A Remény illata

Kedves Barátaim!

Minap kaptam egy levelet.
Szeretném megosztani a lehetõ legtöbb emberrel.
Úgy gondolom, rendkívül figyelemreméltó gondolatokat tartalmaz,
aminek mondanivalóját nem lehet megkerülni.
Tisztelettel és szeretettel ajánlom mindenkinek figyelmébe!

Ezúton is kívánok a Zászlósnak sok erõt, jó egészséget!

Ferencváros, 2011. november 16.

Lengyel Károly

************

A Remény illata


Minap kurtán-furcsán váratlanul elment közülünk Eszes Tamás (Isten nyugosztalja) a Véderõ egykori fõparancsnoka, ma-holnap én, azután Te következel. Vagy fordítva. A lényegen nem változtat.

Ha te nem szeretnél mást, csak hazádban békére, igazságosságra, biztos munkahelyre, nyugodt életre lelni, akkor bizony te, célszemély vagy.

A likvidálás módszere is különbözhet. Lehet, hogy fejbe vágnak, aztán testedet a nyakadnál fogva felhúzzák valahová egy kötélen. Lehet, hogy ha kimész az utcára felemelni a nemzet érdekében a szavad, véletlen lelõnek. Lehet, hogy megrendezett közlekedési baleset áldozata leszel. De az is lehet, hogy nem úszod meg ilyen gyorsan, könnyen, és a halál lassúbb változatát szánták neked. Lehet, hogy valamitõl megbetegedsz, és a gyógyszereknek nevezett vegyületek juttatnak el ideje korán a véghez. Lehet, hogy csak az élelmiszeredben felhalmozott „tartósítószerek” végeznek veled erõd teljében. Az sem kizárt, hogy a káliummal telített só, vagy az arzénos víz, vagy a fogkrémedben gondosan adagolt fluor lesz a véged. Lehet, hogy az állandósult kilátástalanság, létbizonytalanság állítja meg a szíved. Külön elvárás, hogy ugorj ki emeleti lakásod ablakából, esetleg le, valamelyik hídról. Szeretik, ha megfagysz az utcán, vagy akár a saját lakásodban, így van a legkevesebb gond veled. Az sem kizárt, hogy egy általam nem is feltételezett aljas gazemberség lesz a végsõ ok. De az is lehet, hogy élsz a felajánlott „humánus” lehetõséggel, és szót fogadsz a felszólításnak: „hagyd el hazádat, keresd máshol a megélhetésed”.

Végül is mindegy hogyan, csak pusztulj ki, vagy el innen.

Alább élõben, fülem hallatára elhangzott párbeszéd részlete. (kerek szemüveg, fekete kalap, szakáll, csüngõ pajesz, a mosdatlanság bûze – ezek az emlékek párosulnak hozzá) Nem nekem szánták a szavakat, csak úgy felfigyeltem rá, egy nyilvános helyen.

Nagyon elgondolkodtatott, amit akkor hallottam.

„Bûnös nép a magyar. Bûnös, mert hagyja gyáván, hogy elvegyük hazáját, a kisujját sem mozdítja saját érdekében. Viszont akkor is bûnös, ha ellenünk szegül, mert õk jók. Nem tehetik. Õket jónak teremtette Istenük, és ez lesz a végzetük. Igazuk volt az idõseknek, itt könnyû dolgunk lesz.”

Tulajdonképpen igaz az elsõ, és az idézet második része is. Ezért még csak haragudni sem tudok rájuk – ezért nem.

A csukafogtarókafogtacsuka klasszikus esete, avagy a 22-es csapdája. Látszólag nem lehet jól kijönni belõle.

Napokon át módszeresen átgondoltam az életünk jelenlegi helyzetét, mi is történik szeretett Kishazánkban. Nem hiszem, hogy ez különösebb elemzésre szorul. Akihez ez az írás eljut, az tökéletesen tisztában van azzal a ténnyel, hogy több síkon is háború folyik a Nemzet ellen. Fizikai, lelki és szellemi szinten is.
Egy olyan gonosz módon kivitelezett háború, amit sokan észre sem vesznek, hogy folyamatban van ellenünk. Saját hibájának rója fel a kiszolgáltatott többség, hogy képtelen idejében, vagy egyáltalán kifizetni a sárga csekkjeiket. Belebetegednek, hogy nem képesek visszafizetni különbözõ adósságukat, befizetni adóikat, közterheiket. Ha elbocsátják a munkahelyérõl, azt a magyar ember a saját szégyeneként éli meg.

