NYÍLT LEVÉL A HÍREKRÕL

gmail.com

AZ EMBERI JOGOK EGYETEMES NEMZETKÖZI TÖRVÉNYE

http://www.freedom.hu/emberi_jogok
A FREEDOM.HU PORTÁL TELJES TERJEDELMÉBEN KÖZLI A DOKUMENTUMOT

Az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényét az alábbi okmányok alkotják:
1) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
2) A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
3) A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
4) Elsõ Fakultatív Jegyzõkönyv a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához
5) Második Fakultatív Jegyzõkönyv a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához

THIS SITE POWERED BY FREEDOM.HU
FREE HUNGARIAN NEWS AND FORUM PORTAL
Szabad Magyar Hír és Fórum Portál
www.freedom.hu

19. cikk
Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.

**************************************************************************


NYÍLT LEVÉL A HÍREKRÕL


Tisztelt Dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!


A közjogi méltóságnak kijáró köteles tisztelettel szükségesnek gondolom alábbi levelem Önnek megírni. Remélem, eljut Önhöz, mi több el is olvassa! Biztosítom róla, nem csalódik!

A szenvedhetetlen iga ismét a magyarok görnyesztésére készül. Valaha a Nagyságos Vezérlõ Fejedelem zászlaja is ezért bomlott neki a szélnek. Ott áll a szobra az Országház elõtt. Talpazatán a felirat: „CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE!”. Naponta láthatja mindenki.

És akkor elõáll egy politológusból szóvivõvé avatott munkatársuk (nem sok van a két foglalkozás között – szó, szó, szó), és a reá bízott komor tekintettel kiáll az illendõen hallgatag mikrofonok elé! Igaz, szerencsétlen alkatrészek majdnem belepirultak a mondandó közvetítésébe!

2012. január 6-án Giró-Szász András sajtótájékoztató keretében arról tett kijelentést, hogy a vagyonok zárolásáról szóló hírek okán minden eszközzel vizsgálni kívánja a kormány, kik azok, akik ilyen híreket terjesztenek.

Tanult jogászként minden bizonnyal Ön is találkozott jogászi és politikusi pályafutása során
AZ EMBERI JOGOK EGYETEMES NEMZETKÖZI TÖRVÉNYE
címû nagyhírû dokumentummal.

Csak emlékeztetni próbálom a többekkel együtt történt Ön egyszerkori Anna presszóból történõ lefogására, miután régen megtörtént az fentebb idézett passzusnak a magyar törvényhozás általi írásos elismerése.
Kérem, szíveskedjen ennek a dokumentumnak az alább idézett 19. cikkére irányítani figyelmét.

Nos, a fentebb idézett kormányszóvivõi nyilatkozat kapcsán több aggodalom fogalmazható meg az alább idézett egyezmény függvényében.

A kormány nevében tett kijelentés ellene mond a vélemény, és hírek szabad terjesztésére vonatkozó egyetemes emberi jognak. Ez még a sokat bírált 1949. XX. törvényben is megjelent módosításként. Ennek a passzusnak MAGYARORSZÁG ALAPTÖRVÉNYE sem mondhat ellen, hiszen 1990 óta minden kormány jogfolytonosságot vállalt elõdeinek nemzetközi szerzõdésekben foglalt kötelezettségeivel. Zárójelben említem, a témától enyhén elkanyarodva, kiemelten lelkesen tették ezt a nem a magyar nemzet által felhalmozott csillagközi mértékû pénzügyi válság kezelésének módja és összege ismeretében, ahelyett, hogy a magyar nemzet jogos történelmi igazságérzetének megfelelõen büntetõ eljárásokat indítottak volna.

De ez csupán egy vonzata az eltelt 22 évnek!

