FÁTYOL AZ ÁRNYÉKSZÉKRE

FÁTYOL AZ ÁRNYÉKSZÉKRE


Cím:
MAGYARORSZÁG
miniszterelnök
Dr. Orbán Viktor

Feladó:
Lengyel Károly
magyar adónyögõ állampolgár

Kelt: Ferencváros, 2011. szeptember 19.


MAGÁNKÖZLEMÉNY
hivatalos tiltakozás


Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Az utóbbi hetekben terjengõ vaskos hírözön szerint az Önök gazdasági elképzelései nagyjából, de legkevesebb 800 milliárd magyar forintra rúgó megszorításról adtak bizonyságot – csak! ebben az évben. Ez 2011 maradék hónapjaira vetítve tízmillió magyar embertõl - újszülöttõl az aggastyánig - naponta majdnem 1000 forintnyi elvonást jelentene. Térjenek észre! Tudatában vannak Önök a cselekedeteik súlyának és következményeinek? Mondhatják ezeket az intézkedéseket bárminek. Feleslegesen, arcpirító módon, fergeteges tempóban csillagászati távolságra vetõdtek a magyar emberek mindennapi életétõl, és sarcolnák a magyar nemzet dolgos, adófizetõ polgárait.

Ott van még a tizenhat százalékos személyi jövedelemadó! Igen vastag bõr lehet az arcukon, hogy ország-világ észérvei ellenére ragaszkodnak ehhez a tévedésükhöz. Mert ez tévedés, kétség nem férhet hozzá, mégpedig rendkívül otrombán romboló hiba. Folytatva a sort, az általános fogyasztási adó huszonhét százalékra emelése is felér egy szõnyegbombázással. Értékelhetetlenül értelmetlen!

Ekkora és minden tisztességes jövõkép nélküli, önmagáért való, totális gazdasági felforgató tevékenységet a milliók átkával kísért közgazdasági hazárdõr, Bokross Lajos sem engedett meg magának, nem merészelte. Akkor erõs tiltakozási hullám söpört végig az országon. Most mire számítanak? Talán elég lesz az izraeli vízágyú, meg az ugyanott, szintén a mi adónkból, ellenünk kiképzett vezénylõ készenlétis parancsnokok adrenalin szintje a verõszándék megalapozásához? Különös tekintettel a szakszervezeti tüntetések betiltásának árnyékában, mint a rendõri magatartásforma-rendszer változatlanságát harsányan hirdetõ tomboláskor. Ugyanis tiltakozni mindenkinek joga van, fõleg, ha érveikkel szóba állni sem hajlandók az arra hivatott szolgák. Állat felszegve térden keresik a multik kegyét!


Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Önök azt ígérték, hogy rendet tesznek az országban. Ez az ígéretük a mai valósággal köszönõviszonyban sincs. Egyetlen lépést nem kényszerített ki az Önök kormányzata a rendfenntartóktól, hogy végezzék a munkájukat a mi adónkból, érettünk. Hovatovább ez az ország magyar emberek számára lakhatatlanná válik. Jönnek majd batyus hordák, akik a terményeinket leszüretelik. Ha megengedjük! Tetszik, vagy nem ez a jövõ! Mondhat bárki bármi keményet.
Vegyék tudomásul, Önök a látványos jogi helyben járásukat leszámítva egyetlen percig nem feleltek meg a választói elvárásnak. Nem képviselik a magyar emberek és a magyar emberek életterének érdekeit.
A munkanélküliség minden mézes szavuk ellenére soha nem látott méreteket öltött, s mára állandósult egyes országrészekben az éhínség. A nemzetközi uzsorások, a bankárbûnözõk mára ennek az országnak rettegett uraivá akarnak válni. Borítékolható, ez nem fog sikerülni, és nem Önökön fog múlni. Ezt könyveljék el próféciának, vagy aminek akarják.

Eddigi kormányzásuk ideje alatt elvesztették az emberek többségének bizalmát. Az országrontó-bontó, idegenbérenc népirtó szociál-liberális rabló csürhe után a fidesz-kdnp fehér kesztyûs kézzel - noha egyre gyorsabban kitüremkedõ szutyokkal gallérjukon - próbál megfelelni ugyanannak az idegen érdekcsoportnak. Ez egészen egyszerûen vérlázító.

Hogy merészelik az ártatlan magyarok millióit olyan intézkedéseknek alávetni, ami intézkedést kiváltó okokhoz nekik a világon semmi közük sincsen? Ugyanis nem az alattvalóik vagyunk, hanem véssék az eszükbe, hogy a munkaadóik.

