„Elégtételt az áldozatoknak, békét az élõknek, nyugalmat az elesetteknek”

mert

Hazugságra nem lehet jövõt építeni

A kommunista diktatúra áldozatainak emléknapját február 25-én tartják, Kovács Béla kisgazda politikus elhurcolásának évfordulóján. Akit a KGB 1947. február 25-én hamis vádakkal letartóztatott, majd a Szovjetunióba hurcoltak kényszermunkára. Kovács Béla 1955 novemberében került vissza Magyarországra és csak 1956 áprilisában szabadult. Az emléknap törvénybe iktatása a Fidesz kormányzása idejére esik.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján országszerte megemlékezéseket tartottak az érintettek szervezetei, a pártok közül a Fidesz az Országház Felsõházi termében. Önmagát minõsíti, hogy a Jobbik és a Magyar Gárda egymagában 16 vidéki településen tartott megemlékezést. (Érd, Solt, Komló, Gönc, Fót, komárom, Mosonmagyaróvár, Gyõr, Debrecen, Pécs, Göd, Dunakeszi, Vác, Tapolca, Székesfehérvár, Kõszeg, Tiszaújváros).

Dr Sólyom László Dunapatajon vett részt az emlékezõ ünnepségen, ahol az 1919. júniusi dunapataji gyilkos, szörnyûséges, vörös terrorra emlékeztek. "A történelem megköveteli, hogy tisztázzuk az eseményeket és az összefüggéseket" – mondta az államfõ.

A Fidesz az Országgyûlés Felsõházi termében emlékezett a rémtettekre, és levetítették az addig gyakorlatilag „tiltólistára tett” Wittner Mária 1956-os halálraítéltrõl szóló portréfilmet is.

Még véletlenül sem találtam a kormánypárt illetve csatlósai részérõl megemlékezõket. Amin természetesen nem lehet csodálkozni az álságosság, a hazugság, a haza- és nemzetárulás, az adminisztratív eszközökkel történõ genocídium idején. A kettõs mérce ragyogóan mûködik. Itthon és az EU-ban is „képviselik” a magyarságot olyan méltatlan képviselõk, aki például tagadják ’56 szabadságharcát, noha azt a rendszer/gengszter váltást követõen elsõként iktatta törvénybe a Parlament.

Vajon eszébe jutott már valakinek, hogy mit szólna a világ, ha valaki vagy valakik Hitler és csapatának még élõ tagjait, gyerekeiket, rokonait akarná képviselõként bármely ország vagy Európa parlamentjébe képviselõként bejuttatni? Pedig a nácizmus iszonyatos bûnei eltörpülnek a kommunizmus bûnei mellett, áldozataik száma is többszörös, meghaladja a száz milliót. Leszármazottaik pedig „szalonképesen” nem kifogásolhatók, ott vannak szinte mindenütt, és valódi lényegük újra és újra a felszínre tör. Csak a hatalom és a konc érdekli õket. 1919 óta a legnagyobb „istenverést” jelentik Magyarország számára. Márai tökéletes megfogalmazást adott a koncot védõ idetartozókról.

Miközben emlékezni próbálunk, a gyalázat és elnyomás emlékmûve még mindig a Szabadság téren tornyosodik, kiszorítva onnan a nemzeti emlékezés korábbi magyar emlékmûveit, az Országzászlót és a széttépett ország Fájdalom emlékmûvét. S az adófizetõk adóforintjaiból rendõrök vigyázzák a polgárok jogos felháborodásától.

Emlékezés a Parlament Felsõházi termében

Varga Mihály megnyitójában történelmi áttekintést adva elevenítette föl a kommunizmus emberiség ellen elkövetett rémtetteit. Felidézte az Európai Parlament 2004-es határozatát, amely szerint a totalitárius kommunista rendszerek hatalomba való visszatérésének veszélye nem múlt el, és továbbra is fenyegeti a világot. Hazánkban – jelenléte - a gátlástalan szerzésben, a féktelen eladósodásban, a társadalmi igazságtalanságokban él tovább él. "Lassan, keservesen kellett megküzdeni minden igazságmorzsáért" - fogalmazott.

Varga Mihály úgy vélte, hogy Wittner Mária jelenléte a Fidesz-frakcióban minden képviselõt arra kötelez, hogy hitük szerint cselekedjenek, és határozottan kiálljanak az igazukért, a bennük bízó emberekért, az ország hosszú távú érdekeiért.( Bár csak kötelezné õket!)