Tehát arra hivatkozni, hogy egy hír megjelenése Önöknek komoly fejfájást okozhat, erõsen kérdéses - megkockáztatom kisszerû az Ön formátumához képest. Különösen arra emlékezve, hogy volt egyszer egy Postabank-történet, ami nagyjából három nap leforgása alatt eljutott bankzárlatig. Ezt az esetet is úgy reagálta le a magyar pénzügyi vezetés, hogy pénzfeltöltéssel erõsítették a befektetõk és betétesek bizalmát az arra messze érdemtelen bankok nagy megelégedésére. Természetesen tették ezt az akkoriak a mi számlánk terhére, a nemzetközi világpusztítóktól parancsba kapva, tõlük való koldulással hasmánt csúszkálva.

MAGYARORSZÁG ADÓSSÁGÁT SEM ÉN, VAGY BÁRKI MAGYAR NEM AKARTUK, EZÉRT NEM IS KÍVÁNJUK VISSZAFIZETNI!!!

Túl ezen, MAGYARORSZÁG eddig a több tízszeresét, ha nem éppen még többszörösét visszafizette az adósságnak a gyalázatosan hazug, a felvett kölcsön idején érvényes változó mértékû kamatos kamattal együtt. A többi sarc! Az akkori emberszagú szocializmus politikusi bûnözõi, akiknek a mostani mszp kinyilvánítottan minden tekintetben jogutódja, bevállalta az ismeretlen változóval szorzott mozgó értékû kamatozást. Ez a dátum 1982. április 2., mint azt az 1989-ben a Magyar Televízióban vetített életrajzi riportban Havasi Ferenc elismerte. Elõzõ este maradt kettõ darab órájuk a teljes államcsõd elkerülésére. Akkor a Valutaalap íratta le velük ezt a feltételt, miközben az elsõ, csak a kamatrészlet törlesztésére! kizsebeltek minden állami céget. Annyira kifosztották az állami szektort, hogy bármely kiválóan mûködõ cégnek az MNB egyszámláján a már megrendelt nyersanyagok ára, a következõ havi munkabérek, illetve a következõ havi üzemfenntartási költségek maradhattak. Megtették! Valjuk be, irgatlmatlanul hatalmas fegyvertény volt mindezt órák alatt meglopni! Azon a napon sok fõkönyvelõt az intenzív osztályra, vagy az OPNI-ba vittek, esetleg fekete zsákban az íróasztala mellõl.

Megtörtént 1989 decemberében élõ televíziós közvetítés közben, amikor a magyar társadalombiztosítási kasszát azonnali törvénymódosítás keretében, még az általános költségvetési „vitát” megelõzve nemes egyszerûséggel átemelték az 1990-s költségvetés részévé. Belém bélyegzõdött a képviselõk arcának látványa (véletlenül láttam), mert sokan akkor találkoztak elõször ezzel a kijelentéssel. Mi ez, ha nem állami tolvajlás? Nincs véletlenül a történetnek jelenkori párhuzama?
Hol van ennek jelentõségéhez képest egy kapkodva félelmetesnek kikiáltott kóbor levél?

Van egy komor kitétel is ebben a sajtótájékoztatói kijelentésben. Ez a szigorú kijelentés azt is hordozza magában, hogy felmerül a vélelmezés lehetõsége, miszerint bírósági felhatalmazás és ítélet nélkül, folyamatosan megfigyelik magánszemélyek levelezését.

MÁS KORMÁNYOK ILYEN SZAVAKBA BELE SZOKTAK BUKNI. (Például Nixon!)
Nevezhetjük talán ezekbõl a szavakból származtatva a történetet fülke-gate-nek!

Összegezve az eddigieket:
Nincs jogukban megfigyelni, és nyilvánosan értelmezni magánleveleket, valamint ezeket a büntetõ jog eszközeivel megtorolással fenyegetni! Lett légyen ez megfélemlítés, zsarolás, akár tettleg hatalmi túlkapás.
Magyarul:
Engedje meg a nemzetközi egyezmény idézett cikkével érvelve javasolnom, hogy hívják vissza - bátortalanul, de komoly okkal vélelmezve - a törvénytelenül kiengedett/kiküldött kiberkopókat, mert akkorát égnek majd, mint egy atomcsapás!

