2X2=5?

2X2=5?


Varga B. Tamás: Kétszer kettõ mindig 5 (Kvázi-könnyed, rendszerkritikus swing)
https://www.youtube.com/watch?v=ABRt_Nj34XU&feature=player_embedded


A dalszövegben hallható kifejezések némelyike nem mindenben egyezhet a szép magyar beszéddel, ám tiszteletben tartva a szövegíró egyéniségét, mégis ajánlani gondolom. Igazán talp alá való ritmusa miatt - is. Akiknek pedig erre táncolni kéne, azok vígan eljátszák szerepüket a festett-aranyos falak mögött - nélkülünk, rólunk hozva idõnként gusztustalan döntéseket. Az ülésnap végén leoldják magukról az idegen zsinórokat, fényes géphintón a kocsis hazaparádézik velük a kertek alatt, ahol jót zabálnak, miközben az ország fele naponta éhezik.

Itt állunk egy öltözet mosolyban, skandálva, zászlót lengetve uzsorás székházak elõtt.

A üvegfalakon egyszerre látható a tolvaj bankár tenyérdörzsölõs eszelõs vigyora odabent, és nyomorunk tükörképe idekint.

Vígadj magyar! Énekeljünk, táncoljunk, mert ez nem a könnyek farsangja! Ez lehetne akár búcsúbál.

Szent Hazánkat nevetségessé tette valami gonosz árnyék, ami önmaga létét is tagadva lopja-rabolja mindenünk.

És errõl még egyezkedni nem ellenkeznek a fehérgallérok a jöttment, tahó nyugattal, akik nekünk köszönhetik máig a puszta fizikai létüket - hisz olyan hamar kopik a krónika, ha rólunk esik szó tatár és török okán!

Kikhez akartak csatlakoztatni a szoc-hyperlibsi neokóhn-ok?

Amikor pedig kötésig szennyes alomban világszégyenkezik a nemzet, röhögve tekernek minden hurkon még egyet gazdáik kimondatlan elvárásai szerint, puszta megfelelési kényszerképzetnek engedve!

Senki ne gondolja, hogy ennek itt a vége! Nem! A java csak most következik.

Teljesen mindegy, kinek az ülõfelületét melegíti a bordó bársony! Csak a haszon leosztása változik. A padsorok között pedig ott hagyják a büféhulladékot a napilapokkal. Két cikk, meg néhány elnyomott böfögés, vagy ásítás között nyomkodnak valami csillogó gombokat, mintha tetrisz volna elõttük az írópulton. Néha megesik, hogy egymás ilyettén játékát is kipróbálják.

Vígadj magyar! Énekeljünk, táncoljunk, mert ez nem a könnyek farsangja! Ez lehetne akár búcsúbál. Nem búcsúbuli, adjuk meg hát a méltóságát európa és a jelenkor vesztõhelyének, a tõzsdei parkettnek. Lassú keringõ, vagy swing, ahogy illik az ilyen körökben a svédasztalok tájékán, miközben két sarokkal odébb talán szociális tüzifát osztanak az egy tál meleg leves mellé, amit úgyis a gyerek eszik meg, mert az iskolából elbocsájtották a pedellust, a szakács nénit, meg különben sincs gyermek-közétkeztetés!

A vállalkozó ugyanis megszüntette az iparát, mert nem kapott megfelelõ élelmiszer alapanyagot. A közétkeztetési vállalkozó beszállítója beszüntette az ipart, mert nem kínált megfelelõ zenei választékot a vágójószágnak, és ezért tönkrebüntette az idegenek jognak mondott õrülete. Vagy éppen nem kapott megfelelõ minõsítésû takarmányhoz alapanyagot az állattartó beszállítója, mert csõdbe vitte a finánc, hiszen kalákában nem törhetik a tengerit.

Amúgy a kukoricatermelõ is búskomor, mert nincs meg a megszokott bora, hiszen kivágatták a domboldalban a tõkesort, amit amúgy szintén kalákában szokás ezen a tájon vagy ezer éve gondozni. De a jog az jog, még ha idegen téboly, akkor is.

A szántó-vetõ gazda vakarja az üstökét, mert a mindenki vizébõl nem öntözheti saját kútfõbõl a saját szántóját, ezért beletörik az eke a szikesbe, meg úgysincs pénz az üzemanyagra, amivel megtöltse a bank traktorát.

Elmenne hát a kovácshoz, ütné tán össze azt a fránya ekét, de nem találja a mestert. A kovács is persze beadta az ipart, mert nem volt eukonform a mûhelye, ezért kapott egy remekbe szabott összegrõl egy félelmetesen sárga színû toalettpapírt, hogy hitelt kellett felvennie a büntetésre, amibe belefeketedhet. Hiszen mûhely nélkül nem tud törleszteni.

De ha valami égi csoda okán mégis dolgozhatna a kovácsmester, akkor sem tudja beindítani a mûhelyét, mert már nem kap szenet a tûzhelyhez. Noha ott lapul a föld alatt a rengeteg fekete gyémánt, nincs ember, aki felhozza azt onnan. Bezárt a bánya - mindenhol.

Még hosszú sora volna nyomorunk dalának, valahol megálljt kell szabni ennek.

Bizony, így vígadunk árnyékban, porban, fagyban, így sorvad nincstelenné dologtalanná alázott kezünk.

Néha van azért jó hír is. Mehet a tanár árkot kaparni, a mérnök betanított munkásnak, gyerekeiknek kiváló munka adódik nyugati cselédsorokon.

…. valahol megálljt kell szabni ennek.


Ferencváros, 2012. január 25.

Lengyel Károly