Nem tudja a magyarok döntõ többsége, vagy legalábbis nehezen érti meg, hogy semmi nincs véletlenül. Nem véletlen események sora az, ahogyan az elmúlt húsz évben tönkre tették mezõgazdaságunkat, ezzel együtt gondosan a feldolgozó élelmiszeripart. Megszûnt létezni a sok munkahelyet adó nehéz és könnyûipar. Bezárták gyárainkat, üzemeinket, és azért adnak fizetséget gyalázatos módon, hogy vágjuk ki gyümölcsöseinket, szõlõtõkéinket. Azért adnak morzsákat a gazdáknak, hogy ne vessenek. Tudják, a magyar ember, ha hagyják, munkájából bárhol megél(ne).

Nem érti a magyar – és ezen nem csodálkozom -, hogy mitõl nõtt az elmúlt húsz esztendõben felfoghatatlan (visszafizethetetlen) mértékûre az államadósságunk, és ugyanezen idõszak alatt fogyott a nullára teljes nemzeti vagyonunk.

Nem érti, hogy miért van az, hogy a Lajtától nyugatra és hazánkban is mûködõ élelmiszer áruházlánc pénztárosa ugyanazon munkáért tízszer annyi fizetést vihet haza, majd a megkeresett jövedelmén, olcsóbb áron, jobb minõségû árut vásárolhat.

Nem érti, hogy miért van az, hogy gyermekeinket egyre bugyutább módon, egyre sekélyesebben tanítják, használhatatlan felesleges, ráadásul többnyire hamis dolgokra.

Nem érti, hogy a rend kiváló õre, miért fordítja el tekintetét, ha familiárisan hyperpigmentált személyiségek a szeme láttára követnek el bûncselekményt. Miért huny szemet a rendõr, egyértelmû világos bûntettek felett, amikor pontosan látnia kell, hogy köztörvényes bûnözõket szolgál a jelenlegi legfelsõbb vezetõi és a csúcspolitikusok személyében.

Azt sem érti, hogy a Magyar Honvédség miért nem teszi a dolgát, és védi meg esküjének megfelelõen hazájának polgárait, az idegen érdekekkel szemben. A katona esküje egyértelmûen fogalmaz: „…. állampolgárainak jogait és szabadságát bátran, a törvények betartásával életem árán is megvédem.”

Csak nem az lehet katona a problémája, hogy nem ismeri fel, hogy melyik állampolgár mellé kell állnia?

Könyörgöm! Nézzen tükörbe, vagy ha az nem elég, kérdezze már meg otthon az édesanyját, hogy milyen nemzetiségûnek szülte õt e világra!!!

Vagy úgy gondolja, hogy nem történik itt semmilyen törvénysértés? Azt nem tartja elég bûnnek, hogy eladják, ellopják, kicsalják alólunk, jött-ment idegenek számára Hazánk minden kincsét, földjeit, vizeit? Az sem zavarja, hogy idegen erõk õrzik többek között például hazánk legnagyobb repülõterét, és más egyéb stratégiai fontosságú objektumot? Nem teszi fel a kérdést, miért van ez? Nem érdekli, mi lehet ennek az oka? Nem gondolkodik el, vajon ez normális dolog?

Nem kíváncsi arra, katona, vajon mi az a megszámlálhatatlan mennyiségû, kívülálló számára érthetetlennek, értelmetlennek tûnõ épület, építmény, amelyek a közelmúltban létesültek hazánk területén szerte-szét? Mi célból, és kiknek épült és épül egyfolytában az a sok, jelen pillanatban üresen álló irodaház és lakatlan, féltve õrzött lakópark?

Katona, nem zavarja, hogy magyarok számára épül gettó Ócsán?

Idézet a Polgári Törvénykönyvbõl:

„Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét, vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bûntettet követ el…”

Szeretett Hazánk kell nekik! Gondolkodj katona! Gondolkodj rendõr! Gondolkodj ember!!!

