„mert, Vétkesek közt, cinkos, aki néma…”

(Babits)

Dr. Morvai Krisztina, nemzeti elkötelezettségû jogász, a Jobbik EP-képviselõjelöltje a Nemzeti Kávézóban tartotta meg szeptember 23-a kapcsán sajtótájékoztatóját, melynek két tragikus esemény különös aktualitást adott.

Ez a két kiváltó ok: - Két éve, 2006.szeptember 23-án kezdõdtek ismét koncepciós perek hazánkban a TV-ostrom kapcsán, a másik, a direkt kiváltó ok: a 2008. szeptember 20-án történtek, különös tekintettel, hogy Isten tiszteletet tartó templomban lévõkre próbáltak rárontani rendõrinek nevezett egységek.

Felhívta a nyilvánosság figyelmét, hogy a politikai és polgári jogok (vélemény-nyilvánítási szabadság, gyülekezési szabadság) 2002, de fõként 2006 õsze óta folyó lábbal tiprása egy eszközcselekmény a végsõ cél, Magyarország kiszolgáltatott, nyomorúságos gyarmattá tételéhez. Minden felelõsen gondolkodó állampolgár (párthovatartozástól függetlenül), minden politikus és a média kötelessége, hogy végre ne a diktatúra, hanem egy demokrácia szemléletmódjával közelítsen az emberi jogok gyakorlásának kérdéseihez. Jogászként és európai parlamenti képviselõjelöltként elemi erkölcsi, emberi és szakmai kötelességének tartja, hogy felhívja a figyelmet a diktatúra, az emberi jogok sárba taposása és Magyarország további gyarmatosítása elleni sokkal határozottabb fellépés szükségességére.

Öt témakör köré csoportosította a rendkívül fontos, megvizsgálandó kérdésköröket:

A bírók munkája valóban független volt-e, a retorika milyen veszélyeket rejt magában, az alkotmányban rögzített alapjogok és a valóság ellentmondása. A szeptember 20-i eseményekkel kapcsolatos közlendõk, valamint az összegzés.

1. Kivizsgálták-e a 2006 õszén a jogszabályok legdurvább megsértésével eljáró, az ötvenes évek módszereivel dolgozó bírók felelõsségét?

2006.szeptember 23. az ún. „rendszerváltozás” utáni igazságszolgáltatás legsötétebb, legszégyenteljesebb napja. Elindultak azok a koncepciós büntetõeljárások, amelyekben részben a Kossuth téri tüntetésrõl hazafelé tartó ellenzékieket, részben véletlenszerûen „levadászott” járókelõket állítottak bíróság elé. Az összevert embereket õrizetbe vették, a fogdán is folyamatosan – ÁVH-s módszerekkel – kínozták, majd három nap elteltével bíróság elé állították õket. Az érintett bírók – megszegve hivatásuk alapvetõ normáit és a vonatkozó jogszabályokat – tömegesen rendelték el a harminc napos elõzetes letartóztatásokat. A bírói meghallgatások 2-3 percig tartottak, bizonyítékokat nem lehetett elõterjeszteni, a védelemhez való jog nem érvényesült. Az elrendelt közel 200 elõzetes letartóztatás másodfokon az ügyek kilencven százalékában jogsértõnek bizonyult, de a bebörtönzöttek így is átlagosan két-két hetet töltöttek börtönben, embertelen testi és lelki szenvedések között.

Mai napig feltáratlan és nem ismertetett, hogy a koncepciós eljárásokat elindító, ártatlan emberek tömegét bebörtönzõ bírókat felelõsségre vonták-e. Kivizsgálták-e, milyen eredménnyel, mit állapítottak meg? Hány bíróval szemben indult büntetõeljárás? Van-e olyan az ártatlan embereket tömegesen börtönbe vetõ, a jogszabályokat semmibe vevõ bírák között, aki jelenleg is bíróként dolgozik? Hol olvasható, a kivizsgálási eljárás eredménye? Rendkívül fontos, hogy a bírói függetlenség Magyarország jelenlegi vészkorszakában megmaradjon, s a bírák ne legyenek utasíthatóak, aljas hatalmi céloknak alárendelhetõk.

