Tildy Zoltán emléktábla avató, Budapest

Pollack Mihály tér- 2008. május 1.

TÕKÉS LÁSZLÓ PÜSPÖK, EU PARLAMENTI KÉPVISELÕ BESZÉDE ( 19 ’)

„A kommunista amnézia nagy temetõjébõl kell kihantolnunk, feltámasztanunk, rehabilitálnunk nagy elõdeinket.”

Tisztelt Elnök Úr, Hölgyem és uraim, kedves testvéreim

Mindenek elõtt megköszönöm, hogy meghívtak erre az emléktábla avatóra és ezáltal magam is beállhatok azok sorába, akik lelkipásztorként, közéleti és politikai szerepet vállaltak, mint amiképpen Tildy Zoltán is tette a maga idejében. Fogadják elismerésemet a Tildy Zoltán Kulturális Örökség Alapítvány elnöke, tagjai azért, hogy éltetik Tildy Zoltán emlékét és a mai napon emléktáblát avatnak az õ tiszteletére.

Elismerés illeti õket, hiszen örökségünk felkutatására, megõrzésére lés gyarapítására törekszenek egy olyan korban, egy átmenetinek nevezhetõ korban, amikor még annak a kommunizmusnak az öröksége köszön, kísért vissza, amellyel Tildy Zoltán is szembetalálta magát és az adott körülmények között próbált ellenállni a szovjet kommunizmusnak és magyar csatlósainak, ugyanakkor kénytelen-kelletlen alkalmazkodva egy olyan kor körülményeihez, melybõl nem látszott és nem is volt kiút abban a az idõben.

Tildy Zoltán egyházi-politikai és kulturális örökségét éltetjük a mai napon.

Idõszerû ezt tennünk., mert tovább tart, változott formában a kommunizmus, változott formában, amint már az elõbb mondtam. A rendszerváltozás folytatását jelenti, ha felkutatjuk a múltat és örökségét feltárjuk, az értékeket felmutatjuk a hamis értékekkel, a nemzeti értékeket a pártérdekekkel szemben. Az örökség felkutatása és megõrzése mellett a példa felmutatása is fontos mozzanata ennek az emléktábla állításnak és emléktábla avatásnak, hiszen a kommunizmus, a kommunista amnézia nagy temetõjébõl kell kihantolnunk, feltámasztanunk, rehabilitálnunk nagy elõdeinket.

Hadd ne soroljak példákat az irodalomból, a közéletbõl, a kulturális élet minden területérõl, akik azelõtt hallgatásra voltak ítélve, amint említette is Horváth János professzor úr, képviselõ úr, õket kell újból megtalálnunk és elhelyeznünk a nemzet panteonjában, és történelmi értékükön méltányolni õket annyi évtized távlatából. De úgy érzem idõszerû ez az alkalom, az emléktábla állítás a jelenlegi politikai helyzet viszonylatában is, hiszen, amint látjuk, a kommunizmus örökösei az antifasiszta érdemeket maguknak akarják kisajátítani,, a baloldal és a liberális oldal teljesen a saját hatáskörébe és értékei körébe akarja vonni a nemzeti szocializmus elleni harcos bátor kiállást.

Márpedig ez nem felel meg a valóságnak!

Nem szabad hagynunk, hogy pártpolitikai célokra használják fel múltunkat, értékeinket. Éppen ezért fel kell mutatnunk Bajcsy Zsilinszky Endrével együtt Tildy Zoltánt és az õ politikai örökségét, érdemes megemlékeznünk arról, hogy milyen következetesen szállt szembe kezdettõl fogva a hitleri fasizmussal, hogyan, milyen elkötelezetten harcolt nemzeti függetlenségünkért Tildy Zoltán, hogyan vette ki a részét a népfrontos jellegû szövetkezésekbõl - és itt már életrajzi adatokat kellene sorolnom, de nem teszem., nem ez a feladatom. Csak vázlatosan kívánom érzékeltetni, hogy az õ antikommunista bátor-harcos, kockázatvállaló kiállását, mely az illegalitásba vonulásig terjedt 1944-ben.

Érdemes felidéznünk, hogy kénytelen-kelletlen még a kommunistákkal is szövetkezve próbálták a háborúból való kiugrást elõkészíteni, ami azután sajnos nem sikerült.

Idõszerû Tildy Zoltán volt köztársasági elnökrõl emlékeznünk a kommunizmus áldozatainak a sorában is. Nemrégen, március elején, az EU parlamentben Strasbourgban tartottunk egy megemlékezést éppen a kommunizmus áldozatainak emléknapját követõen, de annak apropójára, és újabb lendületet próbáltam én is adni az ottani szövetségeseimmel a kommunizmus feltárásának, a kommunizmussal való szembenézés folyamatának, mely döcögve halad elõre.

Néha meglódul, aztán elakad.

Igen, a múltat meg kell ismernünk, be kell vallanunk.

Történelmi értékrendünket helyre kell állítanunk.

A kommunizmus által többszörösen megszakított történelmi folytonosságunkat helyre kell állítanunk és a jelen zûrzavarában értékbeli, ideológiai, politikai, zûrzavarában nagyon is fontos, hogy ez tegyük és erre, egyebek mellett erre is emlékeztessen ez a emléktábla.

Hölgyeim és uraim, kedves testvéreim!

