„Elégtételt az áldozatoknak, békét az élõknek, nyugalmat az elesetteknek”

A Magyar Asszonyok Érdekszövetsége csendes, méltóságteljes emlékezésre hívta az 1956-OS NÕTÜNTETÉS EMLÉKNAPJÁN, 2008. december 4-én, azokat a lányokat, asszonyokat, akik kegyeletüket szeretnék leróni a diktatúrák, katonai megszállások gyermek és nõi áldozatai elõtt a Batthyányi-örökmécseshez 18 órától. Innen átvonultak a Szabadság téri szovjet emlékmûhöz, hogy egy szál fehér virágot és egy mécsest helyezzenek el.

A zord, esõs idõjárás ellenére úgy nyolcvanan lehettek a megemlékezõk. Mindössze 2-3 férfiember volt közöttük.

Ékes Ilona, országgyûlési képviselõasszony az 1956. december 4-i Nõtüntetésre emlékezve, többek között a következõket mondta:

Az 1956. december 4-én némán, feketébe öltözött menetelõ asszonyokra jöttünk emlékezni, akik kezükben 1 szál fehér virággal gyászukért és életükért álltak ki. Õk férjeik, fiaik elvesztésében megerõsödve és eltökéltté válva énekelték a himnuszt. Õk a szabadság és összetartozás megtapasztalt pillanataiért viselték késõbb a megaláztatást, a börtönt.

Közösséget hirdettek azokkal, akik életüket, sorsukat, jövõjüket adták a szabadságért. Az õ kiállásuk, kemény, fegyelmezett menetük a megpillantott és soha nem feledhetõ összetartozás fényétõl nyert erõt, ad tüzet a mának is.

Értük gyújtottunk gyertyát, hoztunk szál virágot.

Magunkért is teszünk, amikor megemlékezünk róluk.

1956. december 4-én (a szovjet katonai támadás hófordulóján) tüntetõ asszonyok a szabadságot, az együvé tartozást, a nemzet eszméjét vitték, hordozták, vállalták, majd õrizték börtöneikben, meghurcoltatásuk éveiben.

A mai felvonulás múltunk feledhetetlen, ma is erõben megtartó méltóságteljes kopjafájához vezet. Mert most is szükségünk van érezni, hogy tenni tudunk azért, hogy a nemzet összekovácsolódjék.

Van, amire csak Õk voltak képesek a forradalom emlékké formálásában.

Van, amire csak mi lehetünk képesek a jelen méltóvá alakításában.

Ahogy õk tudták, nekünk is tudnunk kell, mi a dolgunk.

Majd egy másik szovjet megszállásra emlékeztetett, 1945-re, arra

hogy a II. világháborúban Magyarországra érkezõ, szovjet katonák magyar nõk tízezreit, a magyarországi nõi népesség 10%-át erõszakolták meg. Sok áldozat az életével fizetett az erõszakért. Az életben maradottaknak is maradandó lelki és testi sérüléseket, súlyos szenvedésekkel járó betegségeket okoztak a vörös hadsereg háborús bûnöket elkövetõ, erõszaktevõ katonái.

Az áldozatok és leszármazottaik érzékenységét, mindannyiunk nõi méltóságát sérti, hogy a mai napig a fõváros egyik központi területe, a Szabadság tér ad otthont egy II. világháborús szovjet emlékmûnek.

Ékes Ilona képviselõasszony arra kérte Göncz Kinga miniszter asszonyt, hogy tegyen lépéseket az említett emlékmû áthelyezése érdekében.

A Prágai Nyilatkozathoz csatlakozva pedig felhívták a magyar kormány és az európai uniós képviselõink figyelmét, hogy

- a múltjukat megtagadó társadalmaknak nincs jövõjük sem,

- Európa addig nem lesz egységes, míg nem ismeri el úgy a kommunizmust, mint a nácizmust közös történelmi örökségként, és nem kezdeményez õszinte és mélyreható vitát a múlt század totalitárius rendszereinek bûneirõl.

Kérték, hogy elsõ lépésként tegyenek meg mindent azért, hogy Budapest szívébõl minél elõbb elkerüljön a tiltott önkényuralmi jelvényeket is ábrázoló szovjet emlékmû.

Megrázó visszaemlékezést hallottunk Tormásiné Tarnay Szilvia nyugdíjas erdõgazdálkodótól, akinek nyolc hónapos áldott állapotú édesanyját szovjet katonák úgy erõszakolták meg, hogy nagyapját az ágyhoz szíjazták, géppuskát szögeztek rá, és végig kellett néznie leánya meggyalázását.

Járóka Lívia és Gál Kinga az Európa Parlament képviselõi levélben szóltak az egybegyûltekhez.

Gál Kinga levelében hangsúlyozta:

A névtelen pokoljártakért égjenek az emlékezés, a tisztelgés lángjai: akiknek egyetlen bûnük volt: hogy védtelen nõk voltak - amikor a pokol Magyarországot elérte.

Azokért, akik életüket vesztették - és akik túlélték a szörnyûséget -, de akiktõl a mai napig senki nem kért bocsánatot.

Korda Bartal Piroska, A nõi gyász címû verse után fohászok és imák hangzottak el.

A megemlékezés ünnepi részét Pirityiné, Szabó Judit, a MAESZ elnökének szavai zárták.

A megemlékezõk fehér virágokat és mécseseket helyeztek el a szovjet emlékmûvel szemben felállított betlehemi jászolnál.

Orbán Éva