A szerzõ látnoki képességének újabb bizonyítéka

Csurka István: Az új proletárpárt

Minden nappal érezhetõbb, hogy a magyar társadalom felett az eddigieknél sokkal határozottabban átvette az irányítást az az izraeli-amerikai erõ, amely mindenütt jelen van, Kínát kivéve, de ekkora befolyása sehol sincs.

Ez a függõség azért is életveszélyes, mert a társadalom túlnyomó része elõtt ismeretlen. Sokan el sem hiszik. Maga ez a hatalom gondoskodik arról, hogy rejtve maradjon .A kezében tartott úgyszólván egész magyarországi médiának éppen az az általa megszabott küldetése, hogy ezt a helyzetet eltakarja.

Mindent, ami történik, a tévé, szabad belpolitikai erõk, pártok, józanok és szélsõségesek küzdelmének tünteti fel.

Ezzel szemben az a tény, hogy a szélsõségesek egyes csoportjait is azért tartják fenn, szervezik meg és az ellenük való küzdelmet, azért teszik meg a demokráciáért folyó harc súlypontjának, hogy a külsõ irányítottságot eltakarják.

Számottevõ szélsõség, durvaság, antiszemitizmus nem is volna, ha a Moszad nem szervezné. Ezért aztán a magyarság zöme nem is látja ezt a helyzetet, sõt a médiumok által befolyásolt alig-alig gondolkodó réteg el sem hiszi, hogy itt ma már minden apró és nagy történés idegen érdeket szolgál, és a magyar szekér e nélkül a behatás nélkül egészen más irányba menne.

Az uszított nép még mindig a kommunistákat szidja, holott már a kommunisták is csak kitartottjai ennek a zsidó központnak.

Ez az irányító erõ itt bent mûködik az országban, részvénytársaságokban, igazgatóságokban, plázák vezetõségében, belügyben, hadseregben, kormányban és néha kampánystábként.

Ha akar, a rendõrségbe bújtat kisebb- nagyobb egységeket és a rendõrséggel együtt veri a magyar tüntetõket, illetve ellenõrzi,

hogy a magyar rendõrség teljesíti-e durvaságra és népszerûtlenné válásra vonatkozó utasításaikat. A titkosszolgálatok feletti uralom magától értetõdik.

A Moszad-központnak döntõ a befolyása az államigazgatásban, a médiumokban és természetesen a pénzhatalomban. Ez minden bizonnyal a Moszad emberszállító és megszállásokat intézõ csoportja, amely ha kell,egy nap alatt kitelepít ezreket Afrikából, kezelte és kezeli az Oroszországból történõ kitelepítéseket és amelynek csak egyik részlege a választásokat szervezõ kampánystáb.

Ez a kampánystáb Ron Werber vezetésével jó pénzért már mûködött itt, most valószínûleg más személyek vannak megbízva. A kampánystáb szerepe és fontossága megnõtt, mert az egész világon megnõtt a választások jelentõsége a válság miatt. A válság közepette lezajló választásokon felütheti a fejét olyan párt, amely holokauszttagadásra vetemedik.

A kampánystábnak ezt meg kell akadályoznia.

A liberális piacgazdaság megbukott, ezt még el lehet viselni, de a holokausztra épült világrend Izrael és a zsidó világhatalom létalapja. Ezt évtizedek óta folyó szívós munkával, a fehér ember egész tudatának átalakításával hozták létre, ehhez körömszakadtig ragaszkodnak. Magyarországon pedig, Közép Európa közepén pedig még annál is jobban, a végsõkig. Nem kerülhet hatalomra olyan erõ, amely célba veszi ezt a leleplezést.

Minthogy Dél-Amerikát már részben elvesztették e tekintetben, Kína és a Távol-Kelet pedig fütyül rájuk, minden figyelmüket Közép-Európára fordítják.

Mégis van kiút számunkra, mert eddig semmi ellenállást nem tanúsítottunk. Egyszer már adódott egy olyan helyzet Európában, illetve Eurázsiában, amikor sürgõs szükség támadt erre a kampánystábra. Borisz Jelcinnel szemben a végtelen nyomor, pusztulás és kirablás miatt olyan erõsek voltak a Zjuganov-féle orosz kommunisták, hogy félõ volt, hogy kiszakítják Oroszországot az amerikai befolyás övezetébõl. A kampánystáb néhány hónap alatt megfordította az eredményt, Jelcin maradt és csak utána jött Putyin, aki aztán egyensúlyt teremtett. A magas olajár miatt az orosz romlás megállt, a kiáltó népnyomor enyhült, de Oroszország benne maradt az amerikai-zsidó befolyási övezetben. Vagy legalább félig benne maradt.

