TISZTA LÉGBEN

TISZTA LÉGBEN


Csendes estén, tiszta légben,
hallgatagon béna a város.
Fulladozik a múlt szóözönben.
Öt éve egy igaz nem akadt,
aki mondani merte volna,
hogy: Utánam!

Sóhajok estéjén mécsesek
lángja táncol magányban,
ritka ünnepek múltával
kormos kanócok
égre merednek.

Elégnek hajszában bankrabok….
gyilkos csekkekre
hamvakat szór az október.
A rádióban mosolyriportok
hangzanak, s emlékeznek,
akik akkor még nem is éltek.
Mi nekik októberi szél?
Mit tudnak szenes katonáról,
hogy átjárta Pestet
a sült emberhús szaga?

Mi már csak temetõbe járunk,
fehér holló a keresztelõ.
Hõsök vére nem hírérték,
csak a megszûrt bóvli,
a versenyistáló iskolából
végzõsként kilépett
enyhén fisztulás, idegen hang
vár el tõlünk vallani és bevallani
hazug történelmet.

Lyukas zászló alatt
meghajolnak az õsz fejek,
szemük láttára
tövestõl csavarják a földbõl
polkorrekten az áldott kereszteket.

Csendes estén, steril fellegek
alatt ma is hallgat ez a város,
inkább föld alá bújik önként,
csak ne halljon többé
sóval bevetett csõdözönt.

Inkább a mocsok az agyban,
abból néha kibújik levegõért,
s nem kérdez, nem cselekszik,
csak bámul….
Így a legolcsóbb!


Ferencváros, 2011. október 23.

Lengyel Károly