2. 2006. õszének rövid kronológiája, a „randalírozó csõcselék” illetve „zavargások” retorika veszélyei, összefüggések a mai helyzettel.

A ma két esztendeje börtönbe vetett, koncepciós eljárás alá vont embereket a hatalom és az azt kiszolgáló média és „liberális értelmiség” „randalírozó csõcseléknek” nevezte. A kormánypártok és az õket szolgáló „értelmiség” és sajtó képviselõi élenjártak e kifejezések alkalmazásában és a bebörtönzöttek, meggyalázottak bûnözõkkénti kezelésében. Ezeket az embereket, a gátlástalanul, hazug módon „csõcselékezõket” súlyos személyes felelõsség terheli azért, hogy Magyarország EU-tagállam létére diktatúraként mûködik az emberi jogok tekintetében.

Sajnálatos módon 2006 szeptemberében az ellenzék sem lépett fel kellõ határozottsággal a durva jogsértések leleplezése, a bebörtönzöttek kiszabadítása, a felelõsségek tisztázása érdekében. Szükség lett volna a magyar és a nemzetközi közvélemény, az Európai Unió, az ENSZ, a világsajtó, az ittlévõ nagykövetek azonnali tájékoztatására, s végsõ soron polgári engedetlenség, ellenállás megszervezésére. Ha ez megtörtént volna, nem került volna sor a 2006. október 23-i tragédiára, amelynek során egyebek mellett 14 ember szenvedett szemsérülést a fejre célzott gumilövedékektõl, amikor a legnagyobb ellenzéki párt békés emlékezõ gyûlését brutális rendõrterrorral, könnygázzal, gumilövedékkel, lovasrendõri rohammal szakították félbe.

Tragédia, hogy a „randalírozó csõcselék retorika” olyan mértékben eltorzította az emberek gondolkodását, hogy a Fidesz-gyûlés során a Deák tér irányából érkezõ segélykérésekre, melyek szerint „lövik az embereket” nem reagáltunk, biztosra véve, hogy ez csak „provokáció” lehet. Mindez jelzi, hogy mennyire vigyázni kell a közbeszédben a „randalírozó csõcselék”, „zavargások” és hasonló kifejezésekkel éppúgy, mint a „provokációra” történõ állandó utalásokkal.

Azok, akik tudtak arról, hogy szinte kizárólag ártatlan emberekbõl álló tömeg szenved a budapesti börtönökben politikai fogolyként, és nem léptek fel kellõ hatékonysággal az emberi jogok, a jogállamiság helyreállítása érdekében, felelõsséggel tartoznak mulasztásukért és a 2006. október 23-án elszenvedett sérülésekért, megaláztatásokért.

Megemlítette, hogy Gusztos Péter az Országgyûlés Emberi Jogi Bizottságának tagjaként részt vett a Bizottság – az egyik budapesti börtönbe – kihelyezett ülésén, amelynek célja az önkényes letartóztatások kivizsgálása lett volna. Gusztos – a jegyzõkönyvekbõl is megismerhetõ módon – pimasz, magyargyûlölõ stílusában mindent megtett annak érdekében, hogy a kínzások, a jogsértések zavartalanul tovább folytatódhassanak.

Egyértelmû, hogy az ellenzékhez tartozók – legyenek bár „fideszesek” vagy „radikálisok” – összeveretése, bebörtönzése, megkínzása, koncepciós eljárás alá vonása azt a célt szolgálja, hogy a megfélemlített emberek bénultan és némán tûrjék az ország kirablását, a nemzeti vagyon széthordását, a magyar föld, a magyar víz külföldi kézre adását. Rendkívül szomorú, ha egy országgyûlési képviselõ, folyamatosan fegyelmezheti és terrorizálhatja azokat, akik nem az általa képviselt szûk gazdasági és hatalmi elitet szolgálják, azokat, akik fellázadnak a magyar nép elnyomásával szemben .