Putyin néhány zsidó olajmilliárdost számûzött, egyet-kettõt bebörtönzött, de ezt elnézik neki, mert szükség van rá. Zjuganov pedig eltûnt.

Tény az, hogy nem tudunk semmit ennek a központnak a módszereirõl, technikájáról, csak a beavatkozásait érzékeljük. Szoros együttmûködésben és nyilván átfedésben és összekapcsolódásban van ez a szerv az IMF-fel és a Világbankkal és a különbözõ zsidó érdekvédõ szövetségekkel, magával a Zsidó Világkongresszussal.

Amikor a költségvetés elsõ napi vitájában Kósa Lajos debreceni polgármester kijelentette, hogy ez a költségvetés az IMF költségvetése és magyar hangja Bajnai Gordon, teljesen igazat mondott, de arra még csak nem is utalt, hogy Bajnai Gordon ennek a központnak a kinevezettje, bábja, esetleg szigorúan titkos állományú tisztje. Ezt a mondatot, amely a lehetõ legsúlyosabb kijelentés egy független országban, a médiumok még így, csonkán is eleresztették a fülük mellett. Kósára pedig ráindították a szélsõséges csordát.

A költségvetési vita elsõ napjának szenzációja Balóné Morvai Krisztina és Szegedi Csanád EU-képviselõk parlamenti felszólalása lett. Holott õk egyelõre semmilyen párt révén nincsenek bent az Országgyûlésben. Igaz, a Házszabály megengedi, hogy az európai parlament tagja felszólalhasson az itthoniban is, de ehhez hozzá kell járulnia a Házbizottságnak. Most ez megtörtént. Bokros Lajos MDF-es képviselõ is megkapta a lehetõséget, hogy a költségvetési vitában felszólaljon, de az õ felszólalása elsikkadt, pedig Bokros Lajos megnyilvánulása tulajdonképpen a legpikánsabb dolog lett volna, amit el lehet képzelni, hiszen az õ nevéhez fûzõdik egy hasonló, a magyar nemzetet zsugorító csomag, amelynek kiszámított következménye minden magyar érték, vagyontárgy, még elprivatizálható üzem, ingatlan, intézmény leértékelõdése lett. Bokros is ugyanennek a már akkor is itt jelenlévõ irányító központnak utasítására terjesztette be Bajnaiénál enyhébb csomagját. De ez most nem volt érdekes. A médiumokat, a tévéket már csak Morvai és Szegedi érdekelte.

A Moszad irányító központ szemében és szándékaiban, terveiben már csak, vagy most csak az új proletárpárt, a csordaszellem gyõzelme a fontos. Ebbõl a kis esetbõl is kitetszik, hogy mi a célja a Moszad magyarországi megszálló központjának. Nem az MSZP hatalomban tartása. Nem annak a pártnak a megerõsítése, amely elvállalta, hogy idehívja, mint Kádár a szovjet csapatokat. Pontosan tudják, hogy az MSZP lejátszott, színházi nyelven szólva. Már tulajdonképpen nem is kell.

Új proletárpárt kell, új elégedetlen ember kell, új gátlástalanság, új csordaszellem. Az SZDSZ-t sem akarják feltámasztani, éppen csak egy kis melegedõt akarnak összehozni nekik a "Lehet más a politiká"-ban. Most ennyi elég, mert a zsidóság és a zsidó uralom és megszállás érdekében most nem szürkeállományra és okos tojásokra, hanem zûrzavarra és a zavarkeltésre alkalmas, éhes proletárokra van szükség.

Egy új, ütõképes proletárpártra.

A központ szuverén úr, felette áll Bajnainak és Kókának. Õk alkalmazottak. A kivitelezésben segítenek és ezért megkapják busás jutalmukat. Ha azt mondják nekik, hogy vonuljatok ki, amikor az új proletárok felszólalnak, akkor kivonulnak, holott a Házbizottságban megszavazták a felszólalás engedélyezését.

