Magyar Írószövetség fájdalommal tudatja, hogy 2008. november 8-án elhunyt

Czigány Lóránt író, irodalomtörténész.

Temetésérõl késõbb gondoskodnak.

Czigány Lóránt 1935-ben született. Számos fontos magyar és angol nyelvû kötet szerzõje. Kimagasló jelentõségû mûve (The Oxford History of Hungarian Literture. From the Earliest Times to the Present) 1984-ben jelent meg.

Az angliai magyar emigráció intellektuális fórumának, a londoni Szepsi Csombor Körnek (1964–1989) is az elnöke volt.

Írok, tehát vagyok - emigráns napjaim múlása, 1971-1981 címû önéletrajzi írása 2005-ben a Kortárs Kiadó gondozásában jelent meg.

Részlet Pomogáts Bélának Az irodalmi nemzet szószólója címû írásából:

"Czigány Lóránt Londonban élõ magyar irodalomtörténész nevét mára jól ismeri a magyarországi szellemi élet és még jobban a nyugati világban szétszórtan élõ magyar humán értelmiség. Egyike azoknak, akik már igen korán felismerték, hogy az emigrációban élõ íróknak és tudósoknak személyre szóló feladataik lehetnek a nemzeti kultúra ápolásában, és e feladatok megoldása során párbeszédet kell kezdeményezniök a magyar- országi kulturális élet képviselõivel. Ez a felismerés nem csupán az övé: általában az 1956-os magyar forradalom veresége után nyugatra távozott fiatal értelmiségiek ennek az eszmének a szolgálatában alakították életüket és munkájukat.
A fiatal szegedi egyetemi hallgató mint nemzetõr vett részt a forradalmi eseményekben, a második szovjet katonai intervenció után menekült Angliába: Oxfordban és Londonban végezte egyetemi tanulmányait. Dolgozott a British Múzeum könyvtá- rában, ahol mint a magyar könyvek szakreferense igen színvo- nalas gyûjteményt hozott létre, egyetemi vendégtanár volt Berkeley-ben (az Egyesült Államokban), munkatársa volt az angol rádió magyar szerkesztõségének és a Timesnak, és egy rövid ideig diplomáciai szolgálatot is ellátott: az 1990-ben hivatalba került elsõ demokratikus kormány idején.
Mint irodalomtörténész a magyar irodalom angliai recepciójának történetével, valamint az emigráció magyar irodalmával foglalkozott, igen sok tanulmányt írt a klasszikus és a modern magyar irodalomról, ezek többnyire nyugati magyar folyóiratokban rejtõznek. Legnagyobb munkája az 1984-ben napvilágot látott The Oxford History of Hungarian Literture. From the Earliest Times to the Present címû nagyszabású összefoglalás, amely régi igényeket kielégítve rajzolt képet a magyar irodalom nyolcszáz esztendõs történetérõl. 1990-ben, már Budapesten, adta közre Nézz vissza haraggal! címû tanulmánykötetét, ebben az államosított, azaz pártállami fennhatóság alá helyezett magyarországi irodalom kiszolgál- tatottságáról és küzdelmeirõl, a megalkuvásokról és a helytállás erkölcsi példáiról adott számot. 1994-ben megjelentetett Gyökér- telen, mint a zászló nyele címû kötetében pedig a nyugati (emigráns) magyar irodalom életérõl és nagyegyéniségeirõl írott tanulmányainak és kisebb cikkeinek egy részét gyûjtötte össze."