Tégy a magyargyûlölet ellen!

J’ accuse!

Olaszriszkától Tatárszentgyörgyig

Mélységesen megdöbbentett és felháborított a tatárszentgyörgyi menekülõ apa és kisfiának kivégzése, akárcsak Szögi Lajos tanár-kollégám brutális, - gyermekei szeme láttára történõ- csoportosan elkövetett meglincselése, a kiskunlacházi 15 éves kislány megerõszakolása és meggyilkolása, Marian Cozma kivégzése, és társainak megsebesítése, netán a 82 éves –megerõszakolt, meggyilkolt, majd megcsonkított – asszony halála. A sort még folytathatnám.

De még jobban megdöbbent és felháborít, ahogy ehhez polgárháborúra játszó liberális politikusaink állnak. A rendõrségnek meg mintha parancsba adták volna az idõhúzást, és az elkövetõk kézre kerítésének tilalmát. S közben külföldön hazug és hamis híresztelésekkel elõidézik hazánk rasszista, antiszemita meg egyéb hírét azok, akiknek ez áll érdekében.

S azoknak a közjogi méltóságoknak, akiknek ez ellen hivatalból tiltakozniuk kellene, a szavát sem lehet hallani. A pártvezetõk is mintha némasági fogadalmat tettek volna a magyargyûlölet elleni tiltakozás tekintetében. Egyes liberális politikusok pedig nyíltan uszítanak, gyûlöletet keltenek és rágalmaznak, mint Mohácsi Viktória, vagy Iványi Gábor „lelkész” – s tehetik mindezt büntetlenül, erõsítve, felgyorsítva a feszültségeket.

A gyilkosság és minden erõszakos (és nem erõszakos) bûncselekmény is elítélendõ és felháborító, legyen az áldozat bárki is, nemre, fajra, felekezetre, etnikai hovatartozásra tekintet nélkül. Elfogadhatatlan és üldözendõ! De nemcsak akkor, kellene együtt érzésrõl tanúbizonyságot tenni a politikusoknak, liberális értelmiségieknek, bal és jobboldali szereplõknek, ha azt kisebbség tagja ellen követték el.

Szép és nemes dolognak értékelem, hogy politikusok, közszereplõk, mûvészek, sportolók kifejezték részvétüket a meggyilkolt tatárszentgyörgyi áldozatok hozzátartozóinak részvételükkel. Bár elítélem és visszautasítom mindazt, amit Iványi Gábor lelkész létére szégyellni valóan, gyûlöletkeltõen a magyarság ostorozása révén kinyilatkoztatott. Temetést, gyászt, ilyen alávalóan kihasználó politikai meggondolást, csak elítélni lehet. Hasonlóan elítélem Mohácsi Viktória gyûlöletkeltõ és valótlan állításait is. Elítélendõ ugyanakkor az a negatív kirekesztés, amelyet a politika alkalmaz a magyar áldozatokkal szemben.

Senkinek nem jutott eszébe pártoktól, politikai hovatartozástól függetlenül az Olaszliszkán meglincselt Szögi Lajos tanár úr temetésén részt venni. Egy politikus sem tette tiszteletét a megerõszakolt és megölt 15 éves kislány, vagy a szintén megerõszakolt, majd meggyilkolt és megcsonkított 82 éves idõs asszony temetésén.

Hol voltak a politikusok Marian Cozma búcsúztatásán, melyik párt, melyik politikus, mely közszereplõ, mûvész tette tiszteletét a brutálisan meggyilkolt, kivégzett sportoló ravatalánál? A kisebbség képviselõi elmentek-e a meggyilkolt áldozatok temetésére, meglátogatták-e a hozzátartozókat?

Miért hiányoztak a politikai pártok képviselõi, a mûvészek, a közszereplõk a brutálisan és kegyetlenül meggyilkolt magyar emberek búcsúztatásáról? Így akarták volna az etnikai feszültséget csillapítani? Tartok tõle, az ellenkezõjét sikerült erõsíteniük. Netán hiányzásuk egy mocskos politikai húzás része? A hatalmon lévõk az etnikai feszültség kártyáját egy polgárháború kirobbantásának elõkészítésére használják saját hatalmuk érdekében?

Hisz úgy tûnik, hogy a cigányemberek ellen elkövetett bûncselekmények mögött nem rasszista indítékok állnak, hanem uzsora, vagy mint a tatárszentgyörgyi tragédia mögött netán külföldi titkosszolgálatok mesterkedése húzódhat meg.

Azon, hogy az SZDSZ, MDF és az MSZP ilyen morál nélküli, már sokszor bebizonyította. De miért nem hallatta, hallatja szavát dr. Sólyom László köztársasági elnök, Orbán Viktor, a Fidesz elnöke úgy a meggyilkolt Cozma és a magyar áldozatok esetében, mint a külföldön megjelenõ hazánkat ért rágalmak kapcsán? Pedig kötelességük lenne.

Megismétlem: nem az elhunyt cigány édesapa és kisfia temetésén való részvétellel van baj. Nem! Hanem azzal, mert elfogadhatatlan, hogy az itt résztvevõ politikusok egyikének sem jutott eszébe a magyar áldozatok temetésén részt venni.

Véleményem szerint – szomorú, de tény – Tatárszentgyörgy egy álságos színjáték része lett. A „divida et impera!” a „Panem et circensis”, - bár kenyérbõl egyre kevesebb jut a tömegeknek - a politikai elit elitélendõ, bár hasznos eszköztára maradt.

Félõ, hogy a pohár kicsordul, ha a cigányság jószándékú, becsületes részének nem lesz elég ereje, hogy felismerje, kik és mire kívánják felhasználni õket.

S ezt követõen, milyen sorsot szántak nekik.

Orbán Éva

Szent László Király Alapítvány a Szellemi és Erkölcsi Megújulásért

az Alapítvány támogatható:OTP 11701004-20221067