A megszálláshoz zûrzavar kell, teljes bizonytalanság és mindenfajta kibontakozás megakadályozása. A két liberális és erõsen zsidó vezetésû párt most másodrendû kérdés, nem akarják velük izgatni a közvéleményt. Az MSZP-t nem temetik el, de a sorsára hagyják, mint Gorbacsov hagyta a népi demokráciákat a nyolcvanas években. Nekik most csak a csordaszellem pártjára van szükségük a most uralkodó zûrzavar meghosszabbításához. A cél az, hogy az új proletárpárt legalább erõs második legyen a választásokon és ne csak a Fidesz esetleges egyedüli kétharmados többségét,

hanem esetleg más nemzeti pártokkal együtt elérhetõ kétharmados alkotmánymódosító többségét is akadályozza meg, és végül magát az egyszerû, tisztességes kormányalakítást és kormányzást is.

A Moszad, az IMF nem az MSZP uralmát akarja meghosszabbítani, fütyöl az MSZP-re, hanem a magyar kiszolgáltatottságot. A megszállás zavartalanságához, olcsóságához önmaga tehetetlenségébe fojtott nép kell.

Miért kell erre a Moszadnak a Jobbik?

Miért proletárpárt a Jobbik?

Elõbb erre a második kérdésre válaszolok. A proletárpárt jegyeit a minden ilyen alakulat kialakulásának idejében, a XIX. században, Marx és Engels korában és a XX. század elejének történelmében, a magyar proletárpártét pedig Károlyi, Kun Béla és társaik mûködése és pártalapításaik idejében kell keresnünk.

A proletár és a proletárpárt a kapitalizmus terméke. A proletár és a proletárpárt nem a kapitalizmus ellen, mint szellemiség ellen lázad, hanem a széfet akarja proletár öklével vagy nagykalapáccsal betörni és a benne lévõt megszerezni. A tõke ellen sem lázad a proletár, hiszen ha nem volna tõkés, neki önállónak kellene lennie. A csordának csordás kell. A tõkés zsidók ezt mindenki elõtt felismerték. Õk vezetik, találták ki a munkásosztály pártjait, az egyenlõség elvét pedig a francia forradalom.

Az egyik tõkés a tõkés társaságot vezeti, a másik az ellene irányuló mozgalmat, pártot szervezi. Így a proletár beéri az igazságos osztozás elvéért való küzdelemmel, ami természetesen soha nem valósul meg. Bizonyítja ezt, hogy az a szocializmus, amelyet megteremtettek, ahol sikerült nekik, többnyire államkapitalizmus lett. Ezt az államot a proletárpárt a nagytõkés zsidó vezetõivel közösen birtokolja. A zsidók idõnként és helyt-helyt megengednek nemzeti kommunizmusokat. Magyarországon egy percig sem volt ilyen.

Ötvenhat után ezt Moszkva kockázatosnak tartotta. A helyzetet az MSZMP-be beépült volt ávós zsidók tudták legjobban kihasználni. Õk is féltek mindentõl, ami nemzeti és ezért proletárként épültek be a kádárizmusba. Néhány volt proletár, vagy olyan zsidó, akinek sikerült elhitetnie és megvásárolnia proletár mivoltát, már akkor a hatalom közelébe kerülhetett, amikor néhány zsidó író még börtönben ült, s néhányat ki is végeztek. (Aczél György is elfogadott proletár volt, választáskor "munkás"- ként volt feltüntetve, az eredeti neve, az Appel soha, pedig az többet elárult volna igazi céljaiból.)

A régi proletárpártok vezetõi, hangadói volt tõkések, nagytõkések leszármazottai voltak. Ez ma letagadhatatlan történelmi tény. Az új magyarországi proletárpárt is attól kezdve halad felfelé, mióta az elõzõ proletár-zsidó hatalom egyik tõkés családja - (a média-tõkés is tõkés!) - az élére nem került.

A Jobbik a megváltozott helyzet teremtménye.

Ma már nemcsak munkásosztály nincs és nagy, erõs szakszervezet sincs, de gyárkapun belül szervezkedõ proletár sincs, aki a bérrel elégedetlen és azért politizál, ma már csak szétszórt proletárszellem létezik, vak elégedetlenség, vak csordaszellem, lakótelep dermedtség, amely mindent mástól vár és amelytõl idegen a régi munkáserkölcs is. Ezért ma már a proletár szellemû emberek egyaránt szervezhetõk városon, falun, hivatalban és utcán, de még a kuplerájban is. Ma már a proletár nem baloldali. Azt sem tudja mi az. Ma már az érvényesüléshez nem a proletár származást kell igazolni, hanem adott esetben a szélsõjobboldaliságot.