Ez az alkalom szintén idõszerûen veti fel egyház és politika viszonyát. Egyház és politika viszonyának a kérdését. Hiszen egy pártalapító, egy pártelnök, egy volt országgyûlési képviselõ, egy volt államminiszter és miniszterelnök és nem utolsó sorban egy volt köztársasági elnök emléktáblája elõtt állunk meg. S olyan korban vállalt közéleti, vezetõ közéleti -politikai szerepet, amikor impériumváltozások követték egymást. A két világháború idején a kommunista hatalomátvétel idején, a totalitárius diktatúrák szorításában, az üldöztetések lés életveszélyek korában, nem utolsó sorban pedig az 1956-os forradalom és szabadságharc rövid, tüneményes idõszakában. Amikor -valljam be õszintén, én sem voltam ismeretében Tildy Zoltán életmûvének és életrajzának, amikor megismerkedtem, felületesen, amennyire lehetett, ilyen rövid idõ alatt, akkor az az ige jutott eszembe Jakab apostol levelébõl, hogy „ aki azért tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bûne az annak.”

Egyház és politika viszonyában jellemzõ igének tartom ezt, ugyanis vagy a szûkkeblû kegyesség utasítja ki a politikai és közéleti pályáról a lelkészeket vagy a kommunista liberális egyházellenesség tessékelne ki bennünket, akik egyébként éppúgy polgárai vagyunk a hazának, mint bármely más jogállású vagy foglalkozású nemzettársunk, és én azt mondom: ha akarnám se tehetném, hogy ne politizáljak, a szónak a legnemesebb értelmében – és itt nem pártpolitikára gondolok, mert nem nézhetjük tétlenül – ez ellentmondana lelkészi fogadalmunknak és erkölcsi hitvallásunknak- nem nézhetnénk tétlenül azt, ami zajlik körülöttünk, és nem tudnánk-szabadna semlegesnek lennünk az iránt, ami zajlik körülöttünk! Noha egészen más jellegû a téma a Bibliából, de mégis idetalál: az irgalmas szamaritánus története. A pap és a lévita érdektelenül ment el a vérbefagyott ember mellett, nem tartották feladatuknak, hogy segítsenek a bajbajutott emberen. Aztán jött a megvetett irgalmas szamaritánus és õ a lélek szavára s a hit késztetésére segítségére sietett a bajbajutott embernek. Gondolom, ez az attitûd példamutató lehet az egyház, az egyházi emberek számára.

Mi sem könnyebb, visszavonulni a templom zártságába vagy hûvösébe, és a hivatásunk áhítatába és az imádság és az ige világába! De az ige ebbõl az elzárkózásból kifelé küld bennünket a világba és hivatásul adja nekünk, hogy végezzük a szolgálatunkat a társadalomban és bármilyen téren egyébként. Ilyen értelemében –ennek hagyománya van az egyházunkban is. Most nagyon elzárkózik a például katolikus egyház a politizálástól. De hát Márton Áron a párizsi békeszerzõdés ellen szervezkedett, lépett fel 1945-46 –ban és memorandumot írtak püspöktársaival együtt aláírták mindahányan Erdélyben s a korabeli szellemi elit képviselõi és Észak- Erdély hovatartozása ügyében kiálltak!

Kell-e ennél szebb példa arra, hogy az egyháznak adott helyzetben, adott esetben, mint ahogy ma is, Magyarországon, kötelessége, egyenesen kötelessége kiállni valamilyen módon! Politikai téren is, hogyha ezt megköveteli a helyzet!

Közismert volt Tildy Zoltán szociális érzékenysége, a szegények, a nincstelen parasztok oldalán való felszólalásai- én azt gondolom, teljes összhangban volt gyülekezeti szolgálata , a gyülekezeti szeretet, az egyházi szeretetszolgálat és a politikai szerepvállalás …ugye 56 után tudjuk, hogy milyen külügyminisztere lett Magyarországnak,- szintén egyházi ember- volt püspök.. Milyen erõteljes kontraszt állapítható meg, rajzolódik ki a kétfajta politikai szerepvállalás között!

Igen, 56-ban Tildy Zoltán akkori államminiszter a mi jó példánk egyházi téren. Aki tudhatta azt, hogy „… bûnösök közt cinkos, aki néma” és az elõbb említett ellenpéldával szemben kell értékelnünk a forradalom és szabadságharcban vállalt -történt szerepvállalását. Õ maga is cselekvõ módon vette ki részét az eseményekbõl. Amint olvastam megszavazta a Varsói Szerzõdésbõl való kilépést, és kezdeményezõi közé tartozott a független kisgazda-párt vagyis a demokratikus többpártrendszer újjászervezésének, kiállva ezek által nemzeti függetlenségünk és a demokrácia mellett.

Hölgyeim és uraim, kedves testvéreim, a Mennybemenetel ünnepén vagyunk, áldozócsütörtökre esik ez a május 1-je, a profán és az egyházi ünnep sajátos ötvözõdése történik a mai napon. Hadd zárjam beszédemet Krisztus urunk mennybemenetelének történetébõl vett azon igével, amikor örökségként-testamentumként hagyja tanítványainak és így szól ma is hozzánk:”…és én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig”.

Most, amikor aggódó szeretettel vesszük körül hazánkat, kis Magyarországot és a határon túlra szakadt nemzetrészeket, földi hazánkért imádkozva és „Nemzeti feladatainkat keresve”- ahogyan fogalmazott egyik mûvének a címében Tildy Zoltán – akkor vessük pillantásunkat a mennyek felé, ne csüggesszük le reménytelen módon tekintetünket a földre, emeljük tekintetünket a mennyekre s ez egészen emberi, egészen istenes magatartás jellemezzen bennünket további munkánkban, harcainkban, emlékezésünkben, reménységünkben.

Áldott legyen Tildy Zoltán emléke!

Isten áldása térjen tireátok!

( Szó szerint lejegyezte M.Szabó Imre )