LEVESRE TELIK!

LEVESRE TELIK!


Dolgozz szaporán, szaporábban, többet még többet, és dögölj meg idõben, hogy ne kelljen a megszállóknak részedre nyugdíjat fizetni. Útban vagy a betelepülõknek! Nem veszed észre magad?
Különben nem jut elég élettér a kaszinóiknak.

Hallom, feleségem ismerõse nyugdíjba készül. Elballagott a megfelelõ hivatalba, elõkészíteni ezt a nem mindennapi eseményt, vagyis beszerezze az igazolásokat a ledolgozott évekrõl, meg ami még ilyenkor szokásos teendõt elintézze. Atomcsapás erejével hatott rá a hír, hogy ez évtõl miként számítják a szolgálati idõt. Az amúgy mára tisztességes családapa gyermekének kiskamasz korában volt egy balesete, ami miatt nagyjából egy esztendõn át otthon kellett ápolnia a srácot. Most udvariasan közölték vele, hiába dolgozott negyven évet, az a hosszú táppénzes állomány a legújabb rendeletek szerint nem számít bele a nyugdíjjogosultságot adó negyven évbe.
Visszamenõleges hatállyal ilyen „ajándékot” még csak nem is kommunikálnak kis hazánkban a fülkényi jaffások. Hát nem forradalmi újítás?! És ilyenkor hol terpeszti a hátsó felét az Alkotmánybíróságnak nevezett állfelszegõs aranyláncos taláros testület? Vagy elfogyott a kurázsi?

Teszem azt valamelyik pénzügyérnek a Matolcsy által sújtott Közép-Európai térségben eszébe jut valami megtakarítási ötlet (értsd sarc), akkor azt akár több évtizedre visszamenõleges hatállyal megváltoztatják. Mint mondjuk az álláskeresési járadék - vagy minek nevezik mostanában a tengõdést - idejét, vagy például a gyed és gyed idejét is meggondolatlanságuk célkeresztjébe vonhatják.
Hol élnek ezek? Hol voltak a szakszervezetek, amikor ez az emberszabású lénycsoport ezt kiötlötte?


Csak magunkra számíthatunk! Annyi jogunk van, amennyit mi magyarok maguknak kiharcolunk.
Ugye értik, kedves szakszervezeti fõmeghízottak, hogy mit akarok kidadogni? És még nem hirdettek általános sztrájkot? Mire is választották a szakszervezeti tisztségviselõket? Emlékeim szerint a dolgozók érdekeit képviselni a munkáltatóval szemben. Jobb esetben a munkáltatóval egyeztetve.
Igen kíváncsi volnék, ha CGT, a legnagyobb francia szakszervezeti tömörülés csak a gondolatnak hírét venné, ugyan hány tízmillió csigaevõ tolongana az utcán sugárút szélességû tiltakozó feliratok árnyékában? Vagy említhetnénk az USA olajipari szakszervezetét. Hogyan reagálna hasonló hírre?
Tesco alkalmazott írja a vázlatot az új munkatörvény könyvének? Emberek mi ez?
Bármiféle elõzetes egyeztetés nélkül belökik a köztudatba, hogy dögölj magyar? Legközelebb tán kötelezõvé teszik a temetési elõtakarékosságot is! Addig is a világbank, meg egyéb naplopó gyülevészek használják a tõlünk rabolt pénzünket jeligével.

Nyugdíjról szólva alávaló hazugság az a gyakran hallott közgazdasági bornírtság, hogy a jelenleg dolgozók tartják el a mostani nyugdíjasokat. Ugyanis azok a szerencsések, akik elérték a nyugdíjkorhatárt egész életükben lerótták a hozzájárulásukat állam bácsinak, azt remélve, az majd a kamatos kamattal szaporodva tisztességes megélhetést biztosít hajlott korukra. Majd jött 1989. Az akkori parlament - örömteli közös bégetéssel - elvtársiasan megszavazta az indítványt, hogy a nyugdíjpénztár attól kezdve az állami költségvetés részét képezze. Gyakorlatilag ország-világ elõtt törvénybe iktatták sok millió magyar dolgozó kínkeservesen kiizzadott nyugdíjforintjainak ellopását, elrablását - élõ televíziós közvetítés keretében. Láttam a bejelentést! Nem volt joguk hozzányúlni, hiszen a kötelezõ elõtakarékosság formájában levont összeg nevesített számlákon volt könyvelve. Magántulajdon volt. Ismerõs ez a helyzet a kötelezõen bevezetett magán-nyugdíjpénztárak esetébõl? „Mi az hogy? Nagyon is!”. (Klasszikusokat csak pontosan!) És a tizenhat százalékos tagló még szóba sem került! Az ám a valami! A népnyúzás netovábbja!!!

Érdemes volna egy kerekasztal értekezletet összehívni a magyar jogfejlõdés ezen irányzatait megvitatni. Államilag elkövetett, nagy létszám kárára, különösen nagy magán vagyon terhére, élhetetlen országlétet eredményezõ, visszamenõlegesen kihirdetett csalás, lopás, hazugság, okirat hamisítás.
Mind, egytõl egyig hazudott ebben az ügyben. Nem volt kivétel! Nem! Az egyik elrendelte a sarcot, a másik ellopta. Így megy ez idõtlen idõk óta, megfelelõen polkorrekt váltórendszerben. Mondhatjuk úgyis, hogy egygyökerû töbpártrendszerben.