Ifjú Hegedûs Lóránt, a MIÉP volt képviselõje, református lelkész proletár lett. Ami szerepként kezdõdött rákövült. Sok más emberre is.

Baló Györgyné a maga nemében zseniális asszony, mert neki egy-két nyilvános "magunkfajtánk"- kal sikerült az új proletariátus vezérszellemévé válnia. A baloldali proletár tartalék kimerült, elég egy jókor mondott "magunkfajta."

A Jobbik kezdetben a MIÉP-tõl elszipkázott elemekbõl állt össze és legfõbb ellensége is a MIÉP volt, amelytõl minden eszméjét, jelszavát átvette, természetesen emésztetlenül és csak formálisan.

A proletárnak, a csordaszellemû embernek csak indulata, haragja és végtelen önzése van, és legjobban azt gyûlöli, aki szellemileg felette áll, és akitõl származik, aki végiggondolta azt, amit õ voltaképpen nem is ért. A proletár a gyûlölet embere, az egyenlõség bajnoka, nem az egyenlõ teljesítmény jogán, hanem jakobinus-módra és ha az egyenlõséget elérte, akkor õ azonnal egyenlõbb akar lenni.

A Jobbikot kezdetben a Fidesz is támogatta, mert olyan fiatalok pártját szerette volna maga mellett látni kívülrõl, jobbról, akiket nem tilt antiszemitizmusuk miatt a zsidó világhatalom. Csakhogy erre a fiatal társulatra felfigyelt közben az említett megszálló központ is és meglátta benne a fantáziát. Rendõrségi, titkosszolgálati támogatásokat a régi Jobbik is kapott, de mozgósításukra csak akkor került sor, amikor a szomszédos proletárpártban a Gyurcsány-féle proletár kísérlet megfeneklett. Az elliberálisodott szocialista pártban ez törvényszerû volt.

Gyurcsány Ferenc 2004-es hatalomátvétele tipikus proletárpuccs volt, elrendelt fejlemény. A volt sportminiszterbõl több ezer cigány pártba való beléptetésével, fejpénzekkel és az elnökség javaslata ellenére lett pártelnök és miniszterelnök. Gondos Moszad- kiválasztás után. Gyurcsány egyszerû KISZ-milliárdos volt, azaz volt mit féltenie. Benõsült Apró Antal zsidó, volt KGB-s, nyilván cionista családjába. Minden olyan összeköttetés, információ birtokába került, amit ez a család felhalmozott, sógora, ifjú Apró Antal magas állású nemzetbiztonsági tiszt. Neki magának még legendája sem volt, amikor megnyerte a pártban a választást. Mégis azonnal csend lett. A vetélytárs, Kiss Péter is azonnal beállt a sorba, pedig elõzõen, mint a baloldal vezetõje õ látszott a legproletárabbnak.

Az irányítók másképp gondolták, a párt elkussolt. Gyurcsány legfõbb támogatója, a fejpénzek kifizetõje Leisztinger Tamás nevû milliárdos vállalkozó volt.

A Jobbikban a dolgok, kicsiben, teljesen hasonlóan történnek. Baló Györgyné 2006. október huszonharmadikán ott áll az utca forgatagában a Lauder Javnéban taníttatott gyermekeivel, látja, hogy verik a magyarokat a rendõrök, köztük izraeliek is és feltámad benne a jogvédõ és a magyar. Hirtelen megtelik vele a képernyõ és ünneplik mint hõs asszonyt. Lukács György részesülhetett ilyen õszinte ovációban, amikor gazdag zsidó bankárcsalád polgári széptannal foglalkozó írójaként és Balázs Béla barátjaként beállt a kommunisták közé, komisszár lett és a Tiszánál, a román támadáskor megtizedeltette a megszökött vöröskatonákat - a proletárság nevében. Kis buta bakancsosokat.

