KOSSUTHRA VÁRVA

Új pártokat, hiteles szereplõket a politika színpadára!

Alacsony választási részvétel várható

Sokan úgy látják, hogy a 2009-es Európai Parlamenti választási kampány közelgése kiváló lehetõség új pártok alakítására és indítására. Napok és hetek kérdése és egyre-másra jelentik be a pártok megalakulásukat. Miért is van ez így? Az EP választások most idõben közvetlenül megelõzik az országgyûlési választásokat, s így sok vonatkozásban tekinthetõk egyfajta pártok közötti erõfelmérésnek. A választáson való részvétel nemcsak kihívás, de nagy lehetõség is. Egy pártnak az EP-be való sikeres szerepléshez, vagyis a küszöb átlépéséhez kevesebb erõfeszítésre van szüksége, mint a majdani országgyûlési választások idején. Ha pedig egy most új párt képviselõt küldhet az EP-be, akkor ezzel reflektorfénybe kerül, ami megalapozhatja és megkönnyítheti az új párt késõbbi sikeres országgyûlési választási szereplését is. Azt is látnunk kell, hogy a társadalomban elemi erõvel jelentkezik az igény egy új pártpolitikára, a mára elkopott és túlságosan elitizálódott politikai osztály megújítására. A továbbiakban a választók szemével nézzük meg a pártpolitika világában rejlõ alternatívákat.

Senki nem vitatja, hogy könnyebb az EP választásokon sikeresen szerepelni, mint az országgyûlésin. Ennek mindenek elõtt jogi és társadalomlélektani magyarázatai vannak. Közismert, hogy az Uniós képviselõket hazánkban egy választókörzetû, arányos, listás rendszerû választási rendszerben választják. A jogszabályok lényegesen könnyebbé teszik az EP választásoknál a jelöltállítási, indulási és bekerülési feltételeket, mint az országgyûlési esetében. Nem kell kopogtató-cédulákért kilincselni, elég az egész országból 20 ezer aláírást összegyûjteni. Emellett – mivel az emberek többsége nem érzi a választás jelentõségét -, sokkal kevesebben mennek el voksolni.

Az országgyûlési választásokon megszokott 65-70%-os körüli részvételnek valószínûleg csak fele - 30-35%-os részvétel - dönti majd el, hogy mely pártok küldhetnek képviselõket Brüsszelbe. Kisebb a tét, alacsonyabb a részvétel. Ez arra készteti a pártokat, hogy csak az erõs kötõdésûeket mozgósítsa. Abszolút számokban ez annyit jelent, hogy egy pártnak elég 120-140 ezer szavazót mozgósítania, hogy átlépje a küszöböt. Márpedig ha valamelyik párt legalább húszezer támogató aláírást össze tud gyûjteni, akkor már nem áll távol attól, hogy egy hatásos országos kampánnyal emellé még legalább 100 ezer újat megszerezzen. S ennyi éppen elég is a küszöbhöz.

A felelõsök felelõtlensége

A 2004-es EP-s választásokon 38%-os volt a részvétel, most azonban még ennyire sem számítunk. Miért gondoljuk, hogy alacsony lesz a választói részvétel? Mindenek elõtt azért, mert Magyarországon még soha nem volt ekkora az emberek politikusokból való kiábrándultsága, mint mostanság. A politika világa iránti bizalom szinte teljesen elpárolgott. A választók már nemcsak a kormányban és a kormánypárti politikusokban nem bíznak, de általában a parlamentben és a parlamenti pártokban sem. Mélyponton van a bizalom a hídképzésre és a nemzeti egység megteremtésére hivatott köztársasági elnök iránt is. Megrendült az emberek hite a demokrácia olyan alapintézményeiben, mint a jogrendszer, az igazságszolgáltatás, a rendfenntartás, kiszámíthatatlanná vált az adórendszer, a bankrendszer, a hitelrendszer. Ma senki sem lehet biztos benne, hogy elvégzett munkájáért megkapja az érte járó pénzt is.

Az Alkotmánybíróságon és az ombudsmanokon kívül talán már egyetlen olyan közszolgálati intézményünk sincsen, aki vagy amely közbizalmat élvezne. Az állam – a választópolgárok megkérdezése nélkül – eladta, elveszette (vagy elherdálta) a vagyonát, miközben az ország eladósodása soha nem látott szintet ért el. Íme a felelõsök felelõtlensége. A felelõsség pedig mára már az egész politikai osztályt terheli. Nemcsak a máért, de az elmúlt két évtizedért is.

Az emberek többsége megcsömörlött a felelõtlen pártoktól és a pártvezetõk vezényszavára szavazógombot nyomó gyáva pártpolitikusoktól. Az országban egyre hangosabban fogalmazzák meg, hogy: új embereket a közéletbe! Civileket a politikába! Mozgalomra van szükség! A nép hallatni akarja a hangját és megmutatni az arcát! Az elõttünk álló hetek és hónapok fõ politikai kérdése, hogy képesek lesznek-e megújulni a pártok és képviselõik a következõ parlamenti választásokra vagy teljesen új szereplõk és mozgalmak veszik át a helyüket?

A lehetséges új mozgalmak és pártok

A mai politikai versenytér nagyon sok új lehetõséget rejt magában. Amikor ezekkel számot vetünk, akkor nem jósolni kívánunk, csak elemzõként felhívjuk a figyelmet a valóságban rejlõ járható és járhatatlan utakra. Érdemes ezekkel õszintén számot vetni, de tisztában kell lennünk azzal, hogy a lehetõségek megvalósulása a politika szereplõinek aktivitásán és józan belátásán múlik.

