1566. szeptember 7-én halt hõsi halált gróf Zrínyi Miklós, Szigetvár kapitánya

„Emberségrõl példát, vitézségrõl formát mindeneknek õk adnak”

A Zrínyi család kiemelkedõ szerepet vállalt a magyar történelemben, elsõsorban a török elleni harcokban, de tisztán átláttak a Habsburgok mesterkedésein is, akiknek egyáltalán nem volt érdeke a magyarság szabadsága és függetlensége, sõt, az õ érdekük kimondottan ennek az ellenkezõje volt, amit a történelmi tények igazolnak.

A Zrínyi család címere függõlegesen két mezõre oszlik. Az egyik mezõben egy várfalból kiemelkedõ bástya látható, mely erejük kifejezõje, a másik mezõben két kiterjesztett sasszárny utal hírnevükre és dicsõségükre. A címer hûen tükrözi igaz hazafi és bátor vitéz voltukat, mert mindig erõs bástyái voltak a török elleni harcoknak, nevüket így õrizte meg az emlékezet, és dicsõséges, vitéz hírük gyorsan vált közismertté.

A Zrínyi család története a messzi múltban keresendõ. Bár dalmát család sarjai, akik elhorvátosodtak, szívük, lelkük magyarként dobogott, kardjuk magyar érdekekért küzdött. Zágrábtól délre állt Zrin vára. Nagy Lajos királyunk ezt a várat egy 1374-ben keltezett oklevél szerint Györgynek és testvérének Gergelynek ajándékozta, majd ezt követõen állandósul a várnév alapján a család neve Zrínyire. Hatalmas birtokukon vezettek az utak Bécsbõl a dalmát tengerpartra, ahol kiterjedt rokonságuk volt, például a Frangepán család is. A török hódítás során birtokaik országhatárrá válnak, és életük összekapcsolódik a török elleni harcokkal.

- A Szigeti veszedelem

A szigetvári Zrínyi Miklós, - a költõ Zrínyi Miklós dédapja - Szigetvár hõse talán a legismertebb, aki vitézeivel élete utolsó pillanatáig Szigetvárt védve harcol II. Szulejmán szultán török hordái ellen 1566-ban. A dédapa példamutatását örökíti meg a költõ a Szigeti veszedelem címû eposzában,

„ …Ki meg merte várni Szulimán haragját,

Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,

Az kinek Europa rettegte szablyáját.”

A török hadak csak 1566. szeptember 7-én foglalták el Szigetvár rommá lõtt falait. Bár Szulejmán szultán az ostrom befejezése elõtt meghalt, de ezt eltitkolták a török hadak és a magyar várvédõk elõtt, a gyõzelem érdekében. Ez azonban egyáltalán nem kisebbíti Zrínyi gróf és 500 vitézének önfeláldozását, a hazaszeretet oly nagyszerû példáját, melyet az utókorra hagytak.

- Mi történt 1566. szeptember 7-én Szigetvár és környékén?

1566. május elején ismét felkerekedett Szulejmán szultán. Ferdinánd fia Miksa magabiztosan készült a szultán fogadására, mivel a pápától és a nyugati országoktól igen nagy támogatást kapott. Hatvanezer remek fegyverzetû sereg táborozott Gyõr környékén, és arra készült, hogy lecsap a portyázó török hordákra. Isztambulban tartottak attól, hogy a hadjárat netán kudarccal végzõdik, de ekkor már Szulejmán százezres seregével úton volt, hogy elfoglalja Gyulát és Egert, a két erõs végvárat. Még szerb földön jártak, amikor Arszlán budai pasát elkergették Palota falai elõl. Thury György Palota vitéz kapitánya megvédte a várat, majd a felmentõ sereggel visszafoglalta a töröktõl Veszprémet és Tatát. A ritka sikerek kezdték feléleszteni a kábult országot. Ezt a sikersorozatot erõsítette, és táplálta a reménységet hogy Zrínyi Miklós dunántúli fõkapitány Siklós mellett alaposan helybenhagyott egy portyázó török sereget. Ez annyira feldühítette Szulejmán szultánt, hogy eredeti tervét megmásította, és Eger helyett Szigetvár ellen fordult. Ebben az idõben Szigetvár volt a legerõsebb végvár a Dél-Dunántúlon.