A Jobbik vezetõsége idõközben átalakul, a régieket menesztik és híre jön, hogy a legfõbb anyagi támogató Leisztinger Tamás. 2009-re virradóra az MSZP-ben a proletár kísérletek rendre megbuknak, mert összeegyeztethetetlenek a Világbank az IMF és a zsidó megszállás népnyúzó, zsugorító, mindent elvonó, népirtó intézkedésével. Ez pedig azt jelenti, és ez a Moszad irányítótorony elõtt már sokkal korábban nyilvánvalóvá is válhatott, hogy ezután egy ideig csak jobbról lehet proletárokat színre hozni, röptetni. Igen ám, de proletárt toborozni, megszervezni - és most nem személyes proletár mivoltot, hanem szellemiséget értünk a proletárságban - csak valami ellen, valamilyen erõ megnyilvánulás, valamilyen verekedés közegében lehet. A proletár soha sincs önmaga, csak valami ellen, valamilyen rá irányuló megvetés, ellenõrzés ellenében tud létrejönni és gyûlölni. Alacsonyrendûségét vagy valamilyen kiválósággal szemben, vagy valamilyen eltaposhatóság ellenében kell kiegyenlítenie.

A hatalom tehát a proletárpárt megszervezése érdekében hozta létre a Jobbik mellett a gárdát. Létrehoztak a teljes nyilvánosság elõtt egy, a proletár szellem számára vonzó igazságosztó alakulatot, s nyomban azt is állították, hogy ettõl félnek a zsidók és a liberálisok, mert ez majdnem olyan fegyelmezõ erõvel és képességgel fog rendelkezni, mint annak idején a csendõrség. Valljuk be, ez csiszolt talmudista okossággal kigondolt eljárás volt.

A gárda beöltözött és elkezdett menetelni. Mást nem is kellett csinálnia. A gárda természetesen sokféle emberbõl áll. Nyilván vannak sokan, akik becsületesen a magyarságukat és változtatási óhajtásukat viszik bele a menetelésekbe, lévén tisztességes magyar emberek.

A Pártról ez már nem mondható el. A médiumok, a rádiók és a tévék elkezdték kicsit leszélsõségesezve, ellenségként népszerûsíteni a gárdát, de tulajdonképpen a Jobbikot. A kiagyalók és a létrehozók pontosan tudják, hogy ma a bukott rendszer kritikája, népnyúzó, mindent elvonó liberális rendszer félelme, feljelentése a legjobb ajánlólevél a hõssé magasztosulásra áhítozó fiatal szellem elõtt. Nem kell tehát fukarkodni a gárda és a Jobbik rossz voltának emlegetésével, ez csak növeli a népszerûségét. A fontos az, hogy minden nap beszéljenek a Jobbikról. Balóné Morvai Krisztina pedig minden alkalommal tárja ki a szívét, a "magunkfajtáét".

Ha megnézzük, hogy mely lapok, rádiók, tévék álltak csatasorba a Jobbikért, elámulunk. A Népszabadság, a Magyar Nemzet, a HVG, az Echo tévé, a kereskedelmi csatornák, a közszolgálati tévé, rádió . Mindenki. Az egész Jobbik-röptetés, felemelés annyira pontosan ki van dolgozva, mint egy Boeing felszállása. A Jobbik két év óta minden nap szerepel a hírekben, mindig a baloldal és a liberálisok - zsidók és a cigányok - rettegett hõsi ellenségeként és mindig emelkedõ pártként. Ez kétfajta embert vonz belé. A sikerre vágyó szélhámosokat és a hiszékeny, kevés szóból értõ, mert kevés szóval beszélõ, makogó baloldali vagy volt baloldali proletárokat. Akik úgy gondolják, hogy majd a másik Jobbik-proletár betöri az öklével a páncélszekrényt, amikor õk is jelen lesznek. Hogy kettejük közül melyik lesz a belügyminiszter, azt még nem tudják, valamint azt sem, hogy nem esnek-e egymásnak, meglátván, hogy üres a mackó.

A kérdések önként adódnak: ki és mi vezette rá az egész médiát, hogy állandó szerepeltetéssel égbe emelje a Jobbikot,

ki takarította el az útjából még az SZDSZ-t is, hogy kellõ mennyiségû zsidó érezze magát jobbikosnak, mert õk már megkapták titkos csatornákon az átállási javaslatokat, hiszen ez a gettóban is így volt mindig.