3. Vélemény-nyilvánítási szabadság és gyülekezési jog nélkül nem lehet változást elérni. A tiltakozók, tüntetõk démonizálása, kriminalizálása és megfélemlítése közvetlenül a vélemény-nyilvánítás jogának elfojtását, közvetve a jelenlegi társadalmi-gazdasági-politikai helyzet fenntartását, így Magyarország gyarmati sorba taszítását szolgálja. Az emberi jogok jelentõsége egy európai demokráciában – a szemléletváltás szükségessége, a közéleti szereplõk és a média felelõssége.

Magyarország válaszút elõtt áll. Amennyiben a jelenlegi úton haladunk tovább, menthetetlenül egy harmadik világbeli, kiszolgáltatott, megnyomorodott gyarmat sorsára jutunk. Iparunk, kereskedelmünk, szolgáltatásaink után a magyar termõföld, a magyar víz is külföldi kézre kerülhet. A magyar munkavállalók sokasága dolgozik szinte teljes munkajogi jogfosztottságban külföldi „gazdáinál”. A közpénzeket, ideértve az EU-s pályázati pénzeket is, a szûk hatalmi/gazdasági elit „lenyúlja”, korrupcióval, pántlikázott pénzekkel és minden lehetséges eszközzel oda próbálnak hatni, hogy a nagy összegek saját magukat és baráti körüket gazdagítsák, ne Magyarországot.

A vidék Magyarországa folyamatos rettegésben él a terménylopásoktól, színesfémtolvajoktól, erõszakos bûnözõktõl, akikkel szemben a rendõrség nem lép fel, nem védi meg a polgárokat. A rendõri erõk ehelyett mérgezõ gázokkal lõdöznek a magyar emberek közé. A saját hazánkban.

E rövid kis körkép jelzi: ha nem akarunk végérvényesen gyarmattá válni, a magyar embereknek sokkal erõteljesebb ellenállást kell mutatniuk a fennálló hatalommal szemben. Ehhez nélkülözhetetlen az emberi jogok gyakorlása. Az Alkotmányban lefektetett jogokat, az államnak biztosítania kell.

Biztosítani kell, hogy a magyar nép visszakapja önrendelkezési jogát, és képesek legyünk beleszólni saját sorsunk alakulásába. Véget kell vetni annak, hogy egy szûk gazdasági és hatalmi elit totális diktatúrát épít ki a hazánkban. Nem tartható tovább, hogy diktátoraink minket hibáztatnak azért, mert lovasrendõri rohamot vezényelnek közénk, szemen lõnek bennünket, illetve mérgezõ gázokkal támadnak ellenünk – a saját hazánkban. Ezeknek a mindenre elszánt, aljas diktátoroknak nem bársonyszékekben és hatalomban, hanem börtönben lenne a helyük!

Mindenki számára világossá kell tenni: az irányadó emberi jogi normák, jogszabályok alapján, ha egy tüntetõ tömeg egy csoportja jogellenesen, erõszakosan is lép fel, attól nem minõsíthetõ az egész tüntetés jogellenesnek, és nem oszlatható fel. Ennél a véleménynyilvánítási jog és a gyülekezési jog sokkal fontosabb, és sokkal erõteljesebb védelmet élvez.

A közéleti személyiségek, a média felelõssége, hogy világossá tegyék: demokráciában nem bûn, hanem erény, ha valaki él polgári és politikai jogaival, ha utcára megy, ha tüntet, ha tiltakozik az elnyomás, az ország kifosztása, a korrupció, a végtelen hatalmi arrogancia ellen. Nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is, hogy fellépjünk az ellen, hogy Magyarország a XXI. század elején, az Európai Unió tagjaként véglegesen és visszavonhatatlanul diktatúrává és gyarmattá váljon. Be kell fejezni a tiltakozók, a Magyarországért felelõsséget vállalók démonizálását, veszedelmes bûnözõként beállítását.