Két sereg került szembe egymással. Százezer megdühödött török háromszáz ágyúval, és két és félezernyi magyar, valamint a horvát õrség benn a várban. Meglehetõsen egyértelmû erõviszonyok.

Zrínyi Miklós a vár kapitánya 58 esztendõs. Katonái elõtt hangosan esküszik életre, halálra, összetartozásra, kitartásra.

A várvédõ katonák nevében a deák mondja az eskü szövegét, amely így hangzott: „ Mi polgárok, lovagok, gyalogok és õ felsége zsoldos katonái esküszünk és szentül fogadjuk Istennek, a mi keresztény felsõségünknek, a hazának s a mi urunknak, gróf zrínyi Miklósnak, hogy hívek és mindenben engedelmesek leszünk, állhatatosan ígérjük, hogy vele élünk és vele halunk!”

- Az ostrom

1566. augusztus 6-án megkezdõdött az ostrom. A védõk fáradhatatlanok voltak, s bár nagy veszteségeik voltak, hét ostromot visszavertek. Sõt idõnként kitörtek a várfalak mögül és aprították az ostromlókat. Már egy hónapja tartott Szigetvár ostroma, mégsem tudta a török bevenni a várat. Néhány nappal a Mohácsi vész negyvenedik évfordulója elõtt Szulejmán is meghalt, ezt azonban eltitkolták a török hadak elõtt, a siker érdekében.

A szigetváriak is nagyon megfogyatkoztak, és a belsõ várba szorultak. Miksa felmentõ csapatai pedig késtek, holott egy hónap alatt többszörösen is odaérhettek volna. Csakhogy Miksának úgy tûnik, ez nem állt érdekében. Jobban félt a hõs Zrínyi Miklós hadvezértõl, mint a töröktõl. Szeptember hetedikére a vár védõinek sorsa reménytelenné vált, mert mindennapossá vált az éhezés, asszonyok, gyerekek éheztek, a belsõ vár kigyulladt, és a felmentõ seregnek se híre, se hamva nem volt sehol.

Szigetvár hõs kapitánya, levetette katonai öltözékét, a páncélinget, és ünnepi ruhát – dolmányt és sötétkék mentét – öltött. Sisakját levetette, fejére gyémántbogláros, kócsagtollas kalpagot tett, kezébe görbe kardot és kis kerek pajzsot ragadott, majd lóra ült. Megmaradt vitézeivel, a költõ szerint 500 vitézével kirontott a pogányokra. A vitézek életük utolsó leheletéig küzdöttek, utolsó csepp vérükig verekedtek a hazáért, a magyarságért.

-Török vezérek levele Miksához

Miután gróf Zrínyi Miklós a várból kitörve a törökök soraiban nagy veszteséget okozott, vitézeivel hõsként esett el. A török vezérek katonai pompával temették el a fõkapitány Zrínyi Miklós hadvezért, de a fejét levágták, és elküldték Miksa császárnak egy futárral a gyõri táborba, egy levél kíséretében. Ez a levél arról tesz tanúbizonyságot, hogy a törökök elismerték Zrínyi nagyságát és hõsiességét, és tudták, hogy milyen nagy veszteséget okoztak a magyarságnak. Soraikból Miksa és az udvar megvetését is kiolvashatjuk.

A levél így szól:

„Legbátrabb emberetek fejét küldjük, amelyre a jövõben is nagy szükségetek lenne.”

Lett volna bizony, nem is kevésszer. Napjainkról nem is szólva.

Végül Zrínyi Miklós Miksa császárnak elküldött fejét elvitték Csáktornyára, és ott nagy gyászpompával eltemették.

Fia, György, aki 17 éves volt Szigetvár ostromakor, megfogadta apja tanácsát, aki a késõi utód költõ szerint így búcsúzott a fiától:

„Tanulj én tülem is nehéz vitézséget,

Tanulj fáradságot s hazádhoz hûséget,

Tanulj tülem jóságos cselekedetet,

Mástól penig szerencsét s annak gyümölcsét.”

