Ismételjünk egy kicsit!



SZÖRNYÛFÛ AZ AGYBAN- 2006


M. Szabó Imre


Hogy is van ez, kedves szadeszos-konrádos- gusztusos(a)ok (?!), mit harsogtatok a Vörösmraty téren, ti minõsíthetetlenek, mit akartatok a fûliberalizálással, dohányt még több dohányt Sorosnak, még több marihuánát Sorostól, a választás szabadságát, rátok jellemzõen agresszíven szajkózva- hadd butuljon, szédüljön csak a magyar. Miközben ti meg tiszta és higgadt aggyal alázzátok meg ezt a sokat szenvedett magyarságot, külditek halálba, elvonhatatlan örök-elvonókba, ténfergõ csövesnek a tiszta lelkû, reményt vesztett nincstelennek a mégis valahol megérinthetõ magyar ifjúságot.. Ti, akik megfertõztétek a fiatalokat, ti, megrontók. Tudtátok, pontosan tudtátok, milyen károkat okoz ez a szörnyûfû az agyakban - ezt akartátok és ezt akarjátok. Ki fizeti meg nektek a kamatokat, galád emberiségellenesek, kik teremtik elõ majd búsás garantált hasznotokat, kik teremtik elõ nektek, kik tálalják asztalotokra a fenséges, roskadozó zabálótálakat, kik teremtik meg a jövõt, a magyar jövõt, ha az élet perifériájára, netán a halálba ösztökélitek õket, derék, tisztességes magyarokat? Ti, magyarbálintos agysilányító oktatásreformerek, történelemhamisítók, ti, csahos sajtótokkal, tótawécés bûzû ál-érvrendszeretekkel, szakállas bácsis jelzõs szerkezetekre oly érzékenyen, ti mások, ti egészen mások, ti, magatokat felsõbbrendûnek tartó szerencsés-szerencsétlenek, ti, velejéig romlottak, ti bátrak, akik teszik, és merik, ti, akik meritek, merészelitek deheroizálni heroinotokkal, marihuánátokkal az emberi máltóságot, az embert, a méltóságteljes embert, aki képes és akar küzdeni, ti, akik azt sugalljátok, az általatok leteperteknek, nehogy fel akarjanak kelni, nehogy a kelj fel és járj keresztényi ihletettségében erõre kapjanak az általatok földre zuhantatottak, maradjanak csak ott leverten, hogy ti, mellesleg gyávák, erõszakosak, ellentmondást nem tûrõk, ti uralkodhassatok felettük. Ti rómaiak - néróisták, anarchisták, nihilisták, szektariánusok, ti örök kisebbségiek, ti melegházasok ámulói, ti, magatokat mindenek fölé emelni szándékozó, bolsevita tanokon szocializálódott ál-liberálisok, ti gojozók, ti falra aggasztott képûek, ott, a terrorfalon, ávósõsök sarjai, ti madarasok, ti konok keresztény- és egyházüldözõk, ti, magyarparaszt-gyalázók, félmilliót fölöslegesnek tartók, ti, pénzzel- politikával gazdasági hatalmat megragadók, azt el nem engedõk, ti, agyat sulykoló marketingelõk, ti, magatokat igazhitûnek valló igaztalanok, hazugok, ti magyar médiát bitorlók, ti, de csakis ti: az a kevés, a sok tisztességes, jóhiszemû, becsületes, jámbor sorsosaitok közül; ti igazi hitetlenek- õsi hitetekhez méltatlanok, milliárdok által gyakorolt, krisztusi hitet felhígítók: a hatalmat konokul megragadók; ti, annak a szûk rétegnek “alkotó”-rombolói, akik békés testvéreitek megvetését is kivívva egymás között osztogatva díjaitokat; ti, akik hamis elõjogokat kiáltva béemesen-ávéhásan beleültetek más sassvábhegyi házába, a készbe, ti, al- ál- és fõkurátorok, kiemelkedõ tehetségû személyiségeket alkalmatlannak titulálva, elfoglalva kulcspozíciókat, ti, ál-szabaddemokraták, híveitekkel egyetemben, ti, akik az írott sajtó, a rádiók, a televíziók, a film- a kabaré harsogói, keresztények kifigurázói, ti, igazmondókat perre vivõk, ti, hetihetesesek, ti, színházi világ korlátlan, politikacsinálóvá elõrukkolt mérlegnyelv-urak, ti, lealjasult sugalló-diktátorai a globalizációnak, az ál-piacgazdaságnak, ti, a visszafejlesztés, az elidegenítés, a nemzetszétszakítás, nemet erõszakoló, csonkoló nagymesterei: ti, a bûnös agitátorok, most mit szóltok?!