Közelednek az EP választások, kalkulálható tehát, hogy az elkövetkezõ hetekben és hónapokban várhatóan egymás után fogják bejelenteni új mozgalmak és új pártok megalakulását. Hol látunk erre reális esélyt? Közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a magukat baloldalinak valló szavazóknak több, mint a fele ma nem szavazna az MSZP-re, de a most nem szavazó baloldaliak 90%-a soha sem szavazna át a FIDESZ-re. Õk megrögzött baloldaliak, akik vagy egyáltalán nem szavaznak, vagy csak balra. Nagy esélye van tehát egy új, baloldali politikai erõ megalakulásának, s nem lenne nagy meglepetés, ha ezt éppen a nagy aktivitást kifejtõ Szociális Fórum körül formálódna. Az SZDSZ várhatóan megpróbálja eljátszani a centrum erõ szerepét, de ehhez a hasonló célokat megfogalmazó MDF maradék erõivel is meg kell küzdenie. Nem kizárt, hogy új erõk is megjelennek a centrumért való harcban.

A polgári oldal látszólag egységes, de csak úgy, mint pártszövetség, mert a szavazói bázis sokkal heterogénebb. Az elõrehozott választások elmaradása sok jobboldali szavazót elfordított a FIDESZ-tõl. Mára a kiábrándultaknak három markáns csoportja alakult ki: a fásulttá vált nem szavazóké, a radikalizálódottaké és az új pártot keresõ mozgalmiaké. Nézzük meg, mi jellemzi õket! Az elsõ csoportot azok a reményeikben csalatkozottak alkotják, akik ma nem látnak maguk elõtt választható alternatívát, és így nem mennek el szavazni, hiába utasítják el a baloldali erõket. Akik viszont erõtlennek tartják a FIDESZ-t, de mindenképpen változásokat akarnak és szavazni is fognak, azok maguk is két csoportba sorolhatók: a falusi szavazók közé és a városi polgári erõk közé.

Hiteles emberekkel

A falusiak nagy csoportja, a mezõgazdaságból élõ vidéki társadalom egy agrárérdekeket képviselõ kisgazda pártra vár. Õk azok, akik a nagy pártkonglomerátum helyett egy markáns agrár rétegpártot támogatnának. Kétségtelen, hogy a gyurcsányi politikai ámokfutás egyik legnagyobb vesztesei éppen õk. Õk szenvednek leginkább, hogy bezárták az iskolát, a postát, megszüntették a vasúti megállót, a buszmegállót, a rendõrõrsöt, a tejfelvásárlást, nem fizetnek az almáért, a libáért, meg már semmiért. Számukra ma már nem egy antikommunista retorikával beszélõ a hiteles, hanem az, aki az õ nyelvükön beszél, róluk és értük szól. Köztük egy újjászervezõdõ, egységes kisgazdapárt komoly támogatásra számíthat.

A határozottan Gyurcsány-ellenes, de a FIDESZ-szel is elégedetlen, változást akaró szavazók másik csoportja döntõen a polgári középosztályból és a fiatalokból kerül ki. A gyurcsányi politika a középosztály anyagi lesüllyedését hozta, melyet a vállalkozóktól a közalkalmazottakig nagyon sokan drámaian élnek meg. Közülük többek Polgári Körös múlttal is rendelkeznek. Az a tény, hogy a FIDESZ két reményteli választást vesztett el, számukra azt üzeni, hogy új utat kell keresniük. Vagy radikalizálódtak és már elindultak a Jobbik felé, ahogy ezt egy részük már megtette, vagy egy új mozgalom (félúton megállítja õket), megnyeri magának.

A nemzetben gondolkozó polgári választók nagy csoportja szinte elemi erõvel vágyik egy új mozgalomra, a tiszta, friss erõre. Elegük van a választóiktól elszakadt elitista politikusokból! Elegük van azokból, akik csak saját túlélésükért küszködnek. Míg a kisgazdákra vágyó falusiak esetében a közvetlen, egyéni gazdasági érdekek a döntõek, addig a polgári középosztálybeliek gondolkodásában emellett erõsen benne van a nemzet és a köztulajdon iránti felelõsség érzése is. Egy ilyen üzenetsort megfogalmazó és hitelesen felvállaló új vezetõ hívószavát várják, aki mögé - mint messiás mögé - tömegesen állnának. Az új mozgalom vezetõinek a civil társadalomból kell jönniük, mégpedig olyanok legyenek, akik eddigi tevékenységükkel már bizonyítottak, a nemzeti érdekekért folytatott harcukkal tekintélyt vívtak ki maguknak. Nem kizárt, hogy egy ilyen mozgalom pártként már az Európai Parlamenti választásokon is elindul. A hiteles személyek vezette kisgazdákban is, és a polgári demokraták formálta politikai erõben is benne van a lehetõség, hogy – türelmes politikával - a FIDESZ potenciális szövetségese legyen.

Kérdés azonban, hogy van-e most ilyen személy, vannak-e korunkban Kossuthok és Petõfik? Ha igen, akkor lesznek Széchenyik és Deákok is. Rájuk a sok sebbõl vérzõ, megalázott országnak most nagyon nagy szüksége lenne!

Simon János

politológus-szociológus

SISZA Kommunikációs Intézet