Nagy szükség lett volna Zrínyi Miklós katonai tudására, erõs karjára, nemzetépítõ gondolkodására. Amikor a rabló török had elvonult és viszonylag békésebb idõ következett, meg kellett volna kezdeni a végvárak megerõsítését, újjáépítését, katonai felszerelések pótlását, és nem utolsó sorban meg kellett volna tervezni és szervezni a törökök elleni hadjáratot, egészen pontosan, az ország felszabadítását: Erdély, a hódoltság és a királyi Magyarország egyesítését. A megosztottság még átmeneti állapotnak tûnt, és a három részre szakadt ország lakóiban élt még az összetartozás érzése.

Békekötések a porta és a bécsi udvar között

A Habsburgoknak azonban más az érdeke. Miksa nem használja ki a kedvezõ idõt. A bécsi király nem törekszik Magyarország felszabadítására. Nem bosszankodik a területi veszteségek miatt, békét akar minden áron, hogy a török ne érje el Bécset. Egyezséget köt Szulejmán utódjával, Szelimmel évi harmincezer aranyért.

1568 februárjában Drinápolyban békét köt a török és Miksa, ezzel megpecsételõdik a három részre szakadt országunk sorsa.

Hatvan évvel Szigetvár eleste, és 100 évvel a mohácsi vész után, már véglegesen befejezõdött az ország három részre szakadása. Az egységes Magyarország végleg felbomlott. Középen a török, az ország nyugati szegélye és a Felvidék a Habsburg birodalom része lett, felszámolták a királyi Magyarország intézményeit, a hadügy, a külügy, a pénzügy tekintetében egyértelmûen Bécstõl függtünk. Az ország keleti részén létrejött az Erdélyi fejedelemség, mely bizonyos önállóságot élvezett, és ennek kapcsán a XVII. Században Erdélynek jutott az a szerep, hogy a magyar államiságot megõrizze. A Habsburgoknak továbbra sem állt érdekében a török kiûzése. 1568-ban 25 évre szóló békekötés született, majd a 15 éves háborút 1606-ban megint békekötés követte.

A török elleni harc csak Zrínyi Miklós költõ és hadvezér életének utolsó éveiben lángol föl, aki ebben a harcban kiemelkedõ szerepet vállalt. Harcok folytak viszont a Habsburgok részérõl Erdély bekebelezéséért, mert ez számukra diplomáciai úton nem sikerült. A végvárakba idegen zsoldosok kerültek, és a várak élére német kapitányokat nevezett ki a Habsburg udvari kamarilla. Az pedig már szállóigévé vált, hogy „mindig idegenek adták fel a várainkat”.

A Szigeti veszedelem költõje

A történelem a második Zrínyi Miklóst, Szigetvár hõs kapitányának dédunokáját is kiemelten számon tartja. A költõ Zrínyi hõsi kor különleges embere volt, aki tudatában volt hivatásának, küldetésének, aki kardjával írta be hírét a magyar történelembe, mert nem látszani, de különbnek akart lenni kortársainál. Programja olyan hazaszeretet volt, mely cselekedetekkel, tettekkel és nem üres szavakkal bizonyított. Sok késõi költõ utód tanult tõle.

A hatalmas birtok és gazdag vagyon örököse hozzáértéssel és felelõsséggel kezelte birtokait. Saját jövedelmébõl sokat áldozott a török elleni harcokra, Új-Zrínyivár és erõdítmények építésére, amit a bécsi udvar nem nézett jó szemmel. Leveleiben hiába kért a török elleni küzdelemhez segítséget az udvartól, csak elutasításra számíthatott.

Költõként a Szigeti veszedelem eposzban dédapjának, és a szigetvári hõsöknek õ állít méltó emléket úgy, hogy saját korához szól, a széthúzó magyarságnak akar összefogásból, hazaszeretetbõl, vitézségbõl követendõ példát fölmutatni.

Gróf Zrínyi Miklóst - a kiváló hadvezért, az élesen és világosan látó politikust és a kiváló írót - egy vadászaton egy rejtélyes Habsburg érdeket képviselõ „vadkan” eltette láb alól. A vadászaton részt vett egy olasz vendég is, aki arról számolt be kortársainak, hogy „Zrínyi gróf több, lõtt sebbõl vérzett”.

Nem véletlen az ilyesmi (egy kis vadkan, egy kis méreg, egy-két orgyilkos) a mi történelmünkben, mindig a legjobbjaink ellen.

Orbán Éva