Beismeritek-e, hogy szolgaian átvéve-ránkerõltevte idegen tanokat, hamis érvrendszereket, azt békés,- immár parkokban, padokon, aluljárókban, heverõ fetrengõ elveszett- magyarokra erõltetve súlyosan tévedtetetek? Elismeritek-e, hogy sok áldozatot követelõen mily nagy kárt okoztatok a magyar társadalomnak, a magyar nemzetnek, a népességnek? Bevalljátok-e, hogy ezért akár a politikai életbõl való eltûnésetekkel is, de felelnetek kell, kunczéstól, konrádostul, fodorgáborostul, horngáborostul, gusztosostól, eörsistõl, petõstõl valamennyiõtöknek?! Ha másként nem is, akkor szívjátok narkós, marihuánás szörnyfüveiteket idõtök végezetéig, bódult elmúlásotokig!



M.Szabó Imre:

BOZÓTBAN MOZGÓ ELEFÁNTOK - DÜHROHAMOK A JOBBOLDALON

Noha megválaszolatlan, kérdõjeles ügyek sokasodnak, a nemzeti-polgári elvek, erkölcsi normák szerint élõk egy részének körében, publicisztikának álcázott dührohamok törnek fel egy- egy újságban, internetes oldalon,- mégis vállalom minden sorát ennek a májusi írásomnak! Annak ellenére bocsátom elõre ezt, hogy bennem is megfogalmazódnak kérdések. Adekvát forrásból tudjuk, nagy elefántok mozognak a bozótban s ama bózót pedig sûrû s bizony gyakran sötét is. Kérdéseim közül csupán egyet említek: miért kellett Such Györgyöt jelölnie a FIDESZ-nek a Magyar Rádió elnöki pozíciójára s miért értett egyet ezzel a jelöléssel Orbán Viktor elnök, volt miniszterelnök? A kérdés azért is indokolt, mert szemmel láthatóan éppen a polgári-nemzeti értékek s ezek - olykor markáns - megfogalmazói esnek el a Rádióban, ennek következtében szenved csorbát éppen a kiegyensúlyozott tájékoztatás. Miközben a balliberális oldalon- ha már így, oldalakra polarizálódott ez a sokat szenvedett magyar nép, ! ez a társadalom - hatalmas fölénnyel szolgálják pincér módra a kormányt, annak koalíciós pártjait. Kiváltképpen az SZDSZ emberei nyomulnak gõzerõvel, de a másik kormámnypárt az MSZP is, elkötelezettjei, politikai pincérei is kíméletlenül vezetik félre a magyar közvéleményt. A Magyar Rádió közszolgálatiságát óvandó - a lehetõ leggyorsabban tisztázni kellene: miért esett a választás a legitimációját illetõen súlyos jogi kételyekkel terhelt s eddig a Fõvárosi Cégbíróságon be nem jegyzett elnökre, Such Györgyre. Ki és miért s nem utolsó sorban milyen érdekbõl gyakorolt befolyást a döntéshozókra, így a támogatást helyeslõ Orbán Viktorra? Honnan jöttek a nagy elefántok és hová mennek, kik az idomítók? Élénken foglalkoztatja az embereket az is, miért nem radikalizálódik a FIDESZ, miért nem megy az utcára milliónyi hívével, miért nem ûzi el ezt a magyarságellenes kormányt? Ez utóbbira talán kézenfekvõ a válasz: szeptember 23-án a Hõsök terén remélhetõleg milliós tömeg tiltakozik a ! sehová sem vezetõ, társadalmi rétegeket súlyosan károsító Gyurcsány fé le "kiigazító" csomag ellen. Könnyen lehet, olyan erõvel szólalnak meg az emberek, amelynek nem lehet ellenállni.Demokratikus eszközökkel elûzhetõ ez a hivatását, választóktól kapott hatalmát gyakorolni képtelen, pótcselekvésekbe, felbontani is életveszélyes csomagokba menekülõ kormány.

