Példamutató üzenet

A 4 éve elhunyt Pongrátz Gergelyre, és az ’56-os Múzeum születésének 10 éves évfordulójára emlékeztek Kiskunmajsán. A bensõséges, szentmisével egybekötött emlékezés, koszorúzással zárult. Pongrátz Gergely magyar radikalizmusát nem nézte jó szemmel a hatalom. Sem az Antall-kormány, sem a kommunista - szocialistának nevezett - utódpárt. A liberálisoknak pedig a nemzeti érték és érzés, maga a gyûlölet tárgya.

Ami a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy a magyar 1956 világon szinte mindenütt elismert csodájának méltó emléket állítsanak, az csak itt, Magyarországon nem volt természetes. A nemzeti érzés és érték - melyre büszkének kellene lenni, mert jövõnk erre építhetõ - útjában volt mindig a nemzetközieknek. Legyenek azok kommunisták avagy globalisták.

Pongrátz Gergelynek, ’56 hõsének a rendszerváltozásnak nevezett gengszterváltást követõen azt is meg kellett élnie, hogy az szdsz-s Kuncze belügyminisztersége idején bántalmazzák, és megbilincselve vonszolják el a Hõsök terei tüntetésrõl 1997-ben. Azóta, tudjuk még rosszabbra fordult a magyar sors. 2006. október 23-án úgy ünnepeltek a hatalmon lévõk, hogy véres rendõr terrorral gyakorlatilag lejátszották az 1956-os dicsõ forradalom és szabadságharc leverését magyar és ki tudja milyen nemzetiségû, azonosító nélküli bevetett „rendõrökkel”. A kormány részérõl az 50. évfordulóra – a tiltakozások ellenére – felállított szégyen emlékmû, mely inkább a munkásõrök ék-alakú támadó felállására emlékeztet, mint ’56 szabadságharcára, a még élõ ’56-sok többségét az akasztófákra emlékezteti. S mindezt iszonyatos költséggel, az állampolgárok adójából fizették.

Nem csoda, hogy ’56 hõsének elképzelései – az ’56-os Múzeum felállítása valamint méltó ’56-os emlékmû Budapesten - nem találtak támogatásra a liberális Demszky Gábor fõpolgármesternél. Ez az emlékmû-terv a történelmû hûségre, az egész világon ismert emlékekre hagyatkozott. A ledöntött Sztálin-szobor helyén a diktátor két csízmája, benne a lyukas ’56-os, ma már történelmi magyar zászló, melynek üzenete egyértelmû és közérthetõ. Szégyen, hogy sem ez, sem az ’56-os Múzeum nem valósulhatott meg a fõvárosban.

Pongrátz Gergely szemben széllel sem adta fel. A Gondviselés Kiskunmajsára vezérelte, ahol:

„a Corvin köz fõparancsnokának a napi politikát háta mögött hagyva már csak egyetlen fontos szándéka volt. Az, hogy emléket állítson egykori ötvenhatos bajtársainak. Az utcai harcokban elesetteknek, az életüket hazánk szabadságáért vesztõhelyeken áldozóknak, a hosszú és gyötrelmekkel teli börtönbüntetést szenvedõknek, az emigrációba kényszerülõknek. Életének utolsó tíz esztendejét arra áldozta, az idõsebb testvér, Pongrátz Ödön szavaival élve – szárnyasoltárt emeljen Ötvenhat hõseinek, egykori bajtársainak”- mondta megemlékezõ beszédében Kozma Huba, az ’56-os Történelmi Alapítvány társelnöke.

Lezsák Sándor, az Országgyûlés alelnöke a reformkor, majd az 1848-as szabadságharc és az azt követõ megtorlással állította párhuzamba az 1945-tõl napjainkig történteket. Vörösmarty Mihály Elõszó címû költeményének 5 évszakát idézte, különösen a megtorlás és az áltavasz képeit idézve. Hangsúlyozta, hogy Pongrátz Gergely életútjának tanulsága, hogy soha nem adhatjuk fel a küzdelmet azért, amit meg kell valósítanunk.

A megemlékezés méltóságát emelte Dózsa László szavalata, a szamosújvári Örmény Katolikus Plébánia Kórusa.

Pongrátz Gergelyben 1990-ben érlelõdtek meg azok a tervek, melyeket megvalósított rendkívül nagy összefogással és vasakarattal. A hatalommal szemben és helyett.

Hazajött Amerikából, és az erre a célra létrehozott Pesti Srác Alapítvány kuratórium alelnökeként a kormánytól kapott Mátyásföldi Laktanyában akarta a múzeumot, kápolnát, és a pesti srácok örökösei számára nyári táborokat megszervezni.

De magára maradt. Ezért Kiskunmajsára költözött és itt valósította meg álmait.

10 éve nyitotta meg kapuját az ’56-os Múzeum. 7 éve avatták fel a Csete György tervezte ’56-os Kapisztráni Szent János kápolnát, ahol kis fekete márvány táblák borítják a belsõ falakat, a hõsök neveivel. A kápolna tornyán lövésnyomok emlékeztetnek a harcokra. A kápolnában helyezték örök nyugalomra Pongrátz Gergely földi maradváyait is.

5 éve nyitotta meg kapuit az ’56-os ifjúsági tábor, ahová a Kárpát-medencébõl érkeznek a magyar fiatalok minden nyáron, hogy az igaz magyar történelemmel ismerkedjenek.

Itt valósulhatott meg mindez, mert itt talált segítõkre: önzetlen munkáskezekre és mûködõ nemzeti szellemiségre

Volt, aki a tervek kidolgozásával támogatta, volt aki kutat fúrt, alapot ásott, más drótfonattal kerítette be a nyári tábort, megint más a majdani kápolnát körbeölelõ erdõt adományozta, volt aki pénzt szerzett a további és még további munkákhoz. Sok segítség érkezett a testvéreitõl és az amerikai, emigrációban élõ magyaroktól is.

A megemlékezésen közel háromszázan vettek részt. Jelen volt a település polgármestere, s több ismert személyiség. A nemzeti érzelmükrõl közismert Goj motorosok – természetesen - szép számmal jelen voltak, és koszorúztak. A Pofosz Hagyományõrzõ tagozata 40 fõvel képviseltette magát. Salgótarjánból is több ’56-os érkezett. A pártok részérõl csak a Jobbik koszorúzott.

Pongrátz Gergely negyedik terve, a méltó ’56-os emlékmû felállítása még megvalósításra vár. Össze kell fognunk, és meg kell valósítanunk. A ledöntött Sztálin-szobor a forradalom gyõzelmére emlékeztet.

Ezért a két csízmába tûzött ’56-os lyukas zászló emlékmûvet az 55. évfordulóra fel kell állítanunk.

Orbán Éva