Ha ezer tüntetõ emberbõl húsz vagy harminc – bármely okból, akár azért, mert titkosszolgálati ügynök, akár másért – erõszakosan, jogellenesen viselkedik, akkor õket ki kell emelni, velük szemben el lehet járni, de a többi tüntetõ, tiltakozó számára az állam kötelessége továbbra is biztosítani a gyülekezés, a tiltakozás jogát. Ezek az emberek nem randalírozó csõcselék, hanem az országrombolás, a diktatúra, a gyarmatosítás ellen fellépõ polgárok, akik Magyarországnak és Európának teljes jogú polgárai, nem pedig egy szûk elit szolgái, cselédei, akik szabadon terrorizálhatók, lõhetõk, fenyegethetõk a saját hazájukban. Ideje befejezni a „radikális” ellenzék folyamatos gyalázását, démonizálását és fenyegetését. Eljött az idõ az ország további kirablásának megakadályozására, az eddigi bûnök feltárására, az emberi jogok és a demokrácia kultúrájának kiépítésére. Ismétlem: a diktatúra és az elnyomás ellen minden tisztességes embernek nemcsak joga, de kötelessége is fellépni.

Véget kell vetni a folyamatos „fasisztázás”, „antiszemitázás”, „randalírozó csõcselékezés” szokásának, amelynek aljas szerepe van Magyarország életében: mintegy kikövezi azt az utat, amelyen egy vékony, gátlástalan réteg akadálytalanul végigsétálhat s kifoszthatja, gyarmattá teheti Magyarországot. Ebbõl elég volt!

4. Feljelentés lelkiismereti és vallásszabadság megsértése, valamint hivatali eljárásban elkövetett bántalmazás miatt a 20-án, szombaton történt rendõrterror miatt.

Személyes vallomással szólt 20-áról.
Szeptember 20-án este magam is megéltem a diktatúra újabb gaztettét, a mérgezõ, kirívó tüneteket okozó könnygázzal történõ támadást. Mivel istentisztelet közben ért a rendõrök garázda támadása, lelkiismereti és vallásszabadság megsértésének bûntette miatt tettem feljelentést, valamint bántalmazás hivatalos eljárásban elnevezésû bûncselekmény miatt. Az utóbbi miatt azért, mert nemcsak a verés, hanem az egyébként minden eddiginél durvább vegyi fegyver bevetése is bántalmazásnak minõsül. Kérem a sajtót, hogy kövesse az emiatt indult büntetõeljárást figyelemmel, és tegyen meg mindent annak érdekében is, hogy tisztázódjon: ki és milyen alapon, milyen minõségû vegyi fegyver bevetését rendelte el Magyarországon, az Európai Unió tagállamában, magyar emberekkel szemben.

5. Meddig érvényesül még a megrögzött szemkilövetõk értékrendje, mikor jön el az idõ, amikor a nemzeti vagyont elrabló, Magyarországot tönkretevõ MSZP-SZDSZ bûnözõknek kell rettegniük a börtöntõl és nem a gyülekezési jogukat gyakorlóknak a vegyi fegyverektõl?

Itt az ideje rámutatni: a király meztelen. Magyarországon ma olyan emberek irányítják a közbeszédet, akiket súlyos, megbocsáthatatlan felelõsség terhel Magyarország kirablásáért, megnyomorításáért, valamint az e célt szolgáló diktatúra kiépítéséért. Ezek az emberek kiabálnak, fenyegetõznek és újjáélesztik szellemi és politikai elõdeik, az ötvenes évek magyar vezetõinek stílusát. Ezeknek az embereknek nincs helyük a hatalomban. Aki õket és az õ veszedelmes gondolataikat, az emberi jogokat egyre durvábban korlátozó, a nemzeti ellenállást egyre inkább büntetõ javaslataikat éljenzi, sõt akár hallgatólagosan támogatja, maga is erkölcsi felelõsséget vállal azért, hogy Magyarország diktatúra és gyarmat lesz.

Voltaire, aki liberális gondolkodónak számít, erkölcsi alapigazságot hagyott az utókorra:

Aki megbocsátja a gaztettet, cinkossá válik!

Orbán Éva