A listás választás margójára

A miniszterelnök legújabb ötletével a listás választással, véleményem szerint nem az a fõ probléma, hogy kiknek kedvez, vagy elõnyös és kiknek nem. A listás választás ugyanis a legantidemokratikusabb választási lehetõség, mely a legtávolabb van a népképviselettõl.

Az Alkotmány szerint a népképviselet értelmében a nép a hatalmat – közvetve - választott képviselõi útján gyakorolja. Ennek értelmében a Parlamentben és az önkormányzatokban ülõ képviselõknek Magyarország és népének ill. a települések érdekeit kell/ene szolgálniuk. Hát ilyen tartalmú tevékenységgel hosszú idõ óta nem volt alkalmunk tapasztalni a parlamenti döntéseket figyelve. A hírek is szinte naponta ennek ellenkezõjérõl számolnak be.

Jelenleg a képviselõk vissza nem hívhatóak, vagyis választóik által felelõsségre nem vonhatók. Azt tehetnek, amit akarnak büntetlenül. Mentelmi joggal is rendelkeznek.

Legtöbb, ami elérhetõ esetükben, ha a következõ 4 évre nem választják õket újra.

Ez a helyzet azt eredményezte, hogy a képviselõk – tisztelet a kevéske kivételnek – megélhetési politikusok lettek, akik párt utasításokra nyomják meg az igen vagy a nem gombot a „parlamenti kikiáltó” elõjelzése alapján. Az elõterjesztéseket, melyekrõl döntenek, nem ismerik, azok anyagát „nincs idejük vagy alkalmuk” elolvasni. A felelõtlenség legriasztóbb példájaként a Lisszaboni szerzõdés megszavazását említeném.

Ma ott tartunk, hogy a Parlamenti ülések a komolytalanság és felelõtlenség látszatát keltik, idõnként cirkuszi elõadáshoz hasonlíthatóak, ahol az otthagyott szemétdombok jellemzõen bizonyítják a képviselõk kulturáltsági szintjét. Erkölcsi szintjükrõl most, nem is szólva. A hatalmon lévõk az országot saját kft-jüknek, vállalkozásuknak tekintik, a lakosságot meg az alattvalójuknak. Felelõsségük nincs, még csak nem is korlátolt.

Az, hogy a választók, akiket képviselniük és szolgálniuk kellene, mit szeretnének, mi az érdekük, az aztán igazán nem szempont a szavazásaiknál. A lényeg, a képviselõi bérek és juttatások, amit érdemtelenül felvehetnek.

Ma arányos egyéni és listás választási rendszerünk van, ami alapvetõen a nagy pártok számára elõnyös. A parlamenti küszöb 5 %, ami nem teszi lehetõvé, a valóságos választói akaratot tükrözõ képviselõi összetételt, mert az 5 % -ot el nem ért pártok szavazatait arányosan szétosztják a bejutottak között.

Viszont a vegyes választási rendszerben az egyéni választókerületekben bejutott képviselõk – ha látszatból is – kapcsolatot kénytelenek tartani a választókerületük választóival. Meghallgatják a problémákat, majd elmennek, s vagy tesznek értük vagy elfelejtik.

Jogosan merül fel az, az igény a választópolgárok részérõl, hogy a képviselõik, ha elégedetlenek ténykedésükkel visszahívhatók legyenek. Lesznek, akik ezt demagógnak mondják majd. Persze, hogy nem tetszik ez a kényelmesen berendezkedni kívánó párt-alattvalóknak, akik választóik fölé helyezik magukat. A visszahívhatóság viszont csak az egyéni választókerületekben megválasztott képviselõk esetében lenne érvényesíthetõ.

A listás választás a legantidemokratikusabb választási lehetõség.

A lista ugyanis pártlista. A „pártközpont” dönt. Nem jó tehát a párt tagjainak, és nem jó a választóinak sem, mert arctalan, ki tudja milyen személyek lesznek a listára kerülõ kedvezményezettek. Milyen érdek- és erõviszonyok döntik ezt majd el?

Gondolják végig, amirõl a nagyközönség nem is tud, bár az Alkotmányban rögzítették. Tudják, hogy az önkormányzati választások jelölésénél a képviselõ-jelöltnek nem kell magyar állampolgársággal rendelkezni csak a polgármesterek és a fõpolgármester esetében? Elegendõ egy magyarországi bejelentett lakcím. Gondolják ezt végig!

A parlamenti képviselõk esetében nem kizáró ok, ha a képviselõk 1-2-3 több államnak is állampolgárai. Errõl nincs nyilvános nyilvántartás. Az állampolgárok, akik megválasztották vagy majd megválasztják, errõl nem is tudnak. Sokunk véleménye szerint a Parlamentbe csak olyan képviselõket volna szabad jelölni, akik kizárólagosan magyar állampolgárok, vagy igazoltan Kárpát-medencei elszakított testvéreink.

Ha végig gondoljuk, nehéz elképzelni, hogy a többes állampolgársággal rendelkezõk magyar nemzeti érdekeket tudjanak egyértelmûen képviselni, hisz akaratukon kívül függvényei, egy vagy több másik államnak is. Konkrétan melyik állam érdekeit tekinti elsõdlegesnek az a képviselõ, aki több állampolgársággal rendelkezik? Nehezen tudom elhinni, hogy a magyart. Hisz azt tapasztaljuk nap, mint nap, hogy az elsõdleges megfelelési kényszer a nemzetközieknek vagy adott állam elvárásainak való megfelelés, a korábbi szovjet, most nyugati vazallusi szerepnek való tökéletes megfelelés.

A csak listás választásnál a képviselõk kiválasztásánál vajon mely nemzetközi politikai vagy gazdasági lobby-csoportok gyõznének?

Ha sürgõsen nem születik erõs civil összefogás egy új alkotmány és új választási törvény kiharcolásához, a következõ választáskor a mainál is sötétebb jövõ elé nézhetünk.

Orbán Éva