Kedvenc hasonlatkörébõl merítve ugyanis egy dakota mondás szerint: A füstjelek nem gyújtanak erdõt! Hogy ne is történjen meg ilyen gyújtogatás, a füstjeleket kopár hegytetõrõl mûködtetik a derék indiánok.

Így tehát senkinek nem lehet érdeke, hogy egy hír nyomán a legkeményebb kiállással rukkoljanak elõ. Hacsak nem éppen vezérelt mûkommunikációs figyelemelterelõ akcióba kezdtek egy esetleges valós államcsõd veszélyét takargatni. Ez azért mégsem belövés a Teve utcába! Amirõl szinte mindenki tudni véli, hogy az akkor táncoslábútól kiindulva, vagy környezetének felbéreltjei által feltûnõ szakszerûséggel végrehajtott, majd szintén szakszerûen tönkrehallgatott vegytiszta provokáció volt.


Az akkori pesti aszfalton termett, akkor 5+1-es poén szerint:

Rendõrségrõl telefonálnak Gyurcsányinak:
- Miniszterelnök úr, belõttek a Teve utcai rendõrszékház ablakán.
Mire a válasz:
- Már hajnali fél kettõ?


Azonban azzal már érdemes volna foglalkozniuk, összevakarni a mûködésre a pénzt, hogy mibõl kaptak az ide letelepített nemzetközi cégek eget verõ adókedvezményeket, illetve milyen módon és kikhez köthetõ az úgynevezett spontán privatizáció folyamata. Ez viszont nem vélelmezés, hanem egy egész ország igazságérzete szerint való állítás, hogy fû alatt szétlopták a nemzet vagyonát az utolsó csavarig bezárólag. Natúr köztörvényes tolvajlás tûnik fel. Aki ebben részt vett, vagy bármilyen módon segítette ezt a folyamatot régen letöltötte volna az érte járó éveket.
Biztos vagyok abban, a magyarok önvédelmi igazságérzetével nem fér össze ennek elévülése!

A multik arcátlan tolakodása idején az akkori törvényalkotásról szóló joghelyek sem tették volna lehetõvé a tíz évre szóló, majd szintén általuk kikövetelten törvénytelenségben meghosszabbított adókedvezményt, amit ezek az útszéli vigécek kaptak. Az azóta eltelt idõre számítva fizettessék vissza mindezt kamatos kamattal, a törvényesen egyenlõ elbírálás okán.
Kétezer éve a római szenátus kimondta: „Törvénytelenségbõl jog nem ered!”. Ön is tanulta ezt, hiszen jogász, de része a középiskolai történelmi tananyagnak is.
Ezek a kereskedõnek álcázott gazdasági hurrikánok megölték a magyar mezõgazdaságot, az élelmiszer feldolgozó ipart, könnyûipart, és kereskedelmet. Azt harsogták, hogy a magyar portéka nem jó, vagy drága, elõállítása gazdaságtalan, s hogy a nemzetközi szabad kereskedelemnek senki nem vethet gátat. Volt akkora kitartásuk a nekik juttatott pénzekbõl, hogy MAGYARORSZÁG vezetésének bûnös szemhunyásával minden területre kiterjedõ módon, teljes mértékig kiraboltak minket.
További zárójelet nyitva megjegyzendõ, ezzel a bõvített extra profittal, ami exponenciális tempóban és mértékben gyarapodott, s mindmáig gyarapodik a terhünkre hazudva, már igazán semmiség volt megzsarolniuk bárkit. Ha kimennek, jön a bumm. Milyen bumm? Semmi hiány nem adódna! Menjenek Isten hírével, egy szál pendelyben, ahogy jöttek, csak itt marasztaljuk a törvénytelen jövedelmükbõl származó hasznukat, amit a mi boldogulásunkra nem fizettek meg a magyar államnak!