Azt tettem. Gondolkodtam tovább. Látszólag az ellenség, mindent megtesz, hogy erejének nagyságát felnagyítsa, démonizálja. Például, kósza hírek Táborfalva irányából: „10 000 fõs izraeli katona éjt nappallá téve várja a bevetési parancsot, talpig fegyverben. Vagy: 40 milliárdot költött a kormány a RETEK felszerelésére.” Igaz, vagy nem igaz, nem tudom.

Amit tudok viszont az a következõ:

Ha megalakul egy lelkes, tiszta szívû, hazájáért valamit tenni, de akár meghalni is kész, magyar emberekbõl álló, valamilyen egyenruhát viselõ csoportosulás, abban a pillanatban elemeire szedik hozzáértõ, arra precízen kiképzett emberek, mihelyst az õ általuk biztonsággal kézben tartható mutatója meghaladja az eltûrt mértéket.

Arról is gondoskodnak nagy odafigyeléssel a hozzáértõk, hogy az ízekre bontott, és újra formatált alakulatok, lehetõleg ne szeressék, de inkább utálják egymást. A legkevesebb elvárás, hogy ne mûködjön együtt a másikkal. Viszont mindenképpen legyenek, ügyködjenek, mert így képben vannak. Személy szerint is, és csoportként is lehet felügyelni õket.

Felmerül a kérdés. Vajon mire az a nagy aggodalom, a magyar nemzeti egység létrejöttének, akárcsak a lehetõsége miatt is? Netán alapos rémületre ad okot, ezért kell mindent meg tenni ellene?

Vezércikk, az Amerikai Népszava újságból:

„Gyilkolni kész hadsereg alakult Magyarországon”

A biztosítékot „odaát” a nyilvánosság elõtt, hivatalosan bejelentett, ez év szeptember elsején megalakult, Magyar Nemzeti Hadsereg léte csapta ki.

Mit is akar a Magyar Nemzeti Hadsereg? Sok mindent! Egy dolog kivételével! Gyilkolni.

Miért van rá szükség?

Nézzünk egy példát.

Ha két, nagyjából egyforma méretû és erejû farkas és egy dögevõ sakál összeveszik, csak akkor tudják lemérni valós erejüket, ha megvívják saját kis harcukat. Ez esetben a gyõztes is belepusztulhat a küzdelembe. Sok kisebb farkas ugyan legyõzhet egy nagyobb állatot, ha szervezetten támadnak, de ha egymással vannak inkább elfoglalva ...? Egymás erejét oltják ki!

Mi a helyzet, ha egy dögevõ, mások vadász eredményébõl élõsködõ sakál, egy valódi oroszlánnal találja szemben magát? Szûkölve, maga alá piszkítva menekül, pláne egy idegen területen.

Igen, mi lehetünk az oroszlán a saját vadászterületünkön!

Ennek azonban van néhány alapfeltétele.

- Ne képzeljünk az ijesztõnek tûnõ árnyjáték hatására, nagyobb ellenfelet a ténylegesnél!
- Ne feledjük, mi itthon vagyunk, és zárójelben megjegyzem, nem cél nélkül (egyedülálló módon a világon, saját magunkkal vagyunk határos)!
- Össze kell végre fogni!

Hallod, te tehetetlenségedben fogait csikorgató magányos hazafi, és te is, te szervezett, de megosztott harcos, élj bárhol a Hazában?!

Hallod te is, magyar rendõr, és te is, magyar katona?!

Ha végre meghallod, a hívó szót, akkor az a vég! Nekik! Nekünk a szabadságot jelenti!

Mert mit is tehet meg az, aki erõs? Módjában áll kifejezni emberi nagyságát, méltóságát és jóságát. Lehajolhat az erkölcsi nulláért és felemelheti. Persze jó atya módjára, fegyelmezés céljából sarokba is állíthatja! Megtaníthatja arra, hogy az általa létre hozott új világrendben nem lesz sikk más munkájából, más verejtékébõl megélni, más nyomorán meggazdagodni. Nem annyit ér majd az ember, amennyi pénze van, hogy egy ismert sakál megnyilatkozását idézzem.