Hogy merészelik megengedni, hogy magyarok ne védhessék meg az alaptörvényben garantál testi épségüket, javaik teljességét? Az egész országban dühöng a cigánybûnözés, ami miatt a dolgos, jóra törekvõ cigányok is szenvednek. Igen, ha tetszik ez a liberális szavakhoz szokott/szoktatott elképzeléseinek, MAGYARORSZÁG ma Európa cigánybûnözésének fellegvárává vált. Szégyen!

Hogy merészelik börtönben tartani azokat, akik noha más eszközökkel, ám mégis az mszp-szdsz rémálom idejét igyekezett megrövidíteni egy valós rendszerváltás reményében? Nem sül ki a szemük 1989 után 2011-ben megengedni, hogy a talárok pokoltáncának árnyékában koncepciós perekben ártatlanokat meghurcoljanak? Úgy, mint Budaházy György, Szász Endre és még sokan mások. Ha tetszik, ha nem, õk nem bûnözõk, nincs egyetlen betûnyi bizonyíték az aljas hazugságokon kívül ellenük. Ez tény. S mint Soros György által támogatottan jogvégzettnek illik tudnia, a tények makacs dolgok, amivel nem illik vitatkozni. És Önök mégis megengedik ezt!

Bárki, aki nem a fidesz megemlékezésén volt 2006. szeptember 17-tõl október 23-ig, azokat nemes egyszerûséggel nevezték huligánnak, csõcseléknek, az eseményeket zavargásoknak, törvénytelen rendbontásoknak. Nem ég le az arcukról a bõr, hogy máig szajkózzák ezt a liberálszemét gyalázatot?
Illene a mi adónkból érettünk eltartva tudomásul venniük, a magyar emberek azt az idõt népfelkelésnek élték meg, és máig annak tartják. Aki ennek ellenkezõjét mondja, az nem állít valóságot. Szintén tény.


Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A magyar emberek többsége nem képes, de nem is akar további anyagi terheket átvállalni idegenek érdekében a bûnös parlamenti döntések következményeként.
Senkit nem érdekel, hogy ezt a gazdasági zagyvaságot miként rendezik el, mert nem mi hoztuk össze MAGYARORSZÁGot romba döntõ adóssághalmazt. Senkit nem érdekel, az idegenek ehhez mit szólnak! A magyarokat egy érdekli! Mégpedig az, hogy Önök tettek választási ígéreteket, aminek nyomán a magyar nép a Szent Korona Alkotmánya helyett a szociál-liberális téboly után a kisebbik rosszat választotta, és Önöket segítette a hatalomba.

Önök sokszorosan több jövedelemmel rendelkeznek, mint egy átlagos magyar ember - hiszen huszonegy esztendeje folyamatosan megszavazták a kárunkra önmaguknak! - mégsem képesek ennek arányában elvárhatóan megfelelõ hatékonysággal és gyorsasággal élhetõ közállapotokat teremteni - semmiben, sehol. Kíváncsi volnék akármelyik jöttment külföldi beruházónál megengedhetné-e bárki azt a fényûzést, hogy a kenyéradója beleegyezése nélkül maga emelné meg magának a fizetését! Gyanítom, a munkáltató úgy rúgná ki az illetõt, hogy tartósan földkörüli pályára állna. Vagyis, jelenleg nem felelnek meg a munkaköri kötelességüknek - a szolgálatnak! A Nemzetért vállalt szolgálatnak!

Nos, ha tetszik, ha nem Önöknek, Csengey Dénes után szabadon, „Újra kell gombolni a mellényt!”.
De mára ez az újragombolás nem elég! Mára a falat kenyér, a gyermekek, a magyar nemzet puszta fizikai léte forog veszélyben.
Tehát új mellény kell, vagy új ember a mellénybe!

Mivel Önök változatlanul, makacsul semmit nem tesznek a tudatlanság és szegénység vámszedõi ellen, erkölcsi bûnben részesek! Egy millió háromszázezer deviza hitelbe belecsalt, és jogtalanul gazdaságilag fogvatartott család helyett egyre szûkítik azok körét, akiknek egyáltalán bármit képesek ígérni. Az is csak fátyol az árnyékszékre.

Ne lepõdjön meg, Miniszterelnök Úr, mindezek, csupán hevenyészve felsorolt, nem tagadva indulattal fûszerezett érvek.

Nincs több idõ! Lejárt az ígéretek kora! Elillant a varázsosan narancsos türelem! Elég volt! Vége!


Lengyel Károly