További vizsgálni ajánlott bûncselekmény-gyanús eset lehet az MNB „kereskedelmi” ügylete, amikor hatvan tonna, azaz 60 tonna magyar állami tulajdonú aranyat egy bécsi illetõségû bankon keresztül értékesített a magyar törvényhozás jóváhagyása nélkül. Egy olyan mennyiségû nemesfémet, ami részben nem az idegen felügyelet alatt mûködõ MNB tulajdona, hanem a magyar nép kínkeservben kiizzadott és további nélkülözésünk árán tõlünk behajtott tartaléka, részben pedig egy történelmileg hihetetlenül alacsony kereskedelmi áron történõ ügylet volt. Egy ilyen monetáris vezetésnek régen földkörüli pályán volna a helye, nem pedig banki függetlenséget szajkózók között. Ami banki függetlenség önmagában a neoliberális pénzügyi szellem fizikailag saját zsebre mûködtetése.
Ettõl kezdve arról nyilatkozni, hogy rémhírek keringenek az országban, enyhén szólva furcsa.

Foglalkozzanak esetleg ezekkel a folytatólagosan, vélhetõen nemzetközi bûnszervezetben, a megnevezhetetlenné avanzsált, egyidejûleg tõzsdén parketti diadalra segített pusztító világhatalmi csoportosulás tetteivel, amelynek során MAGYARORSZÁG itt ál most egy szál kopott alsónemûben, s mi több, lassan milliókban mérhetõ a bizonyítottan naponta éhezõk létszáma.
Ez nem hírértékû Önöknek? Mint Rudi Zoltánnak, az MTV hírigazgatójának 2006 október 18-án sem volt hírértékû a Kossuth téri tüntetõk levele?

De még merészebbet mondok Önnek Miniszterelnök Úr!

Világhazugságba taszigálták MAGYARORSZÁG pénzügyi vezetését, amikor a GDP számítását elfogadtatták a Világbank meg egyéb gyanús pénzügyi szervezetek. Ön mondhatja nyugodtan, hogy az ország mûködik, a tartozás részleteit fizeti az ország. Sajnos ez az állítás egy léggömbön nyugszik, amit elsodorhat a közelgõ legnagyobb valuta-világ-vihar. Kidurran a kommunikációs felfújtság, és oda az egész rendszer.

Itt kell megemlítenem Prof. Dr. Gidai Erzsébet egyik leghíresebb mondását, aki a Március 15-e téren, a Petõfi szobor talapzatán 2002 augusztusában a következõt mondta:

„Ha mindenki egyszerre kivenné a bankokból a pénzbetétjét, ez a rendszer 24 óra alatt vér nélkül összedõlne!”. Idézet vége.

Ez a mondat a magyar közgondolkodás részévé vált a nemzeti ellenállás tekintetében, noha soha senki nem vette a bátorságot ezt megtenni. Egy gond van vele, hogy akik már akkor is messze kimagasló, vélhetõen megkérdõjelezhetõ származású tõkével és annak jövedelmével rendelkeztek, nem éppen az ország javát kívánták. Sokkal inkább a saját, késõbb meglehetõsen teátrális módon kihúzott zsebüket üresnek vigyorogták. Ez csak egy kameráknak szánt gesztus volt ugyan, ám ez egy egész világnézeti kört érintõ erkölcsi szabadosság trónra lépése volt.

A jelenlegi „rémhír”-ként idézett állítás ennek halványabbnál halványabb árnyéka! Ha Ön egyszer is meri átgondolni mindezeket, mire elolvasta meggyõzõdhet róla, ez csupán az emberek sikítása az utolsó óra utolsó percének utolsó másodpercében, mielõtt végleg kifosztják Hazánkat, majd idegen „üzletemberek” elõtti felszólalásból tudhatóan felvásárolják haderõ nélkül maradékunkat, Lengyelországgal és Manhattan-nel együtt.

