösdi esõ, viszont ritkán hozz jót.”


Pünkösdi király és királyné választás


A lovagkor idejétõl ered a pünkösdi király és királyné választás hagyománya, mely egyes vidékeken egy napig, más helyeken egy esztendeig tartott. Topolyán a földesurak a tanyákon bonyolították le a választást. A kiválasztott párt díszes ruhákba öltöztették, majd beültették egy kétkerekû csézába, melyet két legény húzott. Nagyon ügyesnek kellett lenniük, hogy ki ne essenek. Az igazi nagy mulatság akkor kezdõdött, mikor a királyi pár körül lovagolta a birtokot. Hajnalig táncoltak, vígadtak. A királyság azonban csak reggelig tartott. Innen ered az a szólásunk, hogy „Pünkösdi királyság”. Errõl a szokásról a XVIII. században történik említés, mivel ezt a szokást az egyház tiltotta. Az egy évig tartó királyság a pünkösd napján tartott lóversenyek és szamárfuttatások gyõzteseit illette meg.


A pünkösdi királysággal kapcsolatban történeti adatokra is támaszkodhatunk.


Az elsõ történelmi forrás, amiben megemlítik 1528-ban keltezett levél. Ezt a levelet Kállay János írta Báthory Andráshoz. A levélben I. Ferdinándot „rex pynkesthyensis”-ként említi, azaz pünkösdi királyként. Ezt õrzi szólásunk is, mely hatalmat bitorló, rövid ideig tartó uralkodást is jelent.


Ehhez egy igen humoros történet is kapcsolódik Ferenc József koronázásával kapcsolatban. A Kiegyezést követõen Pünkösd vasárnapján akarták magyar királlyá koronázni Ferenc József császárt, de valakinek eszébe jutott a „pünkösdi királyság egy-napos dicsõsége”, és ezért a koronázási ceremóniát elõre hozták egy nappal, pünkösd szombatjára.


Arany János a Toldi szerelme címû elbeszélõ költeményében jóval korábbi idõbõl, Nagy Lajos király korában már régi szokásként említi a pünkösdi király választását és a pünkösdöléssel kapcsolatos királyné választást és ünnep-köszöntést.


Pünkösdölés


A pünkösdöléssel még a közelmúltban is találkozhattunk. Kisleányok fehérbe öltöztek, fejükre virágkoszorút tettek, maguk közül királynét választottak, fejére fátylat tettek, és végigjárták a falut, hogy az ünnepet köszöntsék. A ház lakói pedig vendégül látták õket. Ennek a népi hagyománynak állít emléket Kodály Zoltán híres gyermekkarra írt mûve, a Pünkösdölõ.


Májusfa-állítás



A májusfa állításának hagyománya a kedveshez, a szerelemhez fûzõdik. A májusfa állításának idõpontja, azonban változó. Van ahol május elsején, van ahol május elsõ vasárnapján, van ahol pünkösd vasárnapján állítja szerelme ablaka elé, udvarába, vagy tûzik a kapufélfára a szerelmes legény.



Pünkösddel kapcsolatos zarándoklatok és kegyhelyeink




A Kárpát medencei magyarságnak számos Máriát dícsérõ kegyhelye, zarándokhelye van. Legismertebbek Csíksomlyó, Radna, Mátraverebély, Máriakönnye, Pálosszentkút. Ezeken a helyeken a Pünkösd egyben búcsúünnep és zarándoklat is. Amely arra emlékeztet, hogy a „Szentlélek hét ajándékát az õ mátkája, az Apostolok Királynéja közvetíti a hívõk lelkébe.”


Erdélyben, a csíkiek az õskeresztény hagyomány és az evangélium szellemében ünneplik Pünkösdöt, állapítja meg Székely László összefoglaló munkájában. Amikor az apostolok Pünkösdkor összegyûltek, és a Szentlélek eljövetelére vártak velük volt a Boldogságos Szûz Mária is.


Csíkban, így Csíksomlyón is a Szentlélekistent várók elsõsorban az Istenanya eljövetelét várva imádkoznak, ezért Csíksomlyó az õsi keresztény hit jelképévé is vált.


Orbán Balázs könyvében olvashatjuk, hogy a Széphavas tetején egy kápolna romjai láthatók „amelyet a Szentlélek tiszteletére emeltek. Ide gyûlt össze régen, minden pünkösdkor a kilenc moldvai csángó falu lakossága fehér ruhában, aranyhímzésû zászlókkal, ezt énekelve:Zeng az erdõ, zúg levele Mária örömére…Itt találkoztak a csíki testvéreikkel. Zászlóikat összeérintve, együtt mentek a somlyai búcsúra.”


A világ minden tájáról jön ma már a magyarság Csíksomlyóra, hogy egymással találkozzanak, hogy megtisztuljanak, hogy a felkelõ Napba nézzenek a magyarok „ékes királynéját” várva, könyörögve hozzá, hogy mentse meg nemzetünket.




Csíksomlyóról és a Napbaöltözött Babba Mária kultuszról




Õseink hitét - a nap és holdkultusz emlékét - õrzi a Kis-Somlyó hegy.


