Megdöbbentõ – a 2006-os perekhez hasonló ítélet - egy ’56-os szabadságharcos cipõ dobálása ügyében

Ha netán még lettek volna illúzióim a magyar igazságszolgáltatást illetõen, azok pillanatok alatt szertefoszlottak, a dr. Liszt Ágota Éva bírónõ vezette, Kósa Gyula ’56-os szabadságharcos ellen ítéletet hozó bírósági tárgyaláson.A tárgyaló terembe nem fértek be az érdeklõdõk, s akik netán befértek, azok közül is, akit lehetett, a bírónõ kiutasított a terembõl.

Kósa Gyula 8-9 évesen vidéken élte meg a kötelezõen „felszabadulásnak titulált” szovjet megszállást, és rémtetteket. A rablásokat, a kegyetlenkedéseket, az asszonyok után hajtóvadászatot indító katonák gaztetteit, akik a nõk védelmére kelt férfiakat, mint a kutyákat lõtték agyon. Ez mély nyomokat hagyott benne.

1956-ban sorkatonaként a Széna téri felkelõkhöz csatlakozott, Szabó bácsiékhoz, és küzdött az újabb szovjet katonai intervenció, Magyarország újabb megszállása ellen. Ezért menekülnie kellett, hogy az életét mentse.

Az öszödi beszéd után tért vissza hazájába, hogy küzdjön a jogtiprások és a magyarság ellen sorozatosan és folyamatosan elkövetett további intézkedések ellen.

Nyilvánvaló, fentiek alapján, hogy Kósa Gyula nem véletlenül és alaptalanul érzi megbecstelenítõnek, a magyar lakossággal szemben, hogy a Szabadság(nak) nevezett téren még mindig ott állhat, önkényuralmi jelképet sem nélkülözve, a szovjet rémtettekre emlékeztetõ, gyakorlatilag azokat dicsõítõ szobor, mindannyiunk szégyenére. Azon a téren, ahol az országzászló, és a trianoni emlékmû 4 szobra és a virágágyás állt.

Ez volt az egyik kiváltó oka, hogy szeptember 20-án 4-5 könnyebb cipõvel megcélozta a „gyalázat emlékmûvét”, amit a bíróság úgy vélelmezett, hogy a rendõröket akarta eltalálni. A 20-án a térre érkezõ demonstráció befejezõ akkordja lett volna, hogy a szovjetek többszázezres magyar áldozataira és a cigányok által elkövetett bûncselekmények halálos áldozatainak emlékére, a Duna parti megemlékezéshez hasonlóan, cipõket helyezzenek el az áldozatok emlékére ennél az emlékmûnél.

Ezt a kirendelt rendõrség nem engedte meg annak ellenére, hogy köztudott volt a cipõk elhelyezése. A rendõrség az oda érkezést követõ negyedóra múlva ismeretlen eredetû, erõs gázzal oszlatni kezdte a tömeget. Kósa Gyula ellen a cipõk bedobálása miatt büntetõeljárás indult. Volt nála Árpád-házi és nemzetiszínû magyar zászló is.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság dr Liszt Ágota Éva bírónõ ítélete alapján bûnösnek találta Kósa Gyulát, csoportosan elkövetett, hivatalos személy elleni erõszak büntette miatt, és egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték az ’56-os szabadságharcost.

A bíróság a szabadságvesztés végrehajtását négy év próbaidõre felfüggesztette, elrendelte a 73 esztendõs idõs, vádlott pártfogói felügyeletét, valamint elõírta, hogy a próbaidõ idõtartama alatt a vádlott köteles magát távol tartani a gyülekezési törvény hatálya alá esõ minden olyan tömeg- rendezvénytõl, amelyen a résztvevõk száma meghaladja az ötvenet. Az ítélet szerint az idõs férfi a „bûncselekményt” mint társtettes követte el.

A bírónõ a vád ifjú képviselõje minden kérésének eleget tett, és mellõzte dr. Gaudi-Nagy Tamás védõügyvéd briliáns, - a fiatal bíró- és ügyésznõ számára történelmi ismereteket is pótló védõbeszédét, és jogszabályokkal történõ alátámasztását, érvelését.

Különösen meglepõ, hogy a bírónõ indoklásában 19 óra körüli idõpontra datálta Kósa Gyula cselekményét, amikor fotókkal igazolható, hogy 18 óra 16 perckor már a rendvédelmi szervek bevetették a gázt, és oszlatták a tömeget.

Megható volt, ahogy Kósa Gyula ’56-os szabadságharcos az utolsó szó jogán az igazságról, a szabadságról, az élete végéig tartó küzdésrõl tett hitvallást.

Miután dr. Liszt Ágota Éva bírónõ berekesztette a tárgyalást, a jelenlévõk felállva énekelni kezdték a magyar Himnuszt. Erre a bírónõ felpattant, és indulatosan elhagyta a termet.

Úgy tûnik, nem tartotta magára nézve kötelezõnek, sõt zavarta, a nemzeti himnusznak megadandó kötelezõ tiszteletet.

Az ítéletet nem jogerõs, mert a vádlott és védõje fellebbezést jelentett be. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

Orbán Éva