Az EU-választás mindjárt a Moszad-központ váratlan sikerét hozta - mármint a magyar közönség számára. A közvélemény csak egy vagy két bejutójukkal számolt, de az irányítótorony tudta, hogy hármat kell belöknie és meg is tette. Vona Gábor erre azt mondta, hogy csodálatos pártigazgatójuk van Szabó Gábor személyében és ettõl kezdve a dolognak tulajdonképpen kabarévá kellett volna válnia, de a média gondoskodott róla, hogy ne váljon azzá: a politológusok elkezdték elemezni az eredményt és kiderítették, hogy zseniális volt felismerése a Jobbiknak, amikor rárajtolt a cigánybûnözésre és megszerezte a szabolcsi szegény nép támogatását.

A történetnek minden eleme hazugság és félre is van magyarázva. Mert valaki irányítja. A politológusok ma már csak három pártot tartanak számon. A közvélemény-kutatók úgyszintén. Tény, hogyha a médiumok nem sugároztak volna minden nap önbeteljesítõ Jobbik-híreket, emelkedõ Jobbik-jövõt, ez a párt az összes bakancsverésével ott volna, ahol a többi. Ha pedig úgy elhallgatnák, mint a MIÉP-et, nem is létezne. Ha a közvélemény kutatók szívós hazudozással nem terjesztik el a Jobbik emelkedését, senki nem tudna róla semmit.

Ma már persze más a helyzet. Ma már a Jobbik valóban növekszik, a mostani mérések közelítenek a valósághoz. S ugyanakkor ki állít le minden ésszerû, alapos Jobbik-elemzést?

A bíróság betiltja a gárdát, de a társadalom minden érdemi védekezése lehetetlenné van téve. Mert egy párt ellen, vagy egy párt mezébe bújt nemzetellenes akció ellen csak úgy tud a nemzet védekezni, ha megismeri, ha átlátja. De az átlátást megakadályozzák.

Az MSZP-t, az SZDSZ-t, a BKV-t ma már le lehet leplezni, de a Jobbikot nem. Ezzel csak mi kísérletezünk, az elhallgatottak.

Kinek áll ez érdekében? Hogyan lehet, hogy maga a jelenség, a társadalom furcsa változása, a tündöklés oka nem érdekel egyetlen tudóst, szociológust sem, s a sok képzett ember csak a felszínt kapirgálja és az okokra nem kérdez rá? Már nemcsak a baloldali volt proletár és csorda szellemûek, hanem magasabban kvalifikált értelmiségiek is besorakoznak a Jobbikba és azokra neheztelnek, akik leleplezik a Jobbikot.

Miért nem fogunk össze velük, kérdezik tõlünk. Az egész társadalom egy folyamatos és hullámzó, hol alábbhagyó, hol felgerjedõ Jobbik-agymosásnak van alávetve, miközben a Fideszt és a Fidesz egész táborát elfoglalja a már leírt MSZP elleni küzdelem és a választások megnyerésének gondja és várható öröme.

Csakhogy a Jobbik a választások utánra kell, a proletárpárt mindig a rombolásra szervezõdik meg. Elõbb nemzetellenes aknamunka, aztán hõsi antifasiszta harc. Ságvári Endre és Sallai meg Fürst. Ma a Jobbik egész proletár bázisában, gondolván, hogy a MIÉP-et már megették, mély, vak, sûrû Fidesz-ellenesség és Fidesz-gyûlölet dívik.

Merthogy a széf 2010-ben a Fideszhez kerül - gondolják õk. A Jobbik képlékeny és nincs értelmisége, nincs sem közigazgatásban, sem államvezetésben, sem parlamentben alkalmazható szakembergárdája, nincsenek a vezetõi között olyanok, akik valahol, valamiben elértek valamit, akik valamilyen munkát végeztek, valamit megtanultak. Morvai Krisztina a legtanultabb és a legtehetségesebb köztük. Vona Gábor a történelemtanári végzettségével a Multialarm üzletkötõje, s nyilván nem abból él, hogy üzleteket köt a cég számára, hanem mint fizetett forradalmárt ez a cég fizeti és teszi lehetõvé számára a politikai munkát, amelyet százszázalékosan a titkosszolgálat és azon keresztül a Moszad irányít.