A Magyar Nemzeti Hadsereg akkor teheti mindezt meg, ha erõs lesz a Nemzet, egységében és hitében! Mit tehet az ellenség, ha nem áll mellette az az erõ, amit eddig irányított? Mi van, ha – szerény számítások szerint – hirtelen ötvenezer fõs sereggel találja szemben magát? Jön az UNIO rendfenntartó ereje? Ugyan! Arra vár a világ, hogy a MAG népe mikor lép már elõre! Máshol is véget akarnak vetni a paraziták hatalmának, nézz csak szét, szerte a földkerekségen!

Magyarok! Fogjunk már végre össze! Ekkor nem lesz bûnös nemzet a magyar, és feloldható az ördögi kör! Nem kell ölnie – de ha kell, megteszi -, és ha kellõ erõt tud mutatni, nem is lesz kit! A sakál hullarabló, vagy legfeljebb az elesetteken élõsködõ! Szemtõl szemben gyáva szar! Figyeld majd meg!

Ha összezár a Zászló alatt Nemzetünk, mi esélye marad testünk-lelkünk sanyargatóinknak, a jobb, boldogabb jövõnk kulcsait saját kezében szorongatóknak? Szedni a sátorfáját!

Magyar Testvér! A Zászló egy jelkép! A magyarság saját sorsát kezébe venni szándékozó eszme jelképe. Ma is ezt jelenti, és holnap is azt fogja. Nem személyhez kötött és nincs kitéve politikai széljárásnak. A Zászlót tartó személye teljes mértékben lényegtelen. Ma én tartom magasra, hogy lásd. Ha kiverik a kezembõl, tudom, hogy nem lesz érkezése földre esni, és már egy másik bajtársunk emeli az égre, de ettõl a lényeg nem fog fikarcnyit sem változni!

Magyar Harcos! Itt a

HARCI ESKÜ.

Keress egy meghitt, csendes zugot otthonodban és gyújts egy szál gyertyát! Tedd a szívedre a kezed, és tiszta szívvel és lélekkel mondd ki hangosan:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért, a keresztet vállaimra veszem,
Ezért, magamat is reá feszíttetem.

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Mert a hit az erõ, mert aki hisz, gyõzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitõl megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
minden pokol ellen, mert véle az Isten!

ESKÜSZÖM!


Varrj magadnak egy nemzeti színû karszalagot, a bal felkarodra valót. Most már közénk tartozol. A Magyar Nemzeti Hadseregbe! Természetesen lehetsz továbbra is annak a közösségnek a tagja, amelyikhez jelenleg kötõdsz, de tudd, hogy egy nagy egész része vagy! Ha eljön az idõ, tudni fogod mi a dolgod, percet se aggódj!

Magyar ember! Neked áll a Zászló!

Ha esküdet a Zászló elõtt szeretnéd megtenni, elviszem hozzád az ország bármely szegletébe. Ha tõlünk akarod a karszalagodat átvenni, akkor azt is elviszem Neked!

Ígérjük meg egymásnak, hogy összefogunk, és ekkor tavaszra szabad magyar földet hasíthat az eke!

Eszes Tamás is ezt szerette volna.

Ne feledd Hazafi, Õ is közülünk való volt, jót akart! Adózzunk a magyar egységgel emlékének! Adózzunk neki, mert hirtelen halála gyanakvásra ad okot. Egy katona, nem így hal meg, ahogyan a hivatalos hír hangja közvetíti számunkra. Egy harcos stílusosan a kardjába dõl, vagy egyéb más, keze ügyébe esõ eszközhöz folyamodik - ha már ilyen buta tettre ösztökélné elborult elméje -, de semmiképp nem kötözi fel magát.

Hiszem, hogy Õ szabadságharcunk egyik mártírjaként, nem önként távozott a földi csatamezõrõl.

Én így õrzöm meg emlékét!

Tomi bajtárs! Csak egy csatát nyert halálod árán az ellen!


Magyar testvéri üdvözlettel:

Kiskunlacháza, 2011-11-11

Orosházi Ferenc
a Zászlós,
a Magyar Nemzeti Hadsereg tisztje