ÁLOMIDÕ, avagy a végrõl nem szoktak álmokat szõni

Kegyetlen
igazság
milliárdosok háborús játékáról

2011. december 9., péntek
http://vilaghelyzete.blogspot.com/2011/12/video-usa-army-doesnt-want-you-to-see.html#comment-form

(A cikkben található videókat ajánlott ott nézni és addig, amíg el nem távolítják azok, akik fejére szól!)


The Video The USA Army a Doesn't Want You To See

A világ elsõ számú terrorista államának háborúi és annak igaza arca. Egy videó, amit az RT készített veteránokkal és kilopott videókból Gyanítom, hogy nem sokáig marad fent YouTube-on, a CIA hamarosan törölteti úgyis.
Csak erõs idegzetûek(18+) nézzék meg 4:45-tõl !
„Próbáltam büszke lenni a szolgálatomra, de csak szégyent érzek.
A rasszizmus többé nem takarhatja el a megszállás valóságát.
Õk is egy nép, emberi lények.
Azóta viselem a bûntudat bélyegét. Ha egy idõs embert látok, mint azt, aki már járni sem tudott, rálöktük egy hordágyra és elvitettük az iraki rendõrökkel.
Bûntudatom van mikor egy anyát és gyermekeit látom, mint azt, aki kétségbeesetten kiabált és azt sikoltotta, hogy rosszabbak vagyunk, mint Szaddam mert mi tettük az utcára õket.
Bûntudatom van, ha egy fiatal lányra nézek, mint akit karon ragadtam és kirángattam az utcára.
Azt mondták, terroristák ellen harcolunk, de az igazi terrorista én voltam és az igazi terrorizmus ez a megszállás maga.
A fajgyûlölet régóta a hadsereg fontos eszköze, mellyel igazolja más országok lerombolását és megszállását.
Régóta szentesíti a gyilkosságokat, más emberek leigázását és megkínzását.
A fajgyûlölet alapvetõ fegyver a kormány kezében.
Fontosabb, mint egy puska, tank, bombázó gép vagy csatahajó.
Pusztítóbb, mint a tüzérségi lövedékek, bunker romboló rakéták, vagy egy Tomahawk robotrepülõ.
Bár ezeket a fegyvereket a kormány hozza létre és birtokolja, mind ártalmatlanok olyan emberek nélkül, akik használni akarják õket.

Azok, akik háborúba küldenek minket, nem húzzák meg a ravaszt, nem lõnek ki gránátokat.
Nem kell megvívniuk a háborút, csupán el kell adniuk azt.
Olyan társadalomra van szükségük, akik hajlandóak a veszélybe küldeni a katonáikat.
Katonák kellenek nekik, akik ölnek vagy meghalnak kérdés nélkül.
Milliókat költenek egyetlen bombára, de az a bomba csak akkor válik fegyverré, amikor a hadsereg tisztjei készek végrehajtani az utasítást, hogy használják.
Elküldhetik az utolsó katonát is bárhová a Földön, háború csak akkor lesz, ha azok harcolni is akarnak.
Az uralkodó osztály, a milliárdosok, akik jól keresnek mások szenvedésén, akik csak a vagyonuk növelésével törõdnek, meg a világgazdaság irányításával, tudják, hogy erejük azon múlik, képesek-e meggyõzni bennünket arról, hogy a háború, elnyomás és kizsákmányolás a mi érdekünket szolgálja.
Tudják, hogy gazdagságuk azon múlik, rá tudják-e venni a munkásokat, hogy meghaljanak azért, hogy õk egy másik ország gazdaságát irányíthassák.
Azzal képesek minket a gyilkosságra és halálra rávenni, hogy képesek elhitetni velünk, hogy valahogy felsõbbrendûek vagyunk.
A katonák, tengerészek, tengerészgyalogosok, pilóták semmit sem nyernek ezen a megszálláson.
Amerika lakosságának túlnyomó többsége semmit nem nyer ezen a megszálláson.
Valójában nemhogy nem nyerünk rajta, de még többet szenvedünk miatta.
Elveszítjük végtagjainkat, sérüléseket szenvedünk, feláldozzuk az életünket.
Családjainknak látni kell a zászlóval takart koporsót leereszkedni a földbe.
Milliók élnek ebben az országban egészségügyi ellátás nélkül, munka és oktatási lehetõségek nélkül és nézik, ahogy kormányunk eltékozol NAPI 450 millió dollárt erre a megszállásra.
Országunk szegény dolgozó embereit elküldik, hogy öljenek szegény dolgozó embereket egy másik országban, hogy a gazdagok tovább gazdagodhassanak.
Fajgyûlölet nélkül a katonák rájönnének, hogy jobban hasonlítanak az iraki emberekre, mint azokra a milliárdosokra, akik õket harcba küldik.
Családokat dobtam az utcára Irakban, és arra tértem haza, hogy családok kerülnek utcára a hazámban is, és ez egy tragikus és értelmetlen ingatlanpiaci válság.
Fel kell ébrednünk és megérteni, hogy valódi ellenségeink nem valami távoli országban vannak, nem olyan emberek, akiknek a nevét sem tudjuk, nem olyan kultúrák, amiket nem is értünk.
Ellenségeinket nagyon jól ismerjük akiket fel tudunk ismerni.
Ellenségünk az a rendszer, amely hadat visel, ha az hasznot hoz;
ellenségünk a vállalat vezetõje, aki kirúg minket, ha az hasznot hoz;
a biztosító társaság, amely megtagadja tõlünk az ellátást, ha az hasznot hoz; a bank, ami elveszi az otthonunkat, ha az hasznot hoz.
Az ellenségünk nem ötezer mérföldre van tõlünk, hanem épp itt, saját hazánkban.
Ha összefogunk, testvéreinkkel együtt harcolunk, megállíthatjuk ezt a háborút, megállíthatjuk a kormányunkat, és létrehozhatunk egy jobb világot.”


* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


ÁLOMIDÕ
avagy a végrõl nem szoktak álmokat szõni

„Van egy álmom!” („I have a dream…” - 1963) .... kezdte beszédét a jóemlékezetû Matin Luther King. Õ még halálig álmodhatott.

Nos, ma az álomidõnek vége. Ez mára napnál világosabb!

Most ismét csörgetik a fegyvereket, hiszen veszélyben a csalással alapított vagyona annak az élõsködõ törpe kisebbségnek, akik milliók verejtékébõl és vérébõl hazugul gazdagodtak meg.

Koszosak ezek a fegyverek! Koszosak és büdösek! Véres, rozsdás, és aki a mostani kardcsörtetõk kezébe adta ezeket a fegyvereket, nem csak a keze mocskos, hanem a lelke is. Szinte nem is ember! Mert nem is az!!! Ember ilyet nem tesz!

Az a bank, az a politikus, akik alázkodva a hatalom morzsájából könyörögnek maguknak részt, soha nem is fogják megélni azt a nyomort és kimondhatatlanul mélységes testi-lelki szenvedést, ami alávaló életvitelükbõl és magatartásukból a népekre fakad. Jól szólt a katona a fenti cikk filmjében! Ez így van.

Lehet-e álmunk? Nem! A végrõl nem szoktak álmokat szõni az emberek.

Tudomásul kell vennie az Embernek, hogy ha így folytatja tovább, a Föld nevû bolygó lerázza magáról, mint kártékony lényt. Akár a kutya a bolhát!
Tudomásul kell vennie az Embernek, hogy lehet harc nélküli, igazságos kamat nélküli világot építeni.
Tudomásul kell vennie a bankokat nyakunkba akasztóknak, hogy eddig tartott a kamathazugságuk.

A kamat hazugság! Az aljas törpe kisebbség csalásából épült pénzügyi légvárak juttatták nyomorba nemzetek sorát. Most eljött az ideje, mindezért úgy fizessenek, amint õk mértek! Ebül jött, ebül vész!
A világ nem élhet hazugságban! A világ nem akar tovább hazugságban élni.
Az igazság a bankpult innensõ oldalán van!

Élni akarsz Ember? Rekeszd ki az életedbõl a vérszívóidat! Ne vásárolj semmit hitelre, kivéve valóban életszükségletre! Ne tarts bankban pénzt! Ha a hazug-csaló bank nem ura az életednek, magától el fog pusztulni, hamarabb, mint gondolnád. Hiszen nem nyer belõled pénz-táplálékot a kártékony fajzat kénytelen megváltozni, ahogy mi akarjuk. Ha mégsem, jöhet nekik az orosz roulette.
Engedd, hogy pusztuljon az a kevés!!!

Kezdjük elölrõl! Együtt, tisztességesen! Ahogy az Emberhez méltó! Csak ne úgy, mint Föníciában valaha elkezdõdött!!!

Egyet soha ne felejts el! A pénznek nincs ára. Soha nem is volt. A világpusztító globális háttérhatalom pumpálta az agyadba azt a félelmet, amivel rávette a tömegeket, hogy munkájuk értékét hazugságokkal cseréljék fel.

Vásárolj! Vásárolj! Nincs pénzed? Nem vagy ember? Nem vagy ember!
Dehogynem vagy ember. Nélkülük! A kamataik nélkül. Az idõk végezetéig nélkülük!!!

Akkor õk jönnek hozzánk hitelért. Mert akinek büdös a munka és másokat tönkre tesz a naplopásával, az máshoz sem ért. Amit eddig a fizetõeszközökrõl a világnak hazudtak, annyit nem ér, mint a húsz koszos körmükkel védett íróasztalukon az odébb rakott egy szál papírlap. Értéktelen, érted? Merjed érteni!

És ez nem álom, hanem éber önvédelembõl maga a cél. Minden egyéb csak utána következik.


Ferencváros, 2011. december 10.

Lengyel Károly