Ezért aztán a Jobbik most gõzerõvel értelmiséget verbuvál. A Jobbik médiasikerét nem az elhallgatott, sõt elfalazott és ezzel nem létezõvé tett MIÉP média-sorsával kell összevetni, hanem önmagában kell nézi. Miért van egy törpepártnak, egy tulajdonképpen semmi önálló eszmét nem képviselõ ifjúsági egyesületnek ekkora médiatámogatása. Ezt õ maga vívja ki? Nem, ezt adják neki, mert céljuk van vele.

És ezzel elérkeztünk a korábban feltett két kérdés közül az elsõ és a lényegesebb megválaszolásához. Mire és miért kell a Jobbik, az új proletárpárt? Talán bizony a Moszad szereti õket és jót akar nekik? Ez képtelenség. Az irányítótorony, amelynek tetején ott díszlik a hatágú csillag, benne most már nem Surányi, hanem Krisztina képével még az MSZP-t sem szereti. A proletárpárt neki arra kell, hogy megakadályozza vele a magyar kibontakozást. A kibontakozás megakadályozásához mindig valamilyen proletárpártra van szükség. Ha a baloldali proletárpárt ma lehetetlen, csinálnak jobboldalit. Ha nemzetközi proletárinternacionálé nem lehetséges, barkácsolnak nemzetit, magyart, majdnem õsmagyart.

Erre kellenek a MIÉP-tõl átvett gondolatok. Meg minden máshonnan való szerzés. Erre kellenek az elcsábított káderek és erre kell mindenekelõtt a sikerszag. A Jobbik a média jóvoltából ma mindig sikerszagú. Úgyszólván az egész politológus együttes ezt a sikert zsolozsmázza, ahelyett, hogy elemezne. Nemcsak a megvett emberek, hanem a belátóbbak és a tárgyilagosságra törekvõk is, mert a sikert ma már mítosszá tették. A Jobbik sikere tagadhatatlan, mint a holokausztmítoszé volt. Az sem baj, ha a Jobbik-proletár ezenközben sûrûn zsidózik. Neki szabad - a cél érdekében.

Mi a terv, mit kell tenniök? Most betölteni a helyet, minél nagyobbá válni, minden mást kiirtani, ami nem proletár és nem Jobbik. Alaposan felszítani a MIÉP- és fõleg Fidesz-ellenességet. Már a választások elõtt megteremteni a Fidesz-gyûlöletet. Ha így elég nagyra felfúvódik a proletárpárt, akkor meg tudja akadályozni a kétharmados nemzeti többséget, illetve el tudja érni, hogy az csak vele lehessen meg.

A proletárpárt igazi munkája csak a választások után kezdõdik.

Ha Orbán nyer, és nem veszi be õket a koalícióba, akkor feljogosítva érzik magukat,hogy minden proletár szenvedélyükkel ellene forduljanak. Ehhez az a sajtó, amely most felfuttatja õket, megadja a teljes támogatását. Ezért ez a sajtó most látszólag a Fidesz felé fordul, megszünteti a Nap-keltét, de nem leplezi le a Jobbikot és nem ad teret az igazi nemzeti gondolatnak. Most csak azt üzeni, hogy szívesen szolgálja majd a Fideszt is, ha nyer, hogy aztán teljes erkölcsi felháborodásával ellene fordulhasson, ha egy perc alatt nem teremt jobb életet és nem teljesíti a Jobbik hatalmi igényeit. A Jobbik azonnali igazságtételt fog követelni, benne Fidesz-akasztásokat is. A betiltott gárda menetelni fog, s ha a Fidesz érvényben tartja a Gyurcsány-bíróság ítéletét - õk mondják majd így -, akkor megnézheti magát. Minden kifogás tárgyává lesz téve. A Jobbik mindenbe beleköt és ez a belekötés, minél nagyobbra sikerül felfejleszteni, annál hatásosabb lesz.

A társadalom rövid úton felheccelhetõ a választáson gyõztesek ellen. A kereszténydemokratákat az oroszlánok közé vetik. A proletárpárt célja hathatósan közremûködni a nemzeti kibontakozás, a magyar megmaradás megakadályozásában. Nem az a cél, hogy a Jobbikot hatalomba segítsék, különösen nem az, hogy az MSZP hatalmát meghosszabbítsák, hanem az, hogy a kibontakozást megakadályozzák.

Ne legyen rend. Folytatódjék a cigánybûnözés. Az ország maradjon a szégyenpadon, a teljes kiszolgáltatottságban. Ezt a szándékot a mai Jobbik és a gárda nagyobb része nem ismeri.