Mielõtt római katolikus templom épült volna, elõtte is idejártak a csángók és székelyek sarlós Boldogasszony ünnepén aratáskor, hogy megtiszteljék a napfelkeltét, és õsi hitünk Napbaöltözött Asszonyát, az õsi Boldogasszonyt, akinek neve Babba, azaz Szép volt.


A római keresztény hitre történt áttérésünkkor lett a neve Babba Mária, mert a holdsarlón álló Napbaöltözött Asszony Babba és Szûz Mária eggyé vált az emberek tudatában.



Az emlékezet szerint a Salvator-kápolna õsét 1002-ben István király azért építtette ide, mert már akkor is itt imádkoztak õseink a Napbaöltözött Istenanyához, akit Babbának, a római katolikus hitre való áttéréskor Babba Máriának neveztek. A folyamatosan élõ hagyományról a Kis-Somlyó hegy tetejére tartó zarándoklatról IV. Jenõ pápa 1444-ben kiadott bullája is említést tesz, noha csak ebben az esztendõben kezdik építeni itt a Mária-kápolnát. Az ismert - hársfából készült - kegyszobor csak az 1500-as években került a templomba.



Ezt a magyar hagyományt nem sikerült senkinek kiirtani, mind a mai napig él, és egyre erõsödik. Ma már nem csak a székelyek és csángók, de az anyaországból, az elszakadt területekrõl és a világban szétszóródott magyarság közül is egyre többen zarándokolnak el Pünkösdkor Csíksomlyóra a Szûzanyához, "ékes Királynénk"-hoz, akihez "esdeklünk", hogy segítségét kérjék a magyarság - Mária országának -megmaradásához, hazánknak és hitünknek megerõsítéséhez.



"Ékes királynénk, hozzád esdeklünk, Szép Szûz Mária könyörögj értünk"



Szinte mindenki várakozással teli szívvel érkezik Csíksomlyóra.


Már az úton elvarázsolja az érkezõt a székelyföldi táj, a havasok méltósága, a fenyvesek színpompás zöldje a hatalmas sziklafalak történelmet idézõ szívünkhöz szóló szellemisége.A Békás-szoros sziklacsúcsán kereszt magasodik az ég felé, õrizve hitünk erejét és megmaradásunk titkát, hiába próbálták többször is eltüntetni onnan.


A péntek esti szentmisén és virrasztáson már ezrek énekelik a Máriát dicsõítõ énekeket. Sokezren várnak türelmesen a kegytemplom elõtt, hogy a Szûzanya szobrához járulhassanak, hogy megérinthessék, hogy hálájukat leróhassák, hogy segítségét kérjék.


A szombati zarándoklatra a világ minden tájáról összegyûlik a magyarság. A Kis és Nagy-Somlyó hegy közti nyereg alig elegendõ hely, hogy a zarándokokat fogadja. A környezõ erdõk is megtelnek a szentmisére érkezõkkel.Utakon, hegyoldalakon végelláthatatlan sorokban érkeznek a hívõk énekelve, zászlókkal. Vannak, akik már elõzõ nap reggelén elindulnak kis csoportokban, gyalog téve meg a több tíz kilométeres utat.


Találkozhatunk itt a világ sok tájáról érkezett magyar fiatalokkal, akik szépen beszélik a nyelvünket, még mindíg kint élõ ötvenhatosokkal, az anyaország minden részébõl érkezõkkel, határontúli fiatalokkal és idõsekkel. Szívet melengetõ trikó-felírattal:"Magyar vagyok, nem túrista". A nagyvilág minden tájáról ide zarándokló honfitárssal. Két esztendeje találkoztam itt egy ír lelkésszel, aki megtanulta a nyelvünket, ismeri a történelmünket, és eljött értünk, magyarokért imádkozni a Csíksomlyói Szûzanyához, hogy segítse meg ezt az árva magyar népet.


Itt csak szeretet és összetartozás volt és van. Aki segítségre szorult, segítik. Vad idegen emberek úgy közelednek egymáshoz, mintha testvérek, barátok lennének. A Csíksomlyói Szûzanya szeretete árad mindenhonnan. A szebbnél szebb régi Mária zarándokzászlók sokasága közt egyre több nemzetiszínû zászlót is lenget a szél. A szentmisét mindig a magyar és a székely hímnusz éneklése zárja, mely eggyé fonja a milliónyi szívet.


Tekintetek sokasága szegezõdik az égre: "Vezesd még egyszer gyõzelemre néped Csaba királyfi..." Meglett férfiak, nõk, fiatalok, öregek szemébõl egyaránt kibuknak a visszatartott könnyek a fájdalmasan is szép és felemelõ érzés: összetartozunk, magyarok vagyunk, Szûzanya õrizz meg, segíts bennünket!- katartikus élmény hatására.


A Csíksomlyói Szép Szûz Mária végtelen szeretetet árasztó segítõ szobra ott magasodott a Kis-Somlyó tetején, hívei után nézve mintha azt mondaná: Sokan jöttetek, de még mindíg nem elegen.



Szívleljük meg Ipolyi Arnold szavait!



" Az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti, és vesztesége az egész emberiségnek."




Szent László Király Alapítvány


A Szellemi és erkölcsi megújulásért


Az Alapítvány támogatható:


OTP 11701004-20221067






Orbán Éva


Megjelent 2005.Nemzetõr