Kiegészítésként említem, miközben ezt a levelet beemeltem a levelezõm ablakába és ismét átolvastam, ismét megtörtént, hogy megindult magától a kurzornyíl, kijelölte a bevitt szöveget teljes terjedelmében, képernyõ közepén felvillant a „Save as…” felirat, miközben a billentyûzethez és az egérhez nem is értem hozzá. Ilyen tanácsadókat gyûjtött Ön maga köré, akik ilyen és hasonló tetteket hajtanak/hajtatnak végre? Welcomme int he 1984!
Ezek a biztonságról szajkózó idegenbérencek megengedik maguknak azt a fajta arcátlanságot, amit 2008 óta fenntartanak és mûködtetnek Hazánkban.
Miközben a Király utcai Articsóka étteremben egy sajtótájékoztatón elhangzott 2006 októberének negatív hõse ellen a 18 oldalas, hihetetlen alapossággal alkotott feljelentési tanulmány (ami késõbb részben a Balsay-jelentés alapját is képezte), ugyanabban az órában a feljelentésben szereplõ beszélõ szénvegyület megnyomott egy gombot egy Közel-Keleti városban. Azzal a gombnyomással élesztett egy elektronikus megfigyelõ rendszert, amit az ottani körök javasoltak kiépíteni, majd az õ kizárólagos felügyeletük alá helyezve, a magyar nemzetbiztonsági szervek felé nem biztosított beszámolási kötelezettség nélkül azóta is mûködtetnek – esetleg akár MAGYARORSZÁG kárára is. Ehhez a magyarnak mondott, kormány minden érvet és jogot eltiporva önként, a törvényhozást megkerülve lelkesen nyújtott anyagi, valamint emeltszintû teljesítõképességet igénylõ informatikai segítséget is. Hónapokig mással sem voltak elfoglalva a pénzünkbõl érettünk eltartottak.
Vagyis a mi pénzünkön figyelnek meg minket! Ögyes! - mondja a pesti ember.
Jobb, ha tudja, ma is, és Önt is megfigyelik sms, elektronikus levél, de még vezetékes telefon ügyében is. MAGYARORSZÁG elektronikus megszállása teljes.
„Vszjo okupácijá!” – csak nem Vorosilov adta fel a táviratot, és nem Moszkvába.

Ha észbe nem kapnak tegnapra, akár azonnali személycserék, vagy irányultságváltás árán is, nem csupán az informatikai, gazdasági, de országunk ugyanazon világhatalmi pusztító sarchordájának alávetve, a teljes fegyveres megszállás is megtörténik. Elõzõekrõl úgy hírlik egyes elemzõk véleményében - amirõl tudjuk, hogy szabad - ezek eddig a jelenlegi tények.

És akkor számon kérik a félelemben élõ kisemberek egymásközti leveleit?
Nincs jobb dolguk a mi pénzünkbõl eltartva?
Ez egy látványos gumicsont, semmi több! Gondolják, hogy ezt a magyarok nem látják? Más is hasonló következtetésre jutott csekély véleményem ismerete nélkül is. Szavaim semmit nem számítanak. Az viszont már igen, hogy sokan, nagyon sokan, egymástól függetlenül gondolkodunk errõl ugyanúgy.
Ez egy önvédelmi reflex. Mondhatni magyar önvédelmi reflex. Mint ahogy Önök hangzatosságba csomagolják aggodalmaikat, a magyarok is félelmeiket fogalmazzák meg a meg nem hallott panaszaikról.
Ezt rémhírnek minõsíteni már sikítás a sarokból! Ennyire nem adhatják ki félelmeiket, mert attól kezdve a nemzetközi spekuláns hordának nem is kell lobbiznia a magyar kormány eltávolításáért, elég ahhoz egy pöccintés. Azt pedig õk bármikor készek megkísérelni.

Befejezésül sokakkal egyetértésben bátorkodom javasolni a Magyar Nemzeti Bank valódi magyar állami tulajdonba vételét. Ez a törekvés 1848 óta csak egy szép mondat maradt. Itt a történelmi pillanat! Szedjék össze magukat végre, mert eltûnünk a térképrõl!

Azt a huszárt, aki roham közben hátranéz, lenyakazza az ellen elsõ talpasa.
(Ez nem dakota mondás!)


Végezetül megköszönöm megtisztelõ figyelmét!
Kívánom, adjon az Isten elegendõ bölcsességet és bátorságot a valós gondokkal foglalkozniuk, azokat orvosolva is. Ismétlem, különben eltûnünk a térképrõl!


Ferencváros, 2012. január 7.

Lengyel Károly