FERTÕZÕKÉPESSÉG

FERTÕZÕKÉPESSÉG

avagy szeretünk emlékezni


Az egyik véleményezõ azt írja, (http://hvg.hu/itthon/20120204_csurka_tgm_nekrolog#comments):
"Halottakról nem jót kell írni, hanem az igazat – tartja a közmondás, már ha pontosan fordítják. "
"A zsidó hagyomány szerint nem ünneplünk ellenségeink halálakor, mert Isten teremtette lélek pusztult el. Nem ünneplünk hát, de nem is felejtünk."
idézetek innen:
http://www.szombat.org/csurka.html#.Ty2K_H_epec.facebook


Fickándozik a szeg a zsákból kifelé! Az egyik véleményíró szerint a lélek pusztul el. Nem azt mondja, meghal, hanem szerinte elpusztul. Egy épület, vagy anyagi javak valamelyike elpusztulhat, de a lélek nem. Egy keresztény közösség megélt hite szerint nem elpusztul, nem meghal, hanem Teremtõje elé járul. Ezt mondja, mert nem is értheti a magasabb eszmeiséget, hogy olyan szavakról ne is szóljunk, mint magyar.

Beszél, mert beszélni akar. Semmi több! Hogy is írta Madách Imre?: „Nem adhatok mást, csak mi lényegem.”. Tökéletes! Zseniális!

Még magyarul sem képes kifejezni magát! Lelkét meg aztán végképp nem. Már ha ilyenje van a cikkíróval együtt!
A kommentált cikk egyébként igazán megmutatja azt a szellemi színvonalat, amit a mai magyar liberálisnak beállított cikkírók és véleményformálók felkrákognak. Zöldesen csattanós, és undorító. Ez a folyamatos megosztási kényszer, a szélsõségezés, nácizás egyszer még kényelmetlen lehet.
Ilyen beszélõ szénvegyületeket nem zavarja, hogy nem is köszönnek a valóságnak? Õket nem feszélyezi mindez?

Ez az a fajta tipikus idegen eszmeiségû, bármi nemzetet porig alázva romboló vélemény-harsogás, ami a hitelminõsítõik által is megvalósul. Azt képzelik ugyanis, ha valakire rámutatnak, és kiböfögik a világba, hogy õ ilyen, meg olyan, akkor az úgy van.

És van, aki ezt megeszi! Mennyiért? A válság kamatáért.

Nekik ez a mennyiért az Úr, az Igazság és az Élet? Semmi más? Minden egymás között õrzött másságuktól különbözõ egyebet a pilátusok elé hurcolnak. Nekik a lélek egy általuk pusztulásra ítélt emberi megnyilvánulás. Semmi örökkévaló, semmi hitbéli valóság. Neki a magasabb értékek a zöldhasú kötegeken keresztül jelennek meg. Akárcsak úgy, mint: körzõ, vonalzó, függõón, vakolókanál és kötény.

Sekélyes! Éppen olyan szerencsétlenül tévedésre csábító, mint maga a szellemiség (ha itt egyáltalán szóba jöhet a szellemiség kifejezés), amit képvisel. És ráfér az arcára, hogy ilyet mondjon, nyugodjon békében. Talán bizony követ tenne a méltán kiérdemelt irodalmi koszorú mellé? Fel ne támadhasson?

Pedig a szellemisége fel fog támadni, ez nyilván borítékolható. Csak akkor már maguktól régen elszáradnak a rémeket rettegõ reszketeg mutogatós kezek, a hamis érveket soroló nyelvek, és a fertõzõképességük elenyészik a kõhalmok alatt.

Csurka István pedig él, és élni fog.

Ja, még el nem felejtem! Szeretünk mi is emlékezni!


Ferencváros, 2012. február 5.

Lengyel Károly