Tehát akad megválaszolni való, bõven. A határozottabb, keményebb felfogásnak magam is híve vagyok s ez nem mond ellent keresztényi neveltetésemnek, életvitelemnek, politikai meghatározottságomnak. Ám az Orbán Viktor személyét támadó FIDESZ-en belüli sem pedig a nemzeti-polgári táborból politikai csoportosulások támadásokat- magánemberként - nem fogadhatom el, sõt a leghatározattabban elutasítom. Ki vezeti majd ki ezt az országot, e sokat szenvedett nemzetet az évetizedes kommunista-liberális mocsárból !? Ki lesz, akinek szellemiségével ismét nemzetet alkothatunk ebbõl a néppé silányított lakosságból? Ezért tartom idõszerûnek, hogy ismételjünk egy kicsit. Figyelmesen olvassuk el az MNO-m a minden idõk legnépszerûbb cikkei között a 11. helyen található, májusi több mint 80 ezer kattintásról tanuskodó írást, szerintem mának szóló üzeneteivel.











LASSAN TÁVOLODVÁN A MÚLTBÓL - 2004.november



A szerb fõváros, Belgrád hûvösen fogad: szakadó esõben, élénk forgalom sodrásában érkezünk meg éjféltájban a szállásra, a református egyház kollégiumához.


Dóczi Sándor egyházi gondnok aggódott is, nem esett- e valami bajunk.


Néhány kedves baráti szó, szeretetteljes a fogadtatás.


Nagyon jó érzés.


Másnap reggel az elsõ út a rendõrségre vezet.


Be kell jelentkeznünk.


Hol lakunk, meddig maradunk?


Útlevelünket elveszik.


A rendõrtisztek bevonulnak a csak egy irányból átlátható üvegajtó mögé.


A homlokomon érzem, figyelnek.


Nem baj.


Itthon is.


Alig húsz perc s elõkerülnek az okmányok, fehér betétlappal ellátva.


Mielõtt elhagyjuk Belgrádot, vissza kell mennünk.


Három nap múlva az esti órákban vissza.


Közben a magyarverésekrõl nyilatkozott kamerám elõtt a kisebbségiügyi miniszterhelyettes - a belügyminiszter helyett.


Útleveleinket elveszik.


A rendõrtisztek gondosan átvizsgálják az okmányokat.


Minket meg tartós-tapadós pillantásokkal illetnek.


Hamarosan visszakapjuk az útleveleket és a fehér betétlapot.


Kifelé menet, a határon át kell adni az ellenõrzõlapot!- hangzik az intelem.


Igenám, de Szabadkán megállunk, ott éjszakázunk.


Interjú a polgármesterrel.


Ha kiderül, feketén aludtunk, s errõl nem értesítettük a hatóságot, bajba kerülhetünk.


Akkreditált televíziós újságíró létem ellenére.


Most mit tegyünk?


Nekivágunk az útnak.


A határõr udvariasan köszön, rutinból átfutja útleveleinket.


A fehér papír láttán kissé meglepõdik, elfogadja, majd kedvesen továbbot int.


Aztán lassan, ám egyre gyorsuló iramban távolodunk a múltból.


M.Szabó Imre