Az a helyzet, az egész országnak tele van a hócipõje a tehetetlenül bólogató fehérgalléros szálláscsinálókból, meg bûnözõ köreikbõl.
Hogy akarnak ezek népesség növekedésre ösztönözni? Hogy várják el, hogy mindenféle jöttment idegen idetolja a pofáját, és diktálhasson? Ez nem véletlenül magyar kormány? Ja, itt-ott egy kis nemzeti színû pántlikával ékesítve. Ámbár, ne figyeljünk arra, mit mond a Likud Viktátor a kampányban, úgyis azt teszi majd, amit akár kimondatlanul a banksáskák akarnak.
De az a világhatalmi igénnyel fellépõ pusztító erõ, ami - mert nem aki, hanem ami, hiszen saját létezését is tagadja a neoliberális globalista (Bogár L.) - teljesen egyértelmûen a magyarok pusztítására vezényli bennszülött alkalmazottait. Mindegy ki ül a bársonyszékbe, ezek még az eskü napjának estéjén négyen-öten felkeresik üzleti ajánlatukkal a soron következõ kost. Ami általában egy hatalmas adósságnövekedést eredményez. Mint tudjuk a módszerváltó cinizmus óta ez becsületbeli ügy. Mondván, eddig játszottunk gyerekek, most fizessetek. Fizessétek a mi naplopásunk, és hazugságaink szappanbuborékának árát. Különben nem tudunk újabb és újabb szappanbuborékot eregetni és az nekünk hatalmas veszteséget jelent. A végén nem lesz mibõl megtámogatni a tolvaj bankajinkat!
Sûrû nyájaskodás után balra el.

Elég volt!
Nem akarok fizetni! Az õ csalásuk eredményét különösen nem. Meg a szálláscsinálóik javait sem!
Boldog idõk! Tüntetések! 2002-ben a Batthyány örökmécsesnél júliusban volt egy miépes rendezvény. Felhõszakadás közben dörögték a torkok a himnusz, majd Csurka István, a tõle megszokott váteszi felütéssel lakonikusan ennyit mondott: „Kedves palesztin barátaim!”. Igaza volt. Azzá tették az országot. Kamerával megfigyelt falak épülnek lakóparkok köré. S ha néha nap akad egy keményebb magyar - például Budaházy György - aki egy sukkoró-mutyiba beleköp, meg a szemükbe, azt kikiáltják terroristának. Jaffáék meg folytatólag fogva tartják.
Bárkire ez vár, aki ezeknek ellene mond, vagy tesz. Rámutatnak a pénztõl büdös melsõ végtagjukkal, harsányan hazudnak róla valamit, írnak egy komoly névtelen feljelentést, és már irány a rács mögé a 2006-os hazug, szemkilövetõ verõállatok és vérbírók karmaiba.


Élni akarok, mert megdolgoztam érte! Ha tetszik ez a megszálló hosszú fekete kabátos-kalapos jöttmenteknek, ha nem. Ha nem tetszik, keressenek maguknak más befektetési nyájat. Értsd alatta, más lerablásra megcélzott területet. Simon Perez megmondta. Ott van még Amerika is. Ja, hogy az már az övéké? Mit nem mondanak? Szegény jenkik, nekik is megadatott az ottani szabad madarak bandája!
Egyre többen nem akarnak részt venni ebben a hazugságban. Hazugságban, amikor ez az ország több tízszeresen már visszafizette a kölcsönkért pénzt a kamatos kamataival együtt.
Nem én hoztam össze a változó kamatszámításból adódó, csalással könyvelt élhetetlen, soha nem visszafizethetõ tartozást.

Lehet, hogy eddig mujakórosok voltunk mi magyarok?
Gyerekek! És eztán mit tegyünk? Mert ez így nem folytatható! Ugye ez mára a Napnál világosabb mindenki számára? Még a narancsködben didergõknek is!
Szakszervezet nincs, vagy nyal. Összefogás nincs, mert sikeresen szétmoszadolják.
Magyar melós mereng. Majd az asztalra csap, lesöpri a sárgacsekk wc-papír halmot az asztalról - mert az - és megindul a Kossuth térre. Akár gyalog. Mikor?
Hiszen ki a bánatot érdekel egy kaftános csaló csürhe legnagyobb biztosítási csalásának emléke, mint 9/11? Gyilkosok. Néven kell nevezni a pokol ivadékait, akárhonnan jönnek!
Minket a mi életünk érdekel, a gyermekeinké, meg az utánuk következõ õslakosoké. Õslakos magyaroké!

Jut eszembe, kétsége ne legyen senkinek a kifosztásunk hatékonyságáról! Ma a nyugdíj idejének kiszámítását kancsalítják el, holnap bármit. Dilettáns suszterinasok. Azért tizenhat hónappal a jaffai fülkékbõl mennyei sugárzással kilépés után illene végre megérteni, hogy ez így nem megy tovább!
„Mert egyébként nem csináltak semmit. Semmit!...” (Klasszikusokat csak pontosan!). A folytatás ezekre is érvényes, hogy mit tettek el.

József Attila óta nem változott is semmi.
„…levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.”

Dögölj idõben magyar! Vagy szedd össze maradék erõd!
Nincs tovább. Így kijelentõ módban.


Ferencváros, 2011. szeptember 7.

Lengyel Károly


************


- József Attila -
HAZÁM

1

Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellõzködõ, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amibõl eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,

a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.

2

Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemõhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár

bûn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendõ, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértõ dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erõszak bûvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!

3

A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.

S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendõrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.

4

Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.

Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatûnt,
emlékezõen és okádva,
mint aki borba fojt be bûnt.

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.

Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.

5

A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyûlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

Szövõlány cukros ételekrõl
álmodik, nem tud kartelekrõl.
S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.

6

Retteg a szegénytõl a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.

Ezer esztendõ távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségbõl a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.

7

S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hûséges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költõ vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!

Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,

hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!

1937. május