Több figyelmet és megbecsülést a Kárpát-medence értékeinek!

A Kárpát-medence értékeirõl tartottak konferenciát szeptember 27-én, a KDNP szervezésében a Citadella étteremben, a hangulatosan befedett börtönudvaron.

A rendezvényt igen nagy érdeklõdés övezte.

Építészeti örökségünkrõl Káldy Gyula Kulturális Örökségvédelmi Hivatal osztályvezetõje, õshonos állatainkról dr. Simicskó István országgyûlési képviselõ, egyházi kincseinkrõl Lipp Mónika mûvészettörténész, értékeink összegyûjtésének fontosságáról Molnár Béla országgyûlési képviselõ, végül Birinyi József népzene kutatónk, zenei örökségünkrõl, népi hangszereink bemutatásával, hangulatos megszólaltatásával tartott elõadást.

Szünetként ebéd volt élõ zenével a Sasvári testvérek közremûködésével, akik Szvorák Katalin tanítványai.

Az igazi érték nemigen fejezhetõ ki pénzben, mert az, felsõbbrendû kategória, és nemcsak azok számítanak értéknek, amit hivatalosan, leltárszerûen „jelképesnek” számító forintértéken nyilvántartanak. Különösen vonatkozik ez nemzeti értékeinkre, melyek egyre inkább védelemre szorulnak.

Szomorú, de tény, hogy nem közismert a nagyközönség számára, hogy milyen hatalmas nemzeti kincsnek, értéknek vagyunk a birtokában. Újra fel kellene leltározni még fellelhetõ kincseinket, legyenek azok akár templom vagy vár romok, rejtve õrzött festmények, még nem elismert állatfajták.

Csak elismeréssel lehet szólni a KDNP kezdeményezte hiánypótló konferenciáról.

Káldy Gyula, a KÖH osztályvezetõje vetítéssel egybekötött elõadásában erdélyi és kárpátaljai templomok kapcsán hívta fel a figyelmet arra, ha egy templomi intézmény mögött megszûnik a gyülekezet, akkor az a templom minden jóakarat ellenére elõbb vagy utóbb, de menthetetlenül elpusztul. A pusztulást csak az állíthatná meg, ha az érintett ország maga vállalkozna az adott épületek megmentésére. Mivel ennek a szándéknak híján vagyunk, nagyon fontos lenne hogy templomaink állapotát közös erõvel rögzítésük. Ezt a feladatot civileknek és szakemberek közös erõvel fel kell vállalniuk. Bár merre visz az utunk, készítsünk felvételeket az utunkba kerülõ emlékekrõl.

Dr. Simicskó István országgyûlési képviselõ rendkívül szívén viseli a magyar õshonos állataink sorsát. Ezek a magyar õshonosnak számító állatok vagy honfoglaló õseinkkel kerültek a Kárpát medencébe, vagy már érkezésünkkor is itt éltek. Génállományuk páratlan értéket képvisel a világon. Vannak országok, ahol a magyar õshonos állatokat állomány kialakításra használják, mint például Kanadában a tyúkot. A spanyolok például nagyon szeretik a magyar mangalicát.

Tizennégyszer nyújtott be az Országgyûlésnek törvényjavaslatát, hogy az õshonos állataink nemzeti kincsek legyenek. Megdöbbentõ, hogy a magyar parlamentben tizenháromszor elutasították a javaslatot. Elõadásában ismertette az õshonos Kárpát-medencei állatfajokat: nyolc fajta ló, számtalan kutya, a bivaly, a szürke marha, a mangalica, a juhok, galambok, szárnyasok, halak, nyulak, kecskék, sõt a szamár vonatkozásáig. Ezek az állatok részei a magyar történelemnek, a mezõgazdasági kultúrának. Kiváló minõségük külföldön igen keresetté teszi õket. A kutyák törzskönyvezését 1879-ben kezdték el. Azóta számtalan kiállítást rendeznek folyamatosan. Értelmi képességük is figyelemre méltó, hacsak arra gondolunk, hogy egy kis puli több száz birkát képes kordában tartani.

Szólt Széchenyi István szerepérõl a ló és eb tenyésztés népszerûsítésében. A hazai szakembereknek kiemelt szerepük volt a nemzetközi szövetség megalapításában.

Lipp Mónika mûvészettörténész két nagyobb téma köré fûzte gondolatait. A magyarok Mária-kultuszáról szólva bemutatta a gyöngyöspatai templom oltárképét. Felhívta a figyelmet a Gyöngyösön megtartott Mária-szobrok felvonulására. Bemutatott egy alig ismert Feszty Masa hármas oltárképét Szent Erzsébetrõl, mely Ózd közelében Domaházán található, valamint az Egerben felállított szobrot, mely Kovács Jenõ szobrászmûvész alkotása. A népi díszítõ mûvészet az egyházi tárgyakon is megtalálható, melynek különösen szép példái Mezõkövesden találhatóak a jezsuita templomban, ötvös munkákon, kehely mintázatában.

Másik témaköre 1956 és Kiskunmajsa, Maris puszta volt. Pongrátz Gergely példa értékû tevékenysége, mely a Múzeum mellett létre hozta a templomot is. A Csete György tervezte templom építészetileg is egyedül álló. 2002. június 30-án avatták a szovjet csapatok hazánkból történõ kivonulásának évfordulóján. A mártírkápolna ép és csonka tornyán golyó nyomok idézik a harcokat. Mennyezetén az égõk, csillagképeket mintáznak. Lõrés-ablakában kereszt feszül, emlékeztetve keresztény hitünkre, és veszélyeztetettségünkre.

Kún Éva kerámia Madonna-szobra, Tóth Ilona arcvonásait idézi, kezében a forradalom lyukas zászlójával. Csak Szegeden találunk hasonló – lyukas, ’56-os zászlót ölében tartó- pieta-szobrot, Tóbiás Klára alkotását, melyet 2006-ban avattak fel.

Mindezek közadakozásból készültek. Értékük felbecsülhetetlen, nemcsak anyagi, de szellemi értékeket hordoznak.

"A természeti kincsek nem forintosíthatók, ebben az értelemben értelmetlen értékekrõl beszélni" – mondta Tardy János, az Európai Természetvédelmi Központ munkatársa, aki sziporkázóan szellemes elõadást tartott. Megtudtuk, hogy a Föld vegetációs borításának nyolcvannyolc százaléka elveszett, ezért különösen fontos lenne, hogy a Kárpát-medencei erdõket a magunk és a világ számára megõrizzük és fejlesszük.

Molnár Béla országgyûlési képviselõ bejelentette, hogy magyarnyelvû, Kárpát-medencei Wikipédiát szerveznek, amely nemcsak a magyar, hanem a Kárpát-medencei értékeket veszi számba, gyûjti össze közös erõvel és akarattal. A Feszty-körkép megmentésére is akciót szerveztek, amit nem kímél az idõjárás viszontagsága, a behulló esõ. A pénzszerzésnél – több százmillió forintra lenne szükség - a figyelemfelkeltést fontosabbnak nevezte.

Birinyi József népzenekutató dudaszóval indította elõadását. Dallamokkal mutatta be a Kárpát-medencei népek zenekincsét, és a hangszereket. Igen nagy érdeklõdés kísérte elõadását. Búcsúzóul jól megénekeltette a hallgatóságot.

Az igen színvonalas és nagy érdeklõdésre számító konferenciát célszerû lenne folytatni. Azon is el kellene gondolkodni, hogy az itt bemutatott rendkívül gazdag kép-anyagot hogyan lehetne nyomtatott formában elsõsorban az ifjúság számára közkinccsé tenni.

Orbán Éva