ODAÁT - búcsú Szász Lóránttól

ODAÁT

Búcsú Szász Lóránttól


Odaát minden másképp él, és szól a húr,
nem nyitja vénád röhögve bérenc lator,
írógéped alól újult szalag pereg,
s tollad issza a fehér tintacseppeket.

Odaát, ha egyszer majd vendégként elmegyek,
fellapozol megírt, most üres könyveket.
Szonetté szeretsz minden földi imát,
kikacsintasz fényszobád kitárt ablakán.

Haza is járhatsz a Föld túloldaláról,
hiszen odaát nincsenek távolságok.
Kerti virágok közt asszonyi mosoly terem,
hûségre tárt karja kicsit felemel.

Odaát zászlónk újjá van szõve, nemes,
jabrancok nem köpködik honszerelmedet.
Itt alád forgatta a Földet hûs október,
ideát hûségben élni ma sem lehet.

Odaát a szó csak egyenes és igaz,
nem tárlók penészében titkolt gondolat.
Odaát, ne feledd majd, könnyû dolgod van,
nem perlik álnokul kispárnád alólad.


Ferencváros, 2011. július 13.

Lengyel Károly