Szájer József EU-parlamenti képviselõ ismertette a Prágai Nyilatkozatot.

(Prágai Nyilatkozat az európai lelkiismeretrõl és a kommunizmusról A Cseh Köztársaság Parlamentjének Szenátusa, Prága 2008. június 3.)

Hangsúlyozta: meg kell teremteni Magyarországon azt a helyzetet, hogy ne kérdõjelezhesse meg senki mindazt, amit a múltban a kommunizmus áldozataival szemben elkövettek.
Mert kettõs a jelenlegi mérce, az áldozatok és az elkövetõk esetében is. Azonos elbírálás szükséges bármely diktatúra követte is el. Az Európai Parlamentben kezdeményezték, hogy uniós szinten legyen a kommunizmus áldozatainak emléknapja és emlékmûve is.

A Prágai Nyilatkozat elfogadása mellett Szájer József és Tõkés László aláírásgyûjtést kezdeményeztek. Az EP-képviselõk a kommunizmus áldozatainak emléknapján hangsúlyozták: azt akarják elérni, hogy az Európai Parlament fogadjon el határozatot a kommunizmus bûntetteivel szemben.

Ékes Ilona, képviselõasszony szólt a legkeményebben bár lírian és érzelemgazdagon, a német megszállást követõ, szovjet, kommunista megszállást hozó szovjet hadsereg katonáinak rémtetteirõl, a többszázezer megerõszakolt magyar nõrõl. Gyermeklányokról és asszonyokról, akik 20 % lett várandós, körülbelül 70 ezren fertõzõdtek meg ( Valószínû lényegesen többen, mert több, mint félmillió szifilis elleni oltóanyagot hoztak be sürgõsséggel a vöröskereszten keresztül a szerencsétlenül járt nõknek) sokszor életre szóló betegségekkel, lett a sorsuk lassú, szenvedésekkel teli halál. Nem szólva a Gulágokra elhurcolt, asszonyokról, aminek a tényét is tagadták, és az elhurcolt férfiakról. (Az elhurcoltak számát 750 000-re vagy többre teszik, akik közül 300.000-n odavesztek.)

Hangsúlyozta: az áldozatok és a leszármazottak érzékenységét, és mindenki nõi méltóságát sérti, hogy a mai napig Budapest szívében a Szabadság téren még mindig áll a szovjet megszállást hirdetõ és dicsõítõ emlékmû.

Nem mindenkit avat hõssé a halál. Emlékeznünk kell azokra is, akiknek családja múltját, gyermekei jövõjét, munkája gyümölcsét, értékes tetterejét, önbecsülését vette el a kommunizmus. Akiket a kiszolgáltatottság rabságában és morális csapdájában õröltek élõ halottakká. Akiket megtanítottak elveik ellen cselekedni és végletesen megalkudni. Akikben kioltották egy jobb jövõ fényét.

Emlékeink ott lapultak és sajnos lapulnak a suttogva, zárt ablakok mögött elrebegett szülõi intésekben és óvásokban, a propaganda harsányságában, a terror eszközeinek sötét árnyaiban.

- a múltjukat megtagadó társadalmaknak nincs jövõjük sem,

- Európa addig nem lesz egységes, míg nem lesz egységes a története, míg nem ismeri el úgy a kommunizmust, mint a nácizmust közös történelmi örökségként, és nem kezdeményez õszinte és mélyreható vitát a múlt század totalitárius rendszereinek bûneirõl,

- a kommunista múlt által okozott bûnös lelkiismeret súlyos teherként nehezedik Európa és gyermekeink jövõjére

Az emlékezés házat épít a jövõnek, és formát ad az emberi létnek.

A nõk helytállása általában a névtelen szolgálat példája marad. Néhány magányos kivétel, köztük Wittner Mária bizonyítja, hogy a nõi hõsnek is van neve.

A Wittner Máriáról, készített „Hóhér vigyázz!”portréfilm vetítése elõtt a képviselõasszony megköszönte az alkotóknak Siklósi Beatrixnak és Matúz Gábornak, hogy nem kis akadályokat leküzdve filmjükkel egy hiteles élettörténet bemutatásával állítottak emléket, mely példát mutat a jelennek és a jövõ nemzedékeknek.

Orbán Éva